Aranyásók 94% 19 csillagozás

Nem az arany az, ami az embereket megváltoztatja, hanem a hatalom, amelyet az arany segítségével gyakorolnak.

65. oldal, 6. fejezet

– Elátkozott arany? – mondott ellent Curtin.
– Hol itt az átok? Ugyanannyi áldás is kíséri. Attól függ csak, hogy ki tartja kezében. Nem az aranytól, hanem a tulajdonos jellemétől függ, hogy átok vagy áldás kíséri majd. Adj a gonosztevő kezébe kavicsot vagy egy darab rongyot, és gonosztettre fogják azokat felhasználni.

65. oldal, 6. fejezet

– Gonosz ember lehetsz te, Howard – vélte Dobbs –, hogy mindig ilyen alávalóságok járnak az eszedben!
– Engem nem fogsz megsérteni, fiam – válaszolta Howard. – Ismerem én az embereket, tudom milyen kedves gondolatokra és tettekre képesek az aranyért. Egy húron pendül minden ember, ha arannyal van dolga. Gyalázatos mindenki. Csak éppen óvatosabbak, hazugabbak, képmutatóbbak ott, ahol rajtakaphatják őket. Itt kint, az őserdőben minek a képmutatás? Itt egyszerű és tiszta a dolog. Átlátszó és világos. Bent a városban ezernyi gátlás és akadály támad. Itt kint csak egy akadály van: az, hogy a másik még él. És itt kint csak egy probléma van.
– Mi az? – kérdezte Dobbs és Curtin egyszerre.
– Itt kint csak az a kérdés, hogy az emberben egy szép napon nem támad-e majd fel nyomasztó súllyal az emlékezés. A tettek elmúlnak. A mardosó emlék az, amely megmarad.

88. oldal, VIII. fejezet

Nincs olyan ember a világon, akinek egy elképzelése csak a sajátja lenne, és nincs senki, akinek teljesen eredeti ötlete támadhatott volna. Minden új ötlet ezer más gondolat kikristályosodásából ered, amely más emberek agyában fogant meg. Egyszer aztán valaki megtalálja az új ötlethez a helyes szót, az új kifejezést, és amikor megfogalmazza, emberek százai emlékeznek arra, hogy egyszer maguk is rájöttek erre a gondolatra. Ha egy emberben egy terv megfogan, a gondolat, hogy valamit csinálni kellene, biztos lehet benne, hogy körülötte sok ember foglalkozik ugyanazzal, vagy hasonló gondolatokkal, sző hasonló terveket. Ezért van az, hogy a tömeghangulatok oly gyorsan terjednek, mint a tűzvész.

57. oldal, V. fejezet

Amint teli az ember zsebe, mindjárt másnak tűnik a világ: attól a szempillantástól kezdve a vagyonos kisebbséghez tartozik, és mindazok, akiknek semmijük sincsen, halálos, engesztelhetetlen ellenségekké válnak. Akkor aztán mindig résen kell lenni. Van valamije, amit őrizni kell. Amíg az ember éhes, üres gyomrának a rabszolgája és természetes rabszolgája mindazoknak, akiknek révén kínzó éhségét csillapítani tudja. De ha már van valamije, akkor saját vagyonának a rabszolgája.

83. oldal, VII. fejezet

Az aranygyűrű, amely a szép és elegáns hölgyek ujját ékesíti, vagy az aranykorona, mely a császár fején inog, többnyire igen különös társaságban fordult meg annakelőtte, és gyakrabban fürdött vérben, mint illatos szappanhabban. Hiába, egy virágokból és lombokból font koszorú nemesebb származással dicsekedhet minden aranynál. A dolgok maradandósága – ha a virágkoszorút összevetjük az aranykoronával – ugyancsak viszonylagos.

97. oldal, IX. fejezet

Ez már így van a világon: nincs nadrág, amely elég rongyos, ing, amely elég szakadt, cipő amely elég csámpásra taposott volna ahhoz, hogy ne akadjon valaki, aki azt a nadrágot vagy azt az inget ne találná mégis jónak, mert nincs olyan szegény ember a földön, akinél egy másik ne érezné magát még szegényebbnek.

7-8. oldal, I. fejezet

A tengerészek és a börtönlakók – ez a két réteg, amelyet általában a legvédtelenebb zsákmánynak tekintenek, s akiket a vallással torkig lehet tölteni. De a jóból is megárt a sok. És mert ez a túltáplálás sohasem vezet jóra, sőt ellenkező hatást vált ki, mint szeretnék, hát a tengerészt és a bűnözőt mind több és több vallásossággal ostromolják.
A fegyházak lakói és a kikötőkben időző tengerészek, akik egész pénzüket elköltötték, ők alkotják a legvallásosabb gyülekezetet. Persze szívesebben mennének egy izgalmas mozielőadáshoz, de ezt sajnos nem kaphatják meg ingyen.

25. oldal, II. fejezet