Árvák 93% 247 csillagozás

”Azt hiszem, az ember legnagyobb feladata az életben elfogadni azt, amit rámér a sors. Mert a végeredményt Isten dönti el. Viszont a harcot úgy vívod, ahogy te akarod.”

Nehéz megszólalni egy ilyen megrázó és felkavaró olvasási élmény után, de ugyanakkor le is nyűgözött a könyv mondanivalója. Egyfajta mély szomorúság lengi körül a történetet, mindamellett megmutatkozik benne a szeretet ereje is.
Az eseményeket a három Leroux nővér szemszögén keresztül követhetjük nyomon, ezáltal mind Marion, mind Colette és Léa érzéseit is részletesen megismerjük, velük együtt élhetjük át a történéseket.
Hármójuk közül Marion hordozza a legtöbb sebet, de áldozataival egy jobb életet teremthetett húgainak. Léa szeleburdisága és viselkedése okoz pár kellemetlenséget kettejük között, de szerencsére Colette mindig ott van, hogy villámhárítóként szolgáljon.
A rengeteg szívfacsaró jelenet mellett felüdülés volt Léa jelleme, ezáltal nem csak pityeregni, de nevetni is tudtam olvasás közben.
Sok-sok titok lappang a háttérben, melyekre keressük a válaszokat, de ezek napvilágra kerülése után, jobban örültem volna, ha inkább rejtve maradnak.
Egy gyermeknek sem lenne szabad mindazokat átélnie, mint amiket nekik kellett, főleg a kicsi Vince-ért szakadt meg a szívem. off
A végére pedig egy nagyon fontos tanulságot is sikerült megértenem: nem számít honnan származol vagy kik a vér szerinti szüleid, mert csak az a fontos, hogy szeretetben nevelkedhess.

Nehéz megszólalni… értékelést írni pedig még nehezebb erről a történetről.
Ami biztos, hogy lelkileg nagyon megérintett és teljesen felkavart… jelenleg is úgy érzem, hogy háborog a lelkem és nem tud lecsendesedni…
Azt gondolom, hogy nem lehetett egyszerű megírni ennek a három lánynak a történetét, de elolvasni sem volt egyszerűbb.
Volt, hogy repesett a szívem egy-egy jelenetnél, majd a következő pillanatban a pusztító mélységbe taszított.
Ez egy rázós könyv volt… mindenféle szempontból! Sokszor fájt a szívem, sajgott a lelkem és folytak a könnyeim.

A regény a három Leroux lány szemszögéből íródott, ami különösen tetszett, hiszen így mindegyik lányt sikerült jobban megismerni.
A múltjuk nem volt egyszerű, főleg a legidősebb nővér, Marion nem mondhatja el magáról, hogy a sors kegyes volt vele szemben. Ennek ellenére, ő küzdött és a kitűzött céljai megvalósításának érdekében mindent elkövetett. Amiért küzdött és amit elért, az példaértékű.
Végtelen szomorúság és bánat már maga az, ha egy gyermek árvaházba kerül. Itt megismerhettük, hogy milyen életük is volt ezeknek a gyerekeknek. Ezt egy gyereknek sem szabadott volna megtapasztalni és átélni.
A szabadszájú Léa karaktere nagyon jót tett a történetnek, hiszen egy kicsit tompított és talán lágyított az olvasott borzalmakon.
A nővéreken kívül még egy fontos szereplője a regénynek Vincent, akit nagyon a szívembe zártam. Talán érte szakadt meg a szívem a legjobban. Nem ezt érdemelte volna ez a fiú…

Összességében az Árvák egy csodálatos történet tele lemondással, szenvedéssel, de ezek mellett mégis megcsillanni látszik a hit, a remény, az őszinte szeretet és szerelem érzése is.

