Az ​eltemetett katona 3 csillagozás

Elbeszélések az első világháborúról
Az eltemetett katona

Kötetünkben osztrák, orosz, szovjet, német, török, francia, szerb, magyar, olasz, horvát, román, amerikai és cseh írók tizenhét novelláját gyűjtöttük össze, hogy megemlékezzünk az első világháború befejezésének hatvanadik évfordulójáról.
Válogatásunk a fényes és hősi illúziókat leromboló háború utáni irodalom legjellegzetesebb témáit szemlélteti: hogy a háború értelmetlen, ostoba, hogy megnyomorít testet és lelket, hogy nincsen belőle visszatérés – azaz a nyomai kitörölhetetlenek, vagyis többé senki sem élhet úgy, mint annak előtte, hogy a megdöbbenésből érlelődik a felismerés: annak a világnak, amely e céltalan háború ágyútöltelékévé alázta az embert, el kell süllyednie.
Négyévi gyilkolás után a világ abban reménykedett, hogy legyőzte a háború démonát, hogy többé nem lesz háború a földön. Tudjuk, az emberiségnek csatlakoznia kellett reményeiben. Legyen kötetünk emlékezés és emlékeztető.

>!
Európa, Budapest, 1978
488 oldal · ISBN: 9630716836 · Fordította: Árvay János, Bárány György, Brodszky Erzsébet

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
mokata P
Az eltemetett katona

Az eltemetett katona Elbeszélések az első világháborúról

Erős gyűjtemény, gondosan válogatott és szerkesztett, kiváló fordításokkal. Ennek ellenére voltak benne olyan novellák, amelyekkel nem tudtam mit kezdeni. Valószínűleg nem olvastam volna el mostanában a kötetet, ha nem kihívásra kell, de nagyon nem bántam meg, mivel a kerek évforduló kapcsán igencsak aktuális, nem is beszélve a világban jelenleg zajló eseményekről. Hihetetlen, hogy az emberiség még mindig nem tanult a saját baromságaiból.


Népszerű idézetek

>!
mezei P

Meghalni annyi, mint magunkra maradni. Ezt érzem én is, ebbe az acélskatulyába zárva, a tenger fenekén. Fekszem, mozdulatlanul a sötétben, halotti némaságban, mindenfelől víz nehezedik rám. Ha teljesen kihűlnék és nem mozdulnék többet – mi változnék? Szinte semmi.

438. oldal, Alekszej Tolsztoj: Víz alatt

Az eltemetett katona Elbeszélések az első világháborúról

>!
mezei P

„Drága Tatyána Alekszandrovna – írta másnap –, most kezdtem csak megérteni, hogy körülutaztam a világot, és megint csak visszatértem magához. Úgy rémlett, mintha egész idő alatt nem is gondoltam volna magára, pedig láthatatlanul jelen volt, ott volt velem a tenger fenekén is , meg a csatában és végső kétségbeesésem pillanatában; ott éreztem a hajnalpírban, az alkony fényében s a delfinek vidám játékában, amint hullámról hullámra szökdécseltek. Mindenben: a szomjúságban és a vágyban, ami elfogott a kedves és elvesztett dolog után. Maga (vagy helyesebben az, ami ott a hársfasorban köztünk szövődött, s amitől én könnyelműen elfutottam, kalandokat keresve) megmutatta nekem az egyetlen utat: hogy magamba szálljak, felmérjem az egyedüllét halálos ürességét, és mindörökre megtagadjam magamat; amíg egyedül vagyok, addig nem létezek, addig süket, vak, vértelen kísértet vagyok! Kedves barátnőm, én csak most kezdek élni, s a szívem máris csordultig teli egy kimondhatatlan érzéssel, amelyet még magam sem ismerek. Mindent, mindent köszönök magának…”

448. oldal Alekszej Tolsztoj: Víz alatt

Az eltemetett katona Elbeszélések az első világháborúról


Hasonló könyvek címkék alapján

Móricz Zsigmond: Égi madár
Bíró Szabolcs (szerk.): 100 magyar baka
Kőrössi P. József (szerk.): Két tűz között
Liviu Rebreanu: Katasztrófa
Móricz Zsigmond: Esőleső társaság
Mathias Stephani: Utolsó repülés
Szabó Dezső: Éjszaka Erdélyben
Jaroslav Hašek: Alserbach százados háborús zárszámadása
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Diane Pearson: Csárdás