Utóíz 26 csillagozás

Bächer Iván: Utóíz

Régi receptjeimből, étírásaimból válogattam össze egy csokorral ebben a könyvben.

Az írásokból kirajzolódnak elmúlt életem stációi is – lassan huszonöt éve írogatok étellel, konyhával, főzéssel, sütéssel kapcsolatos dolgozatokat, tanulmányozható, mikor hol éltem, hogyan és kivel. De ilyen szempontból nem rendezgettem az írásokat; a mára koncentrálok, emlékeimet hagyom szabadon gomolyogni.

Az újabb írások új életem lenyomatai. Mást eszem, máshol, mással. De azért nem felejtem el azt, ami volt. Ez mindenekelőtt a voltak könyve. De a jelenből is adok egy kis kóstolót.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Ab Ovo, 2013
176 oldal · ISBN: 9786155353314

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Bächer Iván: Utóíz

Búcsú az ételtől. Búcsú az élettől.
Aki főzni szeret, az etetni is szeret. Amikor már nincs kit etetni, már se az étel, se az élet nem ízlik igazán. A nagy családi, baráti főzőcskék, közös evészetek után egyedül már enni sincs kedve az embernek. Egy főre főzni? Minek? Már csak az utóízét érzi a régi finomságoknak, arra emlékezik.
Nagyon szerettem benne a különféle szomszédkonyhák meg a magyar konyha ironikus-kedves ismertetéseit. És a sok-sok receptet, falu- és városleírást, baráti és családi kötelékekre emlékezést. Szívemhez szólt a régi étkekkel és a spórolós főzőcskével is, még én is úgy nevelődtem, hogy étel nem mehet kárba. (Csak pocsékba.)

>!
fióka P
Bächer Iván: Utóíz

Tudom, hogy búcsúzó kötet, azt is, hogy 2 nappal a halála után jelent meg, már nem érhette meg. De ez nem elég és akkor sem tudom többre értékelni. Hiába a humor és a szeretet, ez az egész belefullad a zsírba és a húslevesbe. Nagy húsok, sült mindenfélék sétálnak ezeken a lapokon, majdnem megcsömöröltem olvasás közben, ilyen rég nem volt, hogy egy könyvet egyszerűen le kelljen tennem, mert nem bírtam tovább olvasni. A vége felé szerencsére az ember szervezete regenerálódhat kissé, mikor a nagy magyar konyhából kiruccan a perifériákra és kiderül, hogy az emberek mást is esznek, mint húst hússal. A puliszkáról szóló fejezetet hangosan ünnepeltem. Nem, nem vagyok vegetáriánus. De ez a könyv öngyilkosság.
Ha már ételírás, akkor az Emberevő klasszisokkal jobb volt. A négy csillag pedig feltétlen és kissé elfogult hódolatomnak köszönhető.

>!
Trudiz
Bächer Iván: Utóíz

Nyálcsorgatást beindító, közben fergetegesen vidámító gasztro utazásra invitált Iván,
aki bejárva sok-sok tájegységet, országot, vidéket, határt,
lenyűgözött, s tetszési indexemet kilendítette pozitív irányba.
Nem semmi élményeket osztott meg a nagyvilágba.
Könnyed, vicces, természetes egyszerűséggel adta át a történeteket,
a disznótoros, almás, kacsás, krumplileveses, kecskepöris rész leginkább tetszett.
Ajánlom jó szívvel mindenkinek!
Recept-ötleteket is elleshettek. :)

>!
Bélabá P
Bächer Iván: Utóíz

Nos, az a helyzet, hogy a könyv jó volt, de nem tudott olyan fergeteges lenni, mint a Vándorbab.
Egyrészt zavart, hogy már korábban közölt írásokat újraismételt. Szerepelt benne a Vándorbabból és a Kocsmazajból is 2-3 novella. Másfelől viszont tetszett a Népkonyha fejezet, ahol bemutatta a környező országok konyháját. Így az összes szomszédról – osztrák, szlovák (és cseh) , ukrán. román, szerb-horvát – képet kaphatunk a kötet olvasásakor.
Az ismétlések miatt nem tudok maximális pontot adni, de ezzel együtt is szórakoztató olvasmány. Ugyancsak ajánlanám a Vándorbabbal együtt minden konyhakedvelőnek, legyen háziasszony vagy csak lelkes amatőr.

>!
OlvasóMókus
Bächer Iván: Utóíz

Az úgy volt, hogy elkezdtem nézni a YouTube-on a Lyukasóra Próza adásait. Aztán egyszer valaki felolvasott egy zseniális gasztronovellát. Amikor a megfejtés Bächer Iván volt, azonnal elszégyelltem magam, hogy még soha semmit nem olvastam tőle, de még csak arról sem volt fogalmam, hogy ennyire jól ír – főleg, hogy gasztronómiáról is. Minden szavát élveztem ennek a könyvnek.

>!
Tercia
Bächer Iván: Utóíz

Olyan volt olvasni, mintha egy régi baráttal beszélgetnék.
Némelyik sztori ismerős, de nem bánom kicsit sem. Ebből a könyvből az élet szeretete árad, ha kissé rezignáltan is. Ez az a Bächer, aki mindenkit ismer, aki mindenki asztalánál jól érzi magát, akit szívesen lát mindenki annál az asztalnál.
Akit megszorongatott az élet, de mégis bölcs és okos tudott maradni és a humorérzékét sem hagyta el valamelyik ököllelazongorát-napján.
Pedig itt már túl van mindenen, lassan már az élettel folytatott harcon is.

Nagyon szerettem olvasni, minden kis történetben találtam valami kedveset, vicceset, okosat. Valami olyat amitől nagyon lehet szeretni, ahogy ír, -ahogy írt.
Szelíd humor és a humorba csomagolt éleslátás, úgy ahogy csak ő tudott.

Sokat nevettem és közben fájt a szívem.
Idén már könyvhét sem volt igazi nélküle.

>!
Bazil P
Bächer Iván: Utóíz

Étírások közli velünk a fülszövegben, és úgy ír például a kelkáposzta főzelékről (brrr), hogy szinte kedvem támad megkóstolni:
Mikor eljön az ideje, akkor egy kiló krumplit vesz az ember, no meg egy szép kelt. Hámoz, aprít, vízbe – esetleg húslébe – fokhagymát, köményt, borsot, sót vet. (Előbb persze csinál egy igazi, kicsit kocsonyás zaftú disznópörköltet.) Amíg a krumpli és a káposzta puhulnak, az ember megszakítás nélkül fokhagymát pucol. Mikor eljön az ideje, akkor zsíron, paprikával csinál egy olyan fokhagymás rántást, hogy azon maga is elcsodálkozik. Azután az ember elmegy valahová. A kelkáposzta – főzeléknek ugyanis, éppúgy, mint készítőjének, érni kell.
Mikor az ember hazatalál, mert hazatalál biztosan, ha másképp nem, hát szag után, szed a tányérra a zöldes főzelékből, és rálocsol a szívet melengetőn piros pörköltből pár kanállal, beleszagol, és a köményes fokhagyma áradó illata lassan betölti a rászakadt magány láthatatlan harangját.
Legtöbbjét már sokadszorra olvasom, némelyikük lassan személyes ismerősömmé, mondhatni, barátommá válik. És egyre több humort, nyelvi leleményt, örök igazságot, élettapasztalatot fedezek föl ezekben a szösszenetekben.
Persze kicsit kesernyés ez az utóíz, mert Iván elment, az égi restauráciákban, konyhákban, kerti kemencéknél kvaterkázik, főz, kotyvaszt és recepteket válogat és fröccsözik tovább…

>!
Shil
Bächer Iván: Utóíz

Olvasom folyamatosan. És élvezem. Nagyon! Szeretem a történeteit, a történetekbe bújtatott fantasztikus receptjeit. Ahogy ír az általam kevéssé kedvelt ételekről… még a végén kedvem támad megkóstolni. Mindemellett érdekes is, az egyes ételekről megtudni melyik honnan származik, hol, hogyan készítik őket. Egy eltűnőben lévő világ gasztronómiai kultúrájának bemutatója is egyben a könyv, nagyanyáink, dédanyáink ízei kúsznak a nyelvünkre, jutnak eszünkbe, hogy sokszor csak nyeldeklünk… az emlékek által torkunkba került gombócokat, és az elfeledettnek vélt ízeket felváltva. És közben nevetünk… sokat. Mert, annyira életszerű/életszagú történeteket ír le és úgy, hogy azon nem lehet nem nevetni, még ha nem is hisszük el, hogy valóban megtörténhet ez,… és aztán édesapánknak mesélve a történetet, kiderül, hogy hát valóban megtörténhetett, mert a szomszéd faluban is volt rá példa. És amikor egyes szituációkban magunkra, a családunkra ismerünk… Igen fontos dolgokat olvasva türelemről, toleranciáról…
És még nincs vége… hála istennek!
Húztam, ameddig tudtam, de csak vége lett sajnos!
A végében sem csalódtam. Mesés leírásokkal tarkítottak, hogy az ember, szinte maga is ott sétál a tájban.
Jól esett, amolyan lélekmelengetős, akár téli estékre is.

>!
Németh_Veronika
Bächer Iván: Utóíz

Szenzációs! Ki hitte volna, hogy egy krumplilevesben ilyen mélységek és magasságok rejlenek?! :-)


Népszerű idézetek

>!
Bélabá P

Mitől olyan egy konyha, amilyen? Mitől függ, hogy mi fő lábasunkban? Sok mindentől.
Benne van lábasunkban éghajlat, táj, hegy, völgy, a föld, tenger és folyó és – mindenekelőtt – a történelem.

>!
psn P

Az ember ritkán főzhet minden kötöttségtől mentesen, szabadon, csak úgy bele a világba. Ne bánjuk: boldogtalan az, kinek kötöttsége nincsen.

>!
lauranne

– Mit kértek reggelire ma gyerekek?
– Én vizet akarok, vizet, vizet és vizet. Legfeljebb a vízhez egy kevés marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetű fehérjét és emulgeátort –, de a karragén, a guargumi és a xantángyanta ki ne maradjon belőle!
– Egyszóval te TESCO párizsit kérsz.
– Úgy van anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztből, lisztjavítóból, sikérből, antioxidánsból, tejporból, celluláz enzimből, savanyúságot szabályozó kálium acetátból és citromsavból, emulgálószerből és kálcium-szulfátból álló kenyeret…
– Győri rozsosat…
– Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgálószert, Kálium-szorbát…
– Már kenem is a Delmát, fiam.
– Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítő, Pirofoszfát, antioxidáns és Na-nitrit.
– Akkor te a Zalahús műbeles virslijét kapod fiam. Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett, természetes aromával, nátrium-benzoáttal sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet.
– Magától értetődik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám.
– Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámt, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavatm nátrium-benzoátot és fenilanilint?
– Vitamor jaffaszörpöt? Igeeeen!

125-126. oldal (Ab Ovo, 2013)

>!
Krisztina_Kiss

És mégis jó az utolsó lecsó. Jó, mert már búcsúzunk vele, de amikor a villánkra tűzött féltenyérnyi kenyérdarabbal tisztára tunkoljuk a tányért, megvígasztalhatjuk magankat: búcsúzunk ugyan, de legalább van mitől.

171. oldal

>!
lauranne

Míg a koszt aranybarnára sül, elgondolkodhatunk az emberi sors forgandóságán: Dubarry grófnő ott zárta, ahol kezdte, XVI. Lajos kolostorba csukatta ugyanis, s ha onnan később ki is szabadult, a forradalom már nem kegyelmezett neki.
A vérpadon méltóságteljesen viselkedett, tudta, hogy neve már örökre fönnmarad. A guillotine mellől állítólag azt kiáltotta oda az őrjöngő csőcseléknek: „Soha ne feledjétek olvasztott vajjal meglocsolni a tetejét, hülye parasztok!”

146. oldal (Ab Ovo, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: guillotine
>!
ppeva P

A dršťková polévka [pacalleves] olyan nem lehet soha, mint egy cseh városka főterének hentesüzletében, reggel kilenckor, mikor már az előző este elfogyasztott tizenegy pilseni sörtől kicsinyt megviselt szervezetünket leápoltuk két fél Becherovkával.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás
>!
Trudiz

A kecske igen praktikus állat. Egyáltalában nem kell neki enni adni. A kecske önevő és önetető. És mindenevő mindenekelőtt. Mindent megeszik, fölfal, bezabál. Nem csupán tápot, takarmányt, tengerit, darát, szalmát, szénát, friss füvet, a kertben tenyésző mindenféle gizgazt, dudvát, bokrot, fiatal fát és öreget, palántát, veteményt, gyümölcsöt, de szívesen fogyasztja a fakérget, a gyújtást, a staflit, a lécet,a mindenféle-fajta fát, a papírt, a nejlont, a gumit, a téglaport, a meszet, a szenet, nem veti meg az aprójószágot, a kismacskát, a zsenge baromfit. Mert a kecske olyan szórakozott állat, hogy gyakran még azt is elfelejti, hogy ő nem ragadozó.

>!
Gwener

Benne van lábasunkban éghajlat, táj, hegy, völgy, a föld, tenger és folyó és – mindenekelőtt – a történelem.
Lábasunkban a múlt rotyog. Benne kavarognak a népek, melyekkel összehozott a sors, melyekkel együtt éltünk, ott van a szomszédunk, testvérünk, ősi ellenségünk, ott, kivel verekedtünk, és kivel keveredtünk, kit gyűlöltünk, és kivel békültünk, kit hódítottunk, és ki igázott minket kegyetlenül.

43-44. oldal

>!
psn P

A disznótor, akárhányadszor van is az embernek része benne, akármilyen fárasztó munka is, mégiscsak ünnep. A van ünnepe, a jut ünnepe, ünnepe annak, hogy ha szegények vagyunk is, de legalább ilyenkor, ünnepek idején mégiscsak húst eszünk hússal.

>!
Trudiz

Az osztrákok bizonyítják, hogy nem csak attól lehet tanulni, aki minket rabigába döntött, hanem attól is, akit mi hódítunk meg. Az osztrák konyha a cseh knédlijével, magyar gulyásával, délszláv rétesével ma is birodalmi konyha.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilágyi Sándorné (szerk.): S(z)ó, bors, paprika – Nyár
Szerb Antal: Szerelem a palackban
P. G. Wodehouse: Tökös-mákos
Tömörkény István: Értetlenek az emberek
Az elátkozott kert
Giovanni Boccaccio: Válogatott elbeszélések
P. G. Wodehouse: Hahó!
Móra Ferenc: Hoztam-e spanyolviaszkot?
Karinthy Frigyes: A humor – a teljes igazság
Shalom Auslander: Rabbik és gojok