Vándorbab 59 csillagozás

Ennivaló történetek
Bächer Iván: Vándorbab Bächer Iván: Vándorbab Bächer Iván: Vándorbab

Az élet többnyire az evés-ivás körül folyik.
Van, aki megadja a módját, másoknak mindegy, mit és hogyan esznek. Az, ahogyan elkészül egy étel, annyi mindentől függ. Nemcsak attól, hogy mi van kéznél, hogy ki főzi, süti, de nagyban befolyásolja a fantázia gazdagsága, a körülmények, sőt a múltbéli, no meg az eljövendő események is.
Enni pedig kell.
Lehetőleg minden nap.

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Göncöl, Budapest, 2016
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639183896
>!
Ab Ovo, 2013
202 oldal · ISBN: 9789639378995
>!
Göncöl Kiadö, Budapest, 2003
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639183414

1 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Akadnak, akik szerint a sütés-főzés célja, hogy ételt állítsunk elő, amelyet aztán a testbe juttatunk, pótolván bizonyos tápanyagokat. A sütés-főzés ebből az aspektusból szemlélve a szükségszerűség egyik ága. Ez a nézet azonban megmosolyogtató, kik ebben hisznek, szánandó foglyai saját biológiai funkcióiknak. A sütés-főzés céljai ezzel szemben a következőek:

1.) Megjuhászítjuk általa az emberi lét mélységes metafizikai bizonytalanságát, a konyhai tevékenység örvén birokra kelünk a múló idővel és az élet tengermély értelmetlenségével. Mert amikor a létezés bizonyos elemeit (nevezzük őket alapanyagoknak) a létezés egy teljesen más minőségi kvalitásokkal rendelkező elemévé (nevezzük ételnek) alakítjuk át, egyszeriben betekintést nyerünk a teremtés folyamatába, miáltal döbbenetes spirituális távlatok nyílnak meg a lábunk előtt.
2.) A sütés-főzés célja továbbá, hogy a cselekvés örvén elmesélhessünk egy történetet a világról, az ételről, vagy épp arról, aki főz: magunkról. Ilyen értelemben a sütés-főzés nem pusztán gasztronómiai, de szociális aktus.
3.) És amúgy is le kell már engedni a fagyót, a paradicsom pedig megszottyadt, kell kezdeni vele valamit (lecsó!), a sajtnak meg lejárt tegnap a szavatossága, de nincs szívünk kidobni.

Bächerben az a remek, hogy nála az étel, illetve az étel elkészítése valami magasabb rendű szakrális tevékenységgé alakul át, valamivé az ima és az anekdota között. Ugyanakkor a szerző tündökletes öniróniája (mint tejfel a töltött káposztát) lágyítja a szentség túlságosan súlyos komorságát. (Mert a szentség önmagában súlyos: megüli a gyomrot.) Magam nem vagyok a konyha ördöge – bár a szószos hús terén meglepő diadalokat vagyok képes aratni (persze szigorúan csak üveges mártásból!) –, mégis elragadó szövegnek találtam. Felüdít, mint a málnafröccs.

5 hozzászólás
AfterEight>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Ez egy ízig-vérig férfias könyv a főzésről. Ilyenek a férfiak a konyhában.
Elszántak, kreatívak, nagyvonalúak. Előre elképzelik mit is készítenének, bevásárolnak hozzá hatszor annyi hozzávalót, egész nap készítenek egy tál ételt és persze kisebb csatatér marad utánuk. Ha egy férfi főz azt szenvedéllyel teszi.
Persze ez általánosítás, de pont azért szeretjük Őket amiért ilyenek.
Egy férfi aki főz a konyhában pedig szívet rabló jelenség, -higgyék ezt el nekünk nőknek :)
Benne van ebben a könyvben az élet sava-borsa. Hol elfacsarodik az ember szíve, máskor a nevetéstől könnyes szemét törölgeti. Mindenki magára ismer, meg a családjára, szomszédra, nagynénire, barátjára, gyerekére.Kapunk némi irodalmat, történelmet és életbölcsességet. Főzni kimondottan nem lehet megtanulni belőle, de azt igen, hogy szabadon változtathatunk a recepteken kedvünk, a konyhában talált hozzávalók,
vagy , a csak úgy alapján :)
Ajánlom azoknak akik tudnak főzni, azoknak akik azt hiszik tudnak,
azoknak akik szoktak és azoknakik is akik nem.
Mellékhatásként zugevés, konyhába járás és plusz 4-5 kiló előfordulhat.

"A nyári gyerek etetése

Így nyáron sokfele gond a magára hagyott gyerek táplálása.
Elmegy az ember telekre, falura, a gyereknek persze jobb dolga van, nem jön, marad.
Ilyenkor aztán lehet spekulálni azon, mit hagyjunk neki enni.
A gyerek ugyanis ritkán önevő.
A gyereket −általában harminc-negyvenéves koráig − etetni kell.
Nem egyszerű dolog ez.(…) A hátrahagyott gyereknek minden napra mást kell
kispekulálnunk.A gyerek a maradékot nem eszi.
Viszont mindenből mindig képez maradékot. Amihez aztán többé nem nyúl.
Nem csupán nem eszi, de nem is teszi el azt.Nem nyúl hozzá, nem dobja ki.
Elnézi nyugodtan, hogy a maradék magától másszon tova.”

spoiler

fióka P>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Sokkal jobb, mint az Utóíz. Megint a kedves, igazi BI-i humor, amiért annyira szeretem az írásait. A zsírbafulladókat és a politikaiakat kivéve, mert azok kritikán aluliak. Igaz, zsír itt is van bőven és húsleves-patakok csobognak, miután kivetettek a fagyasztóból és felolvasztattak a mindenkori leveshez; remélem, azért a gyümölcsleveshez nem használt húslevet. Nem is emlékszem gyümölcsleves-receptre. De igen, van egy. (Van?) :))
Na szóval, ha kedves-szomorú-röhögőgörcsös-nosztalgiázós-elmúláson elmélkedős, szakácskönyvnek álcázott életsztorikat és történeteket, avagy történeteknek és életsztoriknak álcázott szakácskönyvet keresünk, akkor a Vándorbab kitűnő választás. Van benne néhány igazi csemege is, többek között a báró Szilvássy Karoláról szóló (szakácskönyvét mostanában adták ki újfent, érdeklődőknek érdemes beszerezni).

Bélabá>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Bächer Iván tollából ez volt a harmadik olvasásom. Mindkét előzőt überelte!
Jó humorral és elég jó gasztronómiai érzékkel van megáldva a szerző. Ez a két dolog nagyon helyén van a könyvében. Mindennapos történek, amikbe kis fricska vagy komplikáció kerül „fűszerként”. Nem vagyok annyira nagy konyhaművész, mint az alkotó, de van kis főzési tapasztalatom.
Jól szórakoztam, voltak részek, amit nem lett volna célszerű nyilvánosan olvasni, mert még hülyének néztek volna mit kacagok. :-) Olyannyira jó volt, hogy kedvenceltem a szerzőt.
Ajánlom gyakorló háziasszonyoknak és azoknak is, akik még csak a kezdeteknél járnak a konyhai ügyekben. Sajnálom, hogy ilyen rövid földi karrier jutott Bächer mesternek.

Anó P>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Tényleg „ennivaló” könyv volt! A Nagy Olvasási Kihívásra választottam, A feladat így szólt: „Olvasson el egy olyan könyvet, amelyben receptek vannak.” Nagy örömömre rátaláltam erre a könyvre, egyik kedvenc íróm tollából. Nos, Bächer Iván nagyon jól tudott főzni. És úgy tudott írni egy-egy ételről, hogy az ember szájában összefut a nyál az olvastán. S minden ételhez van egy-egy története. Vidám vagy szomorú, sokszor humoros, máskor morbid. Gyakran csattanóval a történetek végén.
Most is elgondolkodtam azon, miért kellett ennek az okos, intelligens férfinak, egy nagy múltú művészcsalád egyik utolsó leszármazottjának olyan fájdalmasan hamar távoznia?

latinta SP>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

    Első látásra nagyon megtévesztő az alcím.
    És nem a történetek része.

    Az ennivaló melléknév spoiler ugyanis legalább kétfélét is jelent.
    Van az egyik, amely szerint a szó az étel elfogyasztásával kapcsolatos. De van a másik, amelyik az édibédi cukiság fogalmát spoiler idézi fel. Ebből viszont itt nem sok adódik.

    Bächer Iván stílusát régóta, még †népszabadságos† „szösszenetei” óta kedvel(t)em. (A Gold Jenő-történetek mellett például a Hogyan legyünk magyar költő spoiler is ezek közé tartozott – még őrzöm az eredeti újságkivágást.)

