Veszett ​világ 35 csillagozás

Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?
Ayn Rand: Veszett világ Ayn Rand: Veszett világ

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ayn ​Rand korszakalkotó regénye – amely először 1957-ben jelent meg – több mint négy évtizede bestseller, és egyúttal intellektuális mérföldkő. Olyan emberről szól, aki azt mondta, hogy megállítja a világ motorját – és megtette. Vajon pusztító vagy a legnagyobb felszabadító volt? Miért kellett az ellenségei helyett azokkal megvívnia a csatáját, akik leginkább hiányolták – és miért kellett legkeményebb csatáját az ellen a nő ellen megvívnia, akit szeretett? Mi egyáltalán a világ motorja – és minden ember hajtóereje?

Ez a roppant távlatokat átölelő regény emberi életek és sorsok bámulatba ejtő panorámáját tárja elénk: az értéktelen világfivá váló teremtő géniusztól… a nagy acélgyárosig, aki nem tudja, hogy saját pusztulásáért dolgozik… a filozófusig, aki kalózzá válik… a zeneszerzőig, aki megdicsőülése éjszakáján mond le a karrierjéről… a nőig, aki egy transzkontinentális vasutat irányít… a pályaudvar alagútjainak legalacsonyabb pályamunkásáig.

Az emberfeletti hősök… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Alexandra, Pécs, 2018
1032 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632971124
>!
Alexandra, Pécs, 2009
1030 oldal · ISBN: 9789632971124 · Fordította: Kovács Lajos

Kedvencelte 8

Most olvassa 12

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Rilla3
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

Csak néhány kósza gondolat, ami felmerült bennem olvasás közben és után:

Érdekesnek találom az alapötletet, de nem bántam volna egy kicsivel rövidebb verziót. ( 1048 oldal; azért szenvedtem vele külnösen, mert csak elektronikusan jutottam hozzá és nem szeretek képernyőről olvasni)
Úgy érzem, egy kicsit túl lett nyújtva a történet és elég sok ismétlésbe futottam bele, ami jócskán rombolta az olvasási kedvemet. Lendületesen indult az olvasás, aztán megtorpant, de végét is elég gyorsan daráltam be (a spoiler-beszédet követő rész kifejezetten tetszett – a legvége viszont nem, azt kicsit túlzónak éreztem)
Az előszó eléggé spoileres, már abból is kiderül, hogy a szereplőket egy-egy filzófiai gondolat megtestesítéséért alkotta meg az író és ennek megfelelően kicsit merevek, laposak maradtak, néhol nehezen tudtam elfogadni őket spoiler (Megjegyzés: már Az ősforrásban feltűnt, hogy az írónőnek érdekes elképzelései vannak a szexről, ez most is visszaköszönt. Nem tudom – és nem is akarom tudni! – mi vitte rá, hogy mindkét könyvében az erőszakos szex, a nő „leigázása” hozza össze a szereplőket egy hosszabb távú kapcsolatra, mindenesetre érdekes elképzelés… (nem, nem „csöpögős” verziót szerettem volna, de ez valahogy nem áll össze a fejemben)
Sokat rontott a stíluson a rengeteg szájba adott mondat – vagyis az, hogy csakis bizonyos gondolatok kimondására hozta létre a szereplőket a szerző*, így a karakterek nem igazán lettek megkülönböztethetőek – tisztelet a kivételnek. Mintha a könyv java részében saját magával beszélgetett / vitatkozott volna az író, amit megértek a kiindulási alapot tekintve, de nekem hozzátartozna a regényhez az jól megkülönböztethető szereplők sora.
Minden újabb felbukkanó szereplőről írt néhány mondatos bemutatást, de nekem ez nem volt elég ahhoz, hogy nyomom tudjam követni ki kicsoda, néha el kellett gondolkodnom, hogy ez vagy az a szereplő hogy is került a képbe.
Az ősforrást személy szerint jobban szerettem, annyival jobban, hogy a ennek a közepe táján 3-3,5 csillag lebegett a lelki szemeim előtt, a lezárás előtti szakasz miatt viszont 4 lett belőle.

*Egy helyen említi is, hogy XY ezt mondta volna, ha meg tudta volna fogalmazni az érzéseit – köszi…

1 hozzászólás
>!
Lily_Sz
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

A kapitalizmus grandiózus dicsérete, avagy kapitalista utópia. $
Hogy remekmű-e? Az kétségtelen.
A legnagyobb erőssége, hogy gondolkodásra ösztönöz. Bár erőltetett menetben olvastam, folyton vitatkoztam vele, néha meg egyetértettem. De gyakrabban vitatkoztam.
A darabjaira hulló világot tökéletes közönnyel ábrázolja. Minden utópia „embertelen” és „istentelen”, ez is az: az emberiség csupán maroknyi kiválasztottjának, a „tökéletes emberek”-nek kínálja fel Atlantiszt – ezúttal ateista, kapitalista paradicsomként. A paradicsomba csak az ahhoz felnövő, tökéletessé váló emberek léphetnek be. A vallások is így hirdetik a mennyet… A mű persze irdatlanul vallásellenes. Érdekesnek éreztem egy motívumot: a középkori inkvizícióra gondoltam mindig, amikor a kiválóság üldözéséről beszélt, mégis az itt felvázolt világ néha mintha nem is állna olyan távol a középkortól (ld. pl. a földesúr tulajdonában lévő utat, a rászorulókról való gondoskodás teljes hiánya stb.)…
Regényhez képest számomra nagyon hiányoztak a szimpatikus karakterek (talán az egy, Eddie-t kivéve). A főszereplő Dagny-t egy jelenet kivételével nem tudtam megkedvelni, egyszerűen ridegnek éreztem, Francisco-t, Hank-et, John-t ugyanígy. Rendkívüli tehetségű emberek, de egyszerűen valahogy „embertelenek” – és, nem nem azért, mert nem fogtam fel a mondanivalót. Gyökértelenek, árvák, meddők. Szerelmi szál meg minek bele? Na, azt tényleg feleslegesnek éreztem. A szexualitás ábrázolása viszont üdítő volt: itt aztán lehántotta róla asz író az összes romantikus cukormázt, minden álszenteskedés nélkül mutatta be a maga ösztönlényi valójában.
A mű alapvető tételeivel nem tudok azonosulni. Szerintem az igazi „vadkapitalizmus” éppúgy „bellum omnium contra omnes” állapotra vezetne, mint az itt ábrázolt „államszocializmus”. Atlantisz rendkívüli árvák szigete maradna csupán. A világunkat mindennek valami torz elegye jellemzi most: pénzemberek irányítják, vannak szociális transzfer-rendszerek is (már ahol) stb. – tehát akár a cselekmény elején is állhatunk, vagy a folytatásban (?). A kérdés talán az, hogy lehet-e bármi tökéletes, ami emberi? Az ember racionális intelligens lény (már aki), de emellett emocionális lény is (már aki) – és az érzelmek világában minden helyet kap az irracionalitás… Az általa bemutatott karakterek annyira istenien tökéletesek, hogy már nem is emberek, ezt gondolom, ez van – meglehet, hogy „hibásak a premisszáim”. Azért persze van hová fejlődni, és ha az ember képes lenne elérni egy szellemi felnőttkort, akár még a mennyet is lehozhatná a földre (ami természetesen magában foglalná a kiválóság méltó elismerését végre, és és azt, hogy mindenhol az arra kompetensek irányítanának), de akkor sem válna istenné. De ahhoz a világot a filozófusoknak kellene vezetni…
Szóval, a legnagyobb erőssége, hogy gondolkodásra ösztönöz.

>!
Alexandra, Pécs, 2009
1030 oldal · ISBN: 9789632971124 · Fordította: Kovács Lajos
>!
rakosadrian
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

kapitalista mém

>!
Pearly85 P
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

Nagyon jó könyv. Izgalmas, és nagyon jó gondolatok vannak benne.
Hasonló a világnézetem, mint az írónőjé, de ez a könyv nagyon sokszor elgondolkodtatott…
Mindenkinek nagyon ajánlom!

>!
rodicaindia
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

Csak fogom a fejem, es ugy erzem mintha most is ez tortenne,max nem ennyire sarkitva…
Nagyon gondolat ebreszto konyv, kicsit hosszura sikerult, de az iro mindenre kiter, minden apro kis mozzanatra, gondolatra. Erdemes ravennie magat az embernek.

