Kurgast 19 csillagozás

Bächer Iván: Kurgast

1905 ​nyarán Romlaky Zalán magyar író, hírlapíró tüdőbajos lett. Ezt a betegséget a kor tudományossága nem volt képes még gyógyítani, legfeljebb csak – sok pénzért – kúrálni kicsinyt.
    E célra szolgáltak Európa jó klímával bíró pontjain kiépült gyógyintézmények, Kuranstellék, amelyekben volt Kurkapelle, Kurfriseur, Kursaal, Kurtaxa és mindenekelőtt rengeteg vendég – Kurgast.
    Ilyen Kurgast lett Romlaky Zalán kilenc hónapon át. Ezen idő alatt fokozatosan meggyőződött arról, hogy a legtöbb orvos pénzéhes sarlatán, aki tehetetlen a betegséggel szemben, és aki becsapja, áltatja és kirabolja a betegeket. Meggyőződött arról is, hogy ő sem gyógyulhat meg többé. Számvetést végzett, végigpergette rövid életét, és végtelen keserűséggel nézett szembe azzal, hogy úgy kell elmennie, hogy nem tud gondoskodni hátramaradottjairól.
    Ráadásul ezekben a hónapokban kezdett el recsegni-ropogni a harminc éven át viszonylag jól szolgáló Monarchia épülete is, hogy pár évvel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Ab Ovo, Budapest, 2012
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639378964

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Vitéz László

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · bábszínház


Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

vargajudit P>!
Bächer Iván: Kurgast

Búval bélelt könyv, akárcsak Romlaky Zalán hangulata. Nemzeti sport lehetett akkoriban írói, újságírói körökben az önsorsrontás, ami oka és okozata is a búval bas béleltségnek.
A tanulás hanyagolása ifjúkorban, majd biztos munkahely keresése helyett az (újság)írásra hagyatkozás, ivászat, kártyázás, dőzsölés éttermekben és nyilvánosházakban abban a pillanatban, ahogy pénz áll a házhoz, gazdag rokonok pumpolása, majd megvetése, ha elzárják a pénzcsapot, ezek teljesen elfogadott viselkedésnek tűntek a múlt századelő környékén.
Kicsit kevésbé tetszett ez a könyv a többi, eddig olvasott Bächer-könyvnél, a képanyaga viszont fantasztikus. Azt sajnálom csak, hogy nagyon erőltetett lett Thury Zoltán kilétének Romlaky Zalán figurája mögé bújtatása: a korabeli levelekben átírták, a plakátokból kivágták, a képeslapokon letakarták a nevét. (Néhány helyen szerencsére figyelmetlen volt a képszerkesztő.)

fióka>!
Bächer Iván: Kurgast

Az a nagy helyzet, hogy ez kissé szecessziósra sikeredett és ez a burjánzás, ötvözve a B. Iván írásaiban fejét rendszeresen felütő modorossággal – nem sikerült valami jól. A másik dolog: felmenőkről, rokonokról nagyon nehéz írni. Még akkor is, ha az ember látszólag függetlenítette magát a témájától. Ez a leszakadás észrevehetően alaki marad csak és mint ilyen, nem túl szerencsés a végeredmény. A történet, a dédnagypapáé, ettől függően kedves, már ha kedvesnek titulálható egy haldokló utolsó évének regisztrálása. Vannak közben némi múltbéli kilengések, azaz kitekintések, a hozzáállás őszinte, szép, de akkor sem sikerült jól. Azért érdemes elolvasni :). Éjszaka így gyorsabban telik az idő.

Anó P>!
Bächer Iván: Kurgast

Bächer Iván Thury Zsuzsa családjának leszármazottja – jobban mondva Böske nővére unokája volt. Ő is örökölte a család több tagjára jellemző íráskészséget. Stílusát mindig szerettem, főleg a családjáról írt regénysorozatának több részét olvastam. E könyvben dédapja utolsó éveit eleveníti meg, korabeli fotókkal, levélrészletekkel illusztrálva. Az ember szinte ott érzi magát a dédapa korában – szegény, csak 36 évet élt, s tüdőbajban halálozott el, 4 gyereket hagyva maga után.
Nem ez Bächer Iván legjobb munkája, de tetszett azért, szívesen olvastam.

BabusM>!
Bächer Iván: Kurgast

Régen olvastam már Bächertől, és ez most nagyon jól esett. Azt azonban el kell ismerni, hogy a regény motívumai, mondanivalója már mind benne voltak a régebbi könyveiben, esszéiben. Viszont a képmellékletek nagyon jól ellensúlyozták, hogy ez elsőre feltűnjön. Mindenesetre a családregényeinek talán ez a leggyengébb darabja, de tény és való, hogy az író dédpapinak járt egy külön kötet.

>!
Ab Ovo, Budapest, 2012
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639378964
Carmilla >!
Bächer Iván: Kurgast

Egyszerre szép és egyszerre végtelenül szomorú könyv. Több, mint családtörténet, mert nem egyszerűen Thury Zoltánról szól, hanem rajta keresztül az íróról magáról, – és rólunk is, mindannyiunkról (határon innen és túl). Nem véletlen, hogy Thury Zoltánból Romlaky Zalán lett, hiszen a családtörténet csak egy váz, amire felfeszül a leszármazottak sorsában újra és újra visszatükröződő és megismétlődő fájdalom. Minden ugyanaz, mindég ugyanúgy… A hétköznapok nyomorúságai, a családi kötelékek édes és mégis súlyos béklyói, az identitás kérdései, a betegség, az enyhülés utáni vágy az alkoholban…
    A könyv gazdag képanyaga is pazar, 10/10-es, tökéletesen illeszkedik a szöveghez, nem töri meg az olvasás ritmusát, hanem gyönyörűen kiegészíti az írottakat.
    Annyira sokrétű és gazdag ez a könyv viszonylagos – ám csalóka! – rövidsége ellenére, hogy én még biztos napokig tanulmányozni fogom, és ami a legfőbb: olyan nyomot hagyott a lelkemben, amilyenre csak a valódi szépirodalom képes.
    Ezen még gondolkoznom kell. /Elmélázni és búslakodni./

Tercia>!
Bächer Iván: Kurgast

A csendes lemondás története, némi visszapillantással elegyítve.
Bepillantás a tüdőbaj korabeli kezelésébe, a doktorok természetébe. Lassan csordogáló, szomorkás írás a dédapáról, Thury Zoltánról.

lauranne>!
Bächer Iván: Kurgast

Tetszett. Na, nem annyira, mint a Rötúr; talán a stílusa sem annyira bächeres, de ennek ellenére is.
Eléggé elejtve, a 67. oldalon kiderül a kötődés is.
Ja, és klassz az Ady fotó.
Ja, és újra Varázshegyet fogok olvasni.

Hoagirl P>!
Bächer Iván: Kurgast

A szokásos Bächerem, mert ha egy darabig nem olvasok tőle, egész egyszerűen elvonási tüneteim lesznek. Úgyhogy kézremegést, izzadást, szemtikkelést megelőzendő, most a Kurgast-ra esett a választásom. Az íróról most nem kezdenék el –sokadjára- áradozni, mert már uncsi gondolom. A könyv viszont igazán különleges, mert illusztrált, korabeli képeslapok, kézzel írott levelek támasztják alá és emelik fel a történetet. Bächer Iván hatására off elég sok szerzőt ismertem meg, ilyen pl. Békés Pál Csikágója, amit a Bélyeggyűjtemény követett, de Kardos G. György munkásságára is ilyentén kaptam fel a fejemet. A Kurgast Ady Endrét hozta hozzám közelebb, egy fejezet róla szól, és azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy elolvassak néhány verset a költőtől. Szóval ilyen az én Bächerem; szórakoztat, elgondolkodtat és új ajtókat nyit meg előttem minden alkalommal.

Németh_Veronika>!
Bächer Iván: Kurgast

Szép könyv volt, szomorú, életszagú. Csak napsütéses hétköznapokra, esős vasárnapokon hanyagolandó!


Népszerű idézetek

csillagka>!

Pesten is egyre gyakrabban bukkantak föl idegen, bárdolatlan, keleti zsidók, akik nem beszéltek semmiféle nyelvet, leszámítva a jiddist, az oroszt, a lengyelt, az ukránt, a hébert, a németet és a franciát.

11. oldal

1 hozzászólás
Carmilla >!

    És Korngut Salamon tényleg bábozott. Akkor már megvolt az engedélye is rá a pesti tanácstól, Kemény művésznéven szórakoztatta a nagyérdeműt és annak csemetéit ő, és aztán az ő Henrik fia, aztán ugyanezen néven annak a fia, több mint egy évszázadon át, Budán, a hűvösvölgyi Nagyréten, a Városligetben, majd a Népligetben. Több mint egy évszázadon át ütötték-verték Vitéz László palacsintasütőjével az ördögöt és a Halált. És ebben a színházban soha nem történt semmi más, nem bonyolódott soha egyéb cselekmény, nem édesedett szerelem, nem keserített féltékenység, nem leselkedett semmi ármány, nem magasodtak apák, és nem lázadtak föl fiak, ebben a színházban nem történt soha semmi más, csak Halál-verés. Ütötték és verték, és verték és ütötték a Halált mindennap, százhúsz éven át, mindennap agyonverték a Halált ötször is, tízszer is, és a százhúsz év alatt sok ezerszer, sok tízezerszer halt halálnak halálával náluk a Halál, és agyonverték minden délelőtt és délután és este, újra és újra a Halált, mert tudták, hogy azt csak a művészet gyűrheti le, csak az, és semmi más.

95-96. oldal, Korngut bajtárs (Ab Ovo, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: bábszínház · Budapest · halál · művészet · színház · Vitéz László
Carmilla >!

Lesem, mint az orvos, hogy a szívem remeg-e vagy az idegeim vibrálnak, mint ahogy a hangszer gyomrában nem hallgatnak el egyszerre a húrok, ha valaki durván közéjük csapott.