Először nehezen gyűrköztem neki, de nem bánom, mert megérte. :)
Nem olvastam még ezelőtt az írónőtől, ez az első könyve. Így egyáltalán nem tudtam, hogy mire számíthatok.
A történet nagyon szívszorító, szomorú, de azért mégis ott van benne a remény és a fény a jóra, szebbre.
3 testvér története, akik mindent megtennének egymásért, mégha nem is vérszerinti kötelék van közöttük.
Nagyon nehéz volt olvasni. A történet fájdalommal teli, de olykor felragyogott egy kis napfény a sok vihar mellett, a vicces részek feldobták. :)
Nem is értem, hogy gyerekeknek hogyan lehetett átélni ennyi rosszat, hogyan lehetséges ez!? Egy gyermeknek sem szabadna ezt megtapasztalnia.
Nagyon szép történet, de mégis nagyon fájdalmas és összetör.
A többes szemszög tetszett, és így a szereplők múltjáról is többet megtudhattunk.

Olvastam már az írónőtől, így felkészültem rá, hogy nem fog csalódást okozni.
Valóban élmény volt olvasni.
Különleges a helyszín , a szereplők.
3 lány, akik az árvaházból jöttek.
A 3 Leorux nővér, Marion, Colette és Léa .
Semmi rokoni kapcsolat nincsen köztük, mégis testvérként élnek.
A bántalmazások összekötik őket, amit gyerekként elviseltek.
Ha tudná a világ, hogy a zárt ajtók mögött elkövetett kegyetlenségekért nem az egyház hibás, hanem maga az ember, akit megszállt a gonosz, akkor is , ha felszentelt atyáról van szó.
Az élet által összetört árva lelkek szilánkjai a földre hullnak.
Azokat nem lehet csak úgy sérülésmentesen felszedni.
Fordulatokban gazdag könyv, csak kapkodtam a fejemet.
Külön köszönet az oldalról oldalra magyarázatra szoruló kifejezések lap alján történő értelmezéséért.

Első olvasásom az írónőtől. Hát nem tudom mit mondjak. Ennyi úgymond csattanó a könyvben, csak kapkodtam a fejem. Nem semmi, hogy mi minden történet a lányokkal és Vincenttel az árvaházban. Szörnyű! De túlélték, és én győztesnek látom őket. Marion egy kemény nő, de imádtam, hogy Jean kezelte őt, ahogy beszélt vele, ahogy vigyázott rá. Sokszor olvadtam. Colette-t nem mindig értettem, nekem túl sok volt a vallásosság a részéről. Léa nem semmi lány, a habitusa fantasztikus, egyáltalán nem lehet kiszámítani, hogyan reagál dolgokra. Örülök neki, hogy kaptak egy esélyt spoiler. Szép páros ők ketten! Imádtam a végét!

Érdekelt a könyv a fülszövege alapján. Már az elején is éreztem, hogy nem egy világra valók vagyunk a könyv jelenével, szereplőivel, viselkedésükkel, kommunikációjukkal stb. A váltogatott énelbeszélést főleg nem szeretem. Bármennyire is érdekelt a múltjuk, bármennyire is letaglózó, sajnos túl sok volt nekem ez a kivagyi miliő.

„csak a sorsával megbékélt ember tud megnyugvásban élni önmagával és másokkal.”

Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Kicsit félve kezdtem el, de hamar berántott. A fordulatok, a karakterek, és a jellemfejlődések nagyon beszippantottak. Igazi könyvklubos olvasmány volt, örülök, hogy havi közös könyvünk lett. Nem biztos, hogy az írónő mindegyik regénye nekem való, de van még több a listámon, amit szeretnék elolvasni. Ha valaki ismerkedne vele, ezt a könyvet mindig jó szívvel fogom ajánlani.spoiler

Nehéz bármit is írni erről a könyvről, ezért csak röviden fogalmazom meg a véleményemet róla.
Nekem brutálisan tetszik a borító, a fülszöveg és a cselekmény alapja is, de valamiért nem tudtam annyira élvezni, mint vártam. Egy hullámvasút volt nekem az egész, és bár ez volt az első – nem novella – könyv, amelyet elolvastam az írónőtől, szerintem még olvasni fogok tőle.

Összetöri a szíved, hogy aztán újra helyrerakja azt!

Ez után a könyv után eléggé nehéz gép elé ülni és összefoglalni, hogy akkor teljesen egészében mit is gondolok erről a történetről, ugyanis azt hiszem egy világ dőlt össze bennem és épült újra általa.

Az írónő eddigi könyvei is elgondolkodtatóak voltak, valamint elég kemény témákat és látásvilágot boncolgattak ki a szemünk előtt, de ez után a könyv után őszintén megmondom, hogy én most elvonulok egy hónapra kisírni magam és átgondolni az életem. Tudtam, hogy ez egy kemény regény lesz, hiszen az írónő is "figyelmeztette"az olvasóit, hogy zsepit készítsenek! Azt hiszem én mégsem készültem fel rá teljesen, ugyanis miután véget ért, becsuktam és a páromhoz bújtam zokogva.

Megráz, megérint, a padlóra küld és utána felránt onnan, felpofoz és újra utadra enged. És utána sosem leszel már ugyan az az ember.

Az egész könyv eléggé polgár pukkasztó, amit én imádok és szeretek az írónő könyveiben! Senki nem ír ilyen merészen a valóságról, mint ő, ennyire szókimondóan és őszintén. Én már ezt az első könyvében a Hazugokban is nagyon imádtam és annyira örültem, hogy ezt tovább vitte és kirobbantotta a legújabb könyvében!

Nagyon sok kemény témát dolgoz fel maga a mű, egy is nagyon sok egy emberi léleknek, hát még amikor szinte mindent megmutatnak neked és lerántják a leplet a szemed elől.

Tökéletes!

Egyszerűen más szót nem is lehet rá mondani, hiszen a történet önmagáért beszél! Könyörtelen, mégis szívet melengető! Nem is vártam volna mást az írónőtől.

Sokrétű.

Gyönyörűen szeretetteljes, mégis megrendítő. A mélységek és a magasságok történet. Földhöz vág, majd rögtön utána felemel, hogy aztán ismét a sárba nyomjon. Olvasása közben megszakad a szíved, átérzed a nyomasztó és kiláthatatlan emberi sorsokat, kegyetlenségeket, igazságtalanságokat és tragédiákat, amelyek átformálták az emberek életét és sajnos meghatározták a jövőjüket. És az a légszívbemarkoló, hogy mindez gyermekekkel történik meg.

A történet sok szemszögből elemzi az életet, az emberi sorsokat és kíméletlenül mutatja be az élet igazságait és kegyetlenségeit. Ugyanakkor megmutatja, hogy igen is létezik önzetlen és tiszta szeretet, még ebben a nyomasztó és mocskos világban is.

Gyönyörű történet, amelyet miután elolvasol, el fogsz gondolkodni az életen.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„-Mégis mi kerülj rajta ennyibe? Szemközt a kirakatban ugyan ilyen ruha van, fele ennyiért. Végignézett rajtam, majd egy gúnyos mosoly kíséretében válaszolt.
-Az emberek manipulálhatóak kislány! – mondta. – A szemközti kirakat ruháját bárki megkaphatja, mégis erre ácsingóznak, mert ez a legtöbb ember számár elérhetetlen, pedig valójában ugyanolyan a két ruha, nem igaz? – kacsintott rám, majd sarkon fordult és tovább állt.”

„Nyomasztóak az emberi emlékek. Úgy költöznek be az elmébe, mint a paraziták a testbe, amik rothadásig rágcsálják az ép részeket.”

„Soha ne szégyelld azt, aki voltál, mert annak köszönheted, hogy ma az vagy, aki lenni akartál.”

„Az igaz szerelem tekintettel üzen, érintéssel beszél, testtel ölel és szívvel olvad eggyé.”

Első könyvem volt az írónőtől, de nem az utolsó. A borító alapján gondoltam, hogy nem lesz egy egyszerű történet, de azt nem, hogy ekkora hatással lesz rám.
Nagyon sok érzelmileg mély, olykor szívet tépő könyvet olvasok hasonló témában. Ez a könyv is elért a lelkemhez.
Marion karaktere számomra kedvenc lett, nagyon szerettem, ahogy igazi nőként mindent kézben tart, soha nem engedi el magát de közben mégis tud szeretni, igazán szeretni. A többieket is megtudtam szeretni és akinek kellett nagyon is tudtam szurkolni. A gyerekkori sérelmekről és a múlt történéseiről olvasni nagyon megrázó volt, de látni azt, hogy hova jutottak az kárpótolt ezekért az érzésekért. Örülök, hogy olvashattam.