Samu ​a kócok világában (Samu) 71% 16 csillagozás

Az illusztráció nagyon jól sikerült, tényleg olyan modern, űrbéli, mint ami egy ilyen mesekönyvhöz való. Ellenben a történetnek akadnak furcsaságai. A lényeg talán az lenne, hogy a rendet és a rendrakást népszerűsítse a gyerekeknél, de ehelyett kapunk egy történetet, ahol spoiler
A nyelvezete is olyan volt, hogy néha csak felhúztam a szemöldököm, hogy ezt tényleg leírták benne? és hát tényleg leírták…
Ezek után a sorozat következő részétől nem is várok el túl sok mindent…

Ez a mese jobban tetszett. Jó kis „oktatókönyv”, hogy a gyerekeket könnyebben lehessen rászoktatni a rendrakásra. :)

Nagyon tetszett a sci-fi téma, imádom az űrt. *-* Érdekes volt ilyen gyerekkönyvet olvasni. Ami tetszett benne, az a rendrakás fontossága. Nem mondom, hogy teljesen jól lett felvezetve, de a kicsik talán így is megértik, hogy rendet rakni jó, megkönnyíti az életünket.
Ami nekem nem annyira tetszett, az az illusztráció, a kócok. PiCi nevét imádtam, de ő nagyon ellenségesnek tűnt nekem a lapokon. Illetve volt egy elgépelés is. Összességében egyszer érdemes elolvasni.

    Nem vagyok túlzottan otthon a gyerekkönyvek világában, de időről időre kicsit belenézek. Csak ki volt rakva az ajánlottak polcára a könyvtárban, és elolvastam. De jól tettem! Samut és PiCi minirobotot is a szívembe zártam.
    Mondhatnám, hogy ez egy gyerek sci-fi, amire igaz az, amit szeretek a sci-fiben: a jelenre reflektál. Ez is pontosan arról szól, amiről egy gyereknek szólnia kell, csak igénybe vesz némi űrbéli utazást csillagközi sebességgel, a robot háziállat/barátot, meteort. Ionesőt is, bár azt nem tudom, ha a gyerek megkérdezi az micsoda, hány százalékban szorítottuk sarokba a szülőt. Ezt a szót kihagytam volna.
    És akkor miről is szól? Vannak a kócok, akik koszosak-büdösek, nem tartanak rendet, semmilyen rendszert, egyik napról a másikra élnek, inkább csak henyélnek, nem törődnek semmivel. De jön az ioneső, és pórul járnak. Ám Samu és PiCi robot az előző napi barátságtalan fogadtatás ellenére is visszatérnek, és segítenek rajtuk. The end. Még némi globális klímaváltozás, „zöld” beütése is van. Jól van az úgy.
    Illetve csak majdnem ez a vége. Megkapják a következő küldetést, ami előtt rögtön elalszanak az űrben. Ez egy kicsit furcsa volt. És még egy kérdés: a „Fejlesztő” vajon szülő- vagy inkább Istenkép? Talán a másik kötetből közelebb kerülünk a megoldáshoz, de azt nem olvastam.
    Ui.: Egy apróság, egy gyerekkönyvbe a nagyobb felelősség és a rövid szöveg miatt is elfogadhatatlannak tartom, hogy gépelési hiba legyen. Ebben sajnos volt. (Bár legalább csak egy.)