Pitypangtánc 148 csillagozás

B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Van ​nemesebb ok a háborúra, mint a szerelem?
A tizenkét esztendős, nemesi családból származó Szereday Tinát meseszép ördögfiókának csúfolják , mert megveti a társadalmi képmutatást és szeret a cigányokkal szabad életet élni. A füzérradványi összejövetelen fiúbarátaival együtt keresetlen szemtanúja lesz a sármos Szapáry Félix gaz csábításának – csakhogy a behálózott hölgyet aznap jegyezte el valaki más.
Tinát éveken át kísérti a meglesett jelenet. Meghatározza viszonyát a férfiakhoz, elképzelését a szerelemről, hitét a kapcsolatok tisztaságában. Mígnem a Rudnyánszky sportdélutánon újra találkozik a megvetett Szapáryval – aki továbbra is csak úgy vonzza a nőket. A nővé érett Szereday lány is vonzáskörébe kerül.
Túl súlyos családi titkokon, túl a Monarchia bukásán, és az első világháború poklán, vajon megtalálják egymást a szerelmesek? Vagy megsemmisíti őket a változó világ?
Tina életét a világtörténelem napsütése színezi aranyra, majd a vihara szürkére, mint… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2018
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150024516
>!
Álomgyár, Budapest, 2018
506 oldal · ISBN: 9786150024523

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Szapáry Félix · Szereday Tina · Káló · Szereday Albert · Szirmay Clemens · Wesselényi Róza

Helyszínek népszerűség szerint

Enyicke


Kedvencelte 46

Most olvassa 6

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 149

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Pati28 P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

”– …te önként akarsz harcba menni egy nő miatt?
– A nő miatt, aki megváltoztatta a szívemet és az egész életemet.”

Gyönyörű, s lenyűgöző történet a kitartásról, szerelemről, barátságról és odaadásról.
Nem gondoltam volna, hogy az írónő tudja überelni a Hervadhatatlant, de ezzel a művével megmutatta számomra, hogy képes rá.

Tina egy erős nő, akinek szíve szabadnak született, és nem fél véleményt nyilvánítani a társadalmi normák ellenére sem. Szépsége, talpraesettsége és bátorsága elbűvöli a férfiakat, de érdeklődését az az ember kelti fel, aki kezdetben ellenszenves volt számára.
Barátai által megtapasztalja mindazt, mely örömet csempész gyermekkorába, a rengeteg csínytevés szórakoztatja, cserébe tudással és oktatással ajándékozza meg őket.
Félix volt a másik karakter, akit a szívembe zártam. Kezdeti kicsapongásai dühítik Tinát, ugyanakkor, ahogy idősödnek, érzelmeik is egyre jobban mélyülnek el egymás irányában, bimbózó románcuk édes, és gyötrelmes egyaránt.
Egymástól való elszakadásuk megrendített, onnantól kezdve türelmetlenül kérdeztem magamtól, vajon most minden odaveszett?
Az I. világháború őket sem kímélte, a fronton harcoló férfiak hiányában, az itthon maradt nőknek kellett helyt állniuk, férfimunkát végezniük, hogy a létszükséglet fennmaradhasson.
Tizenöt évet ölel fel a könyv, de ez alatt az idő alatt, sokszor nevettem, örültem, szomorkodtam, egy végtelen hullámvasúton utaztam, de mire a végére értem a „szédülésem” is abbamaradt.
Új kedvencet avattam és még biztos, hogy újra fogom olvasni párszor. Félix és Tina – még sokáig velem maradtok.
Kedves írónő, remélem, hamarosan egy újabb csodával ajándékozol meg bennünket. :)

