Sajnos nem tudunk segíteni.
Megadhatnánk ugyan számokat, hogy ennyi túró, meg
ennyi tojás, meg ennyi cukor,
meg ennyi perc, de bizony lehet, hogy a túrótorta
széjjelfolyna úgy is. Sőt, szinte bizonyosan
széjjelfolyna. Dafke.
Az ételnek ugyanis lelke van.
Nem lehet kifogni rajta.
Rögtön észreveszi például, ha először készítik őt.
Elsőre az étel sohase sikerül.
Mit csináljunk? Ilyen az étel. Bele kell nyugodni,
és hozzá kell látni a következőhöz. (Ravaszabbak
megpróbálhatják rögtön a másodikkal kezdeni, hátha
szerencséjük van, az étel elbambul, és jó lesz.)
Íz-lelő 10 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1993
Enciklopédia 11
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Egy-egy recepthez kb. másfél oldalnyi történet társul, ezért gyorsan olvasható, könnyen emészthető a könyv. Hozza a szokásos formát, vicces és komolyabb történetekkel vegyesen találkozhatunk. Kedvencem a turbolyaleveles, aminek a receptje úgy kezdődik: keress valakit, aki tudja, hogyan néz ki a turbolya. :D
Arra azért kíváncsi lennék, vajon megtalálta-e már a retekből készült benzin receptjét. ;)
Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 5
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 5
Bächer Iván réges-régi kedvencem, és ebben a jelen kötet is megerősített. Nagyszerű élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Bächer remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből született a történet-sorozat, ami egy fura, nagyon egyedi, olvasmányos formában megírt gasztroregény-novellasorozat-szakácskönyv. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából meggyőző, a könyv világa jól átélhető. Bächer nagy érdeme a szereplők érzelmeinek színes ábrázolása. A kötet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.
Népszerű idézetek
Az olvasó most nyilván fölteszi a kérdést: na jó-jó, de honnan szerezzen turbolyát a turbolyaleveshez? Akárhonnan. A turbolya ott van mindenütt: kerítések tövében, árokparton, hegyen, völgyön, réteken. A turbolyát könnyű fölismerni: éppen olyan, mint a petrezselyem, csak turbolyább. Ha az előbb felsorolt helyek valamelyikén olyan nagyobb csomókban zöldellő fűre leszünk figyelmesek, amely kísértetiesen hasonlít a petrezselyemre, de mégsem az, akkor az a turbolya (Anthryscus cerefolium). Ha tavasszal leszakajtunk belőle egy maréknyit, és a szárat az orrunkhoz dörgöljük, akkor jellegzetes, kissé az ánizshoz közelítő illat csapja meg felelős érzékszervünket.
Turbolya található például a debreceni Nagyerdőn, szinte az egész Gellért-hegyen, nagy mennyiségben találkoztam vele a László Kórház labdarúgópályáján, de hogy ne kelljen messzire menni: betevő turbolyánkat leszedhetjük a Moszkva téren is, ahol harsányan zöldell a 18-as és a 61-es villamosok pályájának partoldalán.
Sajnos a turbolya könnyen összetéveszthető a vadpetrezselyemmel, más néven béreggel (bürökkel). Ha levesünket abból készítjük, akkor az pech, mert a béreg igen mérgező. A béreget az állatok sem legelik le, legokosabban tehát akkor járunk el, ha turbolyaszedéshez egy tehenet vagy kecskét is viszünk magunkkal a Moszkva térre.
Turbolyaleves
Úgysem tudhatja az ember, mi teszi igazán sűrűvé, ízessé, felejthetetlenné a hallevet, a sokféle belevaló vagy a bogrács vasfalába beleizzott ízek vagy a rottyanó lére konokul vetett komoly tekintet, a környező fák suhogása, a nap, a víz, a tűz, a parázs, azok a határozott, férfias mozdulatok, amelyekkel a bogrács meg-megrántatik, avagy a hit, remény és a lelki béke…
Az étel azt is mindig pontosan tudja, milyen passzban készítjük őt éppen: ingerülten, fáradtan, rezignáltan, vagy lelkesen, és mindig tisztában van azzal is, hogy mi őnéki éppen a szerepe: fáradtság levezetése, kötelesség teljesítése, menekülés, avagy esetleg éppen ő a főcél.
Turbolyaleves: Keressünk valakit, aki tudja, mi az a turbolya. Ha ez megvan, akkor szedjünk vele turbolyát. Vagdaljuk apróra, dinszteljük meg vajban (a turbolyát!), öntsük föl a tegnapi húsleves levével, egy tojássárgáját engedjünk össze valami tejtermékkel, kicsit sózzuk, borsozzuk, citromozzuk, bolondítsuk, vadítsuk, szelídítsük természetünk szerint. (Ha még nem lennénk tisztában természetünkkel, akkor együk meg a tegnapi húslevest. A reszelt sajt arra is jó!)
Leveskavalkád
Megérzi az étel azt is, hogy ki foglalkozik ővele. Az ételnek nem lehet hazudni: ő pontosan tudja, hogy ki biztos magában (tudja, hogy senki), ki gátlásos (tudja, hogy mindenki), ki az, aki mindig görcsösen bizonyítani akar, ki az, akinek már minden mindegy, ki erős, ki undok, ki számító, és ki unalmas, szürke kispolgár.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rubin Eszter: Mit esztek ti otthon, mannát? ·
Összehasonlítás - Szele Ágnes (szerk.): Az ördög étlapja ·
Összehasonlítás - Benedek István Gábor: A komlósi Tóra ·
Összehasonlítás - Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat 91% ·
Összehasonlítás - Tolnai Ottó: Kékítőgolyó ·
Összehasonlítás - Sarusi Mihály: Nyílik a savanyauborka-virág ·
Összehasonlítás - Karafiáth Orsolya: Szirén 82% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Köd 97% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Az erdő ébredése 99% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás