A ​jóemberek 33 csillagozás

Babiczky Tibor: A jóemberek

A „jóemberek" az ír mitológia alakjai, akik „túl rosszak ahhoz, hogy a mennyországba kerüljenek, és túl jók, hogy a pokolba." A cím magyarázata azért is lényeges, mert a több mint négy év költői termésének legjavát közlő köteten erősen érezhető az angolszász líra hatása. Ritka kortárs irodalmunkban és az irodalmunk történetében egyaránt, hogy ennyire meg tudjon termékenyülni, bele tudjon oltódni ez a hatás a magyar költészeti hagyományokba, ahogyan az Babiczky lírája esetében tapasztalható. Vörösmarty, Arany vagy a maiak közül Rakovszky – viszonylag kevesen találták maguk számára otthonosnak az angolszász költészetet. Az öt ciklusba rendezett versek között a balladák, mintegy a kötet gerincét képezve, komor sűrűségükkel húzódnak végig a gyűjtemény egészén; titkuk legtöbbnyire valamely rémtett vagy gyilkosság, azaz maga a bűn. A sűrűséget oszlató líraibb darabokkal pedig levegőhöz jut az olvasó az újabb alámerüléshez.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2011
ISBN: 9789631429503
>!
Magvető, Budapest, 2011
86 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429343

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

„Ez az otthonom. És újra
elcsodálkozom, hogy a
boldogság milyen
bonyolult, és hogy
mindenre hasonlít, csak
a boldogságra nem.”
    

Nagy meglepetés volt ez a kötet, mert mostanában több kortárs magyartól olvastam verset, de hát szegények általában mindig fél-egy csillaggal végezték. Ezt viszont befaltam és örömmel, nagyon tetszett! Ritka egyébként az olyan verseskötet, amelyről azt mondhatom, hogy mindegyik költemény tetszett, végig jót szórakoztam, nagyon tetszett ez a balladai, sötét (Poe-s?) hangulat, jól esett :-D A Mozaik, a Mürzsteg (mi ez a cím? :-D), Az ismeretlen kislány balladája, az Edinburgh-i ballada, na jó, mind tetszett, tényleg! Már a bevezetés megadja a kezdő borzongást :-D

Mürzsteg

Magas hegyek közt ballagok.
Közel jönnek a csillagok.
Közel van már a hajnal is.
Az én utam nem arra visz.

Mintha húst harapna, rágna,
tátog a hold a világra.
Nyálkás csíkot húz a patak.
„Halandó vagy” – zúgja a hab."

2 hozzászólás
Juci IP>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Nagyon dark srác ez a Tibor, legalábbis így papíron (mármint élőben még nem láttam). A balladák nekem nem jöttek be, úgy éreztem, csak elvonják a figyelmet a kötet többi versétől, amik viszont kifejezetten (faj)súlyosak, sötétek, tömörek, úgy ülnek rá az ember mellkasára, mint az este. Vagy mint egy rémálom. (Félreértés ne essék: szerintem jók.) Most látom, hogy a fülszöveg a balladákat nevezi sűrűnek, és a líraibb darabokat meg fellélegzésnek; frászt. Ha kihagyod a balladákat, és csak a többit olvasod, akkor valami egészen személyesen traumatikus dolognak az árnyéka bontakozik ki a szövegekből szerintem (de remélem, tévedek).

1 hozzászólás
Molymacska>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Talán érdemes ott kezdenem, hogy iskolás koromban imádtam Arany balladáit. Talán az egyetlen olyan lírikus témakör volt, amit nem csak „tanultam” de szerettem is olvasni. Emellett pedig mindig lenyűgözött London (és úgy általában az angolszász irodalom) a maga érdekes mitológiával és történeteivel. Így nem meglepő, hogy Babiczky verseskötete igazán betalált, hiszen mindkettő igen jellemző rá.
Iszonyúan imádtam a balladákat, amik gyilkosságokról, bűnökről, különleges emberekről szólt. Bár nem gondoltam volna, néhány történet hátborzongató, nem csak a történet leírása miatt, de a ritmikusság, ismétlődés miatt is. Egyszerűen a líra kerete megadja azt az alaphangulatot, amire ráhúzva a történetet tényleg félelmetes lesz a maga módján. De közben ennél sokkal is többet is kifejeznek a balladák, hiszen egyéneket láthatunk, az ő sorsukat, nyomon követhetjük a problémáikat, és valahogy ezek a személyek jóemberek lesznek. Olyan emberek, akik nem is jók, de nem is rosszak. Hanem emberek…
A balladák mellett volt más verse is, amik érzelmeket (nem meglepően nyomott, erős, szomorú, néhol depresszív érzelmeket) adott át. Nem voltak rosszak, de számomra ezek inkább csak az átlagos szintet hozzák (más pont fordított véleményen volt, szóval mondhatjuk, hogy a kötet nagyobb olvasóközönséget is kielégít :D ).
Nagyon furcsa volt számomra, hogy mint vers, szerettem olvasni. Nem csak azért, mert nagyon modern volt a nyelvezete, de egyszerűen csak pergett az egész vers, könnyű volt olvasni, amit nagyon sok líránál még nem érzékeltem (lehet a modernitás hozza magával ezt is, de nekem mindenképpen tetszik).
Nagyon jó kötet volt, lehet, Babiczkyra oda fogok majd figyelni, hova tart és mit alkot még. Remélem, csak ilyen jókat.

bagie P>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Elfogultság ide vagy oda… jó ez, de nem tökéletes… vagy talán csak nem ezzel: (http://moly.hu/konyvek/kiss-judit-agnes-koncentrikus-korok) egyidőben kellett volna kézbe vennem.
Nagyon örülök, hogy a molyfesztivál során bemutatkozott B.T; örülök, hogy polcomon lesz ez a kötet (dedikálva), biztosan többször fogom kézbe venni még, és biztosan a többi kötet, könyv is előbb-utóbb beköltözik hozzám.
(a kedvenc részleteket meg hamarosan pótolom az idézetek közé!)

virezma>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

A Moly-antológia szerzőitől kaptam ajándékba ezt a könyvet, és kicsit vegyes várakozással nyitottam ki. Az a helyzet ugyanis, hogy a Magas tenger nálam magasra tette a mércét, és nem mindig jó visszafelé haladni egy alkotó pályafutásán.
Azt írja a fülszöveg, hogy a „jóemberek” azok, akik túl rosszak ahhoz, hogy a mennyországba kerüljenek, és túl jók ahhoz, hogy a pokolba. Az a gyanúm, hogy magam is efféle volnék, ezek szerint vár rám a purgatórium.
Babiczky kötetét sikerült durván csomagolni: a borítón a száraz kóró engem akasztott emberekre emlékezetet, a hátsó borítón kiemelt versszak meg annyira gyomorszájon vág, hogy kibukik az ember vére a szája szélén.
Csakúgy, mint a Magas tenger esetében, itt is a bűn, a szorongás, az ember védtelensége kerül középpontba. Te Jóisten, hányféle halálnemet és szorongani valót sorol fel! És benne van az apa félelme és a (szerető) férfi félelme is, és ettől annyira emberi! Én komolyan nem tudom, hogy egy ilyen playboyban hogy lehet ennyi mélység, sötétség és hűség.
Ami a kötetet illeti, a kompozícióban nem nagyon mélyedtem el, mert egy nap alatt, utazás közben olvastam ki, így aztán lehet, hogy az én hibám, hogy nem érzékeltem tematikai motivációt az öt részre tagolásban. Voltak olyan szövegek, ahol azt éreztem, hogy én most egy skót ballada baromi jól sikerült fordítását olvasom – ritmus, gondolatiság, képek, hangulat; minden olyan volt. Másutt olyan érzésem támadt, hogy „na ne már, megint egy ballada, megint egy gyilkosság, na bumm!” De úgy alapjában véve a kötet egészéről elmondható, hogy tele van nagyon finom, érzékletes, szíven ütő képekkel, úgyhogy bőven lehetne idézni, ha az lenne a célom, hogy gyomorgörcsöt és/vagy érfelvágást idézzek elő az ismerőseim körében.
Négy csillagot adok rá, mert nem volt egyenletes a színvonal, és volt bennem egy ilyen „tudsz te ennél jobbat is” érzés. Éppen azért, mert megmutatta, hogy tényleg tud.

Natalie_Danaisz IP>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

megint egy kedvemre való utazás, ismerősökké szelídült jóemberekkel összekapaszkodva, balladák szárnyain, valami időtlen időben, jövő és múlt között.
megint egy kedvemre való utazás, szigorú-szelíd szavakba csavarodva, ködgomolyos utakon, háztetők felett, fűszálak alatt, nyújtózkodó árnyak közé lopva lépve, kitakart szemekbe ámulva, lesve, titkot kutatva.
jól kivehető nyomokban botladozni egy elhagyott út közepén, a tél közepén, a friss hóban, nincs más, csak jelek, itt valaki jelet hagyott maga után, jól kivehetőt, a kettéhasadt ég alatt.

.

("jóemberek – az ír mitológia alakjai, akik túl rosszak, hogy a mennybe kerüljenek, és túl jók, hogy a pokolba")

Chris>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Babiczky Tiborral először 2014-ben találkoztam személyesen, a Könyvhéten a Magas tenger című könyvet vittem oda aláíratni (pont a születésnapomon!). Tibor pedig annyira közvetlen volt, hogy beszélgetni kezdtünk, szóba kerültek a skandináv krimik is, ajánlottunk egymásnak (én neki Kristina Ohlssont, ő nekem Fossumot), aztán úgy alakult, hogy a Magvető standjánál beszereztem A jóembereket is, azt is aláírattam. Végül azonban csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Magam sem tudom, miért tologattam, szerintem a kortárs versektől való félelmem okán. És végül kiderült, hogy nem is volt mitől tartanom, mert Babiczky versei pont olyanok és azok, amiket én nagyon szeretek olvasni. Tudom, csőlátásom van, de nekem a vers az, amiben azért akad egy-két rím, vagy igazi költői kép, és nem csak szavakat, gondolatokat dobálunk egymás mellé, mert attól lesz művészi. A jóemberek kötetben balladák és rövidebb költemények kapnak helyet, mindegyik elég sötét, borongós hangulatú (igaz, a ballada műfaja ezt meg is követeli), és bár a kiadó azt írja, hogy a balladák közötti művek kicsit engednek fellélegezni (itt molyon meg valaki épp az ellenkezőjét írta), én nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik is az a két típus közül, ami tényleg pihenőt ad, mert rám ugyanolyan hatással voltak. Tény, hogy a balladák, már csak a műfaja miatt is nagyobb kedvencem lett, szívesebben is olvastam őket, de az értékelésbe ez mit sem zavar bele. Jó, hogy a polcomon van még BT-kötet, így nem kell elszakadnom ettől a világtól, kíváncsi leszek, hogy a későbbi költészete milyen irányba mozdult el.

cinkos>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Figyelem egy ideje Babiczy Tibor munkáit, folyóiratokban, és örültem ennek a könyvnek. Megvettem, aztán egy ideig csak úgy kallódott a többi között. Aztán egyszer a kezembe vettem, rápillantottam a borítójára – mintha hurkot vontak volna a nyakam köré. Onnan már nem volt menekvés, ez az ördöngös melankólia magával sodort. Profi módon megmunkált versek, de igazából nem emiatt érdekesek (illetve, amelyek csak emiatt lennének, azok nem különösebben érdekesek benne). Hanem mert lüktet a mélyükön valami nagyon erőteljes, nagyon fájdalmas, nagyon rémisztő. Ami ugyanakkor közeli, ellenállhatatlan és melengető. A kötet legtöbb darabjához érdemes újra és újra visszatérni – olyanok, mint a színjátszó kövek, mindig más és más árnyalatukat mutatják. Általában azonban borongósak ezek az árnyalatok, ködösek és émelyítőek.

jadett>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Kicsit furcsa ez az angolszász-ballada jelleg, de megfogott. És a témák sem épp könnyed rózsaszín felhőkkel körbevettek, de valami… valami van benne.

Adriána>!
Babiczky Tibor: A jóemberek

Bevallom ezer éve nem olvastam verseskötetet, kortárs írótól pedig pláne :D de ez most nagyon megvett magának :) elég sötét, talán pont ezért is tetszett annyira.


