A ​szépek még nem születtek meg 10 csillagozás

Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg

A ghánai származású író regénye a gyarmati uralom alól felszabadult Ghána városi társadalmával foglalkozik – szociológiai ihletésű írás, de kitűnő szerkezete, éles, indulatosan keserű ábrázolása, anyagának nagyon is céltudatos megválasztása, a nyers dokumentumszerűségtől való tartózkodása vérbeli regényíróra vall.
Az a kép, amelyet Armah a ghánai társadalomról fest, kegyetlen és őszinte, néha talán túlzottan is, de egy irodalom nagykorúságának egyik jele éppen az, ha írói reális képet mernek adni tulajdon társadalmukról.
A könyv érdekességét csak fokozza, hogy a ghánai író éppen a nagy politikai változások napjaiban pergeti regényének cselekményét, és a magyar olvasók ebből a könyvből szinte földközelben látják az újsághírekből szükségszerűleg csak a felszínesen megismerhető eseményeket.

Eredeti mű: Ayi Kwei Armah: The Beautyful Ones Are Not Yet Born

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1975
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630700387 · Fordította: Göncz Árpád

Enciklopédia 3


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
marschlako P
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg

Egzotikus írást vártam a ghánai írótól. Aztán valahogy az egész inkább volt nagyon is ismerős, mintsem egzotikus.

spoiler

Ayi Kwei Armah regényét csak ajánlani tudom mindenkinek. A külvárosok sivárságát kiválóan mutatja be, még ha nekem egy kicsit sok is volt a bélsárral/árnyékszékkel kapcsolatos leírás/jelenet, de végül mégis egy ilyen idézettel zárom rövid értékelésemet:

Tudod a csicsidudu az egy madár. A csicsidudu szívből utál minden ürüléket. De a csicsidudu férgeken él, a férgek meg leginkább a latrinákban tenyésznek. Hát ilyen a csicsidudu.

>!
mandris
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg

Armah regénye az afrikai irodalom klasszikusa, az írót pedig az utószó olyan más írókkal említi, mint Chinua Achebe és Wole Soyinka. Utóbbihoz még nem tudok semmit hozzáfűzni, mert még nem olvastam tőle. Achebével viszont határozottan nem éreztem egy súlycsoportnak. Oké, talán az Örökké nyugtalanullal igen, de a Széthulló világ és az Arrow of God színvonalát szerintem nem éri el a regény.
Én elhiszem, hogy amikor ez megjelent 1968-ban – egyébként 8 évvel később, mint a hasonló témát feldolgozó Örökké nyugtalanul – akkor méltán számíthatott a világ érdeklődésére. Ghána volt Afrika első függetlenedő állama, és mint a többi állam esetében is, Ghána lakói is nagy reményekkel néztek a függetlenség és a szocializmus elé. Van ez így rendszerváltásokkal és szocializmussal is. Aztán persze a létező szocializmus ghánai változata sem hozta el a földi mennyországot, és a ghánai emberek csalódtak. Van ez így rendszerváltásokkal és a szocializmussal. A függetlenedés ugyanis nem járt az emberek egyenlősödésével, csak a fehér elit helyét átvette a hazai elit, akik azonban ugyanazt az életformát és életszínvonalat tekintették elérendő céljuknak, amit a gyarmati elit követett. Az élet nem lett jobb, csak most már nincs is kit jó lélekkel szidni, mert most már a sajátjaik csinálják a disznóságokat.
Ebben a közegben ismerhetjük meg „a férfit”, családját, barátait. A férfi vasúti alkalmazott, amely állás még tisztes megélhetést sem biztosít, a feleség által áhított életszínvonalat pedig főleg nem. Persze, lenne mód… ha értitek, mire gondolok… Persze, hogy értitek, mert ezekért a dolgokért nem kell Ghánáig menni. A férfi azonban idealista, és próbál szilárdan ragaszkodni az elveihez. De ebben a társadalomban ez, úgy tűnik, biztos út ahhoz, hogy mindenki hülye baleknak tartson, sőt, még úgy is gondolja, hogy rosszat akarsz nekik.
Armah regénye nagyon erős a lepusztultság, a romlás és bomlás bemutatásában. Talán túlságosan is. A regény ugyanis bővelkedik a szenny, illetve az emberi anyagcsere-folyamatok leírásában, ezért elolvasva az az érzésünk támadhat, hogy Ghána valójában egy jó nagy latrina. Ez pedig kétségtelenül hamis kép. Pedig nem csak ez van a regényben, hanem egy jó adag idealizmus, filozofálás arról, hogy mi a helyes, hogyan kellene működnie a világnak, és egy jó adag reménykedés. Valahogy mégis a szenny szembetűnőbb. Mindenesetre egyértelműen érződik a szerző kiábrándultsága az aktuális ghánai viszonyokból, a politikai rendszerből, a közszférát átható korrupcióból. A végén ugyan felcsillan némi optimizmus, de későn és kevés: hiába tudjuk, hogy a Szépek (csak) MÉG nem születtek meg, azért a regényből mégis leginkább a romlás, a kiábrándultság, a „bármi történjék is, úgyse lesz jobb” érzése marad meg bennünk.

