Az ​írástudók árulása 8 csillagozás

Babits Mihály: Az írástudók árulása

Mintha könyvismertetést írna Babits Mihály 1928-ban: irodalmi összefoglalót, okos, terjedelmes recenziót Julien Benda izgalmas könyvéről, Az írástudók árulásáról. Valójában a tudós tanulmány leplében Babits Mihály arról gondolkodik: mi a feladata századunkban az írástudónak, a szellem emberének, az értelmiséginek. Szétnéz maga körül a világban, s keserűen tapasztalja: az írástudók valaha az igazság szószólói voltak, népük, hazájuk, szűkebb közösségük szellemi papjai, nemzetek lelkiismeretének ébren tartói, ám a XX. század elüzletiesedett világában egyre inkább kisszerű célok, hatalomra törekvő csoportok, kétes vállalkozások ügynökeivé alacsonyodtak. Babits Mihály az írástudók felelősségéről ír, arról, hogy sem hallgatásukkal, sem kinyilvánított szavukkal nem szolgálhatnak önös érdeket: ha elárulják erkölcsi, szellemi értékeiket, írástudókból tollforgatóvá vedlenek.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1986
62 oldal · ISBN: 9631408523

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Babits Mihály: Az írástudók árulása

Megdöbbentően aktuális. Sokszor idézem: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” , de ennyire mainak ezt az írást nem gondoltam volna.
Sajnos

Iustitia >!
Babits Mihály: Az írástudók árulása

Kevésbé recenzió, mint Babits saját nézeteinek fejtegetése. Nemcsak az azt megelőző és az akkori állapotokat elemzi, hanem a saját kora utáni időszakra is igyekszik előrevetíteni a várható tendenciát. Burkoltan támad. Bizonyos téren elégedetlen az egyházzal, az igazi írástudókkal és a néppel szemben is. Borús kilátások.
Érzi, hogy valami elromlott, megváltozott, így több helyen tesz olyan utalásokat, amivel teret enged az avantgárd irányzatok kibontakozásának, ha nem is támogatva, de elfogadva, megengedve azt.
Babits írása után Osvát Ernő levele következik, amely mézes-mázos hangon, de keményen kritizálja az olvasottakat, szerintem alaptalanul. Babits egy jó esszét írt.


Népszerű idézetek

Oswald >!

Ahol a gondolkodás, ott lakik a lelkiismeret is: nem a lábban vagy kézben, hanem a fejben. A nagy tömeg tétlen és vak, mint a test volna fej nélkül; megy, amerre viszik; neki nincsenek problémái a fizikai megélhetés problémáján kívül. A Kor lelkét az írástudókban kell keresni. Ők mozgatják a „század lépteit”; hatalmuk egyre nagyobb e papiroskorban.

4.

Oswald >!

A modern újságírás mindjobban fölmenti a tömeget a gondolkozástól, kész gondolatokat szállítva neki, hogy beteljesedjen a munkafelosztás, amely differenciáltabb szervezetekben mind tökéletesebb. Ami a gondolkozásra, ugyanaz vonatkozik az érzésre is, és a tömegek lelki életének minden más „kollektív funkciójára”: mindezekért egyre kizárólagosabban az írástudók felelősek.

4.

Iustitia >!

Amikor hatalom és önérdek kényszerít szólni, csak a bátor néma.

5. oldal, CIGÁNY A SIRALOMHÁZBAN, Szigethy Gábor előszava

Oswald >!

A Kor problémájára aligha az tapint, ki elmaradt vének módján csahol a Kor ellen, s csak oly bűnöket tud szemére hányni, miket az büszkén vállal.

2.

Iustitia >!

Az a kultúra pedig, ahol a megismerés főforrása az ösztön, és egyedüli értékmérője a hasznosság, ahol a legmagasabb morál a falka harcában való önfeláldozás, s ahol még az ész is csak az ösztönélet izgatója vagy az Akarat szolgája akar lenni: nem emberi, hanem állati kultúra.

25. oldal, 9.

Iustitia >!

S ha nem akarok mai lenni: az még nem jelenti, hogy tegnapi akarnék.

49. oldal, 17.

Iustitia >!

S ha új egek tárulnak, avval a régi még nem lesz alacsonyabb.

50. oldal, 17.

Nikoletta_Klein>!

Köddel, dérrel, madárcsörömpöléssel érkezett az ősz 1936-ban. Az esztergomi bazilika kupolája hajnalban felhőglóriában ébredt, alkonyatkor a messzivé lett túlpart eltűnt, betakarta a sötétség. Babits Mihály előhegyi házának tornácán nádszékében üldögélt, búcsúzott a nyártól, lobogó napsugártól, énekesmadaraktól, virágoktól, fáktól – a háztól; készülődött a városlakó télre, hóba burkolt merengő tétlenségre.

3. oldal, Szigethy Gábor előszava

Oswald >!

De hát más dolog az: új erőért visszajárni a primitív, állati ősiséghez, és más ennek az állati testiségnek és ősi Erőnek erkölcseibe és korlátaiba fenntartás nélkül s mintegy végleg visszahullni. […] Mondogatjuk, hogy állatok vagyunk: de ezt inkább csak úgy lehetne mondani, hogy állatok voltunk. Hogy az állat és az ember közt lényegi különbség van-e: azon vitázzanak a filozófusok. Csak mellékesen akarom megjegyezni, hogy ez a kérdés korántsem olyan eldöntött, mint azt az átlag mai írástudó gondolja.

15.

Oswald >!

S ha nem akarok mai lenni: az még nem jelenti, hogy tegnapi akarnék. Az emberi szellemnek nem szabad visszariadni semmiféle új utaktól, sem megtagadni semmi új belátást. Folytassa csak vakmerő kritikáját önmaga ellen, s ne hunyjon szemet az Igazság egyre magasabb emeletei előtt! De ne felejtse el, hogy ha az Igazság kimeríthetetlen, avval nem lesz kisebb, hanem nagyobb. S ha új egek tárulnak, avval a régi még nem lesz alacsonyabb. S minden magasság relativitása csak még nagyobb magasságok ígérete. A világ végtelen, s éppen a Megismerés kimeríthetetlensége avathatná az emberi Észt kimeríthetetlen reménységgé.

17.


Hasonló könyvek címkék alapján

Juhász Gyula: Örökség
Jánosi Zoltán: Barbárok hangszerén
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Veres Péter: Olvasónapló 1949–1953
Veres Péter: Olvasónapló 1956–1969
Németh László: Európai utas
Gáll István: Hullámlovas
Zsávolya Zoltán: Gyújtópont
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt