És ​lámpást adott kezembe az Úr (Deal család 1.) 129 csillagozás

B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Cedartown a széles országút mentén terül el. Aki átutaztában elhalad mellette, aligha fogja figyelemre méltatni. Cedartownt csak azok látják szépnek, akik benne élnek, no meg a nebraskai bennszülöttek, akiket – messze vidékeken járván – olykor elfog a honvágy az alacsony, lejtős dombok meg a hullámzó kalásztenger után. A hófúvás meg a havas eső olykor heteken át tartja kegyetlen markában Cedartownt. Máskor meg forró szelek jönnek délnyugat felől és lázt hozó leheletük végigsöpör a városon. Néha hetekig tart a szárazság, máskor hetekig zuhog az eső. De e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is – a frissen kaszált széna, az érett alma szagától és egyéb, fűszeres illatoktól terhesek –, hogy a préri szülötte ezeknél a napoknál szebbeket sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni.

Eredeti megjelenés éve: 1928

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2017
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632777146
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1999
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633611024 · Fordította: Ruzitska Mária
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1994
234 oldal · ISBN: 9633607388 · Fordította: Ruzitska Mária

4 további kiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Mackenzie Deal

Helyszínek népszerűség szerint

Alpok


Kedvencelte 46

Most olvassa 3

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Gyöngyi69>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Az elején nem voltam odáig ettől a könyvtől. Tetszett, de nem hittem benne, hogy egy „nagy durranást” tartok a kezemben. Aztán a történet egyszer csak beszippantott, összeállt egy szép kerek egésszé. Megismerhettük Abbie Deal életét, melyben nem volt semmi „különös”, és ettől vált mégis azzá. Biztosan ismeritek azokat a pár perces videókat, amikben fotósorozatot vetítenek le gyors egymásutánban, vagy átrajzolják egy kisgyermek vonásait, s így láthatjuk gyermeknek, fiatal lánynak, majd felnőtt nőnek, középkorúnak, idősebbnek, majd öreg néninek. Ezeket a videókat nézve mindig elfog egy kis megilletődöttség. Ezt éreztem Aldrich könyvét olvasva is. Megrendültem a végére, pedig nem történt más, „csak” tanúja lehettem olvasás könyvben egy nő lepergő életének.
Kedvenc lett.

GTM>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Nem tudtam megkedvelni. Pedig igyekeztem. Kezdetben még azt hittem minden rendben lesz, de nem. Kétségkívül vannak pozitívumai: elkapja az olvasót, viszi magával, és ha valaki kedveli ezt a stílust, azt végképp elragadja a téma és az ábrázolt világ. Nebraskában járunk a múlt század elején. Jó szociális érzékkel, reálisan ábrázolja az író a telepesek sanyarú, küzdelmes életét: az örökös kínlódást a terméketlen földdel meg a mindent elpusztító aszállyal. Kiég itt nemcsak a termés, hanem az emberek szíve mélyén dédelgetett álmok is: szebb jövőről, karrierről, művészi pályáról. A tehetség belefullad a küszködésbe. Hiába élednek újjá és vetülnek rá az álmok később az utódokra, az új generációk más életre vágynak, nem tudnak azonosulni a szülők és nagyszülők vágyaival.

Lehetett volna ebből egy jó könyv, és az értékelésekből úgy tűnik, hogy el is nyerte sokak tetszését: Az én ízlésemhez képest azonban túl negédes és érzelgős ez a stílus. Minden megbecsülésem az emberi küzdelemé és az anyai önfeláldozásé, amit ez a könyv ábrázol. De nekem hamisan csengett ez az sok könnyfakasztó párbeszéd. Az egész család szinte hibátlan, a bajok mindig csak kívülről jönnek, családon belüli konfliktus szinte nincs is, ha mégis, akkor pár könnyes szóval elrendezhető.
Szóval nem! Ez nekem nem ment! A felétől már csak kényszerből nyögvenyelősen olvastam.

Azt írtam, a könyv erőssége a telepesek életének realisztikus ábrázolása. Pedig az az igazság, hogy ezt egy évtizeddel később Steinbeck sokkal jobban megírta. De elismerem, vele nehéz versenyezni.

1 hozzászólás
Aniramemm P>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Nagyon lassú és szép történet volt ez, tele küzdéssel, szenvedéssel, lemondással, önfeláldozással. Abbie Deal élete elmesélve egészen gyerekkorától haláláig. Tanúja lehetünk a szerelemnek, a hűségnek, barátságnak, hogy milyen nehézségeket éltek át a telepesek, hogy felépítsék új hazájukat. Hogy mit meg nem tesznek a szülők a gyerekeikért, miközben a saját álmaikról lemondani kényszerülnek. Egyszerre voltam szomorú és boldog is. Minden változik, az idő nem áll meg. Másképpen gondolkodnak már a gyerekek, az unokák meg főleg. Fejlődik a technika, haladni kell a korral. Nem gondoltam volna, de nagyon szerettem ezt a könyvet és nem egyszer sírnom is kellett. Ajánlom! :)

stippistop>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Eleinte furcsállottam a stílusát. Hogy csak úgy mesél, akár a nagymama az unokájának. Hogy éveket ugrunk egyetlen fejezet alatt. Hogy megszületett, hogy meghalt, hogy elköltözött. De így pörög az idő is… Később nem tudtam kivonni magam a hatása alól; Abbie Deal nehéz és gyönyörű, lemondásokkal és bölcsességgel teli élete alól. Nem tudom nem kedvencnek nevezni.

34 hozzászólás
csgabi P>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Gondolkodás nélkül: ötcsillagos könyv. Akkor is az, ha átgondolom, hány csillagot adjak rá.
Csodálatos családregény, rendkívül megható történet egy nehézségekkel teli szép életről. Olyan család története, amilyet én mindig is szerettem volna.

szilva81>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Teljesen kifacsart, a torkom meg mindig gombocban, az utolso 20 oldalt gyakorlatilag vegigsirtam. Olvasas közben millio gondolat jutott eszembe, ezeket most nem tudom visszaadni. Maga a helyszin erdekes szamomra, elsö könyvem, amiben a telepesek eletet mutatjak be a kezdetektöl, hogyan nöttek ki fokozatosan a semmiböl a mai varosok. Ehhez persze elengedhetetlen volt, hogy olyan emberek telepedjenek le a prerin, akik hisznek magukban es a jövöben, remelnek, es ha csüggednek is, a csaladjukbol eröt tudnak meriteni a folytatashoz. Abbiere gondolva a szivem szorul össze: boldog feleseg, anya, nagymama, dedmama, de a sajat eleteböl mi mindenröl kellett lemondania a csaladjaert. Ki tenne/teszi meg ugyanezt a mai önzö vilagban?
Meghato törtenet,szeretettel teli es tele olyan mondatokkal, ami szivbe markol, tele kedvesebb es kedvesebb hasonlatokkal, mint pl. a szeretet-alma, illetve a megszületett kisbabakra a gombolyag kifejezes.
Egy elet alatt hogy megvaltozik minden: a környezet, a termeszet, az uj generaciok viselkedese, a technika. Amiben beleszülettünk, amit megszoktunk azon nehez mar valtoztatni. Lehet termeszetesen, föleg ha könnyebb lesz töle az eletünk, el lehet fogadni a valtozasokat, de gyakran megerteni es igazan aterzni, atelni nem lehet.

