Hogyan ​kell a nőkkel bánni 27 csillagozás

Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

A kötetben az 1986-tól megjelent tárcáiból közöl válogatást a szerző. Témaválasztása szerteágazó: 'A tárca tárgya lehet akármi: mesélhet egy történetet, esetet, emlékezhet egy embertársra, szólhat házról, városról, múltról, ököruszálylevesről, bármiről.' Az öt fejezetcím alá gyűjtött történetek többféle hangulatot és életérzést tükröznek: vidámat, dühöset, cinikust és néha szomorút. A kötetet kézbe véve érdeklődésének és pillanatnyi hangulatának megfelelően válogathat az olvasó a publicisztikák között.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Göncöl, Budapest, 2011
258 oldal · ISBN: 9789639183469
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
268 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632996325
>!
Göncöl, 2003
258 oldal · ISBN: 9789639183469

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

Örök harcom Bächer Ivánnal a politika. Nem az a bajom, hogy politizált. Istenem, egyesek szoktak. Hanem azzal, ahogyan csinálta. Amikor megszólal, akkor szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. A könyv első része, ami Világörökség címen fut, egyszerűen kritikán aluli. Sikeresen megüti egy gyengébb népnevelő agitprop munkáját az ötvenes évek elejéről. Amikor Juhász Gyuláról az a legfontosabb, mi megtudható, hogy szocialista volt. Hogy elvtárs. A Vasas-székházról írt siralmas. Az, ahogyan ő már csakazértis bebizonyítja, hogy a polgár szó szocialisták gyülekezetét fedi és mint ilyet, azt csakis a baloldali érzelműeknek van joga használni. Vagy ahogy sorban mindenkiről, aki ezen a szomorú világon produkált valami maradandót, kideríti, hogy természetesen, natívan és magától értetődően szocialista érzületű volt. Ahogy elköveti ugyanazt a hibát, amit most PNL a Jobbikkal, ő akkor összemosta a jobboldalt a Miéppel. Aki jobboldali, az mind antiszemita, embertelen, randa és pfuj. Nem, ezt mind nem kellett volna. A politikai írásainál oda a kedves humora, saját stílusa, sőt, egyáltalán, a stílusa. Nincs neki ilyenkor olyanja. Nem tudom, ki volt a kötet szerkesztője és mi okból kerültek épp ezek a harcos mozgalmi írások az elejére, de hacsak valaki nem kifejezetten az ötvenes évek szellemére vágyik és ha kevésbé makacs, mint én, körülbelül a harmadik írásnál falhoz vágja a könyvet és kis szerencsével elkönyveli Bächer Ivánt annak, ami nem: tehetségtelen politikai szócsőnek. Kár volt így szerkeszteni. Ugyanis az utána következő írások majd mindegyike a szokott színvonalú, kedves, mosolyogtató, emberi-szép tárca. Az unokások kifejezetten imádatosak. A cím is félrevezető egyébként, mert még az azonos alcímű csoportból sem derül ki, hogyan kellene a nőkkel bánni. Olcsó újságírói fogásnak mondanám. Ettől eltekintve a könyv zöme élvezhető, szerethető, kivéve a már kifogásolt részeket. Aki ízlését és érzékenységét sértik a hasonló megnyilvánulások, az egészen nyugodtan ugorja át az elejét, sokról nem marad le. Utána helyezze magát kényelembe és élvezze a hamisítatlan bächeriváni írásokat :). Mert azokat nagyon is lehet.

2 hozzászólás
dwistvan P>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

Összefüggő történetre számítottam, sok kis tárca lett belőle. Nagy hatású mindegyik. Néha szomorú, vagy fergetegesen vidám, vagy komoly gondolatokkal teli. Ahogy bármilyen élethelyzethez hozzányúl Bächer Iván, igényesen megformálva, a végén mindig csattanóval, az mesteri. Tudtam, hogy üzenete mindig emberséges, ha kell keményen kritizál, vagy jó humorral vidít. De így összeszedve egy gyűjteménybe a sok sok tárcát, nagy hatást tett rám. Ez a könyv véletlenül akadt a kezembe, de a többi könyvét tudatosan fogom keresni, mert még sokat szeretnék tőle olvasni. (És tanulni.)

mongúz>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

A politikával kapcsolatos megnyilvánulásai a legtöbb esetben zavaróak, sőt bosszantóak ( ami a könyv kb egyharmadát teszi ki), viszont a többi írás között szép számmal akad igazán értékes mű. Egészen egyedi a humora. Ami még gyakran zavart, az a szándékos magyartalankodás.

Bazil P>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

A kötet 2003-ban jelent meg először, az azt megelőző évek Bächer írásait tartalmazza. Tárcákat, amibe sok minden belefér: politika, közélet, történelem, rövid írások emberekről, tájakról, városokról, ételekről, meg még mennyi mindenről. Mindenről, ami Ivánt foglalkoztatta, amit megélt, átélt, megfőzött, megkóstolt, megérzett, átérzett, elolvasott, látott-hallott.
Az összes írást áthatja a sajátos Bächer stílus, amit én nagyon szeretek. Így lehet a téma bármi, örömmel olvasom.
A politikát hagyjuk, meg kell azonban jegyezzem, hogy finom bája van annak, amit már több mint tíz év távlatából olvas az ember, a napi aktualitásokat, botrányokat, visszásságokat már jobb ha a feledés homályosítja el. Bár az akkori történések a maiakhoz képest kiscsoportos óvódások civódásának tűnnek…
Ezenkívül nekem bármi jöhet: szóljon az írás a padlutkáról, a tészta al dente főzéséről, a nagypapa légyölő tata mivoltáról, szólhat a nóta jó ebédhez, tőlem akár lékhorgászhatunk is, meg minden ilyesmi…
Abszolút és megkérdőjelezhetetlen kedvencem – személyes érintettség okán – a stúrovoi a párkányi restiről szóló Időutas-ellátás novellája. Nekem még volt szerencsém bryndzové haluskyt enni abban a restiben és finom Corgonnal öblítettem le azt a juhtúrós sztrapacskát. És igen, még koronával kellett fizetni mindezekért.
Régi szép idők, a rendszerváltás után tizenévvel, mikor még elhittünk sok mindent…

1 hozzászólás
alaurent P>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

Mindig szerettem a tárcákat, a napilapokból azzal kezdtem az olvasást. Ezekkel is találkoztam már korábban, vagy a megjelenésükkor, vagy valahol az interneten. Így egybegyűjtve azonban nem voltak könnyű olvasmány, főként az első része, amelyik zömmel a napi politikával, és annak az életünkre gyakorolt hatásairól szólt. Nem kellemes találkozni a múlt – és különösen a közelmúlt – történéseivel, és szembesülni azzal, hogy aminek akkor jelentőséget tulajdonítottunk, mennyire marginális, és fordítva, amit észre sem vettünk, abból mi lett azóta.
Nem is haladtam vele, hol elolvastam egyet vagy kettőt, hol pihentettem egy hétig.
A kötet második fele vidámabb munkákat tartalmaz, amelyek a mindennapi élet furcsaságait, a családtagokhoz fűződő ambivalens kapcsolatokat, vagy a jó szándék félrecsúszását mutatják be a szerzőtől megszokott humorral, emberismerettel.
Az első rész elgondolkodtatott, a kötet második fele pedig szórakoztatott – azt hiszem, az utóbbiak, a családdal foglalkozó tárcák, novellák, regénynek voltak a szerző igazi terepe, ő családban volt nagyon otthon…

sassenach>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

Jajj, de nagyon jó volt!!!! :) Imádom, ahogy (és amiről) ír: a történeteit, a stílusát, a humorát, mindent.

Krumplicsku>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

Nagyon szerettem az írásait, miatta vettem/olvastam a hétvégi mellékletet. Ami meglepett, hogy néhányra mintha még emlékeztem is volna, még ennyi idő távlatából is, ami alighanem azt bizonyítja, hogy tényleg meg-megérintettek az írásai.
De mégis…. talán így egyben kicsit már sok nekem a kesernyésség, pár tárca után már siralomvölgynek láttam a világot és keresni kezdtem a kardomat vagy legalább egy nagy pohár friss, gyöngyöző ciánt, hogy megigyam…. és nem azért, mert ezt a világot sokkal jobb helynek tartanám, hanem épp azért, mert nem tartom annak, de kicsit sok a napi hírek után még ezzel novellák formájában is megküzdeni. (erre nekem nem érvényes a kutyaharapás szőrével mondás)
Így a könyv csillagozása ezt is kifejezi. (lehet, nem kellett volna egyben lehúzni, hanem mint egy magazinként elő-elővenni a könyvet és egy-egy fejezetecskét elolvasni belőle? :-D)

