Az ​ősforrás 88 csillagozás

Ayn Rand: Az ősforrás Ayn Rand: Az ősforrás Ayn Rand: Az ősforrás Ayn Rand: Az ősforrás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​huszadik század egyik meghatározó irodalmi alkotása, Az ősforrás 1943-as megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. A romantikus és filozofikus mű az 1930-as évek pezsgő időszakában, New York világvárossá válásának idején játszódik. Főhőse, Howard Roark, az alkotó szellemű, megalkuvást nem tűrő építész fáradhatatlanul harcol mindazok ellen, akik alávetik saját énjüket mások akaratának. Megingathatatlan személyiségének és kiállásának köszönhetően folyamatosan konfliktusokba keveredik riválisaival, leginkább az ambiciózus Dominique Franconnal, aki mindent megtenne azért, hogy háttérbe szorítsa őt.

Rand nagyszabású regénye óda az individualizmushoz mint az előrelépés nélkülözhetetlen alapeleméhez, és az egyénhez, amely az emberi haladás mindenkori ősforrása…
A szerző a következőképpen foglalta össze írásaiban is megnyilvánuló gondolatvilágát:
„Filozófiám, lényegét tekintve, azon az elképzelésen alapul, miszerint az ember hősi lény, aki élete erkölcsi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1943

>!
Alexandra, Pécs, 2018
720 oldal · ISBN: 9789634473039 · Fordította: Takácsy Enikő
>!
Alexandra, Pécs, 2018
718 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472674 · Fordította: Takácsy Enikő
>!
Path, Budapest, 2006
762 oldal · ISBN: 9632044797 · Fordította: Takácsy Enikő

1 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Dominique Francon · Ellsworth Toohey · Gail Wynand · Howard Roark · Peter Keating


Kedvencelte 31

Most olvassa 12

Várólistára tette 177

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Még most sem tudok írni róla egy épkézláb értékelést, pedig bizony már nagyon régen volt, hogy sóhajtva letettem és a szívem is beleszakadt kicsit. Mindössze az tölt el némi elégtétellel, hogy megtaláltam a magam Howard Roark-ját , aki nem találja a helyét ebben a fenekestül felfordult világban.
Van olyan Moly egyáltalán, aki ebben a rémes valóságban otthon érzi magát?
Még most sem tudok normálisan értékelni.

8 hozzászólás
Citrompor P>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Többen ajánlották nekem ezt a könyvet, mindegyikük fantasztikusnak írta le. A legjobb barátaim mind építészek, bár én nem vagyok az. Emiatt lázas lelkesedéssel kezdtem neki, amelyet az első oldalak igazoltak is. Rajongtam a könyvért az elején, az ábrázolt szakmához fűződő személyes kötődésem fokozta olvasás közben az örömömet. Pár száz oldal után odalett a lelkesedésem, vontatott lett a történet. A szereplők annyira szélsőségesek, hogy egyre kevésbé tűntek életszerűnek. A szerelmi szálak nagyon irritáltak, úgy éreztem, mintha egy olcsó szerelmes regényt olvasnék filozófiai párbeszédekkel tarkítva.
A 600. oldal után újra magával ragadott a történet, a mondanivaló. Annyi értékes gondolatra bukkantam, hogy nem győztem jelölgetni azokat az oldalakat, amelyeket a későbbiekben még fel akarok majd lapozni. A főszereplő életfilozófiájának összefoglalása: ő nem építész akart lenni, hanem építeni akart. A kollektivizmus és individualizmus ábrázolt küzdelme mellett számomra ez a könyv fő üzenete, értve ezt elvonatkoztatva minden más hivatásra.
Nem állok azonban be a könyv rajongóinak sorába. Nem változott meg az életem, mert elolvastam, sem a gondolkodásmódom. Elgondolkodtató és értékes könyv, de nem lesz a kedvencem. Nekem valami hiányzott belőle ahhoz., hogy az olvasás után még döbbenten üljek fölötte perceket. Jobban mondva túl sok volt, helyenként túlmagyarázva.

10 hozzászólás
Bobvagyok>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Először, e-book olvasó híján, a laptopomon küzdöttem végig az Ősforrást, ezernyolcszáz oldal, nagyszerű ötlet. Bevérzett, vibráló, megkancsalodott szemekkel ordítottam: csak ne lennél ilyen jó!
Később szereztem egy élő példányt, és újraolvasás után gyorsan a vitrin alá dugtam. Szarok az elnagyolt történetvezetésre, a túlontúl kisarkított karakterekre, meg az összes nyilvánvaló hibára. Roark kell az életembe, pont így, kisarkítottan, túlzón, makacsul és észérvek nélkül, pont így önfejűen és önzőn. Legyen itt mellettem, és amikor századjára merül fel bennem a kérdés, hogy jó úton járok-e, vagy ezredjére kell átgondolnom a művészetek oltárára kiteríteni kívánt életemet, azt mondhatom: In Roark I trust.

1 hozzászólás
smileeey>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Ez a könyv friss levegő, egy darab kenyér azoknak, akik inproduktív, gondolatokat, kreativitást elnyomó (munka)környezetbe, mindennapokba kényszerülnek. Erőt ad, hogy ne hasonuljunk és törjünk bele abba a gépezetbe, ami ellen mindig is harcoltunk, hanem képesek legyünk elveinkhez, önmagunhoz hűek maradni és alkotni.
A karakterek valóban szélsőségesek, de nem annyira, hogy valótlannak hassanak. Karakterfejlődés minimális, ha változás van, akkor is inkább „visszafejlődésről” beszélhetünk. Fontosabb a szereplők közti viszonyrendszer ábrázolása. A könyv számomra nem tűnt terjengősnek, sőt a végét kissé elhamarkodottnak, odacsapottnak éreztem. Örök hálával tartozom annak a személynek, aki ajánlotta, hogy olvassam el Az Ősforrást.

2 hozzászólás
Vivóca>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Ritkán érzem azt, hogy nem akarok értékelést írni egy könyvről, de minden szó, amit én képes vagyok kiköhögni, méltatlan lesz hozzá.

Kezdjük azzal, hogy van egy olyan (kissé kényszeres) szokásom, hogy minden századik könyvemet hatalmas körültekintéssel választom ki, általában hozzám közel állók kedvenc könyveit, hatalmas klasszikusokat mérlegelek hónapokig, cöccögök, hümmögök, rakosgatok hetekig, és arra vágyom, hogy ÜSSÖN, mert hát századik, és tudjuk, hogy a szimbólumok és a szertartások mennyivel fontosabbak az ép eszemnél. Ezen most hetedszerre estem át, lévén a 700. könyvem azóta, hogy 7 évesen elolvastam a Micimackót, és minden HP rajongó tudja, hogy a 7 megagigaüberfontos szám, így ha lehet, még hibbantabb voltam, mint általában, meg hát semmi nem az volt, amire én vágytam, de itt ez a könyv, kb 1 éve adták kölcsön, jólvan, legyen, úgyse sikerült eddig egyik századikkal sem új kedvencet avatni, nőjj már fel és engedd el ezt a baromságot *belső monológ rövidített változatának vége*.

És akkor itt ez a könyv. Elindul egy számomra tök unalmas témával, jézus ez lesz közel 800 oldalon át, elásom magam. De az építészet csak egy körítés, lehetnének postások is, valahogy akkor is érdekes és hangulatos. Elgondolkodtat, feldühít, kiváncsivá tesz, lehangol, jön egy teljesen életszerűtlen és mégis valóságos zerelmi szál, izgulok, csapkodok, nem pazarlom alvásra az időt, mit lesz itt?

Ez a könyv pontosan azzá lesz, amiről szól, amilyenek a szereplői: úttörő, alkotó, újat teremtő. Egy orosz-amerikai szerző tollából a szocializmus leírása zseniális. Tudod, tudtad is mindig, hogy így van, így működik, mégse fogalmazta meg senki ìgy, ennyire jól érthetően és félelmetesen. És ma, mikor mindenki olyan menő akar lenni, mint a másik, épp időszerű a középszerűségről olvasni közel 800 oldalon át. Olyan erős és mégis klisés karakterekkel, amiktől eldobod az agyad, olyan monológokkal, amiket mindenkinek el kéne olvasnia, olyan meglátásokkal, amitől minden áldott nap lehangolt voltam és utáltam a világot, magamat, az embereket, a történelmet, a világ ostobaságát és igazságtalanságát. De megérte. Ha soha többet egy könyv sem fog tetszeni ezek után, akkor is.

vanclemmons>!
Ayn Rand: Az ősforrás

A könyv zseniális, kész mámor az intellektusnak. De a kiadás felháborító! A lektorálás teljes mértékben hiányzik belőle, oldalanként(!) 2-3 vessző, tördelési vagy helyesírási hiba van benne, és ezek mindig megtörik az olvasás lendületét. Nem méltó se az íróhoz, se a műhöz (2002-es kiadás, de szerintem az újat se lektorálták agyon).

csillavirág>!
Ayn Rand: Az ősforrás

letaglózott, elvarázsolt, lenyűgözött, elborzasztott – mindezt egyszerre. Szerintem ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasni

1 hozzászólás
BoSziKa78>!
Ayn Rand: Az ősforrás

A történet két építészhallgató életének leírásával kezdődik. Majd egy jóval többet mondó történet bontakozik ki belőle. Az altruizmus és egoizmus harcává válik. Az ego és a másodkezűek működésének lehetőségeit tárja elénk. A média a tömegre gyakorolt negatív hatását írja le. Nagyszerű könyv érdekes szereplőkkel, fordulatokkal – nem értem, hogy nem vált „kultusz-könyvvé”.

1 hozzászólás
Jaczi>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Nem csak építészetről, az egyén és tömegek harcáról szól, közelebbről nézve két embertípusról: aki a vágyait követi és alkot, és aki másodkezű és a középszerűség templomában imádkozik. Remek. Főleg Roark védőbeszéde a legvégén. Örülök, hogy találtam egy könyvet ebben a témában. Olyan dologról szól, amit régóta éreztem, de nem tudtam megfogalmazni. Meghatározza az alapvető gondolkodást.
(Sajnos annyi gépelési hiba volt benne, hogy nem tudtam nem ceruza után nyúlni és kijavítani őket.)

ildiko_adam06>!
Ayn Rand: Az ősforrás

Ma is aktuális. Nehezen tudtam letenni. Alig vártam, hogy nap mint nap újra a kezembe vegyem a könyvet. Lebilincselő történet, a filozofikus tartalom is abszolút befogadható, sőt… Így teljes.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Jellemző az emberre, hogy mindig ragaszkodik az ostobasághoz.

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
2 hozzászólás
Chöpp P>!

Nézz meg mindenkit körülöttünk! Kíváncsi voltál, vajon miért szenvednek, miért keresik a boldogságot, és miért nem találják meg sohasem? Ha bármelyik ember megállna, és megkérdezné önmagától, vajon volt-e valaha egy igazán belülről fakadó vágya, akkor megtalálná a választ. Azt látná, hogy az összes vágyát, erőfeszítését, álmát, ambícióját más emberek motiválják… A boldogság minden formája egyéni. A legnagyobb pillanataink személyesek, öncélúak, nem érintheti senki sem őket. A számunkra szent és értékes dolgok azok, amelyeket visszatartunk a válogatás nélküli megosztástól.

666. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Gelmir>!

Tudod, mennyire vágynak az emberek arra, hogy örök életük legyen. De meghalnak minden nappal, ami elmúlik felettük. Amikor találkozol velük, már nem azok, akikkel legutóbb találkoztál. Minden adott órában megölnek valamit magukban. Változnak, megtagadnak, ellentmondanak – és ezt nevezik fejlődésnek. A végén nem marad semmi, semmi, ami ne lenne ellentétes vagy ne lenne elárulva; mintha sosem létezett volna a tulajdonságok egysége, csak az egymást követő jelzők, melyek fokozatosan előtűnnek, és elhalványulnak a meg nem formált tömegen. Hogyan várhatnak egy állandóságot, ami egyetlen pillanatra sem volt a sajátjuk?

490. oldal, III. rész - Gail Wynand

Kapcsolódó szócikkek: Gail Wynand · változás
Chöpp P>!

– Mi a válasza?
– Az, hogy a szeretet tisztelet és imádat és hódolat és felfelé irányuló tekintet. Nem egy kötés a gennyes sebekre. De ők ezt nem tudják. Azok, akik összevissza beszélnek a szeretetről, sohasem érezték még. Valami gyenge kotyvalékot állítanak össze a részvétből, az együttérzésből és az általános érzéketlenségből – és ezt hívják szeretetnek. Ha egyszer valaki érezte, hogy mit jelent szeretni, ahogy ön és én tudjuk – a legteljesebb szenvedély a legmagasabb csúcs eléréséért –, már képtelen lesz bármi másra, ami kevesebb ennél.

481. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
20 hozzászólás
Chöpp P>!

Meg tudnék halni érted. De nem tudnék, és nem is akarnék élni érted.

667. oldal

balcso>!

Lényegében a szabadság és a kényszer ugyanaz. Engedjétek meg, hogy egy egyszerű példával éljek! A közlekedési lámpák akadályozzák a szabadságotokat abban, hogy nem mehettek át az úttesten, amikor csak nektek tetszik. De ez a korlátozás megszabadít benneteket attól, hogy egy teherautó elgázoljon. Ha kijelölnének titeket egy állásra, és megtiltanák, hogy otthagyjátok azt, az korlátozná a karrieretek szabadságát. Ellenben megszabadítana benneteket a munkanélküliség miatt érzett félelemtől. Valahányszor új kényszer rakódik ránk, mi automatikusan új szabadságot kapunk. A kettő elválaszthatatlan. Csupán a teljes kényszer elfogadásával érhetjük el a teljes szabadságot.

Path Kiadó, Budapest, 2002. 605. oldal

Chöpp P>!

Az illúziók okainak felfedése nem kellemes. Vagy gonoszak, vagy tragikusak.

333. oldal

3 hozzászólás
Citrompor P>!

Ez a szánalom, gondolta Roark, majd csodálkozva emelte fel a fejét. Arra gondolt, hogy szörnyen rossz lehet egy olyan világ, amelyben ezt a gyalázatos érzést erénynek hívják.

638. oldal (Path, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: szánalom
1 hozzászólás
smee>!

Megírni egy jó darabot, és elérni, hogy dicséretet kapjon, az semmi. Bárki meg tudja csinálni. Bárki, akinek tehetsége van – és a tehetség pusztán egy véletlen mirigynek köszönhető. De írni egy darab szart, és dicséretet kapni érte, az már valami.

508. oldal

1 hozzászólás
Chöpp P>!

Egész éjjel rólad gondolkoztam. Nem aludtam semmit. Tudod, mi a te titkod? Hogy szörnyen ártatlan vagy… Tudom, miről beszélek – de te nem. Nem tudhatod. Mert te teljesen egészséges vagy. Annyira, hogy fel sem fogod a betegséget. Tudsz róla. De nem igazán hiszed el. Én viszont igen.

353. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ottlik Géza: Iskola a határon
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker
Voltaire: Kandidusz vagy minden jól van ezen a világon
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Michael Ende: A Végtelen Történet
Umberto Eco: A rózsa neve
Vladimir Nabokov: Lolita