Az ​arany középkor 0 csillagozás

A ​középkor „arany” jellegéhez kétségkívül hozzájárult az „Ábrahám-vallások” híveinek más korokra éppenséggel nem jellemző együttműködése. E kor nyitányaként az iszlám mutatott máig bámulatra méltó példát: főleg a 9-10. században, a világtörténelemben valószínűleg egyedülálló módon, átültetett és befogadott egy másik kultúrát, amelynek során az antik és késő-antik filozófia, orvostudomány stb. munkáit (különösen a nesztoriánus szírek közreműködésével) lefordítottak arabra (ezek egy részét aztán a 12-13. században fordították le héberre és latinra). A kultúráknak ez a páratlan találkozása természetesen csak úgy jöhetett létre, hogy a muszlimok, keresztények és zsidók együttműködtek. Ez a békés és termékeny egymás mellett élés (beszédes neve a convivencia) különösen a muszlim Andalusziában alakult ki. A virágkor a 10-11. században volt. Utaljunk néhány érdekes epizódra. Andalusziában, a convivencia hazájában volt különösen termékeny a különböző vallások és kultúrák együttműködése.… (tovább)

A ​középkor „arany” jellegéhez kétségkívül hozzájárult az „Ábrahám-vallások” híveinek más korokra éppenséggel nem jellemző együttműködése. E kor nyitányaként az iszlám mutatott máig bámulatra méltó példát: főleg a 9-10. században, a világtörténelemben valószínűleg egyedülálló módon, átültetett és befogadott egy másik kultúrát, amelynek során az antik és késő-antik filozófia, orvostudomány stb. munkáit (különösen a nesztoriánus szírek közreműködésével) lefordítottak arabra (ezek egy részét aztán a 12-13. században fordították le héberre és latinra). A kultúráknak ez a páratlan találkozása természetesen csak úgy jöhetett létre, hogy a muszlimok, keresztények és zsidók együttműködtek. Ez a békés és termékeny egymás mellett élés (beszédes neve a convivencia) különösen a muszlim Andalusziában alakult ki. A virágkor a 10-11. században volt. Utaljunk néhány érdekes epizódra. Andalusziában, a convivencia hazájában volt különösen termékeny a különböző vallások és kultúrák együttműködése. Ennek kiemelkedő korszaka volt a Raimundo toledoi érsektől (1125-1151) elősegített lenyűgöző fordítási tevékenység, amelynek egyik, ha nem a legfontosabb mozzanata a Petrus Venerabilis és munkatársai által készített un. „toledói gyűjtemény” vagy Cluny-i corpus, amely – első ízben – az iszlám jobb megértését célozta (legfontosabb része a Korán első, latin fordítása volt). Különösen tanulságos az a multikulturális együttműködés, amely Bölcs Alfonz (1221-1284) idején jött létre. E téren a zsidók játszották a főszerepet. A fordításoknál általában egy sajátos „négykezes” gyakorlat alakult ki: a zsidók fordították az adott munkát arabból castellanóra, s a király írnoka ültette azt át latinra. E termékeny együttműködés a 13. sz. után mindinkább megszűnt. Maradványait azonban még a 15. sz.-ban is felleljük. Megható emlék gyanánt idézzük föl Alfonso Fernandez Samuel ekkortájt keletkezett végrendeletét, amelyben meghagyta, hogy temetésekor a lábához keresztet tegyenek, mellére egy Korán példányt, a feje mellé pedig „életét és fényét”: a Tórát.