A ​magyar jellemről 4 csillagozás

Babits Mihály: A magyar jellemről Babits Mihály: A magyar jellemről

Hogyan fogalmazható meg – s egyáltalán megfogalmazható-e? – a magyarság lényege? Ezen tépelődik az a művész, az a humanista gondolkodó ebben a tanulmányában, akit számtalanszor vádoltak a magyartalansággal, mert az európai kultúra eredményeit igyekezett meghonosítani hazánkban. Babits vitairatot ír. Ő, aki „rühellé a prófétaságot”, most már érzi, tudja: szólni kell. Figyelmeztetni, inteni, amíg nem késő. Ekkor még talán úgy látja, elhárító, a vész. 1939-et írunk. „A víz simán gyűrűzött, mint a márvány.”

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető

>!
Holnap, Budapest, 1999
98 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633462991
>!
Magvető, Budapest, 1981
78 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632714261

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

chhaya >!
Babits Mihály: A magyar jellemről

Az igazat megvallva, e tanulmány olvasása után sem tudnám igazán megfogalmazni a választ Babits témaindító kérdésére: mi a magyar? Pedig a kérdés kifejtése alapos és gondosan felépített, s alapvetően igaz is.

spoiler

Sok helyen bólogattam, hogy igen, ez tényleg így van, még ma is megállja a helyét. Volt, hogy nem esett jól a felismerés. Más helyeken elkalandoztam; Babits fennkölt stílusa nem segíti a tényekre koncentrálást. Annyi biztos: elgondolkodtató kis könyvecske. Önmagunkról. S ez a lényeg, mert ez volt a cél.

A kötet Szigethy Gábor (kissé dagályos) előszavával indul, s az ő jegyzetivel fejeződik be. Ez utóbbi hasznos: egyaránt szerepel itt külföldi szavak fordítása, irodalmi vagy más kifejezések magyarázata, de még az említett személyekhez vagy idézetekhez is nyújt útmutatást. Sokat segít a szöveg megértésében.


Népszerű idézetek

Oswald>!

A magyar nyelv tudása magában még bizonnyal nem tesz magyarrá. A vezeték nem teszi az áramot.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyar nyelv
chhaya >!

A csodát már nem is tudjuk nélkülözni, kell az, mint a mindennapi kenyér.

46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csoda
Oswald>!

A rendszertelenség jobb, mint az idegen mintára formált rendszer.

23. oldal

Oswald>!

Aki sokat és sokfélét befogad vagy megért, az kevésbé fog kizárólagos hatása alá kerülni egynek és egyfélének.

Oswald>!

Nem cselekvő, hanem szemlélődő nép vagyunk. […] S az az erő, amit más népeknél levezet és elhasznál a cselekvés, nálunk a belső szemlélet gazdagságává alakul át, a lélek titkos gazdagságává. Ez a gazdagság látszólag haszontalanul halmozódik, nemigen jelentkezik, nem tesz szellemesebbé, sem ügyesebbé, inkább csak még jobban nehezíti a cselekvést, az életet.

83-84. oldal

Oswald>!

…aki magyarul gondolkozik, az nem gondolkozik sémákban.

37. oldal

Oswald>!

Az ősmagyarok akárhonnan jöttek, bizonyos, hogy mi ma már pontosan itteni nép vagyunk, s életünk színeit nem Kelet vetíti, hanem túlnyomórészt s ezer év óta már ez a Kárpátoktól Adriáig terjedő földkaréj, melyen a magyarság kalandos története lefolyt.

39. oldal

Oswald>!

A mi kicsiny és ismeretlen népünk feltűnően nagy s magas értékű irodalmat és művészetet hozott létre, amely nemcsak egyes csúcsjelenségeiben, de egészében is hatalmas nemzetek teljesítményeivel kiállja a versenyt. […] Ma, amikor a kultúra ereje és szellemisége egész Európában hanyatlani látszik, a tépett és megszegényedett magyar még mindig tartja irodalmának és művészetének színvonalát, mely semmivel sem áll a legjobb nyugati színvonalnál alacsonyabban.

83. oldal

chhaya >!

A tudattalanból föltörő költészet a lélekről mindig igazat mond. A készakart és tudatos nyilatkozatokat viszont sok minden befolyásolja.

20. oldal

Oswald>!

Feladata tehát őrizni a múltat, a magáét és magában a világét. Ez a múlt jelenti az eszményeket, amelyeket egy nagyon is dinamikus újkor felszabadult cselekvésvágya talán már semmibe vesz; jelenti a jog állandóságát, az erkölcs szentségét, az igazság érvényességét, s egyúttal a magunk életét is. Népi mondásunk szerint „az a legény, aki megállja a helyét”. Soha nem volt ez igazabb, mint napjainkban. Oly időket élünk, amikor a mozdulatlan őrszem nagyobb hős, mint a rohamvezér.

A magyar ma hivatást teljesít avval is, ha ragaszkodik ősi, nemes és termékeny lomhaságához. Körülöttünk az újítások jelszavai zúgnak, s cselekedni valóban muszáj, amíg élünk, változtatásokra folyton szükség van. De számunkra ez csak muszáj és eszköz, nem pedig öröm és cél. S jaj a magyarnak, ha egyszer egészen elveszíti öröklött nemzeti inerciáját, ezt a pompás és bölcs lomhaságot, mely ezer éven át megtartotta; ha átalakul, s játékává züllik a megingott élet zavaros erőinek. Legnagyobb szolgálatot akkor teszi a világnak, ha megőrzi nemzeti sajátságait, s megmarad annak, ami. Nemzet vagyunk, a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében; nem pedig faj a tülekedő fajok között, se nem valami nyomorult, kicsiny erőlködés a nagy erők félelmes csataterén. Csak nem akarunk ilyenné válni? Meg kell maradnunk nemzetnek, léleknek, szabadnak, nemesnek, alkotónak, keleti nyugalomban, mely mindenkivel dacol, szellemi erőben, mely senkinél sem érzi hátrább magát. Nem átváltozásra, magunkból való kikelésre van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre. Magunkbaszállásra.

89-90. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: József Attila összes versei
Fekete István: Régi karácsony
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Szabó Magda: Pilátus
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
József Attila: Nagyon fáj
Wass Albert: A funtineli boszorkány