Az ​Ezeregyéjszaka meséi I-VII. 32 csillagozás

Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

A ​világirodalom e remekművének korábban nem jelent meg tisztességes magyar kiadása. A gyenge minőségű, meghamisított és töredékes „fordítások” nyomán a magyar olvasó még a veszteséggel sem lehetett igazán tisztában.
Az igazi szöveg lenyűgöző irodalmi alkotás, pontosabban alkotások egész füzére, a középkori keleti népi költészet és a magas irodalom sajátos kombinációja, egyben páratlan kultúrtörténeti, társadalomtörténeti, vallástörténeti és tudományos kincsestár.
A kiváló arabista és műfordító, Prileszky Csilla tizenöt évi munkával elkészítette az egyetlen autentikus, XIX. század eleji kalkuttai arab nyelvű kiadás teljes magyar fordítását, mely a szakma megítélése szerint vetekszik az eddigi legjobb nyugati kiadásokkal, s bizonyos tekintetben, pl. a mesteri versfordításokban többet is nyújt azoknál. A verseket Prileszky szövege alapján Tótfalusi István fordította. Kommentárok és jegyzetek: Simon Róbert. E kiadást a megjelenés évében olvasói a legjobb magyar… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Atlantisz, Budapest, 2014
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639165182 · Fordította: Prileszky Csilla, Tótfalusi István
>!
Atlantisz, Budapest, 2014
760 oldal · keménytáblás · ISBN: 978963916514x · Fordította: Prileszky Csilla
>!
Atlantisz, Budapest, 2013
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639165168 · Fordította: Prileszky Csilla, Tótfalusi István

11 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

dzsinn


Kedvencelte 6

Most olvassa 20

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 62


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Októbertől februárig… nem mondom, hogy minden napra egy mese, de ez akart lenni a módszer alapja. :) Persze kihagyásokkal működött a dolog (csömörközeli állapotban, amikor félretettem az egészet, és más novelláskötetekbe is belefogtam), valamint állandóan olvastam vele párhuzamosan más könyveket is. Ezt másképp nem lehet.
Ez úton köszönöm a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárnak a segítséget, nemkülönben a türelmet, amelynek köszönhetően egyik kötetet a másik után kölcsönözhettem tőlük, és a könyvtárosok közben nem kérdeztek semmit, csak jóságosan mosolyogtak. :)))

Most viszont jól meg vagyok lőve, mert valami okosat kéne írni róla… Csak hát hogy a bánatba' írjon az ember okosat egy 3400 oldalnyi, több száz éves (szó szerint "változó korú"), a legkülönbözőbb kultúrák termékeiből egybeolvasztott monstrumról?! Amelyet gyerekkorából mindenki ismer, és mégis nagyon, nagyon kevesen ismernek, mert a legváltozatosabb feldolgozások szinte a felismerhetetlenségig eltorzították a… mit is? Az eredetit? Van olyan? A hetedik kötet végén levő tanulmány szerint még fő változatból is legalább kettő van, és az a kettő is inkább gyűjtőfogalom.
Ilyen könyv tényleg nincs több a világirodalomban. Nem egyetlen néphez és kultúrához tartozik: sokan szerették, sokan mesélték, és mindenki hozzátette a sajátját, már csak azért is, hogy biztosabban fennmaradjon – közben pedig éppen a létrehozói nem vették a legkevésbé se komolyan, éppen azért, mert tudták, hogyan hozták létre. Ez a könyv csak a legújabb időkben vált magas irodalommá (és egyértelműen felnőtt irodalommá – ez a legkevésbé se gyerekkönyv!), és sohasem számított védett, „szent” szövegnek. A mesélői azt csináltak vele, amit akartak, rengeteg mindenre felhasználták, meg annak az ellenkezőjére is. (Ezen az alapon még a Disney-feldolgozás se hiteltelenebb a többinél…)
Na de idáig még semmi mást nem csináltam, csak egy kicsit összefoglaltam a kötet végén levő tanulmányt…*

