„Csak újsághoz ne kerülj” – hallgattam otthon gyerek- és ifjúkoromban az intést, amelyet súlyos családi tapasztalások hitelesítettek. Egy darabig el is kerültem a redakciókat, de aztán 1989 nyarán csak-csak ott ültem egy szerkesztőségi szobában.
Azóta „írásra kötelezett munkatárs” vagyok, nemigen járok szerkesztőségbe be, nem ügyelek, nem bíbelődöm mások kézirataival, jobbadán azt, arról és úgy írok, amit, amiről és ahogyan akarok.
És ami a legfontosabb: távol tarthatom magam a politikától.
Csak akkor szólok ilyes ügyekhez, amikor már végképp nem bírom türtőztetni magam. Gyakran meg is bánom utólag, hogy szólásra ugrottam gondolatlanul. De azért néha próbálok gondolni, ha nem is végig, de egy darabig legalább. Így aztán előadódik, hogy később sem röstelkedem, legalábbis nem annyira.
Ezek a nem nagyon bánt dolgok vannak összegyűjtve itt.
És most, hogy összeraktam, lepődve látom: tizenkét év históriája ez, ahogyan én megéltem.
A zongora helye 7 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2001
Kedvencelte 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Több, mint egy évtizednyi glossza, időrendben, nagyjából így lehet összefoglalni A zongora helye kötetet. Nem rossz egyik sem, így ömlesztve viszont nem tart ki az érdeklődés kétszáz-egynéhány oldalon át. Bacher jól ír glosszát, megvannak az eszközei, él is velük, többnyire érthető és egyetérthető dolgokat vetett papírra: a korrupció, egyenlőtlenség és politikai célzatú néphülyítés ellen.
Az viszont valamennyire magával ragadott, ahogy a kilencvenes évek elejéről (amikor még általánosba jártam) írt cikkek nagy vonalakban ugyanazt írják le, amit most is szoktak az ilyen cikkek. Ám hamar elmúlt a varázsa, és tulajdonképpen a kilencvenes évek közepére érve már éreztem, miért is hagytam abba anno az újságolvasást nagyjából akkor, ahol ez a gyűjtemény véget ér.
Bacher jól ír, a műfajnak nyilván megvannak a díszletei és korlátai (és funkciója: megélhetési újságírás, abból viszont tényleg igényes), de azért ez még messze nem egy Rötúr vagy egy Kutya Mandovszky.
Népszerű idézetek
A bálteremben egyébként a táncosok frakkban feszitettek, néhány fiatal valami egészen hökkentő, horthysta tűzoltóparancsnokkal keresztezett vadászegyenruhát viselt, amiről azt mondták, hogy az új honvédtiszti kimenő, páran – hármat számolt a tudósító e típusból – pedig zsinóros atillával juttatták kifejezésre a micsodát.
156. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szaszkó Gabriella: Engedj el 98% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz 98% ·
Összehasonlítás - Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye 96% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Hazatérők 95% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Ellenállók 96% ·
Összehasonlítás - Nagy Alex: Lelkek harca 100% ·
Összehasonlítás - Salamon Pál: A Sorel-ház 94% ·
Összehasonlítás - Oravecz Imre: Ondrok gödre 94% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Könnyező liliomok 94% ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: A hajtű 94% ·
Összehasonlítás