Népszerű idézetek

Natalie_Danaisz IP>!

Hajnali rész

Felriadtam tegnap éjszaka. Talán
repülőgép zaja volt, talán a pokol
nyílt meg álmaimban – nem tudom.
Nem zavarta szívem negyven cigaretta.
Csak húsz talán. S mind szőke lights volt.

Felültem az ágyban – te aludtál – s hirtelen
nem ismertem a házam. És csak
hallgattam, ahogyan kusza szívdobogásom
elvegyül egy másik, egy valódi álom
szuszogó hangjaival.

És akkor már tudtam, hogy nem pokol és nem
repülőgép, tudtam, hogy egyszerűen csak
hazaértem legbelül, és megriasztott
ez az ismeretlen és régóta várt érkezés;

hogy nekem most már csak itt,
a közeledben, csak itt van otthonom.

70. oldal

4 hozzászólás
madárka>!

Itt ülök. Nincsen arcom.
Nincs múlt, mi fogva tartson.
Nincs vágy, hogy tudjam: élek.
Se békém nincs, se harcom.

50. oldal (Magvető, 2011)

Natalie_Danaisz IP>!

Ördögszekér

Verdes a szélben az ablak.
Az élők fekve maradnak.
Most nyugat felől egy árnyék
a háztető fölött átlép.

Rátapos cserépre, kőre.
A múltam kihull belőle.
Nem lépek félre előle.
Nem lépek félre előle.

Állok kitátott ég alatt.
Kövér lombokba szél harap.
Nincs arcom már a tükörben.
Ketrec vagyok körülöttem.

Két testből csillagalakzat.
Fordul a fényre a magzat.
Van tüdeje, szíve, lába.
Van lelke. Kész a halálra.

Verdes a szélben az ablak.
Az élők fekve maradnak.
Most nyugat felől egy árnyék
a háztető fölött átlép.

Rátapos cserépre, kőre.
Kihuny az összes fény tőle.
Nem lépek félre előle.
Nem lépek félre előle.

Juci IP>!

Éjszaka

Egy padlásablak világít.
Fény fut a lombkoronákig.
A mozdulatlan ég alatt
hajladoznak a házfalak.

Mintha lapáttal hordanák
testem fölé az éjszakát.
Zuhog, robajlik. Eltemet.
Féltem tőle a lelkemet.

12. oldal (Magvető, 2011)

virezma>!

Ez az otthonom. És újra
elcsodálkozom, hogy a
boldogság milyen
bonyolult, és hogy
mindenre hasonlít, csak
a boldogságra nem.

11. oldal (Mozaik)

Juci IP>!

Az óriás

Sötét lesz. Lomha óriás
eltakarja a holnapot.
Lefogja lágyan két szemem.
Érzek. Még életben vagyok.

Leül az ágyam szélére.
Túl nagy. Csak sejteni lehet.
Érzek. Nem találom magam,
csak bőrt és húst. Testrészeket.

Közepében a nap ragyog.
Szélén a csillagok s a hold.
Félek. Most ez az óriás
tőlem valamit elrabolt.

26. oldal (Magvető, 2011)

EBrody I>!

A jóemberek*

*Ire: daoine maithe, Eng: fairy people. Rakovszky Zsuzsa fordításában a „jóemberek”. Az ír mitológia alakjai, akik „túl rosszak, hogy a mennyországba kerüljenek, és túl jók, hogy a pokolba.” Más megközelítésben ők a „föld istenei” (W. B. Yeats).

borbolya3 >!

Mintha lapáttal hordanák
testem fölé az éjszakát.
Zuhog, robajlik. Eltemet.
Féltem tőle a lelkemet.

12. oldal, Éjszaka (Magvető, 2011)

Kek P>!

Milyen keveset tudunk megragadni,

s mily sok megy feledésbe folyton,
minden élettel.

15. oldal, Nagyítás

Kek P>!

S meglódul a reggeli köd, lomha nagy kuvasz.

25. oldal, Az ismeretlen kislány balladája

Kapcsolódó szócikkek: köd

Hasonló könyvek címkék alapján

Halasi Miklós: Verseim
Horváth István: Furcsa idők
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak