Félbehagyott ​költemények 45 csillagozás

Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Miért hagy félbe az ember egy verset? Talán nem tudja befejezni? Vagy nem is akarja? Esetleg azok a dolgok törtek félbe, amelyekről ezek a versek beszélnek? Vagy mégiscsak készen vannak így, ahogy a csonka hold is?
Ha belelapozunk, nem biztos, hogy azonnal megkapjuk a választ. Sokkal valószínűbb, hogy haza kell vinni a könyvet. Olvasni, aztán félbehagyni. Megint olvasni. Míg el nem készül bennünk a vers.

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
62 oldal · ISBN: 9789636768393
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
62 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767501

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Rám lényegesen nagyobb hatással volt, mint a Kivilágított ég. Hogy ennek a lírai kifejezésmód változása az oka, vagy az, hogy a versekből következtetve BT is belecsúszott egy számomra szintén nem spoiler régi emléket jelentő életközépi válságba, arra nem mernék határozott tippet tenni.
Arra az érzésre gondolok, amikor valaki beszorult a saját életébe. Nem feltétlenül rossz értelemben, ebben a mondatban nem az élet a negatív értelmű szó, hanem maga a beragadás. Hogy a sínek már egy irányba mennek, mindegy is, hova, de csak egyfelé. Már soha nem lesz vállalkozó, már soha nem lesz bűvész. Gyakran gondol azokra az időkre, amikor még akár lehetett is volna, és visszanézve minden olyan jelentőségteljesnek tűnik. Kéne valami hasonló érzés, de a benzin, ami automata üzemmódban elhozta eddig, most fogyott ki.
Nyilván nem állítom, hogy ezek BT gondolatai lennének, ezek az enyémek, amik a verseket olvasva megint felszínre küzdötték magukat.
Mondjuk ha így olvasom, akkor a félbehagyás viszont pont egy pozitív tartalmú szó a címben. Nem végigmenni a falig, hanem fenntartani a letérés lehetőségét. Azt a végtelen számú elágazást, amik mentén egy verset végleges formába lehet hozni.
Egy félbehagyott vers alapvetően mindig jó vers. Még bármi lehet belőle. Az ember legalábbis könnyen érezheti így.

Kedvenc versek: XVII., Egyenes ág, Sziget, Midgard, XLV., Ómega. Az utolsó @_natalie_ jóvoltából itt is olvasható: https://moly.hu/idezetek/958243

4 hozzászólás
>!
tengshilun IP
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Vegyen egy adag őrölt, erős kávét, főzze le kevés vízzel, aztán kavarjon bele egy hatalmas adag bánatot, fájdalmat. Elég, ha csak üvölt, de az üvöltéseket szűrje le finom lyukú szűrőn, és lassan csorgassa a kávéba, egy csepp se menjen félre. Az így kapott esszenciát ízesítse meg jól kiforrott, lecsupaszított metaforákkal: giccsnek, gőgnek, túlzásoknak, túlgondoltságnak itt nincsen helye. A kapott nedűt lassan igya ki, mert rendkívülien tömény, nagy adagban megülheti a lelket. Embertől függően két-három napig minimum kitart a hatása, íze összetéveszthetetlen. Ha azon kapja magát, hogy egyre csak kísérti a mindennapjaiban, ne csodálkozzon, hisz a minőség magáért beszél. Zárt helyen tartandó, napfénytől távol. Minőségét korlátlan ideig megőrzi.

>!
Biedermann_Izabella P
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Ó, hát mindig mondom, hogy több költő kell ide, több tenger fölé kirepülő, sötét madár: több emlék és több gondolat.
„Az ég üres”, mondja a szerző, de azt is mondja, hogy „Találkozzunk ott, ahol nincsen sötétség. – –” Szeretem az ilyen kedves szomorúságot, mert mind tudjuk ugyan, hogy minden hiába, akkor is vigyázunk egymásra, míg alszunk.
Nagyon jó volt olvasni ezt a kötet. Kicsit hínárszagú, kicsit mandulafenyő-illatú, de volt benne csónak, kikötői házsor meg terasz. Azért jobb ezt nyáron olvasni, télen valószínűleg zokon venném a koporsókat.
Kedvenc lett, köszönöm.

>!
lzoltán IP
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

egy átmulatott éjszaka hajnalán hazatántorogva az egyre jobban eluralkodó éhséget leküzdendő falatozásba kezdtem szobám szemtelenül kényelmes foteljában ülve majd arra ébredtem hogy a falat félig megrágva maradt a számban de semmi gond rágtam rajta kettőt és folytattam tovább immár az ebédet

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
62 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767501
14 hozzászólás
>!
shizoo I
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Félbehagyott költemények. Két végletes nézet jut eszembe egyből – mind a kettőhöz akad Babiczky Tibor kötetében vers. Egyfelől amikor a költő a halálra gondol, amikor a költő a halállal kokettál, amikor – hogy, hogy nem, avagy „ha csak úgy nem”, mit tesz isten – tényleg meghal. Félbehagyott költemények a félbemaradt életmű (jelzem: nincs másmilyen) jelzetében. Másfelől az írás, az író felelőssége. Amikor félbe marad, mert a megkezdett nívón befejezhetetlen. Sajátos attitűd, ahogy egy barátom megfogalmazta: az állapot, amikor masinával a kezedben meglátod a képet, de pontosan tudod, a látványhoz méltó megragadáshoz nem elég a tudásod, az objektíved, a technika. Írásban ez mindig menet közben derül ki… Két végletet ragadtam meg a félbemaradásból – lássuk, e könyv valójában ezek bájos permutációjával játszik… Illusztrációképp:

Törékeny reggel. A bőröm fagyott
üveg. Fénysugár fut végig a szobán,
akár egy hajszálrepedés. Villog a tévé.
Azt hittem, nem félek a haláltól. (XLVII.)

és a másik véglet jegyében:

Felhők futnak egy szálloda
üveghomlokzatán.
Az ég üres –

Kedvesen morbid játéktér (amit a pontosan elkapott borítókép gyönyörűen tár fel; Baranyai B. András munkája…). Öregedő szerző-íze van, ami valahol vicces, ha elnézem az életerős, pályája ívén biztosan sikló, tudatosan építkező, viking harcosra hajazó költőt. Előre dolgozik, hogy később már ezzel ne kelljen? A félbehagyott költemények kötete amúgy kerek, komponált, befejezett: nyitóvers, félbehagyottak (számozva), 13 címmel és befejezettségérzettel bíró költemény a középen, félbehagyottak (számozva), s zárásképp az Ómega. A kompozíció teljesség-érzetét persze csorbítja: a (római) számozás tanúsága szerint jó pár félbehagyott költemény kimaradt – úgymond félbe maradt a félbe hagyás is. Ami (még a fülszövegben is csordulva-sugallva) amúgy arra provokálna: fejezd be. Hagyd magadban befejeződni, olvasó, a magad élményi érintettsége, a magad száj-íze szerint. Mint ahogy a Margó-fesztiválon fejezte be Babiczky Tibor verseit Simon Márton – a legtöbbször derűvel pofozva a feketébe öltözött alaphangot.

Van ebben némi önreflexiv kritika is szerintem – és minden komponáltságok paródiája is ez a kötet-ívre kalapált, hiányokkal teljes befejezetlenség. Ami Az építőmesterrel kezdődik – azzal a mítoszba mártott hanggal, amelynek minden fűszerét az előző munkák, a Levegővétel, de főleg A jóemberek lapjain annyira szerettem. Azzal a hangütéssel kezdődik, amely a szerintem a leginkább szerethető módon mesél a már ezerszer elmesélt történetekbe mai, hiteles tapasztalatot. A vers alaprétege az északi mitológia egyik alaptörténete: az Asgárd köré építőmester által lehetetlen határidővel épített fallal – amit az istenek vesztére törő óriás a csodalova, Svadlifari segedelmével csaknem be is fejez; Loki akadályozza meg benne, aki kancává változva (!) elcsábítja a soha nem fáradó csődört (és mellesleg tényleg kihordja a szerelem gyümölcseit).

A vers Loki pozíciójából mesél – a vajúdás pozíciójából önmagához; elhelyez bennünket azonnal a költészetért klasszikus, mitológiai módon árat fizető költő kerítés-építésétől (mert rémiszt a külvilág – halld bele Babitsot) a szóivadékok utáni hajsza kétséges kimeneteléig. Hiszen soha nem olyan, mint amiért árat fizettél: napot, holdat, szerelmet. Ez a korábbi kötetekben összemarkolt hangütések összegzése és a tőlük való búcsú – ezzel kezdődik a kötet. Mint ahogy az Ómega egy új keresés történetének nyitóverse: A szeretet nem elég semmire… Valaminek kell még lennie / a szereteten túl. A két véglet közt egyfelől a szerzőtől elvárt-megismert hangütés befejezhetetlenségei – másfelől egy új hang, költői valőr úgy hagyott tolófájásai.

A Középben ebből a hangból kapunk ízelítőt. Ami megtartaná Az építőmester versét is építő szemlélet tanulságait, de ebbe az új viszonyrendszerbe feszítve, olykor a már elmesélt mesék továbbgondolásának ösvényén maradva:

Földek felszabdalva. Tizenegy mérgezett
vízű folyó kanyarog dél felé, szikrák
szállnak, csillagraj a végtelen sötétség
nyálkás felszínén. Kit vártál, megérkezett

végül összetörve, fakó tekintettel… (Midgard)

olykor egy formálódó új hang kifinomult feltárulkozásában:

…A kukák, leszögelt koporsók
egy unott hajnalon, magatehetetlenül

sorakoztak a kapu előtt. Nincs szemétszállítás. Ne ölj.
Vagy ne emlékezz rá. Amikor beleszerettél valaki másba,
éppen a megváltó születését ünnepeltük. Csecsemő,
szögekkel teli ágyban. (Exit)

Szóval én úgy érzem, ezek a Félbehagyott költemények egy attitűd felé rajzolt búcsú rekvizitumai – amit szerintem nem félbehagy a szerző, talán inkább felhagy vele. Még mindig a dekonstrukció jegyében… Örülök neki, hogy kézbe vehettem ezt a könyvet, Az építőmester még epigoni verset is ihletett; de igazán arra vagyok kíváncsi, Babiczky Tibor kíváncsisága merre ágazik a legközelebb a szóban – merre halad ez a kezdettől igen szimpatikus líra. Megmarad-e benne a bomlás és épülés eddig mítoszok megnyitó esőivel s szeleivel fenntartott, organikus egyensúlya.

1 hozzászólás
>!
Teetee
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Versekről értékelést írni továbbra is nagyon bizarr dolognak tűnik. Most sem fog menni. A könyvesboltban a kezembe ugrott, tetszett a formája, az illusztrációk, az első vers. Akkor is jó tanácsként fogadtam, ha fogalmam sem volt, hogy milyen mitológiából merít.
Aztán otthon nekiültem, lassan, gondolkodva, aztán meg sietve, mert nem akartam, hogy annyira nyomasztó legyen. Nem hagytam félbe. Felraktam a polcra. De újra és újra azt gondolom, hogy megint le kell venni.

(Ha meg rendes értékelést akartok, olvassátok ezt, zseniális: https://moly.hu/ertekelesek/2874010)

>!
Juci P
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Villanófény által rögzített, statikus képek. A tekintet lecsupaszít, kiüresít mindent, és minden mögül a halál néz vissza.

>!
bagie P
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Alulról 4*.
Valami nagyon zavart benne, azonban nem is értettem, hiszen eddig pont a fájdalmat, a keserűt szerettem B.T-nél.
Lehet, hogy túl ismerős volt most a keserű, a fájdalom?

>!
Holdranéző P
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Az első gondolatom erről a könyvről: ha van bármilyen hibája, akkor az, hogy túl rövid.
A második: minek is próbálok én is verseket írni, ha olyat, mint ez az elbűvölő, álomszerű danse macabre-kötet, úgysem tudok kreálni.
A harmadik: mennyire jó, hogy ezt most így, ilyenkor, ebben a formában elolvashattam. Köszönöm Babiczky Tibornak az élményt, és tiszteletteljesen megemelném a kalapomat, ha lenne most rajtam.

>!
_selene_ IP
Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények

Az eddigi kötetek nyomán jól megismert, specifikus költői stílus köszön vissza Babiczky félbehagyott költeményeiben. Beleborzongunk, elnémulunk, átérzünk, átértelmezünk – néhol pilinszky-s érzésekkel konstatáljuk, hogy a világ körülöttünk, bennünk hogyan képes újraélni magát egy magasabb tudati szinten. Ahol a költő elkezdi és az olvasó továbbgondolja – sajátos különvilágot kapunk, kedvünk szerint írhatjuk tovább, élhetjük felül – a „befejezés” lehetősége mindenki számára adott, aki elolvassa e könyvet.


Népszerű idézetek

>!
_natalie_ I

Utcalámpák a záródó kanyaríven,
törtfehér selyemszoknyák
suhognak. Éjfél van.
Karmot növeszt, kapaszkodik
a tegnapba most a holnap.
Kiterítve eső után a város,
mint egy frissen mosdatott halott.

A szeretet nem elég semmire.
Nem teszi jóvá az árulást.
Nem akadályozza a haragot.
Nem könnyíti meg a halált.
Valaminek kell még lennie
a szereteten túl.

61. oldal, Ómega

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP

A fizikusok

A fizikusok szerint, ha összeomolna
a Nap, a belőle keletkező fekete lyuk
átmérője másfél kilométer volna.
Húsz perc kényelmes séta. Mint ide
a buszmegálló. Ezerötszáz méter,

az emberélet útjának felén,
a sűrű sötétben, amelyben minden
önmagába roskad, tehetetlenül befelé,
de megszűnni nem tud, a hiányból
új tér, új valóság és vonzás keletkezik.

De van ennél kevesebb is.
Tizenöt méter, mondjuk. Mint amikor
halálhír érkezik, és az út
a konyhából a nappaliba hirtelen
beláthatatlanul szövevényessé lesz.

A kanapé öblében dohányzó asztal
horgonyoz. A villanykapcsoló ferde
síkja fehéren feldereng. Átjutni
képtelenség.

33. oldal

>!
_natalie_ I

Egyetlen ablak világított. Azon kívül
csak egy utcalámpa szórt halvány
narancssárga fényt, akár egy csillag,
összeomlás előtt. Néztem felfelé

a buszmegállóból a szemközti épülettömbre.
Egy nő vetkőzött, a harisnyáját
görgette le éppen a vádliján, félig magzatpózban,
állva, mint magányos szinkronúszó gyakorlás

közben, lebegett a harmadikon. Zavarba jöttem.
A csatornarácsot figyeltem, aztán cigarettám
parazsát. Újra felnéztem. Ugyanaz a kép fogadott.
Nem mozdult semmi. Lassan értettem meg.

Egy félrevont függöny íve, egy bárszék,
fölötte kör alakú, sötét tükör a szemközti
falon. Haza akartam menni. Az úton
áttetsző forgalom. Keresztülfújt rajtam a szél.

15. oldal, Félbehagyott költemények VI.

2 hozzászólás
>!
_natalie_ I

Vezeték a falban,
beszorítva élek
beton és habarcs közt,
láthatatlanul.

Átfolynak rajtam az
évek, a szív köré
köd borul, akár egy
betonszarkofág.

Mint leszakadt vérrög
sodródik bennem, míg
egy szűkületben majd
torlaszként megáll,

sodródik, és minden
szervemet bejárja,
átszivárog minden
sejtbe a magány.

Mozdul az évszakok
perisztaltikája,
létem villanófény
két sötét között.

25. oldal, Orfeusz

>!
csicsagatya

XVII.

A pontatlan érzés,
mint egy hirtelen véget érő
vihar, hogy nem fogsz megérkezni,
a föld nehéz szaga mozdul
a felpuhult huzatban,
egy lepke repül be szobámba,
verdes a villanykörte körül,
majd lehull, a padlón
vergődik tovább, és egyszerre
átjár mindent, ami elmúlt,
ami van, és ami jönni fog még,
ez a verdesés.

17. oldal

>!
Ciccnyog IP

Szürke zóna

Amikor eljön az aszály, legyél velem.
Selyemszalag feszül, hasadás fut végig,
a pontokat összekötve, a csillagok során.
A párna belsejéből szárnyak verdesése

hallatszik. Két szétfutó kondenzcsík
a lábam. Álomtalan éjszaka az élet felén.
Felhők dandárjai gyülekeznek, trapéz alakban,
a város köré. Szél borotválja a fákat. Reszkető

mozdulat szálirányban. A teraszon felparázslik
egy cserepes virág. Kinő újra, mint a szakáll,
a vihar után a világ. A tükör józan ezüstjén

egy arc lebeg. Örökölt vonások valószínűtlen
rendje. A felszín alatt érzések és részleges
tudás. Feljön a nap, és visszahull önmagába.

41. oldal

>!
_natalie_ I

Eső után a petúniák illata, a tengeren
mint szélütött arcon a sokadjára megformált mosoly,
ferde hullámok futnak.

Akár egy kötélről levágott test, a lecsüngő felhősodrony
alatt a város megmerevedve nyúlik el.
A kávézók az esti nyitásra készülődnek,

sürgető szavakkal telik meg minden terasz.
Elbődül egy asztalon felejtett sörösüveg
a szélben, könnyű indulást és tiszta éjszakát ígér.

53. oldal, Félbehagyott költemények XXXIX.

>!
_natalie_ I

Sérült gerincű fák
az alkonyat röntgenpapírján.
A ház felől hallom a hangod.

A földszinti ablakok sora
mint ottfelejtett vasúti kocsik
az éjszakában, két állomás között.

Dobásra lendülő tenyérben a kő,
arcom a tükörben egy pillanatra
felragyog, majd szilánkokra törik.

Csontjaimban úgy szunnyad a halál,
mint téli fákban a lomb ígérete.

13. oldal, Félbehagyott költemények III.

1 hozzászólás
>!
virezma P

XX.

Keresztbe vetett lábbal ült,
tekintetét a térdére szegezve.
Párnázott ajtóra emlékeztetett,
amelyen kopogtatni nem,
csak váratlanul benyitni lehet.

20. oldal

3 hozzászólás
>!
csicsagatya

Fázis, nulla, föld

Egy villanypózna árnyéka
a kihűlő délutánban.
Azt mondtad, jönni fogsz.

A lámpatestek megtelnek
sötéttel, és felöklendezik
az éjszakát. Még csak fél öt van.

Zümmögve szalad az áram
egy kiégni készülő izzó felé,
megpecsételve a sorsát.

Három villanás, szabálytalan
időközökben, hosszan.
A szünetekből látszik, mennyi

magatehetetlen szépség
bújik meg a rosszban.
Két villanás között a szünet.

Magadra ismersz? Vagy ez én
vagyok? Az értelem tompán dereng,
mint szobák nélküli ablakok.

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Dél után
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Még: mindig