A ​zongora helye 7 csillagozás

Bächer Iván: A zongora helye

„Csak újsághoz ne kerülj” – hallgattam otthon gyerek- és ifjúkoromban az intést, amelyet súlyos családi tapasztalások hitelesítettek. Egy darabig el is kerültem a redakciókat, de aztán 1989 nyarán csak-csak ott ültem egy szerkesztőségi szobában.
Azóta „írásra kötelezett munkatárs” vagyok, nemigen járok szerkesztőségbe be, nem ügyelek, nem bíbelődöm mások kézirataival, jobbadán azt, arról és úgy írok, amit, amiről és ahogyan akarok.
És ami a legfontosabb: távol tarthatom magam a politikától.
Csak akkor szólok ilyes ügyekhez, amikor már végképp nem bírom türtőztetni magam. Gyakran meg is bánom utólag, hogy szólásra ugrottam gondolatlanul. De azért néha próbálok gondolni, ha nem is végig, de egy darabig legalább. Így aztán előadódik, hogy később sem röstelkedem, legalábbis nem annyira.
Ezek a nem nagyon bánt dolgok vannak összegyűjtve itt.
És most, hogy összeraktam, lepődve látom: tizenkét év históriája ez, ahogyan én megéltem.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Göncöl, 2001
288 oldal · ISBN: 9639183318

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

ddani>!
Bächer Iván: A zongora helye

Több, mint egy évtizednyi glossza, időrendben, nagyjából így lehet összefoglalni A zongora helye kötetet. Nem rossz egyik sem, így ömlesztve viszont nem tart ki az érdeklődés kétszáz-egynéhány oldalon át. Bacher jól ír glosszát, megvannak az eszközei, él is velük, többnyire érthető és egyetérthető dolgokat vetett papírra: a korrupció, egyenlőtlenség és politikai célzatú néphülyítés ellen.
Az viszont valamennyire magával ragadott, ahogy a kilencvenes évek elejéről (amikor még általánosba jártam) írt cikkek nagy vonalakban ugyanazt írják le, amit most is szoktak az ilyen cikkek. Ám hamar elmúlt a varázsa, és tulajdonképpen a kilencvenes évek közepére érve már éreztem, miért is hagytam abba anno az újságolvasást nagyjából akkor, ahol ez a gyűjtemény véget ér.
Bacher jól ír, a műfajnak nyilván megvannak a díszletei és korlátai (és funkciója: megélhetési újságírás, abból viszont tényleg igényes), de azért ez még messze nem egy Rötúr vagy egy Kutya Mandovszky.

6 hozzászólás
pelika_Bp>!
Bächer Iván: A zongora helye

A könyv, az író Népszabadságban megjelent írásaiból válogatás. Némelyik kitünő, némelyik gyengébb. De a legerősebb, legdöbbenetesebb éppen a könyv címével megegyező című írás: A zongora helye !
És hát a Stafétakantáták, na, arra már szavam sincs :(


Népszerű idézetek

psn>!

De hát minden elmúlik egyszer, aminthogy nem múlik el soha semmi se.

223. oldal

psn>!

Mit csináljunk, ilyen az ember, az olyas bajokat tudja átérezni leginkább, amilyenekben volt része neki magának is.

277. oldal

pelika_Bp>!

A bálteremben egyébként a táncosok frakkban feszitettek, néhány fiatal valami egészen hökkentő, horthysta tűzoltóparancsnokkal keresztezett vadászegyenruhát viselt, amiről azt mondták, hogy az új honvédtiszti kimenő, páran – hármat számolt a tudósító e típusból – pedig zsinóros atillával juttatták kifejezésre a micsodát.

156. oldal

pelika_Bp>!

Vészi József érdekes figura volt, meg a lánya is, aki Molnár Ferenc feleségeként is egzisztált egy időben – de hát ki nem érdekes, és ki nem volt Molnár Ferenc felesége…

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szaszkó Gabriella: Engedj el
Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Ellenállók
Nagy Alex: Lelkek harca
Salamon Pál: A Sorel-ház
Oravecz Imre: Ondrok gödre
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Tapodi Brigitta: A hajtű