Nikolett0907 P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Egy nagy sóhaj hagyta el a számat, mikor tegnap becsuktam a könyvet.
De míg átlagban a „boldogságtól” tesszük ezt, én a megkönnyebbüléstől, végre vége van.
Egy Valentin napi kihívás miatt esett erre a választásom, vastag is , a borítója gyönyörű és nagyon jó százalékon áll itt molyon. Kell ennél több?
Nos lehet másnak nem, de nekem sokkal több kell, hogy jónak értékelhessek egy történelmi romantikusnak nevezet könyvet.
Bár maga a kor sem a kedvencem, többnyire emiatt nem húzok le egy kötetet, sőt inkább feszegetem azt a bizonyos határt magamnál.
De, hogy őszinte legyek, semmi olyan korrajzot nem kaptam, amitől kedvet éreztem volna hozzá….és a legrosszabb az egészben végig untam. A cselekményszál fárasztó volt, a karakterek egyszerűek.
Néhol éreztem felcsillanni a lehetőséget, de abban a pillanatban ki is hunyt ez a láng…sajnos.
Legalább egy kis kaland, egy kis humor, egy csöpp bonyolultabb karakter ábrázolás, de sajnos csak nem jött el amit olyan nagyon vártam.
Az írónő stílusa sem az én világom.
És bár még egy regénye megvan, amit olvasok, ha hasonló élményben lesz részem, azt hiszem „könnyes búcsút” kell vegyünk egymással.
Hogy ez kinek rossz oly mindegy, a lényeg ahogy @Demise barátnőm írta, egy XXI. századi Jókai….szó szerint…

8 hozzászólás
Sippancs P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Mint is mondhatnék azon kívül, hogy szeretnék én is táncra perdülni, és a széllel szállni, mint – vélhetőleg – a borítón szereplő nő?
Szerelmes lettem ebbe a történetbe. Olyan szépen és finoman férkőzött be a bőröm alá, mint ahogy Szapáry Félix Tina szívébe, és olyan jólesően elringatott, mint egy gyermeket a bölcső.
Biztos, hogy a szentimentalista énem tehet róla, de rengetegszer a szívemhez kaptam olvasás közben, mert egyszerűen elvarázsoltak a szavak és az, ami az adott kor férfi-nő kapcsolatát jellemezte. Tina és Félix első „verses” levelét sikerült is megkönnyeznem, aztán a végén is sírtam egy nagyot, szerencsére csak a meghatottságtól.
Csodás, több évet átívelő szerelmi (családi) történet ez, ami sem a viszontagságoktól, sem a rossz időzítésektől nem mentes, az összképet tekintve azonban megér minden kerülőutat és bosszúságot.
Csak ajánlani tudom!

7 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Remek történelmi romantikus regény. Azért is jelentett élményt az olvasása, mert a szereplők színes, életteli egyéniségek, s a családi szálak visszanyúlnak a Hervadhatatlan c. történetig. Az első világháború kitörése előtti forrongó világban értő kézzel nyúl az írónő a tömegpszichológiához. A világ történéseit mozgató hatalmi erők érdekeiről, ennek nyomán a változások törvényszerű következményeiről logikus gondolatokkal mesél, olvasmányosan, élvezhető stílusban. Mindezek hátterén kibontakozik egy érzelmes szerelmi történet, bepillanthatunk a mágnáscsaládok, s a kiszolgáló személyzetük életébe.
Míg végül az első értelmetlen világégés sok mindent megváltoztat, a társadalom szerkezete, rendje átalakul.
Azt gondolom, a rajongók tábora a regény mellé inkább a női olvasók közül kerül ki. Én is csatlakozom hozzájuk, mert ismét olyan művet olvashattam, amely szórakoztatva tanított.
Olvasás közben beszippantott a boldog békeidők levegője, mialatt beleláthattam a kor irodalmának, történelmének, társadalmi hierarchiájának, „ politika – csinálásának” kulisszatitkaiba. Úgy, hogy közben egy percig sem unatkoztam. Számomra az írónő két, eddig megjelent regénye közül ez volt az érettebb, kiforrottabb, színesebb. Köszönöm az általa kapott élményeket a szerzőnek.

5 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

De szerettem olvasni! *-*
Szapáry Félix, bekerültél nálam abba a bizonyos táborba. Igen, igen, az álompasik táborába.

