Az ​Ezeregyéjszaka meséi I-VII. 40 csillagozás

Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

A ​világirodalom e remekművének korábban nem jelent meg tisztességes magyar kiadása. A gyenge minőségű, meghamisított és töredékes „fordítások” nyomán a magyar olvasó még a veszteséggel sem lehetett igazán tisztában.
Az igazi szöveg lenyűgöző irodalmi alkotás, pontosabban alkotások egész füzére, a középkori keleti népi költészet és a magas irodalom sajátos kombinációja, egyben páratlan kultúrtörténeti, társadalomtörténeti, vallástörténeti és tudományos kincsestár.
A kiváló arabista és műfordító, Prileszky Csilla tizenöt évi munkával elkészítette az egyetlen autentikus, XIX. század eleji kalkuttai arab nyelvű kiadás teljes magyar fordítását, mely a szakma megítélése szerint vetekszik az eddigi legjobb nyugati kiadásokkal, s bizonyos tekintetben, pl. a mesteri versfordításokban többet is nyújt azoknál. A verseket Prileszky szövege alapján Tótfalusi István fordította. Kommentárok és jegyzetek: Simon Róbert. E kiadást a megjelenés évében olvasói a legjobb magyar… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Atlantisz, Budapest, 2014
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639165182 · Fordította: Prileszky Csilla, Tótfalusi István
>!
Atlantisz, Budapest, 2014
760 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639165144 · Fordította: Prileszky Csilla
>!
Atlantisz, Budapest, 2013
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639165168 · Fordította: Prileszky Csilla, Tótfalusi István

11 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

dzsinn


Kedvencelte 7

Most olvassa 17

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Eule>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Mi másra értékelhetnék egy ilyen nagyszerű és monumentális alkotást?! Még ha néha az ismétlődések unalmasak is lehetnek, önmagában a tény, hogy ez magyarul elérhető, mert valaki vette a fáradságot, és lefordította, nem csak szemelvényekben, és olyan élményhez juttatott, amit a válogatáskötetek nem tudnak visszaadni, már ez önmagában megér öt csillagot. Az, hogy jegyzetekkel van ellátva (!), és több tanulmány segíti az olvasót abban, hogy megértse az Ezeregyéjszaka keletkezéstörténetét, el tudja helyezni az európai/nyugati és a muszlim kultúrában, az már csak hab a tortán.

A monumentális mű (a tényleges mesék kb. 3200 oldalt tesznek ki) természetesen nem egyformán izgalmas, és nem mentes az ismétlődő történetektől. Ugyanakkor fenntartja az olvasó figyelmét a mesetípusok váltakozása, a helyszínek sokszínűsége és a varázsvilág képviselőinek felvonultatása által. Több nagy, akár ötven, száz éjszakán átívelő mese is található a gyűjteményben, amelyeknél igen résen kell lenni, nehogy elveszítse az olvasó a fonalat, hogy ki kicsoda, mert úgy elvész a cselekedetek mögötti motiváció.

A mesék többsége egy, már rég letűnt korba, a muszlim kalifátusok (Omajjád, Abbászida, Fátimida) korába repíti az olvasót, amelyre már a mesélő (Sahrazád) is úgy tekint, mint a hajdani múltra, melynek történéseiből a jelennek okulnia kell, vagy szórakoztató történeteiben derűre lelni. Tanmesék, jámbor történetek intik az olvasót/hallgatót mértéktartásra a tündérmesék csodás kalandjai és az anekdoták nem egyszer obszcenitásba hajló elbeszélései között. Nem klasszikus népmesék ezek, hanem egy bizonyos réteg (elsősorban a városi középréteg – kereskedők, hivatalnokok) életét bemutató történetek, valamint udvari szórakoztató előadások, amelyekben a köznép csak statiszta, ritkán főszereplő. Nagyon kevés beduin történet szerepel a gyűjteményben, amelynek oka lehet, hogy a városlakók (a mesék fő célközönsége) inkább lenézték a vándorló, állattartó, sokszor „furán beszélő” (ti. más nyelvváltozatot), műveletlen beduinokat. Így a mesékben sem a beduin nagyvonalú vendéglátás, a harci erények, a becsületesség és bátorság kapják a főszerepet, amikor nagy ritkán megjelennek a beduinok. Cserébe viszont annyi asszonyi intrika van, hogy több szappanopera kitelne belőlük! :)

Régi adósságomat törlesztettem magam felé ezzel az olvasással, amit egyáltalán nem bántam meg – csak azt nem értem, miért halogattam ennyi éven át?!

2 hozzászólás
bfg3 P>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Mégis mit írhatnék róla? Okosságokat? Azt vagy beleírták a könyv elejébe meg végébe, vagy @Timár_Krisztina, a könyvmolyok nagymestere már kifejtette spoiler – mégis, mit tehetnék én ehhez hozzá?
Ha meg valaki arra kíváncsi, mi a véleményem az egyes mesékről, azt már leírtam egyszer, egy elefánt nagyságú karcban: spoiler. (Amúgy miért szerepel ebben a könyvben olyan kevés elefánt?)
Egy lehetőség maradt: a teljesen szbjektív benyomásokat leírni. No, lássuk.
A hideg északra tett utazásomról hazatérve, némi pihenő után mindjárt januárban hozzákezdtem ehhez a gigászi monstrumhoz a tavaly beszerzett csodaszép sötétkék kötetekhez, és ki is tartottak áprilisig. Az élmény ez idő alatt a „hullaunalmas, legyen már vége” és a „nem bírom letteni” közt változott, a skála minden lehető árnyalatán keresztül. Teljesen meg tudom érteni, miért adják ki annyiszor válogatásként – a hatvankettedik vallási példázattá silányított állatmesét, vagy sablonos, béna szerelmi történetet én is szívfájdalom nélkül kivágnám. Amit viszont nem értek, hogy mégis hogy lehet a válogatásokból rendszeresen kihagyni olyan történeteket, mint mondjuk A Rézváros? Vagy csak nálunk divat ez? Merthogy Robert E. Howard ezt olvasta valahol, az hétszentség :D
Nekem megy személyes kedvencem lett, és hasonszőrű, egyértelműen mesének, legendának nevezhető társaival együtt a legnagyobb élményeim közé tartoznak. Hol az egzotikum, hol az ismerős fordulatok, hol a kettő tökéletes egyvelege nyűgözi le az olvasót.
Igazi ellenpontjaik nem is az unalmas, hanem a pocsék, sőt néha egyenesen gyűlölhető, s utólag belegondolva: teljesen realisztikus, minden mesei elemet nélkülöző történetek, amik a mesés keleti kultúra és társadalom árnyoldalát mutatják be, ami szemmel néha gyormoforgató módon.
Mégis, a legnagyobb csalódás nem az, ami benne volt a történetekben, hanem ami kimaradt belőlük. Azt hittem, a válogatással ellentétben egy helyett legalább tucatnyi Hátim et-Tái történet lesz benne – hát nem pofára estem? Aztán kiderült, hála a szöveg katyvasztikus történetének, az a bizonyos „legteljesebb” arab kiadás se tartalmaz egy csomó mindent, ami ekkor-amakkor része volt a gyűjteménynek. Most ezeket hogy olvassam el? Tessék kiadni ilyeneket is! Ja, és végül az előszóban eldugva csak kiderült, honnan vannak a borítóképek – egy perzsa király történetéből, akinek hét palotájában hét felesége mond meséket. Azt is el akarom olvasni! Mindet!
A kaland még csak most kezdődik! :D

18 hozzászólás
KillerCat>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Nem feltétlenül gyerekeknek szól,szerintem ahhoz túl tömény. Ugyanakkor lenyűgöző is,de csak apró adagokban emészthető.

>!
Atlantisz, Budapest, 2000
3400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639165395 · Fordította: Prileszky Csilla, Tótfalusi István
10 hozzászólás
Blissenobiarella>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Bár a könyvet félbehagyottként jelöltem meg, és nem szoktam félbehagyott könyveket értékelni, úgy érzem, ezúttal mégis tudok helytálló véleményt alkotni róla így is.

A mű elvarázsol, rögtön az első oldalakon áthelyezi az olvasót a maga világába. Fantasztikus élmény olvasni minden oldalát. Számomra meglepő volt, hogy hogyan keveredik benne a mese és a „felnőtt tartalom”, rögtön az elején elég erős felütéssel kezd. A fordítás is lelket gyönyörködtető, és a kiadás is szép.
A maga több, mint 3000 oldalával azonban nem kis feladat elé is állít, de „félbehagyásomnak” nem ez az igazi oka, hanem inkább az, hogy kis adagokban élvezhető igazán, én egyszerre maximum 50 oldalt tudtam elolvasni, utána nehézkessé vált. Ezt is legfeljebb 2-3 naponta. Nem csak a nehézkesség okolta ezt, nekem nagyon kellett a hangulat is hozzá, ami nem volt meg mindig. Ez a módszer pedig sajnos nem barátja a könyvtári kölcsönzésnek, hiszen két hónapig lehetett nálam az első kötet, és nem értem így a végére.
A mű azonban tényleg méltán híres, és büszkék lehetünk erre az egyedülálló fordításra. Feltett szándékom egyszer majd beszerezni, és valóban végigolvasni.

BoSziKa78>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Az eleje és a vége tetszett, de a közepénél nagyon untam az egészet. A sokszor ismétlődő fordulatokat, a nőt szinte semmibe vevő társadalmi beállítottságot, a sok sírást, evést-ivást stb. Lassan olvastam, de lehet, hogy még kisebb adagokban kellett volna.

Atiznővér>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Csodálatos és mesés olvasmány. Mindenkinek ajánlani tudom, eredeti és lenyűgöző.

Niki4>!
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Gyerekkoromtól fogva nagyon szeretem ezeket a meséket, és amikor megjelent az egész Ezeregyéjszaka magyarul, Lelkesen elkezdtem kölcsönözni őket a könyvtárból. Nagy munka lehetett az egészet lefordítani, a versekkel együtt. A végén a történeti összefoglaló is nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Azután vele töltötte az éjszakát ölelésben, karolásban, egyesült vele, mint partikula vonzatával, összefonódott, mint kötőszó a kötött taggal, férje pedig olybá lett, mint a kizárt nunáció a birtokos szerkezetben.

89. oldal, VII. kötet, Qamar az-Zamán és az aranymíves feleségének története

Kapcsolódó szócikkek: házasságtörés · nyelvtan
33 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Halász voltál, most meg, úgy látom, csillagjósnak csaptál fel! De akinek több a mestersége, több a szegénysége!

172. oldal, VI. kötet, Khalífa, a bagdadi halász története

5 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Azután elővett a zsebéből egy lepecsételt, írásos ládikót, feltörte a pecsétjét és kiborította. Felfűzött drágakövek estek ki belőle, mindenféle fajta jácintkő és más egyéb, háromszáz szem smaragd, továbbá háromszáz óriási drágakő – egy-egy szem akkora, mint egy strucctojás, fényük szikrázóbb, mint a napé s a holdé.

338. oldal, V. kötet, A tengeri Dzsullanár és Badr Bászim perzsa király története

5 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Ekkor így szólt: „Amikor megszülettem, a csillagjósok hírül adták, hogy lelkemnek egy emberi királyfi keze által lészen pusztulása. Ezért fogtam a lelkemet, és beletettem egy madárka begyébe, a madárkát berekesztettem egy szelencébe, a szelencét bedugtam egy dobozba, azt hét további dobozba rejtettem, a dobozokat hét ládába zártam, a ládákat egy márványszarkofágba helyeztem, a szarkofágot pedig a környező tenger távoli zugába, mert ama zug messze van az emberlakta vidéktől, és senki emberfia nem juthat el oda. Íme, elmondtam neked, de el ne áruld senkinek, mély titok ez te és énközöttem.”

413. oldal, V. kötet, Muhammad ibn Szabá'ik király és Haszan, a kereskedő története

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

A lány nevetett rajta, majd így szólt:
– Eredj és kérj valamit a szomszédaidtól, amit ehetnék, mert igen éhes vagyok!
Khalífa fölkelt, kiment a házból, és elkiáltotta magát:
– Hé, utca népe!
Az emberek, akik már elnyugodtak, felriadtak és így kiáltottak:
– Mi bajod van, Khalífa?
Khalífa így kiáltott:
– Ó, szomszédok, éhes vagyok, és nincs semmim, amit ehetnék!
Erre az egyik hozott neki egy lepényt, a másik egy darab kenyeret, a harmadik egy darab sajtot, a negyedik egy uborkát, úgyhogy tele lett a két karja.

177. oldal, VI. kötet, Khalífa, a bagdadi halász története

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Az, aki meg akarja kapni ezt a könyvet, teremtse elő as-Samardal kincsét, hozza el nekem a Szférák Korongját, a Kuhl-tartót, a Gyűrűt és a Kardot. A Gyűrűnek van egy szolgálatára álló máridja [dzsinnje], kit ar-Ra'd al-Qászifnak hívnak, s aki e gyűrűt bírja, azon erőt nem vesz sem király, sem szultán; ha az egész földet akarja uralni széltében-hosszában, az is hatalmában áll.

356. oldal, IV. kötet, Dzsaudar és fivérei története

4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Azután ment tovább a folyó partján újabb néhány lépést, s találkozott két kisfiúval a varázslók és vajákosok gyerekei közül. Előttük volt egy varázsjelekkel telerótt rézpálca és egy három ék alakú darabból összeállított bőr fejfedő, melyen acéllal kivert nevek és jegyek voltak. A pálca és a sapka a földön hevert, a két fiú azon civódott, s úgy összeverekedtek, hogy a vérük is kicsordult. Az egyik is így kiáltozott: „Csakis én veszem el a pálcát!”, a másik is így kiáltozott: „Csakis én veszem el a pálcát!” Haszan közéjük lépett, szétválasztotta őket, és megkérdezte tőlük:
– Mi az oka e csetepaténak?
A fiúk így szóltak:
– Ó, bácsikánk, ítélkezz közöttünk! A magasságos Allah vezérelt hozzánk, hogy igazságot tégy közöttünk!
– Mondjátok el nekem történeteteket, s én ítélkezem közöttetek!
A fiúk így szóltak:
– Mi édestestvérek vagyunk, atyánk nagy varázsló volt, egy barlangban lakozott ezen a helyen. Amikor meghalt, ránk hagyta ezt a pálcát és ezt a sapkát. A testvérem azt mondja, hogy ő veszi el a pálcát, én meg azt mondom, hogy én veszem el. Ítélj hát közöttünk, szabadíts meg minket egymástól! […] Bácsikánk, a varázserejük rettentő! Apánk ugyanis százharmincöt éven át e két tárgy kimunkálásán fáradozott, míg fölülmúlhatatlanul tökéletessé nem tette őket, beléjük helyezte a bűvös erőt, és csodás dolgokra használta fel őket. A forgó szférák mintázatára véste ki őket, és minden varázslatot fel tudott oldani általuk. Amikor befejezte kimunkálásukat, utolérte a halál, amitől senki nem menekülhet. A sapkának az a varázsereje, hogy aki a fejére teszi, az eltűnik minden emberi szem elől, s mindaddig, amíg a fején van, nem láthatja senki. A pálcának pedig az a varázsereje, hogy aki birtokolja, az a dzsinnek hét nemzetsége fölött hatalmat nyer, mindnyájan a pálcát szolgálják, engedelmeskednek parancsainak és uralmának. Mihelyt valaki megszerzi, a kezébe fogja, és ráüt vele a földre, meghódolnak előtte a dzsinn-királyok, és valamennyi dzsinn a szolgálatára áll.
[…]
Haszan erre így szólt hozzájuk:
– Fogok egy követ, elhajítom, s aki előbb odaér, és felveszi a másik előtt, azé lesz a pálca, aki pedig lemarad, és nem éri el, azé lesz a sapka.
A fiúk így szóltak:
– Elfogadjuk tőled ezt a döntést, és megnyugszunk benne!
Aztán Haszan felvett egy követ, és elhajította teljes erejével, úgyhogy eltűnt a szemek elől, s a két fiú versengve száguldott utána. Amikor eltávolodtak, Haszan fogta a sapkát, feltette a fejére, a pálcát a kezébe vette, és távolabb ment, hogy lássa, igaz volt-e szavuk atyjuk bűvös mesterkedéséről. A kisebbik fiú ért elsőnek a kőhöz, felkapta és szaladt vissza oda, ahol Haszan volt, de nyomát sem látta sehol. […] Haszan pedig bement a városba a sapkával a fején, a pálcával a kezében, és nem látta őt senki.

116-119. oldal, VI. kötet, Haszan, a baszrai aranyműves története

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
Timár_Krisztina I>!

Fordítsuk vissza a szót Hászib Karím ad-Dínre! Amint sírva-zokogva üldögélt a ciszternában, egyszer csak egy hatalmas skorpió esett be hozzá. Felállt és megölte, majd ekképp tűnődött magában: „A ciszterna tele volt mézzel, honnan került hát ide ez a skorpió?” Jobbra-balra nézelődött a ciszternában, s egyszerre meglátta, honnan jöhetett elő a skorpió: egy résen át világosság szűrődött be. Elővette a kését, elkezdte tágítani a rést, míg akkora nem lett, mint egy ablak. Akkor kibújt rajta, s egy darabig ment, amikor egy nagy folyosó tárult a szeme elé. Megindult rajta, s egy hatalmas fekete vasajtóhoz ért, az ajtón ezüstlakat, a lakatban aranykulcs. Odalépett az ajtóhoz, átnézett rajta, s a túloldalról hatalmas fényességet látott. Fogta a kulcsot, kinyitotta a kaput, bement. Miután egy darabig ment, meglátott valamit, amit tónak gondolt, mert úgy csillogott, mint a víz. Ment, ment, míg oda nem ért, s a tó mellett egy magas hegy tárult a szeme elé, zöld krizolitból volt, tetején egy arany trónszék magasodott különféle drágakövekkel kirakva.

65. oldal, IV. kötet, A kígyókirálynő története

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Aztán megparancsolta a szolgálattevőknek, hogy hozzanak terítéket. Hozták és elrendezték, majd hoztak tálakat vöröses aranyból, ezüstből és rézből valókat, némelyikben ötven főtt teve párolgott, másikban húsz, a harmadikban ötven birka, s összesen ezerötszáz tál volt.

83. oldal, IV. kötet, A kígyókirálynő története

5 hozzászólás
Sli P>!

     Ha tudunk jöttödről, leterítjük elébed
     a szívünk veresét s a szem-feketénket,
     meg az orcánk, szőnyeg gyanánt fogadásul,
     egyenest hogy szemünk pilláira lépkedj!

126. oldal, I. kötet, Tizenkettedik éjszaka - A második koldusbarát története (Atlantisz, 2007)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Simon Róbert (szerk.): Az ezeregyéjszaka meséi
Négy mese az Ezeregyéjszakából
Az ezeregy éjszaka meséi
Ezeregyéjszaka I–III.
Simon Róbert – Prileszky Csilla (szerk.): A kék szarvas
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék az élet csodáiról
Ezeregy éjszaka
Benedek Elek: Ezüst mesekönyv
Radó Antal (szerk.): Ezeregy éjszaka regéi
A Türelem köve