Szarajevó ​rózsája 29 csillagozás

Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​szerelmi szállal átszőtt, hitelesen megírt történelmi regény lapjain az 1992-ben kezdődő jugoszláv háború eseményei elevenednek meg.

A történet főszereplője a bosnyák származású Nimeta, aki már kislány korától kezdve mindig pontosan azt tette, amit a környezete elvárt tőle. Az élet minden területén igyekezett megfelelni az elvárásoknak.

Kissé megfáradt házasságban él férjével és két gyermekével. A bosnyák televízióban hírtudósítóként dolgozik, soha nem gondolta volna, hogy élete ekkora fordulatot vesz. Szarajevó ostrom alá kerül és Nimeta az események sűrűjében találja magát. Az egyik megbízásának köszönhetően megismerkedik a Zágrábban dolgozó horvát újságíróval, Stefannal. Eközben Jugoszláviában elszabadul a pokol, fellángol a szerb nacionalizmus és Nimeta magánéletén is eluralkodik a káosz…

A regény bemutatja Szarajevó több mint három évig tartó ostromát, a nélkülözést, és a hatalmas pusztítást, amit a szerb és a horvát csapatok végeztek az… (tovább)

Eredeti cím: Sevdalinka

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Trivium, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155732713 · Fordította: Nagy Marietta
>!
Trivium, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155732300 · Fordította: Nagy Marietta

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

Cs_N_Kinga>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Ó te jó ég! Ez…. ez… nehéz szavakat találni. Még sose olvastam török szerzőtől, egy kihívás miatt kerestem egy ilyen szerzőt és rá esett a választásom. Nem értem ezt az alacsony százalékot én kb. 75-80%-ot tartanék reálisnak. Az biztos, hogy most olvastam el az előttem értékelőket és kicsit mindenkivel egyet tudok érteni. De úgy gondolom, hogy ezt a sok gonoszságot igenis le kellett írni, még ha nem is volt teljesen hű a sztori. Bár én 83-as vagyok és „átéltem”, mármint már éltem, míg ezek történtek semmit sem észleltem ezekből. Hiszen gyerek voltam és ez így volt jó, engem is védett a család, amitől csak tudott. Míg olvastam, rengeteg érzelem elöntött, undor, döbbenet de leginkább dühös voltam. Nem értem!!!!! Nem és nem és nem és nem. Hogy tehetnek ilyeneket emberek. Most a politikai részbe nem másznék bele, nem értek hozzá, nem is az én tisztem szerencsére. Ezért a külpolitikai részt hagyjuk is ki. Én azt nem tudom felfogni ép ésszel, hogy miért kell úgy megölni, megerőszakolni, megkínozni valakit, ahogy tették?????? MIÉRT? Kik ezek az emberek? Nem csak most vagy ebben a helyzetben, hanem az összes háború alatt????? Hogy tehetnek ilyeneket? Pl. mikor 4 ÉVES KISLÁNYT erőszakolták meg NYOLCAN!!!!!! Nem volt egy normális sem, aki szólt, hogy HÉ normális vagy? Az hogy egymással miket tudunk megtenni szerintem soha nem fogom megérteni. Az sem szimpatikus persze, mikor simán lelövik egymást mondvacsinált indokokkal, vagy egy kattant sorozatgyilkos garázdálkodik. De a háború borzalmas dolgokat indít el az emberekben. Az emberiesség elvész……… Mindegy, melyik kor, milyen vallás, bőrszín bármi, mindig ilyen gyomorforgató részeket is olvasni, látni, hallani. Sosem fogom tudni elfogadni vagy megérteni ezt. Megint más lenne, ha mondjuk a túlélésért vagy önvédelemből történik egy másik ember életének elvétele, de ez???? Hogy tehették meg ezt? Nem csak Milosevicsék, Hitler, Sztálin, vagy bárki? Miért hagyjuk hogy a történelem megismételje ezeket a borzalmakat? Miért ? Jó tudom naiv vagyok és a pénz és a hatalom az úr, az összes ilyen elmeháborodott, aki erre vágyik….. De miért találnak ennyi támogatót? Hogy emelkedhetnek fel ezek az őrültek? Már az első alkalommal körbe kéne röhögni és elküldeni melegebb éghajlatra, hagy ne írjak durvábbat, de az összes ilyen embernek akik elvesztették emberiességüket, fejben válogatott kínzásokat találtam ki, semmi Hága, de aztán végiggondoltam, hát csak nem süllyedek le az Ő szintjükre, pedig néha jól esne…. Talán így indul, ők is ezt gondolják, volt valami vélt vagy valós sérelem, de ezért nem egy hanem több tízezer stb. embernek kell meghalnia? Aztán beleőrül? Nem tudom….. Ha jól tudom zajlanak még hasonlók a világban, talán Afrika egyes részein, Ázsiában is ott egy h@lye többek között, mi lesz így velünk? Miért kell így élnünk? Tényleg az a legjobb ha homokba dugjuk a fejünk? Ha nem így tennénk, lenne esélyünk bármit is tenni? Mit tehetnénk hogy ne kerüljünk át a ló túloldalára? Tudnánk érdemben bármit is tenni? Nagyon nehéz kérdések ezek…. Sok gondolatot elindított bennem ez a regény….. Csak erős gyomrúaknak ajánlom.
Huhh még eszembe jutott ez-az. A könyv borítója és címe alapján egy háborúban álló országban lévő szerelmi történetre gondoltam, amibe kis történelmi tény is fog kerülni, kb. olyan Bauer Barbara félére, hát nem azt kaptam. A címkék alapján sem. Kicsit volt ebben minden, olyan volt, mintha maga az író sem tudná eldönteni mit is akar írni. Én ezt az érzelmek számlájára írom, hogy nem tudott elvonatkoztatni, és őt is átjárták azok az érzelmek és kérdések mint engem, talán ezért nincs letisztulva.
Az egy csillagot mégse ezért vontam le. Az utolsó oldalakig öt csillagos volt, de ott hirtelen jött egy nagy váltás és átkerültünk 1180–1190 -es évekbe aztán vissza és próbált párhuzamot vonni talán? Stefán? Aztán vissza a „jelen”-be, de semmit se zárt le, se a történelmi se a szerelmi szálat, ami roppant idegesítő volt, nem szeretem az ilyen befejezéseket. spoiler

Dyta_Kostova IP>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

A Szarajevó rózsája egy kemény könyv. Sajnálatos, hogy a magyar kiadás borítóját meglehetősen félrepozícionálták, mert bár a rózsa, mint motívum, szerepet játszik ugyan a történetben, de ebben a környezetben és háttérszínnel inkább romantikus regény benyomását kelti a kötet. Nem jön át úgy a motívum üzenete, mint egyes külföldi kiadásoknál, és ez elég zavaró, azon olvasók számára pedig, akik nem tudják, mit is vesznek le a polcról, egyenesen félrevezető lehet. Márpedig nem a romantika uralja a fő történetszálat, még ha a háborút közvetlenül megelőző időszak egy szerelmi háromszög problémáit feszegeti is. A rózsa egyrészt utalhat a bosnyák származású főhősre, Nimetára, de a címválasztás valós oka inkább egy hadtörténeti rettenet: Szarajevó rózsáit aknavetőgránátok okozták, amik egyedi nyomot hagynak a betonban. A háború után aztán azokat a nyomokat, ahol a szemtanúk és egyéb bizonyítékok szerint legalább egy ember meghalt, vörös gyantával kiöntötték. Ezeknek a nyomoknak a sajátos formája és a színe pedig sok esetben rózsáéra emlékeztet…

ƨɔɴом P>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Ez a könyv buta. Buta és idegesítő.
Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy romantikus, történelmi vagy történelmi romantikus akart volna e lenni.
Igazából egyik kategóriába se lehetne belezsúfolni, mert amikor már azt hittem hogy valami romantikus kálvária lesz az egész, akkor a képembe tolt egy olyan száraz történelmi maszlagot (igen, maszlagot mert egyik időből a másikba ugrált teljesen összefüggéstelenül), és ha én mint történelem b*zi azt mondom, hogy száraz, akkor igen…
A karakterektől sem estem hasra igazából Nimeta nekem szintén olyan mint a történelmi szál, száraz… Egyszerűen semmi nincs benne, nem ismertük meg igazán, nem engedett közel magához és ezáltal különösképpen kedvelhetőnek sem tudnám mondani. Stefan szintén zenész, bár talán egy fokkal jobb, vagy sajnálhatóbb? Nem is tudom… minden esetre nekem ez nagy csalódás volt.

2 hozzászólás
Nikolett_Cseri P>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Nehéz elkezdeni az értékelés írását, mivel a téma maga alapból nem túl felemelő, hiszen a délszláv háborúról szól, annak is a bosnyák vonatkozásáról. Az elején magával a könyvvel is nehezen haladtam, mert néha olyan érzésem volt, mintha egy történelemkönyvet olvasnék, az események kronologikus ismertetése mellett maga a történet kissé háttérbe szorult. Így utólag azonban azt érzem, fontos volt ez így leírni, hiszen azért, mert mi viszonylag közel voltunk/vagyunk az akkor harcoló felekhez, de Ayşe Kulin célja ezt a háborút más, távoli vidékekkel is megismertetni.
A háború borzalmas. Mindig. Nincs kivétel. Nincs olyan háború, ami magasztos célt szolgálna. Háborúzni a béke érdekében képmutatás. A kisemberek számára mindenképp. Nimeta családján, barátain, kollégáin keresztül mutatja be a háborús hétköznapokat, Szarajevó ostromát. És néha kegyetlenül gyomorszájon vágja az embert. Ilyenkor le kell tenni a könyvet, mert úgysem látsz a könnyektől…a néma könnyektől. Mert van, amire nincs magyarázat, nem lehet. A II. világháború után sokan hitték, hihették azt, hogy nem lesz több népirtás, mert ezt nem engedhetik meg többé a nagyhatalmak. Pláne nem Európában, a modern világban. De mindenki hallgatott….ezrek szenvedtek, haltak kínhalált, lettek roncsok egy életre.
Nimeta, Stejo, Burhan, Fiko…a nagymama…a szomszédaink, a barátaink is lehetnének. Nincsenek túlmisztifikálva, átlagos emberek, értelmiségiek, mint bármelyikünk. Egy olyan világból, ahol mindenki egyforma, mindegy miben hisz, milyen vallás dogmáit tartja csöppenek egy olyan világba, ahol a szerbség és a kereszténység lesz az egyedüli elfogadott, minden más üldözött. És mindez a 21. század közvetlen előestéjén történt.
Ayşe Kulin könyve rávilágít arra, hogy amiről azt hisszük, hogy többet nem történhet meg, az igenis megtörténik, mert a történelem ismétli önmagát…mindig, vég nélkül. „Aki nem ismeri a történelmet, arra ítéltetik, hogy újra átélje.”
Az egyetlen negatívuma a könyvnek (okés, a hosszú történelmi tényismertetés is valamilyen szinten) az a vége: spoiler

serengeti P>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4,5
Stílus (írói): 3
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 2,5
Érzelmek (ábrázolása): 3
Izgalom: 4,5

Hát ez furcsa könyv volt. Olyan, mintha egy romantiks történetet akart volna az író belegyömöszölni egy száraz történelemkönyvbe. Vagy fordítva. Ayşe Kulin középszerű író, nem kedveltem meg a stílusát. Nem túl eredeti ötletből született a regény, ami a boszniai háború történetét mutatta be egy család sorsán keresztül. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából nemigen meggyőző, a könyv világa korlátozottan átélhető. Kulin nem helyezett különösebb hangsúyt a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A történet egyébként – a száraz történelmi dokumentumszerű betétektől eltekintve – mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

Klaudia29>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Ha egyetlen mondattal kellene összefoglalnom: Hihetetlen, hogy mi mindenre képes az emberi brutalitás a vallás érdekében.

