Nincs ​kiút (Aliens) 35 csillagozás

B. K. Evenson: Nincs kiút

Anders Kramm az idegentámadások szakértője, született túlélő. Felesége és lánya halála után harminc évet tölt mélyálomban, hogy megszabduljon a kínzó emlékektől. Ám időközben a világ rengeteget változik. Az idegenek már csak elvétve bukkannak fel. A kisebb-nagyobb vállalatok pedig egymással küzdenek a világegyetem gyarmatosított részei feletti uralomért. Mivel a terraformálás óriási üzlet, a társaságok nem válogatnak az eszközökben, hogy megtartsák vagy kiterjesszék hatalmukat.

Alig két órával az után, hogy kiemelik a fagyasztóból, felkérik Krammot, hogy vizsgáljon ki egy idegentámadást, amelyben hét ember vesztette élet. A nyomozás során egyre szaporodnak körülötte a rejtélyek, míg végül egy rettenetes titok tárul fel előtte. Menekülnie kell, mert a Weyland-Yutani Társaság könyörtelen emberei mindenre készek, hogy örökre elhallgattassák. Ráadásul mindenütt idegenek lesnek rá, és csak arra várnak, hogy elkövessen egy hibát…

>!
Szukits, Szeged, 2010
332 oldal · ISBN: 9789634971986 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

xenomorf (alien)


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Jávori_István I>!
B. K. Evenson: Nincs kiút

Az egyik legérdekesebb és legszokatlanabb Aliens-történet, amit az utóbbi időben olvastam.
A főszereplő E/1-ben mondja el a vele történteket. A regényben elmesélt vérfagyasztó kalandok sorozatának végső tanulsága engem arra ösztönöz, hogy a kilátástalannak és a reménytelennek látszó helyzetekben se adjam fel. Egyedül természetesen nem megy, társakra van szükség: olyanokra, akikben az ember megbízik, az életét is le meri tenni a kezükbe.

Rendbonto>!
B. K. Evenson: Nincs kiút

Egész tűrhető kis alien könyv volt. Felüdülés volt pár eléggé elcseszett alien könyvhöz képest. A sztori nem rossz, az írói stílussal sem voltak gondok, viszont engem valahogy még sem tudott lekötni. Voltak benne részek, amik jobban érdekeltek, meg hogy mik történnek a szereplőkkel, viszont összességében nekem olyan üres volt, semmi extra. A főszereplőről valahogy mindig azaz elképzelésem volt, mintha egy kiégett magánnyomozó lenne, aki kőkeményem megmutatja mi a frankó. Lényegében ez is történt, hisz úgy irtotta az idegeneket, mint egy terminátor. A Weyland-Yutani Társaságot jó ötlet volt beleszőni a történetbe, de nagy meglepetést nem okoztak. Naná, hogy ők a rossz fiúk, így az elején lévő huzavonát, kicsit soknak találtam. A könyv vége meg olyan, mintha ez egy hosszabb sorozat bevezető része lett volna, ami nem volna baj, ha tényleg volna több része. Így viszont olyan befejezetlen a dolog.


Népszerű idézetek

Blissenobiarella>!

– Fegyverek és idegenek. Semmi esélye, Kramm! Csapdába esett. A maga számára nincs menekvés. Nincs kiút.

Blissenobiarella>!

Három adóvevővel rögzítem azt, amit el fogok mondani.

(első mondat)

Acheris>!

– Honnan a pokolból tudtad, hogy fertőzöttek?
[…]
– Adjatok egy kést és bebizonyítom!

262. oldal

rex501>!

Az idegenek sosem bántották az övéiket…

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: xenomorf (alien)
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A búra alatt
Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál
Alan Dean Foster: A Dolog
James A. Moore: Vadászok és prédák
Sandy Schofield: Halálcsapda
Nathan Archer: Betondzsungel
Stephen King: Álomcsapda
Paul Monette: A Ragadozó
James A. Moore: A Bánat Tengere
Stephen King: A rémkoppantók