>!
GTM
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg

Álmos, poros, piszkos, mint amilyennek Afrikát képzeljük. Persze a szafariromantika nélkül. És mindenütt mocsok, latrinaszag, rothadás. Meg durván naturalisztikus leírás. Továbbá kiábrándultság, kiégés, reménytelenség.
Ja, és egy remek író meg egy jó regény!

Ez Ghána, valamikor a 60-as években. Alig tíz évvel a gyarmati iga lerázása után.
Az élet megállni látszik. Fehérek mennek, jönnek helyettük őket majmoló fekete urak. Rezsimek váltják egymást, de semmi nem változik. Keserű világ. Elképesztő nyomor. Korrumpálódott ország. Elkeseredett, eszmékből kiábrándult, a kilátástalanságba lassan belenyugvó hajdani forradalmárok.

De majd elfelejtettem! Van egy férfi is. Neve sincs. Ő a lúzer. Ő küzd. Ellenáll. Becsületes akar maradni. Szar ügy! És mégis …
De ne várjunk happy and-et! Minden marad a régiben.

Kegyetlen könyv. De nagyon jó könyv. És ha kicseréljük a díszleteket, máshol is játszódhatna ezen a földtekén. Például itt. Keserű áthallások találhatók benne.

De vigyázat! Olvasni csak az olvassa, akinek erős gyomra van!

>!
Trixi_Adzoa P
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg

Nos…sokat vártam ettől a könyvtől, és sajnos nem kaptam meg, amit akartam. Nem jött igazán a back to the roots feeling…
Az az igazság, hogy ugyan jó néhány karcom született |backtotheroots témában, mégsem igazán tetszett a könyv. Néha csak egy-egy szó váltotta ki gyerekkori emlékeimet pl. De a könyv hangulata kicsit sem tűnt ghánainak. Sokkal inkább bármilyen nyomorban élő ország korrupt népéről, és annak néhány tagjának szenvedéséről szólt, nem annyira kifejezetten Ghánáról.
Irodalmilag nincs kifogásom ellene. Göncz Árpád jól fordított mindig is, így az ő stílusa át is jön.
De….
spoiler
Keresnem kell másik olyan könyvet, ami regény, és tényleg átadja Ghána hangulatát.

2 hozzászólás
>!
Eule P
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg

Talán nem jókor olvastam, de engem a műből áradó kilátástalanság mélyen lehangolt. És felidézett egy kellemetlen gyermekkori emléket, spoiler Na, ez kúszott most elő a könyvet olvasva, és ez bizony nem volt kellemes. Talán egyszer újraolvasom, de most valahogy nem fogott meg (és nem a mindent elborító szenny miatt).


Népszerű idézetek

>!
marschlako P

Tudod a csicsidudu az egy madár. A csicsidudu szívből utál minden ürüléket. De a csicsidudu férgeken él, a férgek meg leginkább a latrinákban tenyésznek. Hát ilyen a csicsidudu.

57. oldal

>!
Trixi_Adzoa P

– Úgy hallom, a zenekarok maguk írják a dalaikat.
– Elvetélt költők.
– Miért?
– Tulajdonképpen nem is. Fordítva.
– A költők elvetélt muzsikusok?
– Valahogy úgy.