pevike>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Nem tetszett, csalódott vagyok. Az egyik problémám az vele, hogy az írónő nem tudta eldönteni, hogy milyen műfajú könyvet akar írni. Az első felében oldalakon keresztül részletezi a politikai eseményeket, ami egy egyetemi szakkönyvnek is becsületére válna, a szereplők pedig csak annyit csinálnak, hogy megbeszélik egymás között, hogy melyik politikus éppen mit mondott és mit csinált. Én értem, hogy be akarta mutatni, hogy a valóságban így történt, és hiteles is, de annyira száraz, hogy még nekem is sok, pedig én töri szakos voltam. A sztori meg eközben édeskevés. A könyv második fele a háborús eseményekkel már egy kicsit jobb ilyen téren, ezért kap kegyelemből másfél csillagot – pedig a végén erős késztetést éreztem, hogy még ennél is kevesebbet adjak. A második nagy problémám az érzelmek hiánya. Nyilván a könyv szerencsétlensége, hogy pont Katie McGarry után sikerült kézbe vennem, de most nagyon hiányolom az érzelmeket. Tudom, hogy előítélet, bocsánat is érte, de török szerző kapcsán a szultán háreme és hasonló ponyvák jutottak eszembe róla. Az érzelmi szint kb. annyi, mint azokban a szappanoperákban. Pedig bele lehetne vinni érzelmeket, spoiler. Ezt az érzelmi sivárságot nem tudom megmagyarázni azzal, hogy főhősnőnk elfásult a háborúban, mert a könyv elején erről még szó sincs. Ráadásul a könyv második felében néha hirtelen bedob valami borzalmat, olyan részletességgel ecsetelve, hogy még gyomorforgatóbb legyen. Ezek a részek számomra nagyon megdöbbentőek voltak, miközben a könyv maga kevés más érzelmet váltott ki. Olyan érzésem volt, mint mikor véletlenül bekapcsolok egy híradót: lelőtte, megerőszakolta, feldarabolta… Emiatt tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlom ezt a könyvet! A harmadik nagy problémám a vége. 80 oldallal a vége előtt ott tartunk, hogy állnak a mentőautó mellett és várnak. Gondoltam, na most jön valami izgalmas, kalandos menekülés, utazás, áttörés a szerb blokádokon. Óriásit tévedtem. Ezen a ponton elkezdi nekem részletezni a bosnyákok eredettörténetét. Komolyan. Előkap egy 1200-as években játszódó sztorit, tök új szereplőkkel, akik semmilyen, de semmilyen szállal nem kapcsolódnak az eddigi szereplőinkhez, csak ugyanabban az országban élnek. A könyv első felében is volt pár ilyen időben ugrálás, az is zavar, de akkor legalább a főhősünk dédapjának a sztoriját mesélte el, és abban is csak annyi volt a lényeg, hogy emigrál Isztambulba. Ez a bosnyák eredettörténet megint tartalmaz több oldal száraz leírást, néhány szexjelenetet, amit nem is érettem, hogy hogy került ide – ha gonosz lennék azt mondanám, hogy a 300. oldalon az írónő rájött, hogy még nem írt szexjelenetet, pedig az kell, és a főszereplőink a borzalmak után jelenleg nem voltak ehhez megfelelő állapotba, hát kapjunk elő valami régi sztorit. Miután kiveséztük ezt a sztorit, aminek megint csak annyi az értelme, hogy hazaszeretet, maradt 10 oldal a könyvből, és elindul a mentőautó. És vége. Én meg néztem, hogy mi van? Ennyi? Ennyire nem tudta befejezni a történetet? Mert ez nem befejezés, nem lezárás. Nagyon csalódott voltam.
A holokauszt könyvekre mindig azt mondom, hogy fontosak, mert az emberiségnek emlékeznie kell. A többi tömeggyilkosságra és háborús bűnre is emlékezni kell, annál is inkább, mivel nem világméretűek voltak, mint a holokauszt, csak lokálisak, ezért az emberek hajlamosak megfeledkezni róluk. Pedig hasonló dolog történt: a vallásuk miatt lemészárolták vagy táborba zárták az embereket, egész falvakat írtottak ki, több százezer embert, mert volt egy őrült, aki hatalmat kapott. És megrázó a tudat, hogy mindezt 1992-ben, tőlünk néhány ezer kilométerre, miközben én néztem a Kacsameséket. Igen, fontosak az ilyen történetek, mégis azt mondom, hogy ezt ne olvassátok el. Keressetek egy másikat ebben a témában, hátha az jobban van megírva. Nem lesz nehéz, ennél szinte csak jobban lehet megírva egy könyv.

1 hozzászólás
Frukci>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Most olvastam el. Úgy került a kezembe, hogy 4 csodás napot töltöttünk Szarajevóban. Elvarázsolt a város, a multikulturális jellege, szívembe zártam. Hazajöttem, a varázs megmaradt, és tudni akartam még többet erről az országról, az alig 25 éve átélt borzalmairól.
A könyv pedig ezek után csalódás volt, pontosan ugyanazokat a dolgokat tudnám leírni, amit @pevike. Vannak benne jó részek, vannak követhetetlenek, és vannak teljesen érthetetlenek, feleslegesek. Nem azt kaptam, amit vártam, no és, hogy nincs is vége?

Aida>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Egy kincsesbánya ez a téma, ki lehetett volna hozni belőle egy nagyon jó könyvet. Sajnos nem sikerült.

Bernie21>!
Ayşe Kulin: Szarajevó rózsája

Tulajdonképpen tetszett, érdekes volt. Már gyerekkorom óta érdekelt a délszláv konfliktus, szerettem volna többet tudni róla, és arra ez a könyv tökéletes volt. Igazából a háttérsztori is jól ki lett találva, egész valósághű. Nimeta néhányszor halálra idegesített a határozatlanságával, meg hogy sohase tudta eldönteni, mit akar, aztán megsértődött mindenen és mindenki elég sokat lelkizett, tépelődött. Kicsit fura nekem az is, hogy a családtagok néha olyan közömbösnek, visszafogottnak tűntek egymáshoz, mint az idegenek és pl. az anyukájával is sokszor úgy beszélt, mint egy kutyával. Tudom, más kultúra, lehet, hogy náluk ez a normális, nekem szokatlan.
Szóval a sztori érdekes volt, amire kíváncsi voltam, megtudtam, a szerelmi szál majdhogynem mellékes volt. Engem nem igazán zavart a „vége”, mert igazából a a történet lényege Szarajevó ostroma és Jugoszlávia felbomlása volt, nem pedig egy bosnyák család története vagy a szerelmi háromszög.
Az egyetlen zavaró rész számomra a végén a 75 oldalnyi bosnyák történelem majdnem a kezdetektől, szerintem túl részletes volt. Biztos, hogy lényeges abból a szempontból, hogy megértsük, miért került Bosznia ilyen helyzetbe, de lehetett volna ezt a részt rövidebbre fogni, és inkább Szarajevó ostromáról írni többet.


Népszerű idézetek

Cs_N_Kinga>!

A holnap puskaport, golyózáport, bombákat és vért tartogatott számukra. Ugyanakkor tudat alatt mindketten a „szebb napok”-at várták. Mert az emberek, legyen bár eltérő a vallásuk, annak ellenére, hogy sok fájdalommal, erőszakkal és kiontott vérrel találkoznak életük során, mégis mindig reménykednek egy szebb világban. Az élet tulajdonképpen maga az örökké tartó reménykedés.

369. oldal

tamaracs922>!

És azután, ahogy már sokszor megtette, hátat fordít neki és elsétál, és közben igyekszik majd nem támolyogni.

Klaudia29>!

Mindenki ördög, aki Isten nevében és Istenre hivatkozva kínoz meg másokat és ontja ki mások életét!

Cs_N_Kinga>!

Nem siettek a segítségükre, mert azoknak a fejlett országoknak a vezetőit elsősorban a kőolaj-lelőhelyek motiválták, és ezen a más vallású nép által lakott terület nem tört fel kőolaj. És azért sem siettek a segítségükre, mert ezek a vezetők pontosan tisztában voltak azzal, hogyha bármilyen fegyveres konfliktus során akár egyetlenegy katonájuk is életét veszti, akkor a demokráciának nevezett rendszer a választásokon majd számon fogja kérni ezt rajtuk, és ez szavazatvesztést fog eredményezni. Éppen ezért a nyugati országok vezetői szüntelenül összegyűltek, és súlyosan elítélték a történeteket, majd visszatértek a hazájukba azzal nyugtatgatva lelkiismeretüket, hogy foglalkoztak az üggyel.

210. oldal

Cs_N_Kinga>!

A világ nem akarta meghallani a bosnyák államfő, Izetbegovic, valamint az Egyesült Nemzetek boszniai követének, Mehmet Sacirbeynek a segélykiáltásait. Úgy tettek, mintha nem akarnák tudomásul venni a borítékba tett és elküldött bizonyítékokat. A nyugati államok jelentették az egyetlen olyan erőt, amely megálljt tudott volna parancsolni a borzalmaknak. Ehelyett azonban mérhetetlen flegmasággal viseltettek a történetek iránt, és szemet hunytak a tőszomszédságukban zajló emberiesség ellenes bűncselekmények felett.

227. oldal

Cs_N_Kinga>!

Ám, amikor a táborokban készített felvételeket elkezdték sugározni a nemzetközi televíziós csatornákon, valami megmozdult a világban. Olyan volt, mintha a világ vezetőinek a lelkiismeretét csak és kizárólag a tévéképernyőn keresztül lehetett volna megszólítani.

227. oldal

KNW I>!

Miközben, mint egy film, lepergett a szeme előtt minden, amit a találkozásuk óta átéltek, az arcán könnycseppek peregtek le.

24

1 hozzászólás
serengeti P>!

Bár Nimeta tudta, hogy anyja folyton beleüti az orrát a dolgaiba, nem foglalkozott vele.


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Paullina Simons: A bronzlovas
Amy Harmon: Homokból és hamuból
María Dueñas: Öltések közt az idő
Robin LaFevers: Sötét diadal
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Fábián Janka: Lotti öröksége
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Bernhard Schlink: A felolvasó