Bralgu ​ösvényén 4 csillagozás

B. Wongar: Bralgu ösvényén

Bralgu a halottak szigete az ausztráliai törzsek mitológiájában. Ha a bennszülött meghalt, hite szerint a lelke háromfelé válik: az egyik rész megtér őseihez Bralguba, a másik megül a szent vízgödör alján, s ott várja, hogy újjászülessen növénynek vagy állatnak. A harmadik a törzsi földeket járja, és bosszút áll a fehéreken.
Az elbeszélések tájain, Ausztrália északi részén van a nyugati világ urániumkészletének negyedrésze – az őslakók elvesztették ősi földjeiket, és a feltárások színhelyén megkétszereződött a fehérekéhez mérten hússzoros bennszülöttcsecsemő-halandóság is. Ebből a pusztuló és jogaiért éppen harcolni kezdő népből való Banumbir Wongar. Belülről ismeri tehát az ausztráliai bennszülöttek hit- és gondolatvilágát, de mivel, egyik szülője fehér lévén, Európában járt iskolába, megvannak hozzá az eszközei – és persze az írói tehetsége – hogy számunkra is átélhetővé tegye.

Eredeti cím: The Track to Bralgu

Eredeti megjelenés éve: 1978

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1981
100 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630727463 · Fordította: Bartos Tibor

Enciklopédia 11


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
pwz ISP
B. Wongar: Bralgu ösvényén

Akkor a Puszták után tovább folytatom az ausztráliai felfedező utamat! :) Térben most jóval északabbra „mentem”, és az európai telepesek leszármazottainak szemszöge után most az ausztrál őslakók nézőpontjából látjuk ezt a földrészt. Helyileg a Kutya fejtetőjéhez (Ausztrália alakját nevezzük kutyafejnek) kapcsolódnak ezek a történetek, ugyanis az Északi területen, az Arnhem-földön járunk.
Hopp, álljunk csak meg egy(néhány) szóra! Bennszülött szempont? Ki ez a B. Wongar? A fülszöveg szerint „Ebből a pusztuló és jogaiért éppen harcolni kezdő népből való Banumbir Wongar. Belülről ismeri tehát az ausztráliai bennszülöttek hit- és gondolatvilágát, de mivel, egyik szülője fehér lévén, Európában járt iskolába, megvannak hozzá az eszközei – és persze az írói tehetsége – hogy számunkra is átélhetővé tegye.”
Amikor megjelent itthon ez a mű, 1981-ben, akkor ezt tudták az íróról. Ma már más a helyzet! :D
B. Wongar, született Sreten Božić, Belgrádtól jó 80 km-re délre látta meg a napvilágot még 1932-ben. Tehát született szerb! Az 50-es években kezdte írói, újságírói karrierjét, de a Tito-i Jugoszlávia „politikailag nem korrekt írásai” miatt kiutasította az országból. 1958 Párizs, majd 1960-tól Ausztrália következett. Itt többek között az északi részen vállalt munkát az építkezéseken és az uránbányákban, vagyis az elnyomó fehérek oldalán élte mindennapi életét. Aztán egyszer a Tanami-sivatagon kellett egy tevével átkelnie (bizony, Ausztráliában elég nagy a teve-populáció, ez is megérne egy mesét! :D), de eltévedt és majdnem meg is halt. Élete fonalát egy őslakos mentette meg. A törzs befogadta, 10 évig élte életét úgy, mint az őslakók. Ő is egy lett közülük, bozótlakó. Tőlük, a bennszülött feleségétől kapta a B(onumbir) Wongar, vagyis a Hajnalcsillag (Vénusz), avagy a Szellemvilág Hírnöke nevet. Ezt azzal érdemelte ki, hogy amíg köztük élt, megismerte világukat, hiedelmeiket, történetüket, amit aztán később a történeteiben meg is örökített. Első könyve ez volt: a Bralgu ösvényén, amelyben a Jolngu törzs végnapjaiba és az ausztrál őslakók gazdag hiedelemvilágába nyerünk bepillantást. Az eredetmondák, az Álomidők, egy-egy epizódja megtalálható a túlélésért küzdők akkori (1960-70-es évek) történeteiben. Mindkét korszak feldolgozása fontos, bár kezdetben ezzel nem törődött a brit, majd az ausztrál kormányok sora.
A történetekben saját családja sorsa is benne van. Bennszülött felesége és gyerekei mérgezett víztől haltak meg.
Sok megaláztatáson és keserűségen ment keresztül, amíg elfogadták őt és írásait. Imádja a dingókat, ez is benne van a történetekben.
Közben a szerbek is felfedezték a messzeségbe szakadt hazájuk fiát és ma már büszkén mutatják, hogy az egyik legjobb ausztrál bennszülött szakértő, antropológus egy szerb születésű ember…
Hát, remélem, így, ezeknek a tényeknek az ismeretében még jobban tudjuk értékelni azt a munkát, azokat az erőfeszítéseket, amit ez a kezdetben angolul is alig beszélő szerb ember tett az őslakókért.
Ez a könyv is nagy kincs – és igazi irodalomtörténeti különlegesség! A kiírt sok idézet jó példa erre! :D
Kicsit Hosszú Toll, kicsit Szürke Bagoly

>!
Európa, Budapest, 1981
100 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630727463 · Fordította: Bartos Tibor
>!
Cosima
B. Wongar: Bralgu ösvényén

Az Ausztrália című film keltette fel érdeklődésemet a kontinens társadalma, hitvilága és természeti tüneményei iránt. Azokat az elbeszéléseket tartom igazán autentikusnak amiket az ott élők írnak világukról, igazi gyöngyszem ez a könyv a kevés megmaradtak hangján szólnak a legyilkolt őslakosok.


Népszerű idézetek

>!
pwz ISP

A fehéreknek megvan a maguk gondja. minek zaklatni őket. Ha kiszolgáltál, különb jutalmat nem várhatsz, mint hogy elfelejtsenek.

13. oldal, Mogwoi, az ártó szellem

>!
pwz ISP

Tanítottam én, hogyan facsarjon levelekből lét a bozótban, de soha nem tanulta meg. Hiába cseperedik köztünk a fehérember, meg nem tanulhatja, hogyan él a fekete. Tanítottuk volna sok mindenre Nulumbot, de úgy jártunk vele, mintha az emut tanítottuk volna repülni.

25. oldal, Willy-Willy

>!
pwz ISP

A fehérember furcsa törvényt szab – jognak hívja, csakhogy élni aszerint bajos. Amióta az eszemet tudom, mind azon álmodozok, hogy majd kibújok a jogból, és megyek a magam esze után. Csak ahhoz erő kell, és ha nincsen, íme, föld s ég, minden rád omlik.

41. oldal, A nyomozó

Kapcsolódó szócikkek: jog
>!
pwz ISP

Álomföldről jön az eső, mint minden jó, csak olykor felkerekedni rest, hát énekre meg táncra jobban serken.

25. oldal, Willy-Willy

Kapcsolódó szócikkek: eső
>!
pwz ISP

Nem értem, mit eszik a fehérember a köveken. Ha meghal, több úgyse jut neki, mint amekkorára a nevét rávésik – mégis életében elbont teljes hegyeket.

53. oldal, Girigiri, a kelepce

Kapcsolódó szócikkek: hegy ·
>!
pwz ISP

A vének regélik, hogy valamikor az Álomidőben Jingana, a Szivárványkígyó lejött az esőfelhőből, és a mi namanamaidj-unkon kúszott által – akkor maradt a nyomában a Jingana folyó medre. Három napba tellett az útja, s ahol megállt pisálni, ott nagy tavakat hagyott – meg is vannak máig, nem száradnak ki évhosszat. Az útja végén Jingana a fennsík alján kúszott vissza a földbe, akkor vájta azt a mély barlangot a folyófőnél.

83. oldal, Maramara

Kapcsolódó szócikkek: kígyó
>!
pwz ISP

Fekete ugyan szomjan nem vész – miért is veszne a tulajdon földjén? Ha a folyóágy homokjában túrsz, akadsz békára egy-kettő – a belét megnyitod, vized fakad. Nem éppen jóízű, de ha szöksz, nem lehetsz válogatós.

42. oldal, A nyomozó

Kapcsolódó szócikkek: béka
>!
pwz ISP

Buwad, a Légy-ember az Álomidőben élt a mi földünkön, amikor még a hal meg a jamgumó olyan bőven termett, hogy neki csak az ének meg a tánc volt a dolga. Egy szép nap aztán Waruk, a Gonosz Lélek is odaköltözött, és minden ennivalót elhabzsolt előle. Buwadnak csak az alja maradt, azért is könyörögnie kellett. S valahányszor könyörögni ment, Waruk elzavarta. Csakhogy Buwadnak nem volt hova lennie, hát vissza-visszatért. Egyszer aztán Waruk meghívta Buwadot lakmározni egy nagy halom halon, és amikor Buwad betért a betért a barlangjába, Waruk óriás sziklát gördített elébe. Buwadot azonban meg nem foghatta. Buwad léggyé változott, és egy kicsiny résen elillant. Légy azóta is, s valahol csak élelmet szimatol, ott zizeg-dönög, kéri a részét.

49-50. oldal, Buwad, a légy

Kapcsolódó szócikkek: barlang · légy
>!
pwz ISP

Magyaráznak az ilyen sziklák felől, de én egy szavukat nem hiszem. Az igaz történet elmondja, hogy a kezdet idején, a midjindá-ban madárasszony, brolga járta ezt a vidéket, s itt pihent meg a sziklák alján. Nagaiang, a Gonosz Lélek pedig felkelt a barlangjából, és megindult feléje. A madárasszony megsejtette a jöttét, s a tojásait vitte loppal háncsszatyorban. A haragos Gonosz lándzsát vetett utána, de csak a szatyrát találta. A tojások kihullottak belőle, s amint szétloccsantak, kőszállá vált mindenik. A háncsszatyor meg emitt, ahol leesett, belesüllyedt a földbe, s akkora gödör támadt, hogy vízzel tele évhosszat.

72. oldal, Balandák

Kapcsolódó szócikkek: tojás
>!
pwz ISP

Ha a fekete meghal, a lelke háromfelé válik. Ganguman-ganguman-tól tudom, hogy az egyik visszatér a djungunj-ba, ide a vízgödörbe a sziklák mögé, s megül, úgy várja az újjászületést. A másik birimbir elered Bralgunak, megtér eleinkhez. A harmadik itt bóklász a törzsi földön, és megbosszulja, amit ellene vétettek

73. oldal, Balandák

Kapcsolódó szócikkek: bosszú · lélek

Hasonló könyvek címkék alapján

Kate Morton: Az elfeledett kert
Graeme Simsion: A Rosie projekt
M. L. Stedman: Fény az óceán felett
Colleen McCullough: Tövismadarak
Kate Morton: Titkok őrzője
Ruth Morris: Szökevény
Gerald Murnane: Puszták
Marianne de Pierres: Nejlonangyal
Sigrid Koch: A szép delfinlány
Henry Lawson: A batyu románca