94. oldal, Szerkesztés (Ab Ovo, 2012)

Carmilla >!

Sokat tanult hát dédpapa Münchenben.
Sajnos posztgraduális iskoláit járta nyomorgásnak is, pedig e téren abszolút felsőfokú tudásnak volt birtokában.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: München
2 hozzászólás
psn>!

A beteg ember mindennel próbálkozik. Ha futja neki rá.

Carmilla >!

[…] Különösen szembeszökő azonban ez a svihákság olyan helyen, ahol a gyógyítás üzlettel párosul. Például itt. Ahol az üzlet fontos, és nem a gyógyítás. Azzal nem is kísérleteznek. Annyira ötletszerűen, találomra megy itt minden, hogy lehetetlen nem mosolyogni rajta olyan embernek, aki legalábbis az én szerény eszemmel rendelkezik.

94. oldal, Korngut bajtárs (Ab Ovo, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: gyógyítás
Carmilla >!

    És el kellett intéznie a lányok ügyét. Ők ugyanis anyjuk nyomán zsidóknak minősültek. Ez pedig, vélte Romlaky Zalán, nem előnyös beosztás Magyarországon, és várhatóan a következő évtizedekben sem lesz az.

116-117. oldal, Kitérő (Ab Ovo, 2012)

Carmilla >!

    Július elején lőtte magát mellen Zalán kollégája, atyai barátja, Bródy Sándor. Az esemény megviselte Zalánt is, Gojszit is. Zalán istenként nézett fel Bródyra, egyként csudálta és irigyelte sikerei, szépsége, büszkesége, ereje és zsidósága miatt.

10. oldal, Lelle (Ab Ovo, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Bródy Sándor
cassiesdream>!

Valami szörnyű nagy rokoni érzés ébredt benne a bivalyok iránt. Pár nap múltán rá is jött, miből fakadt ez a vonzalom. […] Az emberi világ nem érdemli meg a bivalyt. Állt bivalyok közt, átfogta a nyakukat, úgy búgta fülükbe:
– Ki fogunk pusztulni, ki fogunk halni…

40. oldal

Ab_Ovo_Kiadó KU>!

Sok mindent megtanult Romlaky Zalán jó kétéves Müncheni tartózkodása során, sok mindent megtanult, csak egyvalamit nem.
1895 egyik április végi reggelén, az utolsó napon szobájában összepakolta kevés holmiját. A kabátját is fölvette, mikor rányitott hatalmas méretű bajor háziasszonya:
– Még kéthavi lakbérrel tartozik, Romlaky úr! – rikácsolta ékes német nyelven.
Romlaky nem értette, mit mond az asszony, hisz’ a Lohengrinben soha senki ezen a nyelven nem beszélt.
Nem értette, mit mond a nő, de sejtette, sejtette ő jól.
Levette kabátját, amit Hollósytól kapott, és átnyújtotta a morc asszonyságnak. Kézbe fogta pakkját.
– Víderzén – motyogta, és lapjával elsuhant a kövér háziasszony mellett, akinek testéből szappanillat áradt, elsuhant egész Budapestig, ahol pár hónap múlva rálelt asszonyára, Gojszira, aki adósságait ki nem fizette ugyan, de legalább zsidó volt.

Egyszer Pestről gyalog elment Fótra, ahol talált egy társulatot, négytagút, velök játszott két estét, de kidobták onnan is.
Közben valami szerelmi bánata is támadt, 1890 nyarára súlyosan meg is betegedett, épphogy el tudott valahogy vergődni anyjához Erdélybe, Túrra.
Túrból egyébként bivalyszekér jött érte Tordára. A kis faluba nem vezetett persze semmi kövesút, az elképesztő sárral csak a bivalyok tudtak megbirkózni, volt is belőlük még a faluban egy csordára való.
A következő napokban, hetekben anyja két bivalyát Zalán gondozta, etette. Nagyon szívéhez nőttek a bivalyok. Órákig tudott állni az istállóban és beszélgetni velök. Valami szörnyű nagy rokoni érzés ébredt benne a bivaly iránt. Pár nap múltán rá is jött, miből fakad ez a vonzalom. Tudta, érezte, hogy a bivaly egy szelíd vadállat. Nem erre a világra való. Ki fog pusztulni, halni. Az emberi világ nem érdemli meg a bivalyt. Állt a bivalyok között, átfogta nyakukat, és úgy búgta fülükbe:
– Ki fogunk pusztulni, ki fogunk halni… Nem baj, Kató, nem baj, Gyurka, voltunk egyszer a világon, voltunk és aztán nem leszünk, nem baj, nem baj az, nem baj…


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: Árvák
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Szaniszló Judit: Leli élete
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Robin O'Wrightly: Andrea tutto bene
Tiszlavicz Mária: Mellékhatás
Baráth Viktória: Az igazság árnyékában
Renáta W. Müller: TestVÉR 2
Veda Sylver: Törékeny boldogság
Polcz Alaine: Egész lényeddel