Maryse>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Nagyon tetszett és nagyon régóta tologatott lemaradást pótoltam be az olvasással. Teljesen lekötötte a figyelmemet több vonatkozásban is, egyrészt kitűnő történelmi fikció, ami bemutatja a pionírok szellemiségét, középpontba állítva Nebraska állam betelepülésének és fejlődésének történetét 1867–1926 között és mindezt Abby Deal szemével látjuk. Embert próbáló feladatok várták Abbyt és férjét – aszályok, préritüzek, sáskajárás, rossz termés –, öt gyerek felnevelése és taníttatása mellett. Másrészt csodás történet az anyaság örök témájáról, a szeretetről, az önzetlenségről, küzdelmekről, örömökről és bánatokról, a boldogan adás, a soha fel nem adás képességéről.
Az álmok: ez ismét egy másik szál a történetben. A nehézségek, az akadályok miatt nem valósulnak meg Abbay álmai, de nem felejti el azokat és gondolkodás nélkül hoz” áldozatokat”, hogy gyerekei még véletlenül se járjanak így. Olyan valóságos az egész és ezen a ponton a főhős szinte minden nőt, anyát képvisel.
Még további számos téma gazdagította a történetet pl. a hűség, a barátság, nagyon megragadott ahogy az idő múlását bemutatta.
Különlegesen szép a stílus, olyan egyértelműen fogalmaz, olyan bensőséges hangulatot teremt.
Egy kis megállásra késztet, egy kis elmélkedésre életünk örömeiről, fájdalmairól és az elmúlásról.
Azok közé a könyvek közé sorolom, amelyek a lélek karbantartásához kellenek!

SzVera>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Kedves Abbie Deal!
Köszönöm, hogy megismerhettem az életed, mely álmok, küzdelmek, áldozatok és az elégedettség története egyben.
Nagy álmokkal vágtál neki az életnek, de a szomorú valóság részesévé váltál, melyet, mint mindent természetesen, pozitívan, sohasem csüggedve viseltél. Nem ismerted azt a szót, hogy feladás, még magaddal szemben sem, mert szenvedélyed, tehetséged, átadott álmaid megvalósulását gyermekeidben, unokáidban láttad. Az élet nem igazságos, de Te erre úgyis azt mondanád, de az. Az élet gyönyörű és úgy jó minden, ahogy van… Csodás ember vagy.
off
Imádtam történeted minden sorát, és kicsit csalódottan kérdeztem:
„Hová lettek azok az évek?
Elfújta őket a szél, elketyegték őket az óra mutatói. Sem a szelet, sem az óra mutatóit nem lehet megállítani.” …ez az én örök bánatom, amit még nem sikerült megtanulnom Tőled, de igyekezni fogok…
Abbie magaddal ragadtál és a szívembe zártalak.

Levenzia>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Igencsak régóta állt már a polcomon ez a könyv, és most jött el az idő, hogy végre elolvassam.Nem is értem, miért vártam vele eddig. Bár az egész történet nagyon torokszorító, de annyi érték van benne, hogy jó pár ember elolvashatná…És az ember elgondolkodik, hogy mennyit siránkozik csip-csup dolgokon. Szinte elszégyelltem magam.Valaki, aki meglátta mit olvasok, azt mondta, hogy ő teljesen felháborodott, hogy a nők hogy ki voltak használva. Én nem ezt láttam belőle. Akkoriban a nők igazi társak voltak jóban-rosszban. Manapság inkább feladják.És ami igaz : a gyerekek a legfontosabbak! Értük bármit :)

hangya68 P>!
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Ez a könyv tele van küzdéssel, szenvedéssel, ugyanakkor rengeteg örömmel is. Egy nagy család boldog, de nehéz élete, akinek a motorja Abbie Deal. Míg olvastam végig láttam magam előtt a kiszáradt földeket, a végtelen mezőket, vagy a hófödte tájat. Máskor a kicsi házikóban felnövő gyerkőcöket, a karácsonyi ajándék készítés izgalmát.
Példaértékű a bevándorló családok összetartása, egymás segítése.


Népszerű idézetek

anni_olvas>!

Tudod, Sarah, azt hiszem, minden anya tartozik azzal a gyermekeinek, hogy boldog karácsonyt teremtsen nekik. A gyermekkori karácsonyok emléke egész életünkre megmarad. Én azt hiszem, azokból a gyermekekből, akiknek sok boldog karácsonyuk volt: jó emberek válnak.

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor · karácsony
Cheril>!

A szerelem végigkísér minket az egész életen. Olyan, mint egy lámpás, amelyet a kezünkben viszünk. Egy lámpás, amelyet kezünkbe adott az Úr. Először a gyermekes boldogság gyújtja meg, azután a romantika, azután az anyaság, azután, talán a kötelesség… Te, persze, nem tudod elképzelni, hogy kötelesség is lehet utat mutató fény, ugye, drágám? Pedig lehet… Igen, én azt hiszem, hogy a szeretet és a szerelem lámpás az asszony kezében.

