Babits ​Mihály összegyűjtött versei 53 csillagozás

Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei

A ​kötet Babits lírájának ez idő szerint legteljesebb gyűjteménye. Törzsét természetesen azok a költemények alkotját, amelyeket Babits 1937-ben Összes versei véglegesnek szánt kiadásába felvett, vagyis a költő életében megjelent kötetek anyagát, az eredeti kiadások sorrendjében és beosztásában (tehát nem időrendben, sokkal inkább a sajátosan kialakított ciklusok rendjében). Ehhez a törzsanyaghoz kapcsolódik a Jónás könyve, majd a posztumusz költemények Hátrahagyott versek címen. Legnagyobb újdonságként kétségkívül a fiatalkori, közvetlenül a századelőn keletkezett versek közlésével szolgált. Babits poétikai fejlődése általuk nemcsak teljesebbé, de érthetőbbé is vált: a századvég szimbolista, impresszionista lírikusa, az érzékeny, szubjektivisztikus, kissé „reviczkys” hangulatú versek költője fokozatosan alakul át az első, 1909-es kötet immáron teljesen huszadik századi, „objektív” költőjévé, hogy elinduljon azon az úton, amely a Recitativ és a Nyugtalanság völgye állomásain… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Klasszikusok Osiris · A magyar költészet kincsestára Unikornis · Fekete verseskötetek Szépirodalmi · Fehér verseskötetek Szépirodalmi

>!
Osiris, Budapest, 2019
752 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632763477
>!
Osiris, Budapest, 2007
742 oldal · ISBN: 9789633899588
>!
Osiris, Budapest, 2005
742 oldal · ISBN: 9633897505

14 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Duna · Vérmező


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Popovicsp87 P>!
Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei

Rendben, elismerem. Babits költészete messzebb nem is állhatna tőlem. Egyszerűen képtelen voltam befogadni.
A kötettel próbálkoztam reggel, délben, este; étkezés előtt és után; hangosan, valamint halkan, és még így is hiábavalónak éreztem minden próbálkozást.
Ugyanakkor igazságtalan lenne lehúznom a kötetet, mely elvileg tartalmazza a költő összes versét. Ha mást nem is, két dolgot mindenképp a javára kell írnom: választékos mind formailag off, mind fogalmazásilag. Babits lenyűgözően öntötte szavakba gondolatait, érzéseit. Ha jól figyeltem, két egyforma költeménye nem is volt.
Viszont, kedves Mihály, nem én leszek az elsőszámú rajongód. off

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1963
614 oldal · keménytáblás
imma P>!
Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei

Érdekes. Se emberileg, se a versei nem irritáltak, nem untattak, ami ritka erény (Tóth Árpád és Szabó Lőrinc után különösen élveztem, hogy jóban vagyunk). De hiányzott belőle valami… ami hozzám szól.
Kicsit szomorúan olvastam az utószóban, hogy nemes egyszerűséggel megcenzúrázták a kötetemet (1968). De túlélem, azt hiszem.

Tíci>!
Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei

Babits, nekem ő a Minden (az irodalom terén persze ;)). Megszámlálhatatlan csillag.

zöldmedve>!
Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei

Néhány nagyon jó Babits-verset gyakran elolvasok majd a jövőben is, ilyen például a Balázsolás, a Jónás könyve, a Húsvét előtt.

Véda P>!
Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei

Babitsot B. Szefi: Otthonok és vendégek könyve miatt vettem le újra a polcról sok idő után, de egyáltalán nem bántam meg. Az írónő által vázolt lázas tekintetű, majd csontsovánnyá betegedett zseni versei más aspektusból máshogyan is estek. Remekművek!


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

A lírikus epilógja

2 hozzászólás
csillagka P>!

Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,

kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.

Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.

Tűnődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e már, ha nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?

Lelkem kiszikkadt mezején

czegezoltanszabolcs>!

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.

3 hozzászólás
verdeleth>!

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Fekete ország

czegezoltanszabolcs>!

Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.

Ádventi köd

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Messze… messze…

Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.

Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.

Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.

Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
Harapni friss a levegő.

Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.

Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.

Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!

1 hozzászólás
Tíci>!

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
Hogy sírnak a szobámban nesztelen
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Tán azt hiszik, nem látja most szem őket:
ki járna a sötétben eleven?
De én, szobáknak baglya, nézem őket,
Örülve, hogy van, aki sír velem.

Nézem, hogy elhagyja magát az asztal,
silány terhét emelni únja már.
Az ágy, mint akit senki sem vigasztal,
gyötrelmes éjet önmegadva vár.

(Keresztény rabnő várhat így az éjre,
birván basája undok, unt kegyét.)
A vén karszék némán huzódva félre
bús daccal tölti bársonyos begyét.

Szégyenlett kínjuk fájlalják a képek,
szögekre fölfeszített vértanuk,
s mint este egyedűl maradt cselédek,
sírnak a tárgyak, bárha nincs szavuk.

Sírnak, mint néma lelkek, mint vak árvák,
süket szemek, sötétbe zárt rabok,
halottlan holtak és örökre lárvák,
léttelen lények, tompa darabok.

Sunt lacrimae rerum

1 hozzászólás
Nazanszkij >!

FORTISSIMO

Haragszik és dúl-fúl az Isten
vagy csak talán alszik az égben,
aluszik vagy halott is épen –
ki költi őt föl, emberek?
Anyák, sírjatok hangosabban:
akit föl nem ver annyi ágyú,
rezzenti-é gyenge sírástok?
És ne is könnyel sírjatok,
mert a könny mind csak földre hull
hanggal sírjatok föl az égre,
sírjatok irgalmatlanul:
ne oly édesen mint a forrás,
ne oly zenével mint a zápor,
ne mint régi Niobék:
hanem parttalan mint az árvíz
sírjatok vagy a görgeteg
lavina, sírjatok jeget,
tüzet sírjatok mint a láva!
A drága fiúk hullanak
vérben a hóra napra-nap.
Ne hagyjatok aludni senkit:
ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva,
de érdemes-e félni még?
és érdemes-e élni még?
Ó, mért nem hallani hangotok?
Menjetek a piacra sírni,
sikoltsatok a templomokban
vadak asszonyai, vadakká
imuljatok őrjítő, őrült
imában!

És ha hasztalan
ima, sírás: – mi káromolni
tudunk még, férfiak! Ma már
hiszünk káromlani-érdemes
alvó magasságot a Sorsban.
Hagyjuk álmára kopogó
bestemmiáknak jégesőjét!
Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van?
Tagadjuk őt, talán fölébred!
Cibáljuk őt, verjük a szókkal!
mint aki gazda horkol égő
házban – a süket Istenét!

Süket! Süket!…

Ó ma milyen jó
volna süketnek mint az Isten!
Süket a föld, nem érzi hátán
hadak alázó dobogását.
Jó volna süketen csirázni
mint virághagyma föld alatt:
minden süket, földben, Istenben
csak az ember szakadt ki a
süket Istenből iszonyokra
kikelt belőle féreg-módon,
Isten férgének, viszkető
nyüzsgésre, fájni – mert ami
nem süket Isten: fájdalom,
míg az Istenbe visszahal!

246–247. oldal, Nyugtalanság völgye – 1920 (Osiris, 1997)

anakreon>!


De harsan a lángok
lármája, a lámpák
csilláma szemembe
csengeti lángját.
Máshol az éjszaka
csendje halálos:
itt villan a villany
és villog a város.

Idelenn a város
villanya villog,
de fenn a nagy ég
száz csillaga csillog:
a villany a földi,
a csillag az égi,
a villany az új,
a csillag a régi.

… s ha a jövevény
lenézve így szól: „Én vagyok az Új!” – feleld:
„A Régi jobb volt!” – …

Saját kötet


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: József Attila válogatott versei
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Komjáthy Jenő: A homályból
Berzsenyi Dániel: Berzsenyi Dániel összes versei
Faludi Ferenc: Fortuna szekerén okossan ülj
Jókai Mór: Jókai Mór válogatott versei
Gvadányi József: Pöstényi förödés
Ady Endre: Ki látott engem?
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi