Hogyan fogalmazható meg – s egyáltalán megfogalmazható-e? – a magyarság lényege? Ezen tépelődik az a művész, az a humanista gondolkodó ebben a tanulmányában, akit számtalanszor vádoltak a magyartalansággal, mert az európai kultúra eredményeit igyekezett meghonosítani hazánkban. Babits vitairatot ír. Ő, aki „rühellé a prófétaságot”, most már érzi, tudja: szólni kell. Figyelmeztetni, inteni, amíg nem késő. Ekkor még talán úgy látja, elhárító, a vész. 1939-et írunk. „A víz simán gyűrűzött, mint a márvány.”
A magyar jellemről 4 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolkodó magyarok Magvető
Enciklopédia 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Az igazat megvallva, e tanulmány olvasása után sem tudnám igazán megfogalmazni a választ Babits témaindító kérdésére: mi a magyar? Pedig a kérdés kifejtése alapos és gondosan felépített, s alapvetően igaz is.
Sok helyen bólogattam, hogy igen, ez tényleg így van, még ma is megállja a helyét. Volt, hogy nem esett jól a felismerés. Más helyeken elkalandoztam; Babits fennkölt stílusa nem segíti a tényekre koncentrálást. Annyi biztos: elgondolkodtató kis könyvecske. Önmagunkról. S ez a lényeg, mert ez volt a cél.
A kötet Szigethy Gábor (kissé dagályos) előszavával indul, s az ő jegyzetivel fejeződik be. Ez utóbbi hasznos: egyaránt szerepel itt külföldi szavak fordítása, irodalmi vagy más kifejezések magyarázata, de még az említett személyekhez vagy idézetekhez is nyújt útmutatást. Sokat segít a szöveg megértésében.
Népszerű idézetek
A magyar nyelv tudása magában még bizonnyal nem tesz magyarrá. A vezeték nem teszi az áramot.
38. oldal
Nem cselekvő, hanem szemlélődő nép vagyunk. […] S az az erő, amit más népeknél levezet és elhasznál a cselekvés, nálunk a belső szemlélet gazdagságává alakul át, a lélek titkos gazdagságává. Ez a gazdagság látszólag haszontalanul halmozódik, nemigen jelentkezik, nem tesz szellemesebbé, sem ügyesebbé, inkább csak még jobban nehezíti a cselekvést, az életet.
83-84. oldal
A mi kicsiny és ismeretlen népünk feltűnően nagy s magas értékű irodalmat és művészetet hozott létre, amely nemcsak egyes csúcsjelenségeiben, de egészében is hatalmas nemzetek teljesítményeivel kiállja a versenyt. […] Ma, amikor a kultúra ereje és szellemisége egész Európában hanyatlani látszik, a tépett és megszegényedett magyar még mindig tartja irodalmának és művészetének színvonalát, mely semmivel sem áll a legjobb nyugati színvonalnál alacsonyabban.
83. oldal
Feladata tehát őrizni a múltat, a magáét és magában a világét. Ez a múlt jelenti az eszményeket, amelyeket egy nagyon is dinamikus újkor felszabadult cselekvésvágya talán már semmibe vesz; jelenti a jog állandóságát, az erkölcs szentségét, az igazság érvényességét, s egyúttal a magunk életét is. Népi mondásunk szerint „az a legény, aki megállja a helyét”. Soha nem volt ez igazabb, mint napjainkban. Oly időket élünk, amikor a mozdulatlan őrszem nagyobb hős, mint a rohamvezér.
A magyar ma hivatást teljesít avval is, ha ragaszkodik ősi, nemes és termékeny lomhaságához. Körülöttünk az újítások jelszavai zúgnak, s cselekedni valóban muszáj, amíg élünk, változtatásokra folyton szükség van. De számunkra ez csak muszáj és eszköz, nem pedig öröm és cél. S jaj a magyarnak, ha egyszer egészen elveszíti öröklött nemzeti inerciáját, ezt a pompás és bölcs lomhaságot, mely ezer éven át megtartotta; ha átalakul, s játékává züllik a megingott élet zavaros erőinek. Legnagyobb szolgálatot akkor teszi a világnak, ha megőrzi nemzeti sajátságait, s megmarad annak, ami. Nemzet vagyunk, a szó régi, szellemi, jogi, erkölcsi értelmében; nem pedig faj a tülekedő fajok között, se nem valami nyomorult, kicsiny erőlködés a nagy erők félelmes csataterén. Csak nem akarunk ilyenné válni? Meg kell maradnunk nemzetnek, léleknek, szabadnak, nemesnek, alkotónak, keleti nyugalomban, mely mindenkivel dacol, szellemi erőben, mely senkinél sem érzi hátrább magát. Nem átváltozásra, magunkból való kikelésre van szükségünk. Inkább magunkhoz való visszatérésre. Magunkbaszállásra.
89-90. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- József Attila: József Attila összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Régi karácsony 95% ·
Összehasonlítás - Polcz Alaine: Asszony a fronton 95% ·
Összehasonlítás - Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét 95% ·
Összehasonlítás - Faludy György: Pokolbeli víg napjaim 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Pilátus 95% ·
Összehasonlítás - Molnár Ferenc: Játék a kastélyban 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·
Összehasonlítás - József Attila: Nagyon fáj 96% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: A funtineli boszorkány 94% ·
Összehasonlítás