„Egy dátum kitör, elszáll, eltűnik – tehát eltörli magát tulajdon olvashatóságában. A törlés nem holmi balesetként éri, nem érinti értelmét és olvashatóságát, ellenkezőleg, beleolvad annak lehetőségébe, hogy az olvasás hozzáférhessen ahhoz, amit egy dátum még jelenthet. De ha az olvashatóság eltörli a dátumot, éppen azt, amit olvasásra kínál, akkor ez a furcsa folyamat már a dátum beíródásával elkezdődött. Ez utóbbinak az egyediség bizonyos stigmáit kellett magában elrejtenie ahhoz, hogy hosszasan fennmaradjon – és ez a vers, az, amire visszaemlékezik.”
(Jacques Derrida: Schibboleth)