>!
Kristóf_Simon
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

A könyv az első pillanattól megragadott az általa vázolt világgal és főleg az emberi pszichére és gondolkodásmódra kiterjedő elképzelt valóságával. A tömegember és a felkapaszkodott, tehetségtelen álértelmiségiek által lakott világban játszódó történet szinte minden vonatkozásában lenyűgözött, de akkor tetszett legjobban amikor igyekezett mélyebben taglalni a felvázolt alternatív valóság részleteit, az indítékokat, világnézeteket, elképzeléseket és mindezt úgy, hogy a főhös(ök) személyében mindig volt egy beépített ember aki feltette a folyamatosan bennem felmerülő kérdéseket és megpróbálta megfejteni az értelmetlennek és egyértelműen ostobaságnak tűnő döntések hátterét.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért nem működhet a kommunizmus elvrendszere a valóságban biztos, hogy ezt a könyvet ajánlanám neki. Zseniálisan figurázza ki az egyenlőségről és az emberi szükség jogáról nagy gondolkodók által szőtt rózsaszín hálót és szembesíti az olvasót az átlagember végtelen önzésével, tudatlanságával és hálátlanságával. Nem mondom, hogy a könyv aktuálisabb mint valaha lévén, hogy a rendszerváltás előtti kelet-európai országok lakosainak erős szívvel ajánlanám így utólag, de az emberi természet azóta sem változott és a posztmodern világunkban egyre vakítóbban villantja ki foga fehérjét, ezért minden emberi viselkedésforma ami a könyvben szerepel tetten érhető ma is.
Ahogy a gyenge ember az erős vállán állva ordítja, hogy ő a világ ura, az emberiség jövője, eszmék megtestesítője és egy új kor elhozója.
Egyetlen probléma van a könyvvel, hogy baromi hosszú. Bőven akadnak (főleg leíró) részek amelyeket szívbaj nélkül ki lehetett volna hagyni és teljes élményt kapunk úgy is. De ettől függetlenül mestermű.

1 hozzászólás
>!
kágébé
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

védőbeszéd a kapitalizmus mellett.

meggyőző & hiteles.

amilyen vastag,

annyira remek.

tetszett.

>!
Nikolett_Kónya
Ayn Rand: Veszett világ

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

Szia! Mint sokan mások régóta várok a könyvre, mindeddig sikertelenül. Nagyon szívesen megvenném, ha már kiolvastad és nem tartasz rá igényt. :) köszönettel: Niki


Népszerű idézetek

>!
zsofi017

– Francisco, melyik a leghitványabb emberfajta?
– A céltalan.

97. oldal

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
Cormia

De mi értelme az egésznek, egyébiránt? Mi az ember sorsa? Hát nem mindig az volt, hogy hiába reménykedjék? A bölcs ember az, aki meg sem kísérel remélni.