193. oldal (Szent István Társulat, 1999)

2 hozzászólás
Kaat>!

S mert hosszú volt és
meredek az út,
S magányos, sötét tájon
vitt keresztül:
Ím, dalt fakasztott ajkamon
És lámpást adott kezembe az Úr.

/Joyce Kilmer/

anni_olvas>!

Ó, ha az anyák hitének elegendő ereje volna, nem lenne szerencsétlen ember a világon!

geszti>!

– A halál, Will… – mondta Abbie. – Ha tudnád, mennyire reszketek tőle… Ha John meghalt volna…
– A halál – ismételte Will. – A halál… – és elnézett a jegenyéken túl, a leereszkedő alkonyatba. – Nem értem, miért félünk tőle. – Úgy beszélt Will, mintha önmagával beszélgetne. – Hiszen olyan természetes a halál… Szálló vadludak… Hazatérő nyáj… Fészket verő madár… Lehulló falevelek… A természet téli álma… A halál sem félelmetesebb… Ha majd az én órám üt, szeretném, ha a családom és a barátaim is így fognák fel… és nem siratnának meg.
– Ó, ne beszélj így, Will! Nem élem túl, ha téged elveszítelek.
– Túl fogod élni, Abbie. Túl fogod élni. Csak azok nem élik túl, akik már nem szeretik… akik elhagyták egymást… De te meg én… amit mi ketten együtt átéltünk és amit mi egymásnak jelentettünk… nekünk nem lehet olyan rettenetes a halál. A múltat nem veheti el tőlünk senki sem. Te annyira hozzám tartozol, hogy ha elveszítenélek is, úgy érezném, velem maradtál. És tudom, hogy ha én mennék el előbb, én is itt maradnék, veled…

130 - 131. oldal

Shea>!

[…] ha az ember ahhoz mehet feleségül, akit szeret, akkor nincs szüksége gyöngyökre. Gyöngyök nélkül is boldog lehet.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyöngy · házasság
Cheril>!

Aki nagyon szeret, annak nagyon sokszor fáj a szíve.
Miért nem tud egy asszony, aki már felnevelte a gyermekeit, erőt venni az érzelmein? – tűnődött Abbie. – Miért nem lehet neki békés öregkora, amelyben már nincsenek mély érzelmek, nagy szomorúságok?

179. oldal (Szent István Társulat, 1999)

Cheril>!

– […] De akkor történt valami, amitől ráeszméltem arra, hogy csak New York miatt akartam hozzámenni és nem azért, mert szeretem.
– Mi történt, nagyanyó?
– Will Deal jött felém az erdei ösvényen.
– Csak éppen jött feléd, nagyanyó? Semmi más nem történt?
– Semmi más.
– És abból a másik fiatalemberből mi lett, nagyanyó?
– Híres sebész lett belőle New Yorkban. Ha hozzámentem volna… egészen más lett volna az életem… De az asszonyok emberemlékezet óta mindig így cselekszenek… Egy férfi jön feléjük az ösvényen, és egész életüket más irányba tereli.

190-191. oldal (Szent István Társulat, 1999)

GTM>!

Abbie szeretete most megoszlott a két kicsi között. Nem, nem igaz, hogy megoszlott. Az anya számtankönyvében nincs osztás és nincs kivonás. Csak összeadás van meg szorzás.

65. oldal

gabbie>!

A bátorság volt a vezércsillaga és a szeretet az útitársa – dal volt az ajkán és lámpás a kezében.

71. oldal


A sorozat következő kötete

Deal család sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Kedvencek temetője
Noah Gordon: Sámán
Ruby Saw: A rezervátum titka
Ferenc K. Zoltán: A Fekete Kolostor
Heather Graham: A fogoly
Jodi Picoult: Második látásra
Nora Roberts: Fekete-hegység
Isabel Allende: Lelkem, Inés
S. Craig Zahler: Senkiföldje démonai
Zane Grey: Leányrablás a vadonban