A közéleti írásaival vagyok talán a legkevésbé kibékülve, pláne így tömbösítve -anno, tárcaként sosem zavartak- és ha ebből nem derült ki, nem azért, mert antagonisztikus ellentéteim lennének a világnézetével, hanem mert nekem sokszor kicsit túl sarkosan fogalmaz…. szóval úgy, hogy még aki nagyjából egyet ért vele (mint én), de teljesen nem, valahogy az is kívül találja magát A körön, és kicsinek, gyengének érezheti magát, mert nem harcol ELÉGGÉ a ROSSZ ellen….
Mindez annak ellenére, hogy ezek közt is van egy olyan tárca, ami után háromszor néztem meg, hogy mikori a könyv…. (de ha akár halála előtti lenne, akkor is min. három éves lenne a tárca, ami még így is jelentős, szinte váteszi diagnosztikai ismereteket árul el, nem hogy bő tíz éves…), azóta ezt mutogatom a családban és a barátoknak…. mert tényleg olyan, mintha már AKKOR mindent látott volna (ha nincs egy mozzanat, ami akkor egy aktuálpolitikai történés, talán rá sem jöttem volna, hogy ez nem 1x éve íródott), aminek más még a jeleit sem… tényleg az volt az érzésem ennél az írásnál, mintha mondjuk valamikor pár hete íródott volna….
Legjobban a gasztro-utazásos-szociológiai részeket kedveltem benne, nem feltétlenül azért, mert ez a saját érdeklődésemmel is egybe esik, hanem mert ezek azok, amik a búnak inkább az édes felén vannak és ezek tényleg pihentetnek, még ha nem is happy a téma.

Ildici>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

Őszinte, humoros, megindító, bánatos, vicces, ismerős, szórakoztató, fájdalmas, kíméletlen, nehéz, szomorú…tetszett, sokszor ismertem rá saját gondolataimra, aztán meg olyanokra, amelyeket más szemszögből, de én is átéltem, most az érme túloldaláról figyeltem. Sokféle téma, sokféle érzés és gondolat benne. A könyvet csak lassan csemegézve lehet olvasni, hogy jól átjárjon 1-1 gondolat belülről! Nagyon tetszett! :)

redBuba>!
Bächer Iván: Hogyan kell a nőkkel bánni

A könyv különféle témájú tárcákat tartalmaz. A történelmi, mely olvasása közben néha könnyeznem kellett, a politikai, amely elgondolkoztatott és elszomorított, a gasztronómiai amelyből újat tanulhattam, vagy a féri-nő kapcsolatát könnyed humorral átszőve elénk táró mindegyike számomra hitelesen megírt. Spiró után szabadon azt gondolom, ehhez hasonló, „gondolkodást, személyiséget formáló alapművekre az embernek valahogy szüksége van”.


Népszerű idézetek

mongúz>!

Az én koromban az ember már tudomásul veszi a maga alkatát, legyen az akármilyen is, nem próbál változtatni azon, tudomásul veszi, megpróbál vele élni, megpróbálja annak szűkös keretein belül elvégezni azt amit még lehet.

199. oldal, Papapapi (Göncöl, 2003)

alaurent P>!

Nagy igaz­ság ez: mint egy röp­ke perc, úgy száll el az az öt­ven­hat­van év, amíg egy gye­rek­kel gond le­het.

Szoptatós anyára főzés

psn>!

Naponta látom igazolódni a tételt: akik könyvek kidobásával kezdik, azok emberek kidobálásával folytatják.

sassenach>!

Minden komolyabb emberi mű fájdalomalapra épül.

131. oldal

Etike P>!

Egy szoptatós anya meg van lepve. Még soha életében nem volt ennyi minden, amit nem csinálhatott.

Szoptatós anyára főzés

mongúz>!

A rossz szokásaival az ember megtanul együtt élni, és szisztematikusan hozzászoktatja azokhoz azokat, akikkel együtt él. A rossz szokásait a bölcs ember domesztikálja, befogja, hasznossá – végeredményben tehát jóvá – teszi.

242. oldal - Vesepecsenye (Göncöl, 2003)

psn>!

Hiába, ebben az életben soha nem szabad elengedni magunkat egészen, mert az megbosszulja magát hamar.

70. oldal

psn>!

Hógolyózó egyébként kétféle van. Ügyetlen és ügyes. Az ügyetlen mást vesz célba, és téged talál el. Az ügyes téged akar hókon trafálni, és nem is hibázik.

74. oldal

psn>!

A tragédiának egyébként ugyanaz a forrása, mint a legtöbb disznótoros balesetnek. A paraszti lelemény. A vidéki magyar ember ugyanis furfangos, ötletes, s bár tiszteli a hagyományt, de hajlik az újra is.

76. oldal

redBuba>!

Míg a koszt aranybarnára sül, elgondolkodhatunk az emberi sors forgandóságán: Dubarry grófnő ott zárta, ahol kezdte, XVI. Lajos kolostorba csukatta ugyanis, és ha onnan később ki is szabadult, a forradalom már nem kegyelmezett neki. A vérpadon méltóságteljesen viselkedett, tudta, hogy neve már örökre fönnmarad. A guillotin mellől állítólag azt kiáltotta oda az őrjöngő csőcseléknek: soha ne feledjétek olvasztott vajjal meglocsolni a tetejét, hülye parasztok!

6. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Jolsvai András: Jövök-megyek II.
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
Kosztolányi Dezső: Hattyú
Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Para-Kovács Imre: Én-teriőr
Lázár Ervin: A mese szeretet
Csukás István: Mi az adu?