Az én benyomásaim a könyvről nem foglalhatók össze ilyen röviden, sem pedig egy értékelésbe nem férnek bele. Nem is kísérlem meg, hogy mindent belegyömöszöljek. Mindenekelőtt: igen, megérte elolvasni; igen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni belőle, amit sehonnan máshonnan nem lehet. Ha csak a kultúrtörténeti vonatkozásaiért olvassa valaki, akkor is pótolhatatlan az élmény. Éppen ezért nem tudom csillagozni sem a könyvet.
Mert igen: sokszor nagyon, de nagyon untam, sőt utáltam – a bűnhődő eredetiséget és a felmagasztalt sablont, a rendkívüli kegyetlenséget, az állandó ismétlődéseket, a minden lehető és lehetetlen alkalommal felbukkanó, egy kaptafára készült szerelmes verseket, amelyektől már a második kötetben ordítani tudtam volna, no meg azt a mesterfokon űzött önáltatást, amelytől a gyomrom felfordult.
És igen: máskor ugyanilyen mértékben (illetve mértéktelenül) élveztem az olvasást, és szerettem volna a végtelenségig folytatni, de éppen olyan izgatottan vártam is a mesék végkifejletét, készséggel magam elé képzeltem bármit, ami a mesemondónak eszébe jutott, együtt örültem a szereplőkkel, sőt még nevetni is tudtam ezeknek a történeteknek az egyébként tőlünk annyira távol álló humorán.
És igen: egyáltalán nem minden történetre emlékszem, főleg a neveket nem tudtam – néhány kivétellel – megjegyezni** (legfeljebb néha halványan sejtettem, hogy ejnye, ez mintha szerepelt volna már). Azért jó sok minden megmaradt belőle, és meg is fog maradni.
De még a legmélyebb ponton se akartam félbehagyni a könyvet, és egyáltalán nemcsak az élvezetes mesék kedvéért érte meg elolvasni. Mert a legutálatosabb elem is tudott a hasznosnál is hasznosabb tanulsággal szolgálni. És annak ellenére, hogy egyáltalán nem fogok mindent megőrizni belőle a fejemben, azért egyszer végig kellett olvasni ahhoz, hogy ha valamire szükségem van belőle, már tudjam, hol kell keresni. (És soha a büdös életben nem feledem, hogy néz ki a korabeli keleti férfi- és nőideál. Tizennégy éves, olyan, mint a hold – nem, nem kerek –, első látásra szerelmes lesz, majd verset szaval, zokog, elájul, verset szaval, zokog, elájul, verset szaval, zokog, elájul, verset szaval… És ha nem jön egy okos öregasszony, aki összehozza a szerelmével, akkor mind a férfi-, mind a nőideál képes lenne ezt folytatni a mese végéig. Életemben soha ennyi balekot…)

Na jó, szóval ezt a könyvet tényleg csak beosztással lehet bírni. De azért nélkülözhetetlen kincsesbánya.***
Legfeljebb csillagozni nem fogom. Akkor mindenképpen csalnom kéne, vagy felfelé, vagy lefelé.

Amit a legjobban szerettem: a kalandos-utazós-kincstalálós meséket (Szindbád és A kígyókirálynő forevör!!!). Amelyek felnőtteknek íródtak, aztán gyerekeknek íródtak át, mert eredetiben nagyon nem lettek volna gyereknek valók. De azért felnőttként is be kell vallanom, hogy gyakran a hajdani gyermeki énemhez szóltak. :) Ezekben szerepeltek a dzsinnek, az iszlám előtti arab mítoszoknak ezek a furcsa természetfölötti alakjai, akik egyáltalán nem mindig a lámpából bújtak elő, sőt: inkább gyűjtőnévként szolgál nekik a „dzsinn” szó, annyi és annyiféle lényt takar a nevük. Ezekben szerepeltek sárkányok és varázstárgyak,***** kincseskamrák és mágusok, no meg annyi, de annyi lélektani-kulturális szimbólum, beavatástörténet, sőt alvilágjárás, hogy Jung a tíz ujját megnyalná utána.
Csak sajnos ezekből volt a legkevesebb. :(

Amit a legjobban utáltam: a lovagregényeket. Nem tehetek róla, de már megint a Don Quijote jutott eszembe, meg az, hogy ha valamit egyszer már zseniálisan parodizált valaki, azt utána nagyon nehéz komolyan venni. Biztos, hogy az európai lovagi irodalom jó része ide nyúlik vissza, és valószínű (az egyik mese esetében bizonyított is), hogy az európai irodalom vissza is hatott az Ezeregyéjszakára. Oké, ezt az információt elraktározom, de azt a tengernyi unalmat nem bocsátom meg. És azt sem, hogy milyen könnyedén kezelik ezek a lovagi mesék a legdurvább fajta árulást is (ld. családtagok kegyetlen legyilkolása).

Az Ezeregyéjszaka és a nők. Hát természetszerűleg (nememből következően) eléggé intenzíven érdekelt a téma.
Az alap, hogy alsóbbrendű fajta, elzárva él, elég veszélyes, kiengedni nem szabad, idegen férfiakkal maximum függöny mögül érintkezhet, és házasság után kizárólag fiúkat szül. Nem is értem, hogy nem haltak még ki. Na, mindegy.
No hát ez persze nem így van. Sokkal összetettebb, ellentmondásosabb a dolog, és egyáltalán nem unalmas. Állandóan visszatérő figura persze az önfeláldozásig hűséges feleség/anya, valamint a gonosz és házasságtörő asszony, akik beleillenek a fenti sablonba, de legalább ilyen gyakori az okos, sőt bölcs rablány, aki megmenti gazdáját, vagy a ravasz, cselszövő öregasszony, aki nélkül a könyv szerelmeseinek 95%-a a fenti kátyúban maradna 3400 oldalon keresztül. Az utóbbi figura időnként elnyeri a sablonnak megfelelő méltó büntetését, úgy kell neki, minek aktívkodott a férfiak világában, de az előbbi szinte mindig felkerül a piedesztálra. Vagy a gazdája, aki ezért a világon semmit nem csinált, de azért a jutalmat elfogadja. Vannak itt még olyan rablányok is, akik saját magukat adják/adatják el, meg eszes királynék, ad absurdum jó véget érő házasságtörő asszonyok! Ráadásul időnként a fenti két sablonos figura, a hű és a hűtlen feleség alakja is nyújt meglepetéseket. Nem kevésbé összetett a kép akkor se, ha a férfialakokat figyeli az olvasó: világhódító hős lovagok, gonosz mágusok és hercegnőmentő szerelmesek vannak itt dögivel, nemkülönben hemzsegnek a náluk jóval rokonszenvesebb, puszta eszükből élő szélhámosok, de azért akadnak mellettük bőven olyan egzotikumok, akiket semmi egyéb nem emel a magasba, és segít hozzá a boldog véghez, mint egy önzetlen segítő, az uralkodók elképesztő nagylelkűsége vagy egyszerűen (és leggyakrabban) a vakszerencse. Vagy a sors, ha úgy tetszik. Aktív és passzív – ez az ellentétpár az Ezeregyéjszakában a legkevésbé se feleltethető meg a férfi és a női „elvnek”, ha van egyáltalán olyan.
Amikor pedig a mesebeli férfiak sorsát összehasonlítja az ember a mesebeli nőkével – hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utóbbiak járnak rosszabbul, de akkor is, ha azt, hogy az előbbiek… Nyitott szemmel köll járni ebben a világban, az ember sose tudhatja, mikor húzzák be a csőbe.

Ide kéne valami befejezés, de most nem fog eszembe jutni semmi. Viszont ami még a napokban eszembe jut, és sürgősen le kell írnom, azt itt úgyis meg fogjátok találni, néha majd nézzetek vissza, ha kíváncsiak vagytok… ;)
Ugyanolyan eklektikus és szerkesztetlen ez az értékelés is, mint maga a könyv… de hát milyen legyen?

* Na jó, abban nem volt Disney.
** Hárún ar-Rasídét persze még úgy se nehéz, hogy egészen másképp néz ki a neve fonetikusan átírva, mint a közismert átírás szerint. :) Elég sokat szerepel. :)
*** És mondhatnám, hogy meglepően sokan használták az utóbbi pár száz évben a műveikhez, ha engem az Ezeregyéjszakával kapcsolatban bármi is meg tudna még lepni. Azt tudtam, hogy a mesék nagy része nem a XVIII. században került először Európába, jött az már a keresztesekkel is, akik időnként nemcsak mészároltak vagy magukat mészároltatták, hanem kulturálódtak is – és fordítva: a keresztény hagyomány is táplálta az Ezeregyéjszaka mesevilágát. Azt is tudtam, hogy a magyar népmesekincs jó része keleti eredetű, ezeknek a meséknek jó sok motívuma ismerősnek bizonyult. De azért arra nem számítottam, hogy A rózsa neve vagy a Harry Potter fog szembejönni… :D Márpedig szembejött, és még nagyon sok minden, amit életemben olvastam, ide vezethető vissza.**** Ez a könyv pedig ki tudja, milyen és hányféle forrásra vezethető vissza… az biztos, hogy éppen a minap kattintottam rá itt a Molyon egy Xenophón-regényre (Kr. e. V-IV. század), és ha a fülszövegben nem görög nevek állnának, kapásból rámondtam volna, hogy Ezeregyéjszaka-mese…
**** Azon azért meglepődtem, hogy egy részemről Mátyás királlyal ismert mesét megtaláltam Hárún ar-Rasíddal a főszerepben. :D
***** NB.: Repülőszőnyegből találtam a 3400 oldalon 1, azaz egy darabot. Én nem tudom, mitől lett ekkora karrierje…

35 hozzászólás
>!
gabiica P
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Minden nap olvastam belőle, hol többet, hol kevesebbet. Úgy érzem, egy ekkora terjedelmű, és ennyire sokszínű könyvet nem feltétlenül tudok csillagosan értékelni, így kimarad, láttam, mások is így cselekedtek.
Nagyon sok érdekes történetet olvastam, volt, amit tényleg nem feltétlenül ajánlanék gyerekeknek. De nagyon izgalmas volt végigolvasni mindet.

>!
KillerCat P
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Nem feltétlenül gyerekeknek szól,szerintem ahhoz túl tömény. Ugyanakkor lenyűgöző is,de csak apró adagokban emészthető.

>!
Atlantisz, Budapest, 2000
3400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639165395 · Fordította: Prileszky Csilla, Tótfalusi István
5 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Bár a könyvet félbehagyottként jelöltem meg, és nem szoktam félbehagyott könyveket értékelni, úgy érzem, ezúttal mégis tudok helytálló véleményt alkotni róla így is.

A mű elvarázsol, rögtön az első oldalakon áthelyezi az olvasót a maga világába. Fantasztikus élmény olvasni minden oldalát. Számomra meglepő volt, hogy hogyan keveredik benne a mese és a „felnőtt tartalom”, rögtön az elején elég erős felütéssel kezd. A fordítás is lelket gyönyörködtető, és a kiadás is szép.
A maga több, mint 3000 oldalával azonban nem kis feladat elé is állít, de „félbehagyásomnak” nem ez az igazi oka, hanem inkább az, hogy kis adagokban élvezhető igazán, én egyszerre maximum 50 oldalt tudtam elolvasni, utána nehézkessé vált. Ezt is legfeljebb 2-3 naponta. Nem csak a nehézkesség okolta ezt, nekem nagyon kellett a hangulat is hozzá, ami nem volt meg mindig. Ez a módszer pedig sajnos nem barátja a könyvtári kölcsönzésnek, hiszen két hónapig lehetett nálam az első kötet, és nem értem így a végére.
A mű azonban tényleg méltán híres, és büszkék lehetünk erre az egyedülálló fordításra. Feltett szándékom egyszer majd beszerezni, és valóban végigolvasni.

>!
BoSziKa78
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Az eleje és a vége tetszett, de a közepénél nagyon untam az egészet. A sokszor ismétlődő fordulatokat, a nőt szinte semmibe vevő társadalmi beállítottságot, a sok sírást, evést-ivást stb. Lassan olvastam, de lehet, hogy még kisebb adagokban kellett volna.

>!
Macsfecs
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Persze találkoztam régebben több Az Ezeregyéjszaka meséi és Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi című válogatással, gyerekmese-változatban és kevésbé gyerekmese-változatban, de a 2000-ben megjelent hétkötetes Az Ezeregyéjszaka meséi (Az eredeti arab szöveg első teljes magyar fordítása), egészen más élmény, nem érdemes összekeverni (ahogy itt is megtörtént, bár utólag nagyjából sikerült szétválasztani). Például ha az ember egy lendületből próbálja végigolvasni, eléggé tömény és feltűnően önismétlő, szóval érdemes beosztani. Nem is mindig a mese tűnik a megfelelő megnevezésnek, mikor van olyan történet is, amely teljes egészében egy (minden érvet versidézettel alátámasztó) vitáról szól. És miután a történet fordulatai már ismerősek, sokkal feltűnőbb maga a szöveg, a hasonlatok és körülírások, például mikor egy egyszerű „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” fél oldalnyira nyúlik.

>!
Atiznővér
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Csodálatos és mesés olvasmány. Mindenkinek ajánlani tudom, eredeti és lenyűgöző.

>!
Niki4
Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII.

Gyerekkoromtól fogva nagyon szeretem ezeket a meséket, és amikor megjelent az egész Ezeregyéjszaka magyarul, Lelkesen elkezdtem kölcsönözni őket a könyvtárból. Nagy munka lehetett az egészet lefordítani, a versekkel együtt. A végén a történeti összefoglaló is nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Azután vele töltötte az éjszakát ölelésben, karolásban, egyesült vele, mint partikula vonzatával, összefonódott, mint kötőszó a kötött taggal, férje pedig olybá lett, mint a kizárt nunáció a birtokos szerkezetben.

89. oldal, VII. kötet, Qamar az-Zamán és az aranymíves feleségének története

Kapcsolódó szócikkek: házasságtörés · nyelvtan
32 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

– Halász voltál, most meg, úgy látom, csillagjósnak csaptál fel! De akinek több a mestersége, több a szegénysége!

172. oldal, VI. kötet, Khalífa, a bagdadi halász története

5 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Azután elővett a zsebéből egy lepecsételt, írásos ládikót, feltörte a pecsétjét és kiborította. Felfűzött drágakövek estek ki belőle, mindenféle fajta jácintkő és más egyéb, háromszáz szem smaragd, továbbá háromszáz óriási drágakő – egy-egy szem akkora, mint egy strucctojás, fényük szikrázóbb, mint a napé s a holdé.

338. oldal, V. kötet, A tengeri Dzsullanár és Badr Bászim perzsa király története

5 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

A lány nevetett rajta, majd így szólt:
– Eredj és kérj valamit a szomszédaidtól, amit ehetnék, mert igen éhes vagyok!
Khalífa fölkelt, kiment a házból, és elkiáltotta magát:
– Hé, utca népe!
Az emberek, akik már elnyugodtak, felriadtak és így kiáltottak:
– Mi bajod van, Khalífa?
Khalífa így kiáltott:
– Ó, szomszédok, éhes vagyok, és nincs semmim, amit ehetnék!
Erre az egyik hozott neki egy lepényt, a másik egy darab kenyeret, a harmadik egy darab sajtot, a negyedik egy uborkát, úgyhogy tele lett a két karja.

177. oldal, VI. kötet, Khalífa, a bagdadi halász története

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Az, aki meg akarja kapni ezt a könyvet, teremtse elő as-Samardal kincsét, hozza el nekem a Szférák Korongját, a Kuhl-tartót, a Gyűrűt és a Kardot. A Gyűrűnek van egy szolgálatára álló máridja [dzsinnje], kit ar-Ra'd al-Qászifnak hívnak, s aki e gyűrűt bírja, azon erőt nem vesz sem király, sem szultán; ha az egész földet akarja uralni széltében-hosszában, az is hatalmában áll.

356. oldal, IV. kötet, Dzsaudar és fivérei története

4 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Azután ment tovább a folyó partján újabb néhány lépést, s találkozott két kisfiúval a varázslók és vajákosok gyerekei közül. Előttük volt egy varázsjelekkel telerótt rézpálca és egy három ék alakú darabból összeállított bőr fejfedő, melyen acéllal kivert nevek és jegyek voltak. A pálca és a sapka a földön hevert, a két fiú azon civódott, s úgy összeverekedtek, hogy a vérük is kicsordult. Az egyik is így kiáltozott: „Csakis én veszem el a pálcát!”, a másik is így kiáltozott: „Csakis én veszem el a pálcát!” Haszan közéjük lépett, szétválasztotta őket, és megkérdezte tőlük:
– Mi az oka e csetepaténak?
A fiúk így szóltak:
– Ó, bácsikánk, ítélkezz közöttünk! A magasságos Allah vezérelt hozzánk, hogy igazságot tégy közöttünk!
– Mondjátok el nekem történeteteket, s én ítélkezem közöttetek!
A fiúk így szóltak:
– Mi édestestvérek vagyunk, atyánk nagy varázsló volt, egy barlangban lakozott ezen a helyen. Amikor meghalt, ránk hagyta ezt a pálcát és ezt a sapkát. A testvérem azt mondja, hogy ő veszi el a pálcát, én meg azt mondom, hogy én veszem el. Ítélj hát közöttünk, szabadíts meg minket egymástól! (…) Bácsikánk, a varázserejük rettentő! Apánk ugyanis százharmincöt éven át e két tárgy kimunkálásán fáradozott, míg fölülmúlhatatlanul tökéletessé nem tette őket, beléjük helyezte a bűvös erőt, és csodás dolgokra használta fel őket. A forgó szférák mintázatára véste ki őket, és minden varázslatot fel tudott oldani általuk. Amikor befejezte kimunkálásukat, utolérte a halál, amitől senki nem menekülhet. A sapkának az a varázsereje, hogy aki a fejére teszi, az eltűnik minden emberi szem elől, s mindaddig, amíg a fején van, nem láthatja senki. A pálcának pedig az a varázsereje, hogy aki birtokolja, az a dzsinnek hét nemzetsége fölött hatalmat nyer, mindnyájan a pálcát szolgálják, engedelmeskednek parancsainak és uralmának. Mihelyt valaki megszerzi, a kezébe fogja, és ráüt vele a földre, meghódolnak előtte a dzsinn-királyok, és valamennyi dzsinn a szolgálatára áll.
(…)
Haszan erre így szólt hozzájuk:
– Fogok egy követ, elhajítom, s aki előbb odaér, és felveszi a másik előtt, azé lesz a pálca, aki pedig lemarad, és nem éri el, azé lesz a sapka.
A fiúk így szóltak:
– Elfogadjuk tőled ezt a döntést, és megnyugszunk benne!
Aztán Haszan felvett egy követ, és elhajította teljes erejével, úgyhogy eltűnt a szemek elől, s a két fiú versengve száguldott utána. Amikor eltávolodtak, Haszan fogta a sapkát, feltette a fejére, a pálcát a kezébe vette, és távolabb ment, hogy lássa, igaz volt-e szavuk atyjuk bűvös mesterkedéséről. A kisebbik fiú ért elsőnek a kőhöz, felkapta és szaladt vissza oda, ahol Haszan volt, de nyomát sem látta sehol. (…) Haszan pedig bement a városba a sapkával a fején, a pálcával a kezében, és nem látta őt senki.

116-119. oldal, VI. kötet, Haszan, a baszrai aranyműves története

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
>!
Timár_Krisztina ISP

Ekkor így szólt: „Amikor megszülettem, a csillagjósok hírül adták, hogy lelkemnek egy emberi királyfi keze által lészen pusztulása. Ezért fogtam a lelkemet, és beletettem egy madárka begyébe, a madárkát berekesztettem egy szelencébe, a szelencét bedugtam egy dobozba, azt hét további dobozba rejtettem, a dobozokat hét ládába zártam, a ládákat egy márványszarkofágba helyeztem, a szarkofágot pedig a környező tenger távoli zugába, mert ama zug messze van az emberlakta vidéktől, és senki emberfia nem juthat el oda. Íme, elmondtam neked, de el ne áruld senkinek, mély titok ez te és énközöttem.”

413. oldal, V. kötet, Muhammad ibn Szabá'ik király és Haszan, a kereskedő története

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Aztán megparancsolta a szolgálattevőknek, hogy hozzanak terítéket. Hozták és elrendezték, majd hoztak tálakat vöröses aranyból, ezüstből és rézből valókat, némelyikben ötven főtt teve párolgott, másikban húsz, a harmadikban ötven birka, s összesen ezerötszáz tál volt.

83. oldal, IV. kötet, A kígyókirálynő története

5 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Fordítsuk vissza a szót Hászib Karím ad-Dínre! Amint sírva-zokogva üldögélt a ciszternában, egyszer csak egy hatalmas skorpió esett be hozzá. Felállt és megölte, majd ekképp tűnődött magában: „A ciszterna tele volt mézzel, honnan került hát ide ez a skorpió?” Jobbra-balra nézelődött a ciszternában, s egyszerre meglátta, honnan jöhetett elő a skorpió: egy résen át világosság szűrődött be. Elővette a kését, elkezdte tágítani a rést, míg akkora nem lett, mint egy ablak. Akkor kibújt rajta, s egy darabig ment, amikor egy nagy folyosó tárult a szeme elé. Megindult rajta, s egy hatalmas fekete vasajtóhoz ért, az ajtón ezüstlakat, a lakatban aranykulcs. Odalépett az ajtóhoz, átnézett rajta, s a túloldalról hatalmas fényességet látott. Fogta a kulcsot, kinyitotta a kaput, bement. Miután egy darabig ment, meglátott valamit, amit tónak gondolt, mert úgy csillogott, mint a víz. Ment, ment, míg oda nem ért, s a tó mellett egy magas hegy tárult a szeme elé, zöld krizolitból volt, tetején egy arany trónszék magasodott különféle drágakövekkel kirakva.

65. oldal, IV. kötet, A kígyókirálynő története

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Amikor megásták a sírt, elhelyezte atyja holttetemét egy aranyból való ágyon, hetven leplet helyezett rá, melyek mindegyike arannyal volt átszőve, drágakövekkel kirakva, fejéhez egy aranytáblát tett, melyre e verset íratta:

Jöjj, okulj, magad ne áltasd,
hosszú élet rád se várhat!
Én vagyok Saddád Ibn Ád,
ura egykor büszke várnak,
hatalomnak birtokossa,
rettegése fél világnak,
leborultak mind a népek
félve kardomat s igámat,
Kelet és Nyugat enyém volt,
vas kezemnek hódolának.
Igaz útra híva minket
ura az Útmutatásnak,
de mi inkább igyekeztünk
elkerülni rá a választ.
Ránk süvöltött egy kiáltás
széliről a láthatárnak,
és lerogytunk, mint a pusztán
rendre vágott búzaszálak,
s testeink most nyirkos földben
az Ítéletnapra várnak!

37. oldal, III. kötet, 'Abd Allah ibn Abí Qilába története

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Simon Róbert (szerk.): Az ezeregyéjszaka meséi
Négy mese az Ezeregyéjszakából
Az ezeregy éjszaka meséi
Ezeregyéjszaka I-III.
Ortutay Gyula – Simon Róbert – Prileszky Csilla (szerk.): A kék szarvas
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék az élet csodáiról
Ezeregy éjszaka
Benedek Elek: Ezüst mesekönyv
Radó Antal (szerk.): Ezeregy éjszaka regéi
Vázsonyi Endre (szerk.): Az Ezeregynap legszebb meséi