Messze… ​messze… 4 csillagozás

Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az ujra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen…

Ősz és tavasz között (100. oldal)

Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.

Ősz és tavasz között (101. oldal)

Pici lélek, Ildikó,
mért nem rikkantsz, kis rigó?
Mit bámulsz oly komolyan?
Szemed-szájad épolyan,
mintha mélyen elmerülve,
egy riadt kis néző ülne,
puha párnás páholyában,
e világ vad szinházában.

Kislányomhoz (105. oldal)