Ököllel ​a zongorát 11 csillagozás

Bächer Iván: Ököllel a zongorát

„Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát.
Húsz év.
Az e könyvbe gyűjtött írások nem rendeltek. Jóakaróim szerint nekem ilyeneket nem is szabadna írnom. De muszáj vagyok. Különben megfulladnék.” (Bächer Iván)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Ab Ovo, Budapest, 2010
286 oldal · ISBN: 9789639378759

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Bächer Iván: Ököllel a zongorát

    Bächer Ivánnak a zenéhez való kötődését ismerve meghökkentő lehet ez a cím.
    De miután végigolvassa az ember ezeket a publicisztikákat, rájön, hogy igenis, jogos az eljárás.
    Húsz év.
    És noha az utolsó írások 2010-ből valók, azt kell mondjam: ma is aktuálisak.
    Sőt! Mintha egy látnok szavai lennének a papírra vetve.
    Tele keserűséggel, félelemmel, fájdalommal – és mérhetetlen hazaféltéssel, -szeretettel.

Köszönöm, @dokijano!

1 hozzászólás
serengeti >!
Bächer Iván: Ököllel a zongorát

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 2
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5

Bächer Iván – mint mindig – ismét megkapja tőlem az 5 csillagot. Vitathatatlanul kedvenc íróm ő a magyar irodalmi palettáról.
De.
Ez a mérhetetlen, cizellálatlan harag nem áll jól neki. Minden bizonnyal ki kellett írnia mindezt magából, de én annyira, de annyira zsigerből utálom a politikát, hogy ez nekem így egyszerre túlságosan sok volt.
De.
Minthogy Bächer remek író, mindezt most megbocsátom neki, és elfogadom, hogy van olyan lelkiállapot, amiben csak ezt és csak így lehetett leírni.
Ennyi.


Népszerű idézetek

dokijano>!

    Eljön az idő, amikor minden hazafinak dönteni kell: a nacionalizmushoz vagy a hazához lesz-e hű. A kettő kizárja egymást, ugyanis. Van, amikor el kell búcsúzni a párttól, csapattól, közösségtől. Van, amikor az ember maga marad. A hazájával, amelyet magában őriz meg a jobb időkig.
    Már persze, ha megéri őket.

2009 - A vég kezdete (Ab Ovo, 2010)

Panelmacska>!

…a történelem egy hatalmas, szenvtelen, makacs állat, amelyet nehéz és egyre nehezebb domesztikálni, mert hisztérikus és roppant könnyen megvadul…

9. oldal (A kommunista)

Kapcsolódó szócikkek: történelem
dokijano>!

    A sétálócédula.
    Jó szó ez. Akitől csak kérdeztem, ismerte, és így, csakis így: sétálócédula.
    Nem elbocsátó-, vagy leszámoló- vagy elszámoló- vagy szabadulópapír, nem rovancsírás, nem kiírat, nem pápá-papír, nem búcsúcédula, vagy búbumázska; nem: sétálócédula. Mert ez a pontos szó. Benne van minden, ami fontos: hogy te már ráérsz, nem kell sietned, sétálhatsz nyugodtan; hogy ez már nem valami hivatalos irat, csak egy cédula. A fontos dolgokon már túlestél. Ez már csak afféle vicces formaság. Miután eldőlt, hogy itt nem tartozol semmihez, senkihez, most már csak azt kell dokumentálnod, hogy nem is tartozol senkinek.

2010 - A kirúgásgyűjtő (Ab Ovo, 2010)

dokijano>!

    Történelem szakra a jobboldali családokból mennek az ifjak. Őket érdekli a múlt, Szkítia, Hunnia, Nagy-Magyarország, gyászos Trianon, dicső Don-kanyar.
    Ők merítenek a múltból erőt, no meg gyúanyagot.
    Ez a „baloldal" – idézőjelbe kell tenni mindig – átadta tálcán a „jobboldalnak" a történelmet, a múltat, a közös múltat. Tessék, parancsoljatok, tegyetek vele, amit akartok, minékünk nem kell, mi tekintetünket a jövőbe vetjük.

2008 - Chartagráfiai Vállalat (Ab Ovo, 2010)

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

K. M. Holmes: Mason
Ella Steel: Vágyak dallama
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Füller Tímea: Tócsatükörben
Presser Gábor: Presser könyve
Presser Gábor: Presser könyve 2.
Czinki Ferenc: Egy kocsma város
Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet!