Nagyon izgatott lettem, mikor a kiadó bejelentette, hogy elhozza ezt a könyvet. A borító, a fülszöveg, még a cím is ígéretesnek tűnt. Sajnos ez a lelkesedés egészen addig tartott, míg bele nem kezdtem. Az első száz oldal felért egy kínzással. Számomra borzasztóan elcsépelt volt és összecsapott. Megkaptuk az alapkonfliktust, majd körülbelül néhány oldallal arrébb már egy teljesen más szituáció állt fent, az átvezetés csupán néhány sor volt. Azt sem tudtam hol vagyok néha, az egyik oldalon még Four és az anyja egy elhagyatott kisvárosban élnek, a következő oldalon pedig már be is költöztek egy milliárdos villájába és a lánynak lett egy mostohatestvére. Az unalmas kliséket nem is szeretném kiemelni, mind tudjuk, hogy az ehhez hasonló történetek egyik alappillére és mozgatórugója egy agyonhasznált sablon. (Bár itt megjegyezném, hogy vannak olyan könyvek, ahol a klisék élvezhetően vannak beleszőve a történetbe, itt sajnos nem ez a helyzet áll fent.) De ezzel még nem is lett volna bajom, úgymond, de a könyv felénél azt hittem megfojtom a szereplőket. Ennyi butaságot, ennyi ostoba lépést is régen láttam már. Először is, tisztázzuk Ever karakterét. Ugye ő lenne a mi „rosszfiúnk”, aki a gimi királya, a milliárdos herceg, és nem mellesleg Four újdonsült mostohabátyja. Ezzel talán még nem is lenne bajom, Ever problémás srác, beképzelt, úgy hiszi övé a világ. De ennyi. Nem más, mint egy utasítgató „kisfiú”, mégis az írónő azt gondolta, hogy az majd megállja a helyét, hogy Ever mindössze 16 évesen bandatag lesz. Majd pedig az évek múltával több rossz ügyletben is részt vesz, míg lebukik és rájönnek, hogy ő nem egy maffiózó, csak egy elkényeztetett kölyök. Itt álljunk meg egy pillanatra! Ez a könyv szinte a maffia kigúnyolása volt. A történet szerint egy nagyon veszélyes, portyázó bandáról beszélünk, akik a sztori elején majdnem Four-t is megölik, de kb. nem tesznek semmit, mikor hazugságon kapják Ever-t. Ha a való világban játszodott volna a történet a bandavezérek valószínűleg megkínozzák és megölik Ever-t, sőt közszemlére tették volna, elrettentés gyanánt. Attól, hogy valaki „nagymenő” egy elit gimnáziumban, még nem lesz belőle maffiózó, aranykanállal a szájában szinte senki nem születik gengszternek. Ez a húzás az írónő részéről végtelenül idegesített, próbálta beállítani Ever karakterét valami rossznak, de szerintem, pont fordítva sült el, ő nem más, mint egy gazdag fiú, aki lázad az élet ellen. Four személyét sokszor nem tudtam hova tenni, egyszer így döntött és cselekedett, egyszer meg a totál ellentétét csinálta annak, amit megígért, hogy sosem fog csinálni. Hagyta, hogy Ever dróton rángassa, majd az oda nem illő helyzetekben előkerült az ő „belevaló és bajkeverő” énje és bumm lekevert egy pofont… Mintha az írónőnek eszébe jutott volna, hogy ő amúgy egy badass csajszit akart a középpontba helyezni. Na ne már… Four nem volt jól kidolgozva, hiányoltam belőle sok mindent, emiatt képtelen voltam megkedvelni. A mellékszereplők és a történet alapjába véve rendkívül felejthető, számomra ez egy nagyon gyenge rázós könyv volt, sokkal inkább sorolnám be a rubin pöttyös kategóriába.
Ha az ember nem akar sokat elmélkedni egy könyvön, ugyanakkor szeretne egy erotikusabb történetet a kezébe venni, akkor ez tökéletes lesz, de magas elvárásokkal nem szabad belekezdeni.