65. oldal (Európa, 1975)

>!
GTM

Akit a sas ereje hajt,
és szárnya röpít,
ki szállni tud,
csal szálljon az.
Én ballagok,
de célba érek én is.

65. oldal

>!
pwz ISP

– Annyit beszélsz mindig a lopásról.
– Tudom, az nemzeti sport, de akkor is félek lopni – mondta a férfi.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lopás
>!
marschlako P

Az íróasztalon ülő férfiban azonban ez az egész hűs szomorúság látszólag csak a magányáról ébreszt gondolatokat, amelyekben mind nehezebb és nehezebb igazolni a tisztességét. Hogyan is igazolhatná, mikor körülötte az egész világ egyre csak azt mondja, hogy kétféle ember keres a tisztességben menedéket – a gyáva és a bolond?

63. oldal

>!
Trixi_Adzoa P

Csak azt, hogy amit most csinálok, nem csinálnám, ha magam lennék.
– Ó, persze – mondta a barátja. – Az az én, ami a szeretteinkben oldódik fel, nagyon más, mint a magányos én.

113. oldal (Európa, 1975)

>!
marschlako P

Közismert tény, hogy a felügyelő, mielőtt a Vasútigazgatósághoz került, gazdasági igazgató volt Ghána egyik országos középiskolájában. Az ország szokása szerint úgy vélte, azért kapta e beosztást, hogy mielőbb minél jobban megszedhesse magát, s e felfogása világosan ki is derült abból, ahogy az iskola pénzügyeit intézte. A diákok panaszt tettek ellene a Közoktatási Minisztériumnál. A minisztérium, mint az országban szokás, kikutatta, hogy kik fogalmazták a panaszos levelet, és kicsapta őket függelemsértésért. A többi diák erre kiment az utcára. A minisztérium, addig is, míg újabb kicsapni való diákokat talál, bezáratta az iskolát. Pénzügyi ellenőrzés persze nem volt, de nem is lehetett, mert a zavargások során leégett az igazgató egész irodája. Röviddel ezután a Vasútigazgatóság drótot kapott felülről, hogy nevezze ki az igazgatót új munkakörébe. Ő hozta magával a vagontérelosztót, s valószínűnek látszott, hogy tőle származik az értesülés, miszerint a tűz az igazgató irodájában nem a diákok műve volt.

132-133. oldal

3 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P

    Sokan úgy találták, hogy képtelenek túlélni annak a világnak pusztulását, amelyet a fejükben hordoztak, s egyszerre, váratlanul megőrültek, mint a földim, aki harsány, érthetetlen vezényszavakat ismételgetett a végtelenségig, maga se értette őket, de megtanult engedelmeskedni nekik más népek országában, s csak menetelt-menetel egész nap, bolondul holtra fárasztotta magát a betanult rendgyakorlatokkal, s ezeket büszkén kísérte cserkészsípjának fémes-éles hangja. S néhányan szép nyugdtan némaságba merültek, amelyen reménytelen volt bárkinek áthatolnia, olyan mély volt, teljesen elnyelte e valaha erős férfiakat; csak alábuktak e feneketlen némaságba, és elpusztultak.

80-81. oldal (Európa, 1975)

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · háború
>!
GTM

Igaz, valamikor nagyon is láttam reményt. Láttam, hogy az emberek letépik a fátylat, amely mögött az igazság rejtőzik. Aztán ugyanazok az emberek, mikor végre hatalom volt a kezükben, megint csak hasznosnak találták a fátylat. És még többet aggattak föl.

113. oldal

>!
GTM

… manapság a tisztesség csak társadalomellenes bűncselekmény lehet, hisz aki erre adja a fejét, az ellenséges önzésnek, perverz önzésnek adja tanúbizonyságát.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Yaa Gyasi: Hazatérés
Franyó Zoltán: Afrikai riadó
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Ngũgĩ wa Thiong'o: Egy szem búza
James Ngugi: Búcsú az éjtől
Wilbur Smith: Arany róka
Danny Bain: Ez nem az apu hangja!
Koffi Kwahulé: Big Shoot
Wilbur Smith: Napmadár
Mia Couto: Az oroszlán vallomása