Illatos_Hópehely P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Nagyon tetszett a könyv az első betűtől az utolsóig.
Tina életét követhetjük nyomon minden szépségével és szomorúságával. Engem kicsit a cserfes, szeleburdi Milire emlékeztetett. Még a kor is megfelelt amiben a könyv játszódik.
(Az írónő megemlíti Ambrózy bárót egy nyomozás kapcsán és Erdős Renée verseit.)
Érdekes volt olvasni, hogy Tina inkább érzi jól magát a vándor cigányok között, mint a pompában, csillogásban. Velük élte a gyermekkorát és hozzájuk is menekült vissza.
Negatív szereplőként egyértelműen Rudolfot és az apjukat említeném, bár nekem Clemens sem volt szimpatikus első perctől kezdve. Akit nagyon szerettem az Róza mama és természetesen Félix volt. Az ahogy az ő szerelme Tina iránt a végsőkig kitartott, az gyönyörű volt. Ilyen tényleg csak a könyvekben lehetséges?

4 hozzászólás
Zöldövezet>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

A Republic egyik száma jutott eszembe a regényről:
„Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér. Szeretni valakit valamiért.”
És valóban, fájdalmasan-gyönyörűen hosszú az a tizenöt év, amit a regény átölelt, és amelyből kiderült, hogy mennyit bír el az emberi szív, mennyit bír el a remény, mennyit bír ki egy végzetes szerelem.
Bár nem volt hangsúlyos, de ötletesen jelent meg, hogy az írónő előző regényében, a Hervadhatatlanban megismert szereplők visszaköszöntek és összekapcsolódtak a Pitypangtánc hősnőjével, egymásba fonva időben és térben is a két művet. Emiatt nem bántam, hogy sorban olvastam őket, mert így minden érthető volt, és mindenki a helyén volt a rokonsági mátrixban. Ismét bebizonyosodott, hogy a szerző szívesen párosít össze egymástól teljesen távol álló társadalmi rétegeket. Ez a romantikus megoldás itt a szabadon élő vándor cigányok képében érkezett, azonban – ellentétben az előző regénnyel – ez a megoldás itt most működőképesnek bizonyult számomra.
A főszereplők – a már kislányként határozott és önálló Szereday Tina, valamint a félig orosz származású fiatal, jóképű, nagy szoknyapecér Szapáry gróf – kezdetben nem feltétlenül lopták be magukat a szívembe. Ám ahogy tanúja lettem a hosszú, kacskaringós útnak, amelyen végigmentek, úgy nyíltak meg, kerültek hozzám közel és szerettem meg őket igazán. Valódi érzelmi arzenál vonult fel Tinával és Félixszel, az események hol felemeltek, hol a mélybe rántottak. Közben pedig felszikrázott egy régen eltűnt álomvilág: a Monarchia utolsó ragyogó évei, a magyar arisztokrácia gazdagságban telő, önfeledt hétköznapjai (bálok, partik, lóverseny, színház, opera) majd az I. világháború poklában szétszakadó ország, kettébe törő életek, megsemmisülő álmok. Mindez kegyetlen erővel ragadta magával, őrölte fel, formálta át és érlelte meg a felnövekvő, ártatlan Tinát és a kezdetben könnyelmű Félixet egyaránt. Nagyon intenzív élményt jelentett számomra a könyv olvasása, ami jó ideig velem maradt azután is, hogy az utolsó lap is kipörgött az ujjaim közül.
Nincs mit szépítenem rajta: beleszerettem a regénybe. A Hervadhatatlan után az írónő most varázsolt. Az első regényénél tapasztalt problémáim lényegében megszűntek, tartalmában, hangulatában és érzelmeiben is egységes, érettebb, felkavaró, kiforrott történetet olvashattam. Ezzel az igazán romantikus, szívdobogtató regénnyel kedvenc könyvre bukkantam. Köszönöm a felejthetetlen élményt!
„Minden út körbe fut. Béke van, felejts el minden háborút.”

4 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Ez megint egy nagyon szép történet volt, gratula a hazai szerzőnek, nagyon tetszett.
Ez most egy másik, későbbi korszakba vitt el, mint az írónő előző könyve és még mindig a magyar történelem kulisszái között zajlott. Kezdenek másféle értékrendek kialakulni az arisztokrácia köreiben, de még sokan ragaszkodnak léha életvitelükhöz, miközben körülöttük a világ változik.
Tina egy korát megelőző életszemlélettel rendelkezik, nem elégszik meg a szokásos női szereppel, igen határozott és nyíltszívű, teljesen belopta magát a szívembe.
Néha azért nagyon szigorúan kezelte Félix fiatalurat, akit gyökeresen megváltoztatott a lány iránt érzett vonzalom, de a múltbeli hölgyek sok kellemetlen szituációt okoztak.
Remek karakterek voltak a könyvben, folyamatosan fejlődtek. Emellett sok mélyenszántó és elgondolkodtató mondanivalót tartalmazott.

Dorina_S>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Pár perce fejezetem be ezt a több, mint ötszáz oldalnyi varázslatot, de még mindig úgy érzem egy másik világban éleke általa. Szavakkal szinte leírhatatlan érzések kavarognak bennem. Teljesen kiszakított a valóságból, ahova most fáj visszatérnem a sok boldog óra után, amit e csoda olvasásával töltöttem. Vissza kell azonban zökkennem, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat erről a gyöngyszemről. Kell idő míg magamban feldolgozom az biztos.

Nehéz megszólalni ez után a könyv után, vagy az érzéseimet szavakba önteni. B. Czakó Andrea nevével idén találkoztam először, amikor is a Hervadhatatlan című regényét olvastam. Már akkor biztos voltam benne, hogy ha ismét az írónő könyvét választom nem nyúlhatok mellé. A Pitypangtánccal pedig ez egyfajta garanciává vált. Nagy kedvencem a történelmi romantikus, és az írónő ennek a műfajnak a nagy varázslója R. Kelényi Angelika mellett. Legújabb története sem egy könnyed, mindennapi olvasmány. Bevallom a korszak, amit választott, nem tartozott a kedvenceim közé. És rá is jöttem miért éreztem ezt így sokáig. Középiskolában és egyetemen csak a száraz tényeket, a különböző felvilágosult, „modern” értelemben vett törvényeket, politikai berendezkedést, gazdasági folyamatokat bifláztatták velem. Nem láttam a dolgok mögé, nem láttam az embereket, akik a szegénység és a nincstelenség elől emigráltak ki Amerikába vagy szerencsétlen bakákat, akik meneteltek a frontra egy haszontalan ok miatt. Azonban gyökeres változást nekem az Ambrózy-sorozat hozott, amely a korszak szerelmesévé tett. A koronát pedig a Pitypangtánc tette fel. Már a borítója sem mindennapi. Szürke-fekete-fehér piros (vörös) színekkel. A vörösről nekem a vér, a fájdalom és a háború jutott eszembe meglátva a repülőt is a borítón. Nem is ért csalódás, amint elolvastam a fülszöveget. Nem tudtam mi fog kisülni ebből a történetből, de arra, amit kaptam…hát arra egyáltalán nem számítottam. Mert egy egy gyönyörű szerelmi történet. Sajgott a lelkem miközben olvastam, lüktetett a regény, szinte életre kelt. Köszönhető ez az alapos háttérmunkának és kutatásnak. A történelmi személyek, információk és tények olyan szépen vannak elültetve a regényben, hogy az szinte beleolvad, és kiegészíti a történetet. „Megágyaz” ennek a romantikus évődésnek.

