Mindig ​igazam van! (Buda és Vince 3.) 65% 11 csillagozás

Nem igazán értem ennek a sorozatnak a koncepcióját. Nagy alakú, színes rajzokkal, tehát inkább az alsósoknak való, de a szereplők hatodikosok. A sztorikban sok az agresszió, ami inkább a nagyobbaknak valóvá tenné, viszont másrészről meg olyan kis egyszerűek, el nem hiszem, hogy ez egy érettebb felsőst érdekel. Belekap ebbe, belekap abba, de semmit sem zár le megfelelően, nincsenek megoldások a konfliktusokra. Kár, mert néha meg elég hangulatos, vannak benne érdekes szituációk is, amiket jobban ki lehetett volna dolgozni.

Az első problémám az vele, hogy a kiadó 7 éves kortól ajánlja, én inkább 10 éves kor körül adnám egy gyerek kezébe. Bár az ilyen szavak, hogy „emblematikus” még akkor sincs benne az alap szókincsben szerintem…
A másik gondom az, hogy túl sok benne az agresszió, a negatív viselkedés. Persze. tudom, hogy a diákság élete nem fenékig tejfel, de azért nem kéne tippeket sem adni nekik.
Egyébként értékes és fontos témákat is érint: barátság, szerelem, csonka család, ezek miatt jár a 3 csillag.

Lehet, hogy a hiba bennem van, de ez most nekem valahogy nem jött be. Hiába kalandos meg minden, de valahogy untam, nem igazán tudtam bele merülni.

@icu79 értékelésével kell egyetértsek, számomra is ugyanazt jelentette ez a könyv. Az iskolai, kortárs agressziót a gyerekek a való életben is átélik, szinte mindegyikük így vagy úgy, többé vagy kevésbé érintett. Nem kellene még olvasniuk is róla, főleg így, megnyugtató megoldások nélkül. A történetek (minden fejezet egy külön történet az osztály életéből) közül sok nem is záródik le rendesen, hiányérzetet hagyva így az olvasóban.
Bevallom, én már az első történetnél jól felhúztam magam: a gyerekek szürkületkor bátorságpróbáznak őrizetlen építési területen, négyből ketten megsérülnek (egyet a mentő visz el), és még csak le sem szidnak senkit a végén. Egy-két könyvbeli kiskölyökből simán kinézhető 2-3 év múlva a heccből matracégetés – hogy a tragikus aktualitásnál maradjunk.
Kár a könyvért, mert pár fejezet (pl. az András bácsi búcsúztatója vagy a színes farsang) igazán remekre sikeredett.

Nekem nem volt valami jó a 12 éves korom körüli időszak iskolai kollektíva szempontjából, így alternatív nosztalgiának simán elfogadnám a könyv történeteit. Szerintem jó témákkal foglalkozik, nem túl szájbarágósan adja elő, néhol még vicces is.

Nem ez volt a sorozat legjobb darabja. Az elején egyáltalán nem tetszett, mert a rosszaságot éreztem benne (mármint a fiúkban). Mikor beindult rendesen az iskolai tanév, jobbak lettek a történetek, bár még mindig akadtak cselekmények, amik nem tetszettek. Mert pl. igenis, el lehetett volna beszélgetni Drapp bácsival, ahelyett, hogy belógtak az udvarába kutakodni. szerethető volt viszont András bácsi nyugdíjba vonulásának fejezete, valamint az osztálytárs betegségét elmesélő. Ezekben maximálisan érezhető volt a gyerekek összefogása egy jó, és kedves ügyért. Az iskolai életen túl betekintést kaptunk Vince családi dolgaiba is, ill. az itt megjelenő, lelket érintő problémákról.

Ez a rész valahogy nem fogott meg bennünket, sőt néha azt éreztem, de jó lenne abbahagyni.