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
Panni777

– Szóval ön azt gondolja, hogy a pénz minden rossz gyökere? A pénz olyan csereeszköz, amely nem létezhet megtermelt áruk és az árukat megtermeli képes emberek nélkül. A pénz annak az elvnek az anyagi formája, hogy emberek, akik üzletelni kívánnak egymással, kereskedés útján kell, hogy tegyék, és értéket kell adniuk értékért. A pénz nem a lejmolók eszköze, akik könnyekkel igénylik az ember termékét, sem a fosztogatóké, akik erővel veszik el. A pénzt csak azok az emberek teszik lehetővé, akik termelnek. Ezt tekinti ön rossznak? Amikor pénzt fogad el az erőfeszítéseiért cserébe, csak abból a meggyőződésből teszi, hogy kicseréli mások erőfeszítéseinek a termékére. Sem a könnyek óceánja, sem a világ összes fegyvere nem tudja azokat a pénztárcájában lévő papírdarabokat azzá a kenyérré átalakítani, amire szüksége van azért, hogy megérje a holnapot. Azok a papírdarabok, amelyeknek aranynak kellett volna lenni, a megbecsülés jelei, az ember igényét jelzik azoknak az energiájára, akik termelnek. Az ember pénztárcája az ember nyilatkozata arról a reményről, hogy valahol a világon vannak, akik nem élnek vissza azzal az erkölcsi evvel, ami a pénz gyökere. Ezt tekinti ön rossznak? Megvizsgálta már valaha a termelés gyökerét? Nézzen csak meg egy villamos generátort, és mertje azt mondani magának, hogy azt a tudatlan barmok izomereje alkotta. Próbáljon csak megtermelni egy búzaszemet, anélkül a tudás nélkül, amit olyan emberek hagytak hátra, akik először felfedezték. Próbálja előteremteni élelmét csupán testi mozdulatok révén, és akkor megtudja, hogy az emberi elme a gyökere valamennyi megtermelt árunak, és minden javaknak, amelyek valaha is léteztek a földön. Ám ön azt mondja, hogy a pénz az erősek a gyengék kontójára teremtik. Milyen erőre gondol? Ez nem a fegyverek és az izom ereje. A gazdagság az ember gondolkodóképességének a terméke. Akkor a pénzt az az ember, aki feltalál egy motort, azok kontójára teremti, akik nem találják fel? A pénz tehát az intelligensek a bolondok kontójára teremtik? A tehetséges a tehetetlen kontójára? A pénzt minden becsületes ember erőfeszítéssel teremti, képességének arányában, mielőtt még a lejmolók és a fosztogatók elvehetnék tőle. A becsületes ember pedig az, aki tudja, hogy nem fogyaszthat többet, mint amennyit megtermel. A pénzzel folytatott kereskedelem a jóhiszemű ember törvénykönyve. A pénz azon az axiómán nyugszik, hogy minden ember saját elméjének és saját erőfeszítésének a tulajdonosa. A pénz nem tesz lehetővé olyan hatalmat, amely előírja az ember erőfeszítésének értékét, kivéve más ember tudatos döntését, aki hajlandó saját erőfeszítését viszonzásként eladni. A pénz lehetővé teszi, hogy áruinkért és munkánkért megszerezzük azt, amit annak érnek, aki megveszi őket, de nem többet. A pénz csak olyan ügyleteket enged meg, amelyek a kereskedők önkéntes ítélete alapján, kölcsönös előnyökkel járnak. A pénz annak elismerését követeli tőlünk, hogy saját javunkra és ne saját ártalmunkra, a nyereségre és nem a veszteségre kell dolgoznunk. Annak elismerését követeli, hogy nem igavonó barmok, akik arra születtek, hogy hordozzák a nyomorúságunkat, hogy értékeket és nem sebeket kell felkínálnunk, hogy az emberek közti közös kötelék nem a szenvedés, hanem az áruk cseréje. A pénz azt követeli, hogy ne a gyengeségünket adjuk el az emberi hülyeségnek, hanem a tehetségünket az értelmüknek, azt követeli, hogy ne a felkínált legsilányabbat vegyük meg, hanem a legjobbat, amit a pénzünkért találunk. És ha az ember a kereskedelemből él, és végső döntőbírójaként az ésszel és nem erővel, akkor a legjobb termék győz, a legjobb teljesítmény, a legjobb teljesítmény, a legjobb ítéletű és legtehetségesebb ember, és termelékenységének szintje jelzi jutalmának szintjét. E a törvénykönyve annak az életnek, amelynek eszköze és törvénykönyve a pénz. Ezt tekinti ön rossznak? A pénz csak eszköz. Elvisz bennünket bárhova, ahová kívánjuk, de nem helyettesít bennünket a sofőr szerepében. Megadja nekünk a vágyaink teljesítésének eszközét, de nem lát el bennünket vágyakkal. A pénz csapás azoknak, akik megpróbálják megfordítani az oksági törvényt, azoknak, akik azzal próbálják helyettesíteni az elmét, hogy ráteszik a kezüket az elme termékeire. A pénz nem vásárolja meg a boldogságot annak, akinek nincs elgondolása arról, mit akar: a pénz nem ruházza fel értékrenddel, ha elkerülte annak tudását, mit értékeljen, és nem ruházza fel céllal, ha elkerülte a döntést, hogy mit keressen. A pénz nem vesz intelligenciát a bolondnak, sem csodálatot a gyávának, sem tiszteletet a hozzá nem értőnek. Az, aki megpróbálja a nálánál különbek elméjét megvenni, hogy szolgálják és pénzével helyettesíti az ítéletet, az alacsonyrendűek áldozataként végzi. Az intelligensek elhagyják, de a csalók és szédelgők az általa fel nem fedezett törvény vonzásának engedelmeskedve köré sereglenek: e törvény kimondja, hogy az ember nem lehet kisebb a pénzénél. Ezt nevezi ön rossznak? Csak az az ember alkalmas arra, hogy vagyont örököljön, akinek nincs szüksége rá, aki megteremtené saját vagyonát, mindegy, hol kezdte. Ha egy örökös méltó a pénzére, az szolgálja; ha nem, elpusztítja. De ön ezt látván azt kiáltja, hogy a pénz megrontotta. Igazán? Vagy ő rontotta meg a pénzét? Ne irigyeljék a méltatlan örököst; a vagyona nem az önöké, és önök sem vennék nagyobb hasznát. Ne gondolják, hogy szét kellett volna osztani önök között; ha ötven parazitával terheljük meg a világot egy helyett, az nem hozza vissza a holt erényt, amit a vagyon megtestesít. A pénz élő erő, amely elpusztul gyökerei nélkül. A pénz nem szolgál olyan elmét, amely nem méltó hozzá. Emiatt nevezi ön rossznak? A pénz a fennmaradásunk eszköze. Az ítélet, amit kimondunk a megélhetésünkről, egyúttal az életünkről mondott ítélet is. Ha a forrása romlott, akkor kárhozatra ítéltük saját létünket is. Csalással szereztük a pénzünket? Azzal, hogy cinkosként segítettük mások bűneit vagy az emberi butaságot? Azzal, hogy abban a reményben szórakoztattuk a bolondokat, hogy többet szerzünk, mint amennyit képességünk megérdemel? Azzal, hogy leszállítjuk a mércénket? Azzal, ha megvetett munkát végzünk megvetésünk megvásárlóinak? Ez esetben a pénzünk egy pillanatnyi vagy egy pennyt érő örömöt sem nyújt nekünk. Akkor minden, amit vásárolunk, nem hódolat lesz számunkra, hanem szemrehányás; nem teljesítmény, hanem emlékeztetés a szégyenünkre. Akkor üvöltünk, hogy a pénz rossz. Rossz, mert nem helyettesíti az önbecsülést. Rossz, mert nem hagyja, hogy élvezzük elfajulásunkat? Ez a gyökere az ön pénzgyűlöletének? – Vagy azt mondja, a pénz szeretete a gyökere minden rossznak? Valamely dolgot szeretni annyit jelent, hogy ismerjük és szeretjük a természetét. A pénz szeretete annak a ténynek a tudása és szeretete, hogy a pénz a bennünk levő legjobb erők teremtménye, és annak kulcsa, hogy erőfeszítésünket elcseréljük az emberek legjobbjainak erőfeszítéséért. Az, aki eladná a lelkét egy ötcentesért, az, aki a leghangosabban kiáltja világgá a pénz iránti gyűlöletét… és jó oka is van, hogy gyűlölje. A pénzszeretők hajlandóak dolgozni is érte. Tudják, hogy képesek kiérdemelni. Hadd nyújtsak át egy tippet az emberi jellemek kulcsaként: az, aki kárhoztatja a pénzt, tisztességtelenül szerezte; az, aki tiszteli, megérdemelte. Mentsük az életünket mindenkitől, aki azt mondja, hogy a pénz gonosz. Ez a mondat egy közelgő lejmoló lepráscsengője. Mindaddig, amíg emberek élnek együtt a földön, és eszközre van szükségük az egymás közti üzleteléshez, a pénz egyetlen pótléka, ha arról lemondanak, a fegyverek csöve. Ám ha elő akarjuk teremteni vagy meg akarjuk tartani, a pénz a legnagyobb erényeket követeli tőlünk. Azok az emberek, akikben nincs bátorság, büszkeség vagy önbecsülés, azok, akiknek nincs erkölcsi érzékük a pénzükhöz való jogukhoz, és nem hajlandók úgy megvédeni, mint az életüket, akik mentegetőznek, mert gazdagok, nem maradnak gazdagok soká. Ők természetes csalétkek a kövek alatt évszázadok óta leselkedő fosztogatók rajai számára, akik előmásznak egy olyan ember szagára, aki könyörög azon bűnéért való megbocsátásért, hogy vagyona van. Sietni fognak, hogy megszabadítsák bűnétől és életétől, miként meg is érdemli. Ekkor tapasztaljuk meg a kettős értékrendű emberek felemelkedését, azokét, akik erőből élnek, mégis azokra számítanak, akik a kereskedelemből élnek, hogy megteremtsék zsákmányolt pénzük értékét. Ezek az erény autóstopposai. Egy erkölcsös társadalomban ezek a bűnözők, és a törvényeket azért írják, hogy megvédjenek bennünket tőlük. Ám amikor a társadalom jog szerinti bűnözőket és törvényes fosztogatókat teremt, azaz olyan embereket,akik erővel ragadják el a fegyvertelen áldozatok vagyonát, a pénz teremtőjük megtorlója lesz. Az ilyen fosztogatók biztonságosnak tartják védtelen emberek kirablását, mihelyt elfogadták az azokat lefegyverző törvényt. Ám zsákmányuk más fosztogatók mágnesévé válik, akik úgy veszik el tőlük, ahogy szerezték. Ekkor a verseny nem a legrátermettebbek számára folytatódik, hanem a brutalitásban legirgalmatlanabbak között. Amikor az erő a szabály, a gyilkos legyőzi a zsebtolvajt. És ekkor a társadalom eltűnik a romokban és az öldöklésben. Kívánják tudni, vajon közeleg-e ez a nap? Nézzék a pénzt! A pénz egy társadalom erényének a barométere. Amikor azt látják,hogy a kereskedelem nem megegyezés, hanem kényszer alapján működik; amikor azt látják, hogy a termelés érdekében olyan emberek engedélye szükséges, akik nem termelnek semmit; amikor azt látják, hogy a pénz azokhoz folyik, akik nem árukkal, hanem kegyekkel kereskednek, amikor azt látják, hogy az emberek korrupcióval és protekcióval gazdagabbak, mint munkával, és a törvényeik már nem önöket védik ellenük, hanem azokat védik önök ellen; amikor azt látják, hogy a korrupciót megjutalmazzák, és a tisztesség önmagunk feláldozása lesz, akkor tudhatják, hogy társadalmunknak vége. A pénz oly nemes közeg, hogy nem verseng a fegyverekkel és nem egyezkedik a brutalitással. Nem engedi meg egy ország fennmaradását félig tulajdonként, félig prédaként. Amikor a pusztítók megjelennek az emberek között, azzal kezdik, hogy elpusztítják a pénzt, mert a pénz az emberek védelme és a morális lét alapja. A pusztítók megszerzik az aranyat, és tulajdonosainak egy hamis papírkupacot hagynak. Ez megöli az objektív értékeket, és az embereket egy önkényes értékmegállapító önkényes hatalmának szolgáltatja ki. Az arany objektív érték volt, a megtermelt javak megfelelője. A papír jelzálog a nem létező javakon, amelyet egy azokra irányított puska támaszt alá, akiktől a javak megtermelését várják. A papír a törvényes fosztogatók által kiállított csekk egy olyan számlára, amely nem az övék: az áldozatok erényének számlájára. Figyeljék azt a napot, amikor azzal a jelzettel pattan vissza: „A számla fedezet nélküli”. Amikor a fennmaradás eszközeit gonosszá teszik, ne várják, hogy az emberek jók maradjanak. Ne várják, hogy erényesek maradnak, és elveszítsék az életüket azért, hogy az erkölcstelenek takarmányává váljanak. Ne várják, hogy termeljenek, amikor a termelést büntetik és a fosztogatást jutalmazzák. Ne tegyék fel a kérdést: „ki rombolja le a világot?” Önök. Itt állnak a legnagyobb termelő civilizáció legnagyobb eredményeinek a közepén, és azon tanakodnak, miért omladozik minden önök körül, amikor elítélik éltető vérét… a pénzt. Úgy néznek a pénzre, mint egykor a vadak, és csodálkoznak, miért kúszik vissza a dzsungel városaik peremére. Az emberi történelem során a pénzt mindig elragadták az ilyen vagy olyan jelzésű fosztogatók, akiknek a neve változott, de módszerük ugyanaz maradt: megragadni a javakat erővel, és megkötve, lealázva, becsmérelve, becsületüktől megfosztva tartani a termelőket. Az a kifejezés a pénz gonoszságáról, amit oly jogos elszántsággal hajtogatnak, abból a korból származik, amikor a javakat rabszolgák munkájával termelték. Rabszolgákéval, akik azokat a mozdulatokat ismételték, amiket egyszer valaki felfedezett, és aztán változatlanul hagyta őket évszázadokig. Addig, amíg a termelést az erő uralta, és a javakat hódítással szerezték meg, nem sok meghódítandó volt. A pangás és éhezés századaiban az emberek mégis a kard, a születés, a hivatal arisztokráciájaként magasztalták a fosztogatókat, és szolgaként, kereskedőként, boltosként, iparosként megvetették a termelőket. Az emberiség dicsőségére, először és utoljára, létrejött a pénz országa is márpedig számomra nincs magasabb és tisztelgőbb hódolat Amerika előtt, mint ez, mert ez azt jelenti: az ész, az igazság, a szabadság, a termelés, a teljesítmény országa. Az ember elméje és pénze első ízben szabadult fel, és nem volt hódítással szerzett vagyon, csupán munkával szerzett, és a kardosok és szolgák helyett megjelent a javak valódi előállítója, a legnagyobb munkás, az emberi lény legmagasabb típusa: az önmagát megteremtő ember, az amerikai iparos. Ha megkérnek, nevezzem meg az amerikaiak legbüszkébb sajátosságát, azt a tényt választanám, mivel ez magában foglalja az összes többit, hogy ez a nép alkotta a „pénzt teremteni” kifejezést. Semelyik másik nyelv vagy nép nem használta ezt a kifejezést korábban; az emberek mindig azt gondolták, hogy a vagyon, a javak, valami állandó minőség… elragadható, elkönyöröghető, örökölhető, elosztható, elzsákmányolható vagy kegyként megszerezhető. Az amerikaiak értették meg először, hogy a vagyont teremteni kell. A „pénzt teremteni” szavak az emberi moralitás lényegét ragadják meg. Mégis ezekért a szavakért ítélték el az amerikaiakat a fosztogatók földrészeinek korhadt kultúrái. Most a fosztogatók hitvallása sodorta önöket oda, hogy a legbüszkébb teljesítményüket a szégyen fémjelének, boldogulásukat bűnnek, legnagyobb embereiket: az iparosokat sötét gazembereknek, bámulatos gyáraikat a fizikai munka, a korbács hajtotta rabszolgák eredményének tekintsék, mint az egyiptomi piramisokat. Annak a semmirekellőnek, aki azon szenveleg, hogy nem lát különbséget a dollár hatalma és a korbács hatalma között, saját bőrén kellene megtanulni a különbséget. Ahogy, mint gondolom, meg is fogja tanulni. Addig, amíg, és hacsak nem jönnek rá, hogy a pénz minden jó gyökere, saját pusztulásukat keresik. Amikor a pénz megszűnik az emberek egymás közti ügyleteinek eszköze lenni, akkor az ember más ember eszközévé lesz. Vér, korbács és fegyver… vagy dollár. Válasszanak, nincs más, az idő pedig fogy.

371. oldal

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
Kristóf_Simon

Ha azt mondod egy szép nőnek, hogy szép, mit adtál neki? Ez nem több ténynél, és neked semmibe sem kerül. Ám, ha egy csúnya nőnek mondod azt, hogy szép, azzal tiszteled meg, hogy megcsúfolod a szépség fogalmát. Ha egy nőt az erényeiért szeretsz, annak nincs jelentése. Megérdemelte, ez a fizettség és nem ajándék. Az igazi ajándék az, ha a bűneiért szereted anélkül, hogy kiérdemelné és megérdemelné. Ha a bűneiért szereted, azzal dacolsz minden erénnyel az ő kedvéért – márpedig ez a szerelem igazi hódolata, mert feláldozod a lelkiismereted, az értelmed, az integritásod és a mérhetetlen önbecsülésed.

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
bgyula91

Mi rossz van abban, ha egy filozófus egy országúti büfét vezet? Vagy egy dohánygyárat, mint most? Minden munka filozofikus tett. És ha az emberek megtanulják, hogy a termelőmunkát és annak forrását erkölcsi értékrendjük mércéjének tekintsék, akkor elérik a tökéletességnek azt az állapotát, amely az a születési joguk, amit elvesztettek… Mi a munka forrása? Az emberi elme, az értelmes emberi elme, Miss Taggart.

653. oldal, III. rész, I fejezet - A azonos A-val (Alexandra 2018)

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
Kristóf_Simon

-Tudom, ezen a helyen csak arisztokratákat alkalmaztok a legkoszosabb munkára – mosolyodott el Dagny.
-Igaz, hogy mind arisztokraták – mondta Wyatt –, mert tudják, nincs olyan, hogy koszos munka, csak koszos emberek akik nem hajlandók elvégezni.

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
bgyula91

Önök félnek attól, akinek egy dollárral kevesebbje van, mint önöknek, mert az a dollár joggal lehet az övé, s úgy érzik magukat tőle, mint erkölcsi csalók.Önök utálják azt, akinek egy dollárral többje van, mint önöknek, mert az a dollár joggal lehet az önöké, s úgy érzik magukat tőle, mint akiket erkölcsileg megcsaltak.Az, aki alattuk áll, bűntudatot vált ki, az, aki felettük, elégedetlenséget.

880. oldal, III. rész, 7.fejezet - Itt John Galt beszél (Alexandra, 2009)

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
bgyula91

Mit akarnak vajon tőle? – töprengett Rearden. – Mire akarnak kilyukadni? Soha semmit sem kért tőlük. Ők voltak, akik arra vágytak, hogy megtartsák, ők, akik igényt formáltak rá – mely igény a szeretet formáját látszott ölteni, de olyan formáját, amit nehezebben tudott elviselni mindenféle gyűlöletnél. Megvetette az oktalan vonzódást, miként az érdemtelen vagyont is. Azt állították, hogy valami ismeretlen oknál fogva szeretik, de semmibe vettek mindent, ami miatt ő arra vágyhatott, hogy szeressék. Azon tűnődött, vajon milyen válaszban reménykedtek tőle ily módon, ha a válasza az volt, amit akartak. Márpedig az volt, gondolta, akkor miért azok az állandó panaszok, azok a szüntelen vádak a közönyösségével kapcsolatban? Miért ez a beteges gyanakvó légkör, mintha azt várnák, hogy megsértsék őket? Soha nem vágyott arra, hogy megbántsa őket, de mindig érezte védekező, vádló elvárásukat; úgy tűnt mindentől megbántódnak, amit mondott. Nem a szavaitól, vagy a tetteitől függött ez, hanem csaknem olyan volt… csaknem, mintha az ő puszta léte sebezné meg őket. Ne kezdj el hülyeségről képzelődni – szólt szigorúan magára, miközben könyörtelen igazságérzete a legszigorúbban próbált szembenézni a rejtéllyel. Nem tudta elítélni őket anélkül, hogy meg ne értené őket, márpedig nem értette.

48. oldal, I. rész, 2. fejezet - A lánc (Alexandra, 2018)

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
zsofi017

Megpróbálták kitörölni, de a felirat valami ismeretlen részeg elkeseredésének komor hangjaként ott maradt: ki az a John Galt?
Dagny nyers, ingerült mozdulattal visszapöckölte az alátétet, hogy eltakarja a szavakat. Francisco felkuncogott.
– Én meg tudom válaszolni – mondta. – Megmondhatom neked, ki az a John Galt.
– Igazán? Úgy tűnik, mindenki ismeri, de sohasem mondják ugyanazt a történetet kétszer.
– Mert mindegyik igaz, mindegyik történet, amit hallottál róla.
– Nos, mi a tiéd? Ki ő?
– John Galt Prométheusz, aki meggondolta magát. Miután évszázadokon át keselyűk tépték, fizetségként azért, mert elhozta az embereknek az istenek tüzét, eltépte a láncait, és visszavette a tüzét addig, amíg az emberek vissza nem fogják a keselyűiket.

469. oldal

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?

>!
zsofi017

– Ez rettenetes! Ez erkölcstelen! Ez önző, szívtelen és kegyetlen! Ez a leggonoszabb beszéd, amit valaha mondtak! Ezután… ezután az emberek majd boldogok akarnak lenni!

960. oldal

Ayn Rand: Veszett világ Mi történik, ha az értelem sztrájkba lép?


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimir Nabokov: Ada
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Kurt Vonnegut: Időomlás
Joseph Heller: Képzeljétek el
Anthony Swofford: Bőrnyakúak
Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake
Mark Helprin: Téli mese
Robert M. Pirsig: Lila
Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
Viktor Pelevin: Apolló batman