    Az első látásra könnyű/könnyed szövegei olvasása közben figyeltem fel azokra a kis finom igekötő-hátravetésekre, amelyeknek következtében az amúgy magától értődő epikus mondanivaló szinte epigrammatikus csattanó(ka)t kapott.

    E kötet darabjai valójában nem az étel, hanem egy betűátvetéssel-cserével inkább az élet körül forgolódnak. És minthogy az „élet mellett ott van a halál” is, olykor ezt sem kerülik ki.
    A Zacskós hús „receptje” például innen került a Nagypapa hűlt helye gyűjteménybe.

    Sokszor mosolyra fakasztottak a konyhá(k)ban csetlő-botló figurák, a nagy garral, lelkesedéssel való nekikészülődések, hogy aztán az eredmények olyanok legyenek, amilyenek…

    Szeretni való írások ezek, még ha a „fazekak, lábasok fenekére” nézünk is bennük; sőt annál inkább azokká válnak, hiszen mindannyian magunkra, korunkra, történelmünkre-történetünkre ismerhetünk általuk.

    És továbbra is velünk marad a fájdalom, hogy most már lassan harmadik éve nem olvashatunk az alkotójuktól újabb-frissebb étel/élet-recepteket.

ppeva P>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Karácsonyra – szerencsére sok más mellett – egy jól fejlett náthát is kaptam. De ki ér rá ilyentájban betegeskedni! A ünnep utolsó délutánján, mikor a háromnapos gyerekjárás, sütés-főzés-tálalás-örvendezés-ajándékozás-játék-jövés-menés végetért, egy nagy bögre forralt borral, egy aszpirinnel és ezzel a könyvvel végre ágyba bújhattam… Néhány óra múlva arra figyeltem fel, hogy olvasás közben folyton a hűtőszekrényben pihenő maradékokon jár az eszem, szinte leltároztam fejben, mi is sorakozik ott kinn. Este fél 10-ig bírtam a gusztusos, vicces és szomorú gasztronómiai történeteket, a mindennapi és nemmindennapi evő-főző emberekről – akkor kimentem a konyhába, és amúgy bächeresen bekanalaztam a tálból a maradék majonézes krumplisalátát. :) És aztán elégedetten visszafeküdtem, kiolvasni a könyvet.
Kifejezetten ajánlom a könyvet étvágytalanoknak, sőt, é(le)tvágytalanoknak…

3 hozzászólás
murmur>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Utoljára Váncsa István hasonló jellegű cikkeit olvastam ennyire nagy örömmel. Imádom amikor a két fő hobbim, az olvasás és a főzés találkozik, csillagos ötös a könyvnek.

OlvasóMókus>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Még mindig teljesen odáig vagyok ezekért a gasztronómiai szössznetekért.

Corinna>!
Bächer Iván: Vándorbab

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

A legjobb antidepresszáns! Végig mosolyogtam, egyet-egyet újra elolvastam. Csuda jó humorú könyv. Nekem nem a receptekről szólt elsősorban, hanem emberekről, életekről. A mindennapi életünkről. Elsősorban középkorú olvasóknak ajánlanám. Én a Kecskepörkölt cíművel kezdtem.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

A magyar nyelv értelmező szótára szerint – idézem – brácsás az, aki tud vagy szokott brácsán játszani.
Nagy igazság lehet ez, mert a szótár vagy öt kiadását néztem át, és ez a terminus technikus rendületlenül dacol az idők változásával.
Kétféle a brácsás tehát: az egyik tud, a másik szokott.
Nem lenne nagy baj, ha csak a brácsásokkal lenne ez így.

9. oldal, A túlfőző

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

13 hozzászólás
Kuszma P>!

Mindegy, mire kíváncsi az ember.
Úgyis magára kíváncsi.

65. oldal, Nóz

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

4 hozzászólás
latinta SP>!

     – Hol vagyok? – ocsúdott a mérnök és úgy érezte, mintha gyomrát, nyelőcsövét kénsavval locsolták volna meg.
     – A László Kórházban. Nagy doktor vagyok.
     – Mi történt?
     – Valami barom azt írta az újságba, hogy a kucsmagombát nem lehet összetéveszteni semmivel. A papsapkagomba megtévesztésig hasonlít a kucsmagombára. Csak éppen halálosan mérgező is lehet. Az volt a szerencséje, hogy leforrázta a gombát. No meg, hogy a kedves családja nem evett belőle, így volt, aki behozza. Ha már újságot olvas, legalább ne higgye el azt, amit írnak. Na megyek, ne haragudjon, nagyüzem van – mondta az orvos, és végigmutatott a hatalmas kórtermen, amelynek minden ágyán nyögdécselő betegek feküdtek. – Hiába, ez az ország legnagyobb példányszámú lapja…

147-148. oldal, Papsapkagomba (Göncöl, 1999)

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Kapcsolódó szócikkek: kucsmagomba
2 hozzászólás
psn>!

…a konyhában is kétféle az ember: az egyik tud főzni, a másik szokott.

9. oldal

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

szabreni>!

A kecske igen praktikus állat. Egyáltalában nem kell neki enni adni. Mindent megeszik ugyanis. Nem csupán tápot, takarmányt, tengerit, darát, szalmát, szénát, friss füvet, a kertben tenyésző mindenféle gizgazt, dudvát, bokrot, fiatal fát és öreget, palántát, veteményt, gyümölcsöt természetesen, de szívesen fogyasztja a fakérget, a gyújtóst, a staflit, a lécet, mindenféle faanyagot, a papírt, a nejlont, a gumit, a téglaport, a meszet, a szenet, s nem veti meg az aprójószágot sem, kismacskát, zsenge baromfit, mert a kecske szórakozott állat, s gyakran elfelejti, hogy ő nem ragadozó.

76. oldal

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

B_Tünde P>!

Fölforgatta, fölborította a világ rendjét a világkereskedelem meg a fólia.
Nem szabad hagyni ezt, mert megfizetünk érte előbb-utóbb. Télen káposztát kell enni, nyáron lecsót. És töltött paprikát. Mert annak van most a szezonja.És ez szent dolog. A ritmus, a rend.

153. oldal, Töltött paprika (Göncöl Kiadó, 1999)

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

Kapcsolódó szócikkek: káposzta · nyár · tél · töltött paprika
Bélabá>!

Lefedte fedővel gondosan.
Másnap nyolckor kelt, levitte a kutyát, megitta kávéját, túlesett a toalett kötelező szertartásain, felöltözött, leült rajzasztalához, kézbe vette a tustollat, letette azonnal, fölállt, kiment a spájzba, lehajolt és fölemelte a fedőt a lábasról, és így szólt:
– A cicába!
A leves tetejét zavaros hab borította. Mélyéről, mint valami pokolbéli kotyvalékból, bugyborékok vartyogtak a felszínre lomhán.
Megbuggyant a Svarc gulyása!
Nem tudta Svarc, hogy a forró levest nem szabad lefedni. Mert akkor megbuggyan.

68. oldal

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

psn>!

Különben is: még a legjobb lábasban is lehet főzni rosszat.

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

AfterEight>!

Bizony másként hámozzuk a paradicsomot és tesszük oda főni, ha tudjuk, hogy Olga, Ováryné, született Purjesz Olga volt, akinek szalonja a harmincas évek Kolozsvárának kulturális központjaként szolgálta az erdélyi magyar kultúrát és akinél a helyieken, Dzsida Jenőn, Karácsony Benőn, Kuncz Aladáron kívül mindenki megfordult, aki arra járt, Bartók, Móricz, Kosztolányi, és másképp adunk hozzá zöldfűszereket, és másként a zselatint, és másként törjük át és másként töltjük formába ezt a paradicsomzselét, ha tudjuk, hogy azt, akitől a recept származik, az 1944 szeptemberében betoppanó orosz, de legalábbis orosz egyenruhás katonák teljes családjával és teljes vendégségével együtt legéppisztolyozták.

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek

psn>!

– Nem jön ki a sajt belőle? – aggodalmaskodott az asszony.
– Inkább a sajt jöjjön ki, mint a körzeti orvos.
Az asszonynak meg kellett hajolnia ezen igazság súlya alatt.

142. oldal

Bächer Iván: Vándorbab Ennivaló történetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Ájlávjú
Janikovszky Éva: Ráadás
Moldova György: Tökös-mákos rétes
Szív Ernő: A vonal alatt
J. Goldenlane: Csillagfény
Laár András: Laár Pour L'art
Dušan Šimko: Gubbio
Josef Škvorecký: Egy tenorszaxofonos történetei
Aziz Nesin: Fordítások és ferdítések
Anne L. Green: Elvakult szerető