Névsorolvasó 30 csillagozás

Bächer Iván: Névsorolvasó

„Nemrégiben ​egy kedves hölgy megkérdezte tőlem a boltban, hogy mivel foglalkozom. Mondtam, hogy írással. „Igen?”, kérdezte. És miket írok? Kezdtem erre mondani, hogy írok történeteket, históriákat, okoskodásokat, írok életrajzot, útirajzot, földrajzot, szívesen vázolok életképet, helyzetképet, arcképet, foglalkozom történelemmel, azon belül is irodalom- és művelődéstörténettel, de vállalok helytörténeti dolgozatokat, szokásom agrártörténeti közleményeket is publikálni, természetesen figyelemmel kisérem a politikai eseményeket és meg-megkommentálom azokat. Ha időm engedi, szívesen értekezem az építészet, a zeneművészet, a nyelvészet időszerű kérdéseiről, gyakran látnak napvilágot kétszázezer példányban gondolataim moziról, táncról, operettről, operáról, nőgyógyászatról, beteg-, csecsemő-, kutya-, és autóápolásról, kozmetikumokról, narkotikumokról, egzotikumokról, konyítok továbbá a pedagógiához, gasztronómiához, kronológiához, mitológiához, kozmológiához, ergonómiához,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632540566

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bazil P
Bächer Iván: Névsorolvasó

Bächer kedvenc íróim egyike, és úgy látom, hogy az első lesz e kedvencek közül, kinek írásait ától cettig legyűröm. Még hiányzik néhány, de már látom a célegyenest.
Szóval Bächert elég jól ismerem, sok könyvét olvastam már. Ezért is nagy-nagy meglepetés e kötet. Nagy meglepetés, és most már nagy kedvenc. Szóval öröm és boldogság van!
Bár már évek óta a polcomon csücsült a könyv, mégis eddig váratott magára, nem is tudom, miért. Talán mert a benne felsorakozott nevek közül volt, akinek neve nem sokat mondott – eddig.
Más egyebet nem nagyon tudok mondani, olvassátok őt, ne engem, át is adom a szót neki. Vörösmartyról írt gondolatait például e mondatokkal fejezi be:
Bár Vörösmartyt a mai „egészséges” korban jószerivel be se engednék sehova. Se konfortábilisabb vicinálisra föl nem szállhatna már, se jobb restaurációba nem ülhetne be, se jobb házba nem tárnák ki az ajtót előtte – hisz selmeci pipáját szájából ő ugyan ki nem engedné semmiféle hisztéria kedvéért – hozzám jöhetne és jön is bármikor. Én itt még honn vagyok, és ha néha egyedül is, akkor sem magam. No meg mindig van bor is a háznál.
Hát nem szép?

>!
Inpu
Bächer Iván: Névsorolvasó

Azt mondják, bármennyire is titkoljuk, az ember alapvetően imád kukkolni, belesni, meglesni, büntetlenül kifigyelni, megfigyelni, jelenlét nélkül jelen lenni. Azt hiszem, ez maradéktalanul igaz, bár nem mindegy, kit-kiket lesünk meg és persze hogy kin-min keresztül. Bächer Ivánon keresztül például imádok leskelődni. Egyrészt, mert bizonyosan történik valami érdekes a túloldalon. Másrészt, mert Bächer iszonyúan jó krónikás – volt. Remélem, lesz majd egy hasontollú, aki egyszer az ő portréját is papírra veti – minimum ilyen irodalmisággal.
Rengeteg mindent tudtam meg ebből a kötetecskéből azokról is, akiket úgy hittem, valamennyire már ismerek. Hogy Fisher Annie napi nyolcvan-száz szál cigarettát elfüstölt, de interjút egész életében egyet sem adott. Hogy combnyaktörés vitte el a Szamos Marcipán alapító mesterét, Szamos Mátyást. Hogy Polcz Alaine sokáig szellemíró volt férje mellett. Hogy Kiss Judit Ágnesben időnként örül a nőstény. Hogy múzeumi munkatársam, akivel lassan egy évtizede járunk el egymás mellett a folyosón, nemcsak múzeumpedagógus, de rendkívüli fiatal művész is. És így tovább…
Persze nemcsak róluk, de Bächer Ivánról is sok minden kiderül témaválasztásain, az egyes életpályákból kiemelt motívumokon és az azokhoz fűzött kommentárokon keresztül. Aki kritikával illeti a kötet szerzőjét aktuálpolitikai kiszólásaiért, az nemcsak Bächer Ivánt nem érti, de azt a Magyarországot sem, amivé hazánk lett – sőt, Bächer halálát követően lett csak igazán! De hát ez természetes egy olyan közegben, ahol az érték helyébe a közép lép, a választás helyébe pedig a hit. Ezért is hiszem, hogy a kötetnyi megemlékezést (mert nem igazi portrék ezek) majd egy jövendő, egy minket túlélt nemzedék tagjai fogják igazán nagy haszonnal forgatni.

>!
vargajudit P
Bächer Iván: Névsorolvasó

Bächer Iván-kihívás kapcsán olvastam ismét Bächer Ivánt, hosszú-hosszú évek óta hanyagoltam őt. Hiba volt.

>!
n P
Bächer Iván: Névsorolvasó

Kedvelem az olyat, ha valaki beljebb invitál mások élettörténetébe…

Először is megnéztem a tartalomjegyzéket és 64 emberből 38 -ról pontosan tudtam kicsoda és mit csinál. Ehhez a névsorhoz olvastam hozzá mindazt ami mögötte van.
Még nem vagyok a végén de már tudom a véleményemet.

4 hozzászólás
>!
Bélabá P
Bächer Iván: Névsorolvasó

Érdekes portrék, kellemes beszélgetések. Sok újdonságot, számomra új embert ismertem meg a könyv által.

>!
Bartha_Helga
Bächer Iván: Névsorolvasó

Voltak egészen érdekes történetek, amik arra késztettek, hogy utánanézzek személyeknek! Könnyű olvasmány volt, jól esett!

>!
Szédültnapraforgó
Bächer Iván: Névsorolvasó

Igaz, hogy ez nem egy regény, de ebből a könyvből is kitűnik, hogy Bacher Iván jól ír, sőt, nagyon jól ír(t)…
Bár sok számomra ismeretlen személyt is beválogatott a könyvbe, viszont a több kedvencem is benne volt (pl. Polcz Alaine)
Tömör, lényegbevágó fogalmazásaival olyan érzéseket csalt elő, mintha itt ülne velem és személyesen mesélné el a történeteit.
Mesél mindenféléről, ami általában foglalkoztat engem, háborúról, deportálásról, írásról, olvasásról, az élet nagy dolgairól, csak mindig valaki „által” bemutatva.

Sok-sok nagyon fontos idézetet is találtam a könyvben, egyiket itt megosztanám veletek:
„Aki tudja, tudja: a pedagógia ott kezdődik, ahol és amikor a tanár véget ér. Az igazi tanító akkor is hat, sőt akkor hat igazán, amikor már testi valójában nincsen jelen. Tanár az, és csak az a tanár, aki tanítványába beépül. A többi felügyelő csupán.”

>!
fióka P
Bächer Iván: Névsorolvasó

Szeretem, mert olyanokról is ír, akik nekem kedvesek és akiket nem ismernek olyan sokan, pl. Lőwy Dánielről, Sebestyén-Spielmann Mihályról, Karácsony Benőről. Vagy épp Kósról, Molterről, Polcz Alaineről – ez az írás a legsikerültebb egyébként.
A rövid- és akár tőmondatai pattogóssá teszik a szövegeit, megállapítások és határozott kijelentések egyvelegévé. Jó ez így, olvasmányos, szeretem. Azt már nem, hogy olyan sokszor sirat, temet. Igaz, hogy mindig van mit, de valahogy kevesebbet örömködik, mint ahogy az indokolt – de hülyén hangzik :D – lenne. Borúlátó és sokszor repetitív, de gondolom, hogy ez ennyi tárca után már nem meglepő.
Amit nem szeretek, az az állandó politizálás. Értem én, hogy ha valaki a Népszabadságnál dolgozik, akkor muszáj neki, de ezt a portréiból nagyon sok helyen kihagyhatta volna, semmi, de tényleg az égvilágon semmi szükség rájuk. Nem kell felosztani az írókat-költőket pártpreferencia szerint, az is kissé merész megállapítás, hogy X a jobboldali érzelműeké, míg Y a baloldaliaké. Csakis és kizárólag. Ez számomra kicsit nevetséges, e gondolatmenet mentén nekem nem illene szeretnem pl. József Attilát időszakos szocialista vonzalmai miatt. Na de mindegy.
Furcsa volt még Rákosi és a fasiszta jelző együttes használata. Lehet, hogy csak nekem.
Erről a kötetről Schäffer Erzsébet hasonló és mégis annyira különböző írásai jutottak eszembe. Schäffernek van egy behozhatatlan előnye: nem politizál (legalábbis az eddig olvasott könyveiben nem tette).
Összességében jó volt a Névsorolvasó, lássuk a következőt :).

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632540566
>!
pepege MP
Bächer Iván: Névsorolvasó

60 név. 60 kis történet. Ismert és – számomra – ismeretlen emberekről. Ez egy kis kedvcsináló. Míg olvastam, bőszen jegyzeteltem, mert elég sok utalás van más művekre, regényekre stb. Mondom, ez kedvcsináló. Annyira jó kis „recenziókat” olvashatunk ebben a „névsor”-ban, hogy az ember lánya (s ki tudja, talán a fia is) kíváncsi lesz, még több és még több információt akar tudni. Volt itt szó Mozartról, a Szamos marcipán atyjáról, építészről, lelkészről, nőkről-férfiakról vegyesen. Volt itt teljes életút-koncentrátum, de volt apró szösszenet. Volt itt minden. De az a minden nagyon kellemes.

>!
Viktoria_Agnes_Takacs P
Bächer Iván: Névsorolvasó

Fanyar humorú, keserédes, szórakoztatóan ironikus. Nagyon Bacher. Számos érdekességre, újdonságra bukkantam benne, érdekes embereket vonultat fel.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Tanár az, és csak az a tanár, aki tanítványába beépül. A többi felügyelő csupán.

Kapcsolódó szócikkek: tanár
3 hozzászólás
>!
Chivas

Arról van szó, hogy az ember mindenekelőtt ember. És csak azután arab, zsidó, keresztény, német vagy francia. Aki a sorrendet összekeveri, az elveszett ember. Abból az ember elveszett.

A nyugat-keleti ember (Daniel Barenboim)

>!
Sárhelyi_Erika I

Általános a vélekedés: Magyarország ma rossz ország. Jó szerencséjével nem élt, lehetőségeit kihagyta, útját tévesztette, önnön dugájába dőlt, vesztébe sétált. Megkeseredett, besavanyodott, megromlott, bezápult. Lopás vagy rablás, butaság vagy hazugság, gyávaság vagy erőszak, sunyítás vagy cinizmus, bunkóság vagy velőig való szétrothadtság – ez a választék ma itt. (…) Magyarország ma rossz ország. Egyedül a művészet, a kultúra, az irodalom, a költészet teszi jóvá.

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Thomas Mannt az ember – ha olvas egyáltalán Thomas Mannt, és ha olvas egyáltalán bármit is – kétszer olvas az életben.
Egyszer az elején, és egyszer a végén.
Egyszer, amikor nekikészül, és egyszer, amikor rovancsot csinál.
Egyszer kamaszkorban, mindeneknek előtte, veselkedve, kérdve, kutatva. És egyszer a végén, fönn a klinikán, a szanatóriumban, a ki tudja hányas belen. Amikor a fontos dolgokat veszi számba tehát.
Mert Thomas Mann csak a fontos dolgokról írt. (…)
Thomas Mann belemesélte magát a nem csupán a 20. század emberébe, de az emberbe egyáltalában.

13 hozzászólás
>!
n P

Igazi 20., tehát 21. századi sorssal megáldott-megvert ember volt, nagy író, hív erdélyi, csodálatos magyar. Csoda is lenne, ha a mai Magyarországon, ebben a vesztébe rohanó, szerencsétlen wassalbertiában bárkit is érdekelne sorsa, műve, szelleme.
(Karácsony Benő, A cserbenhagyott ember)

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
>!
n P

Aki írni akar, avval meg kell hogy történjenek a dolgok.
(Az induló ember, Poós Zoltán)

247. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Van a hangszereknek is személyességük. A csellót, a hárfát át kell ölelni. A zongorával szervesülni kell. A hegedűvel ki kell állani. Az egy kiállós hangszer.

>!
n P

Aki újságba ír, az feszt tanul.
Ezt még akkor is jó, ha az ember azért mindig hülye marad.
(Egy cseh ember, Karel Čapek)

49. oldal

>!
Chivas

A fiatal se nem hall, se nem lát. Fejét leszegi, tekintetét maga elé veti, fülébe zajt dug és megy, mint a kos. Igyekszik. Siet. Rohan. Azt hiszi, le lehet késni bármit is.

Az öregember (Balla Demeter)

>!
Sárhelyi_Erika I

Ez az irodalom lényege, ha szabad ilyen póriasán fogalmazni. Hogy rólad szól, harangozik érted. Hogy hozzád ér, megragad, szíven üt, beléd vágja a kést.


Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Ájlávjú
Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet!
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Mérő László: Maga itt a tánctanár?
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Görgey Gábor: Tiszta ország
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim