The ​Healers 1 csillagozás

Armah első, a függetlenedő Ghánát átszövő korrupciót kíméletlenül tollhegyre tűző regényét (A szépek még nem születtek meg) az afrikai kor- és írótársak gyakran kritizálták az ország (és vele a kontinens?) egyoldalú, keseredett, cinikus ábrázolása miatt, ami valószínűleg a szerző kiábrándultságából fakadt. (Ennek ellenére a regény jelentős világkarriert futott be, de ez most nem fontos.) A valamivel több, mint egy évtizeddel később, 1979-ben megjelent (ötödik) regényben nyomát sem találjuk ennek a keseredett hangnak.

A Gyógyítók a brit-ashanti háborúk idején, a XIX. század második felében játszódó olvasmányos történelmi kalandregény, melyet tűz körül mondott népmesék, varázslatos legendák, fojtogató rossz ómenek szőnek át meg át. A történet mindvégig izgalmas, olvasmányos marad, hiába egyértelmű az első pillanattól kezdve, hogy kik állnak a jó oldalon (Densu, a férfivá érő fess fiatalember, aki többek között egy királyok és rabszolgák nélküli világról ábrándozik) és kik a rosszon (a széttöredezett kis királyságok uralkodói, akik kevés pénzért és több ginért meg persze némi hatalom megtartásáért eladják magukat – és embertársaikat – a fehér embernek).

Nem a kalandos cselekmény, a visszafogottabb pillanatok emelik örök érvényűvé a regényt: a barátjával búvárkodó Densu által először tapasztalt víz alatti nyugalom szemléletes leírása vagy épp a derűs beavatási beszélgetések Densu és „tanítója”, Damfo között vagy a már említett legendák, népmesei betétek, amik optimista kicsengésű elmélkedések is egyben a szerző pán-afrikai álmának megvalósíthatóságáról, az inspiráció felsőbbségéről a manipuláció felett, a szeretet és a csendes türelem erejéről, a tiszteleten és elfogadáson alapuló összefogás erejéről.