Elindulni ​három nővel 87% 19 csillagozás

Annak ellenére, hogy az e-könyv borítóképén múlt idejű ige – Elindultam – szerepel a főnévi igenév – Elindulni – helyett, és annak ellenére is, hogy az általam olvasott változat nagyon sok hibát tartalmazott – ezt egyébként méltatlannak érzem –, az írásokra mindenképpen jár az öt csillag.

Bevallom, Bächer Iván regényeit jobban kedvelem az elbeszéléseknél és esszéknél. Most is nehezen melegedtem bele az olvasásba az elején, de azután kezdtem élvezni. Az egykori írókról, költőkről, építészekről írott elbeszéléseket követték az életből, mindennapokból ellesett rövid életképek, útirajzok. Történetek esendő emberekről, majd a „kutyás” novellák, a „főzős” elbeszélések (nagyon tudhatott főzni az író, mert élvezet olvasni ezeket, az ember szájában összefut a nyál). Majd saját életéből merített. S mindezt amolyan „bacherivánosan”, a maga sajátos, utánozhatatlan szóhasználataival, iróniától és fel-felcsillanó humortól sem mentes, máskor keserű hangvételével. A könyv második fele egyébként jobban tetszett. Időnként azonban hemzsegett a központozási hibáktól.
Miért kellett egy ilyen értékes embernek oly korán elmennie?!

Ezek az igazán fontos dolgok az életben, az irodalomban, a történelemben. Minden más megtalálható a lexikonokban. De ha ezeket mesélnék órákon, nem pedig lexikális adatokkal tömnék a diákok fejét szebb és jobb lenne a világ és mindenki tudná a lényeges dolgokat. Pl. Ki is a kutyás hölgy?:
A Pozsonyi úton van egy bolt… "Akad még vevő is…
Mint az az idősebb kutyás hölgy, aki múlt hét szerdáján betért ide. törzsvevő a hölgy, 1935 óta itt lakik a Pozsonyi úton.
A hölgy, mint máskor, kikötötte a kis tacskót a bolt elé… ( de ezt nem szabad, ezért a hölgy mondta a sz öreg kutyának: várjon, de a kutya süket is, ezért bement az üzletbe)..
Ekkor a baromfis megragadta a kutyát, fölkapta, a feje fölé emelte és a nyitott ajtón teljes erejéből kihajította az utcára …….
A Pozsonyi út lett megsértve, megalázva, arcul köpve a boltban.
A hölgy nélkül nincsen többé Pozsonyi út ugyanis. A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus házak vagy a Szent István park. A Pozsonyi útonpersze a kutyát is sokan ismerik, sokan tudják erre azt is, hogy tizenhét éves már a kis, öreg eb, süket, beteg és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudják sokan a kutyának, errefelé még akad csodabogár is, akiknek mond ez a név: Dido, lakik erre még polgár, ki tudja, hogy Dido a húség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.
De Dido gazdáját nem csupán a Pozsonyi úton ismerik, hanem mindenütt, ahol még ezen a szomorún magányos nyelven ember beszél, mindenki, aki csak pár évre iskolába tévedt e tájon ismeri a hölgy arcát, nevét, tudja, hogy a hölgy számára a Pozsonyi út búvó otthoni táj, ismeri a sokszor leírt, gondosan belakott, legendás kicsiny lakást is, ahonnan Fanni és Dido elindultak a boltba azon a szerdai napon, sokan, akik soha nem jártak ott, tudják, hogy ha a hölgy az ablakhoz lép, akkor verssorok szállnak a Pozsonyi út fölött: „Az ablakból egy hegyre látok, / engem nem lát a hegy, / Búvok, tollamból vers szivárog, / bár minden egyre megy.”
Nem élünk oly korban – abba a boltba Pozsonyi úti, pesti, magyar a lábát be nem teheti többé" (p: 163-164)….
(A cikk megjelenése utám sokan telefonáltak, írtak, stb az írónak és azonosították be a hölgyet "… hamar föl kellett figyelnem arra,… ezek az emberek kivétel nélkül negyven, inkább ötven, de még inkább hatvan év fölött járnak….
Fiatalok között is élek.
Közülük legtöbben újságolvasók, aki nem, az is újságot ír legalább. valamennyien érettségizettek, döntő többségük egyetemista vagy az volt, harmaduk magyar szakos.
A cikk után vagy harminccal diskuráltam biztosan. a harmincból egy, egyetlenegy sem akadt, aki a föntebb említett koordináták alapjám be tudta volna azonosítani a költő nevét. " (p.: 165)

Jó volt, szerettem :). Különösen a második része-utolsó harmada fogott meg. A stílusa. Nyugodt, letisztult, fanyar humorú, hozzám közelálló. Hirtelen két eset jut eszembe, amikor így ír(hat) az ember: 1. amikor minden rendben, elégedett vagy, netán még boldog is, vagy 2. amikor minden mindegy-állapotban vagy. Akkor tudod még azt és úgy írni, csak azt és csak úgy, ahogy kell.
Sajnos az élvezeti értékéből a kiadás igénytelensége meglehetősen sokat levont, számos az elírás, pardon, elnyomtatás és valamiért a korrektor, akárki nem szereti a vesszőket. Vagy kifogyott a készlet. Engem zavart.

Nagyon szeretem a stílusát és érdekesek a témái is. Mindig eszembe jut az írás, amikor indulunk valahová, a különbség csupán annyi, hogy nálunk én vagyok a 3. nő.

Zseniális!