Visszatérve a történetre: a regény középpontjában egy 12 éves arisztokrata lány áll, aki családja vidéki birtokán nevelkedik. Szereday Ernesztina, vagyis Tina különbözik a kortársaitól és a attól a társadalmi osztálytól ahova született. Ördögfiókának csúfolják szabadelvűsége miatt, amelyet neveltetésének köszönhet. Számos fájdalom és tragédia árnyékolja be az életét, de ő mégis boldog, mert létezhet a természetben, együtt lehet a barátaival és a nagymamájával. Társasága sem az úri körökből kerül ki, hanem vándorcigányok közül. Mesteri húzás volt ez az írónőtől, mivel megismerhettük az akkori cigányság helyzetét, életvitelét, gondolkodásmódját. Nekem ez nagyon tetszett, és a legigazabb mondatok is tőlük származnak a regényben.
Tina tehát tölti békés, boldog gyermekéveit, mígnem egy olyan élményben nem lesz része, amely meghatározza későbbi éveit, és nővé érését is. A serdülőkor kezdetén egy olyan hatás éri, amely nem éppen megfelelő időpontban érkezett. Az okos, szellemes, csípős nyelvű, és gyönyörű leányzó egy jóképű ifjú úrral találja szemben magát nem éppen úri kisasszonyhoz illő helyzetben. A férfinak rögtön feltűnik a lány éles észjárása, és a szókimondó jelleme. Nem is sejtik még mekkora tűz lesz még körülöttük. Ernesztina felnőve ismét találkozik ezzel a pernahajderrel, aki Szapáry Félix néven mutatkozik be. Azonnal felismerik egymást, és mindkettejükben elindul az a bizonyos „valami”, ami eget-földet fog megmozgatni, világokat fog összedönteni és gyönyörű érzéseket fog fakasztani. A férfi fokozatosan változik, alakul át, veti meg korábbi életmódját. A lány van rá ilyen hatással. Félix karaktere fejlődik a legtöbbet. Tina lassan meghatározza minden percét, cselekedetét. Annyira meg akar felelni a lánynak, méltóvá akar hozzá válni, hogy új ember születik belőle. Mint egy főnix. A lány, pedig fokozatosan szeret bele, fokozatosan szeretnek egymásban. És itt kell kiemelnem az írónő zseniális tehetségét, mert az, ahogy ezt a szerelmet a csírájától egészen a szirmokig leírta arra azt hiszem kevesek a szavak. Én legalábbis nem tudom hogyan írjam le mit éreztem olvasás közben. Amikor bontakozott ki ez a nagyszerű érzelem, az én lelkem is szárnyalt, de valahogy fájt is, mert ilyen csodálatos szerelem ritkán adatik meg két embernek. Két szív, eggyé, egy lélekké vált. Egy azon szív dobogott a két emberben. A sok viszontagság, probléma, fájdalom, kudarc és csalódás után sem szűnnek meg szeretni egymást, sőt már azzal is megelégszenek, az is elegendő táplálék a szerelmüknek, hogy tudják a másik él, létezik, lélegzik ezen a Földön. A viszontagságos időkben beérik egymás látványával, de az érintésük már lavinát képes elindítani. Ezen érzelmek, valamint a történelmi korban történő briliáns elhelyezés miatt B. Czakó Andrea arra született, hogy ilyen szívet tépő, kínzóan elképesztő regényeket írjon. Az írónő lassan, minden apró részletre figyelve építi fel a történetet, tovább növelve az izgalmat, átformálva, alakítva a szereplőket és az eseményeket. Azonban míg Félix a legkiválóbb emberré válik, addig Tina elhalványul régi önmagához képest az évek előrehaladtával. A rengeteg tragédia, fájdalom, bonyodalom, akadály megnehezíti az életét, és meg is tépázza a sors éppen elégszer. Fájdalom lüktet a lelkében, elveszíti a fényét, mert akiből táplálkozott az sem lehet már mellette, így lassan összetörik, és félő nem tudja összerakni a darabjait. Ugyanakkor mindig van egy de….mert ha két szív összetartozik, nem tudnak sokáig távol lenni egymástól.

Ugyanúgy érezni a regényen egyfajta feszültséget, egyfajta lüktetést, mint abban a korban is, amelyben játszódik. A tetőpont pedig maga a háború, és annak lefestése és kifejtése. Persze nem részletekbe menően, csak éppen amennyi kell, és hőseink szempontjából lényeges. Az utolsó oldalakon majd a szívem szakad meg a sorokat olvasva, számtalanszor becsuktam a szemem, és reménykedtem, hogy nem fog az történni, ami ugye nem történhet meg. A vége sem záródhatott le egy nagy csavar nélkül, és persze egy „úgymond” epilógus nélkül, amelyben majdnem mindenki sorsa tisztázódik.

A történelmi háttér, a mellékszereplők sokszínűsége- egyedi tragédiákkal és boldog pillanatokkal együtt- még színesebbé teszi ezt a csodás művet, nem beszélve arról, hogy az írónő, hogyan is kapcsolja, fűzi egybe a Hervadhatatlant a Pitypangtánccal.

Valójában tényleg olyan ez a történet, mint a pitypang. Minden része önmagában is csodás, de együtt alkot kerek egészet. De olykor a szellő elszakítja egymástól a kis pitypang szálakat, de végül valahol messze, távol vagy közel újra egymásra találnak és szállnak együtt tovább a természetben.

Rövidebben nem tudtam leírni az érzéseimet, amit kiváltott belőlem ez a könyv. Az már biztos, hogy az írónő nevével megjelenő könyv garancia egy szívbemarkolóan varázslatos szerelmi történetre egyéni tragédiákkal és élettörténetekkel teletűzdelve elhelyezve egy nem mindennapi történelmi korszakban.

15 hozzászólás
BeliczaiMKata P>!
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

Először is nagyon örülök a spoiler végnek, ugyanis ha már az élet olyan, amilyen, akkor a regények adjanak olyan élményt, ami örömet okoz.
Megkedveltem Tinát, akit kislány korában ismerhetünk meg, mint fesztelen, pajkos, ugyanakkor okos, inteligens gyermeket, és követhetjük nyomon az élete alakulását, amiben van helye boldogságnak, szerelemnek, örömnek, ugyanakkor bánatnak, fájdalomnak, tragédiának is. Félix és Tina szerelme kiállta az idő, a viszontagságok, az önzés próbáját. Részt vehetünk a háború előtti időkben, a nők szabadságért, egyenlőségért folytatott kűzdelmeiben, az arisztokrácia és munkásosztály közti különbségek elmosódásának kezdetében, az iparosodásban, és nem utolsó sorban a háborúban. Ugyan ezek csupán díszletek, érintőlegesen szerepelnek, mert a romantikán van elsősorban a hangsúly, de ez nem von le semmit a mű értékéből.
Van kevés utalás a Hervadhatatlan című regényre, néhány mellékszereplő ismerős lehet onnan. :)
Sokkal tartalmasabbnak, érzelmesebbnek, komolyabbnak éreztem, mint az előbb említett regényt, és emiatt ajánlani tudom csak.


Népszerű idézetek

M_Annie_99>!

Mindegy, hogy hol vagy, mid van, ki vagy, ha szeretsz és szeretve vagy, az életed álom.

Dorina_S>!

Ambrózy báró nyomozói sikereitől hangosak a kávéházak és az orfeum, egyre több krimi jelent meg a piacon, az emberek Sherlock Holmest olvastak, hallottak sorozatgyilkosokról, de a felsőbb osztályok a családon belüli erőszakot szigorúan titkolták.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báró Ambrózy Richárd
Pati28 P>!

Ez a megindító pillanat elgondolkodtatta. Miért felejtettek el az emberek adni? Legfőképp azok, akiknek van miből adniuk, és mégsem adnak, inkább egyre kapzsibbá válnak.

152. oldal

Porcsinrózsa>!

Az idő olyan, mint a tűz: lassan felemészti a mát, gyorsan a tegnapot. A jelenben, mint a pára, rátelepszik a születőben lévő dolgokra, és rozsdaként már akkor elkezdi rágni, amikor javában benne élünk abban, ami éppen történik. Az idő a leghatalmasabb erő, hatalmaskodik minden felett a földön.

342. oldal, 13. fejezet (Álomgyár, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: idő
M_Annie_99>!

– Tudod, Lari, sokszor, ami szépnek látszik, az gyakran belülről rohad.

M_Annie_99>!

– Miért… miért kell elveszíteni minden szépet és jót, ha felnövünk?
– Ez az élet rendje – felelte Káló, miközben a kastély oromzatát figyelte.

Szösszenet P>!

Miért felejtettek el az emberek adni?
Legfőképp azok, akiknek van miből adniuk, és mégsem adnak, inkább egyre kapzsibbá válnak. De a tömeg szeme élesedik, és el fogja venni előbb-utóbb azt, ami jár neki. 152.o.

M_Annie_99>!

Addig élek, amíg emlékezel rám. Ha elfelejtesz, akkor fogok meghalni.

Porcsinrózsa>!

Bár hallotta, hogyan élnek a székesfővárosban az ifjak – az urakén csak az irodalmárok züllése tesz túl, korlátok nélküli hedonisták.

276. oldal, 10. fejezet (Álomgyár, 2018)

M_Annie_99>!

– Tudja, ha a harag tehetséggel párosul, az legyőzhetetlenséget jelent!


Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Janka: Emma évszázada
Mörk Leonóra: A porcelánlány
Anne Jacobs: A villa lányai
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Bauer Barbara: A fekete rózsa
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Ashley Carrigan: Suttogó-völgy
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya