A ​hitetlen 35 csillagozás

Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

A hitetlen egy politikai szupersztár története, egyben egy nagyon is tipikus modern kori női sors. Hirsi Ali kislány korát szigorú muzulmán családban, zsarnokok uralta országokban töltötte. Húszas évei elején megszökött az erőszakkal rákényszerített házasság elől, és politikai menedékjogot kért Hollandiában, ahol parlamenti képviselő lett, és harcolt a muzulmán asszonyok jogaiért, ami miatt apja megtagadta, mi több, merényletek célpontja lett…

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
492 oldal · ISBN: 9789632540542 · Fordította: Kelemen László

Enciklopédia 24

Helyszínek népszerűség szerint

Afrika · Hollandia · Szaúd-Arábia


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

eme P>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

2004-ben Mohammed Bouyeri radikális iszlamista meggyilkolja Theo van Gogh holland filmrendezőt, majd egy késsel egy ötoldalas levelet döf Theo mellkasába. A halálos fenyegetést tartalmazó levél Ayaan Hirsi Alihoz szól, aki a filmrendezővel két hónappal azelőtt készített egy filmet Behódolás. Első rész címmel olyan muszlim asszonyokról, akik az Istennek való teljes behódolástól eljutnak a vele folytatott beszélgetésig. Hirsi Ali ekkoriban holland politikus, parlamenti képviselő, aki megbocsájthatatlanul vétkezett családja becsülete ellen, megszegte a nemzetség törvényeit. Hitetlen lett.

A hitetlen című önéletrajz Hirsi Ali emlékeinek szubjektív gyűjteménye. Végigkíséri a szerző életútját a szomáliai otthontól különböző kényszerállomásokon – Szaúd Arábia, Etiópia, Kenya – keresztül Hollandiáig, az Egyesült Államokban való bujkálás első periódusáig és a holland állampolgárság megvonásáig. Persze nemcsak földrajzi értelemben megtett út ez, hanem egy kamaszlány felnőtté válásának, szellemi fejlődésének útja is. Egy mélyen vallásos, szigorú normák szabályozta élet- és gondolkodásmód levetkőzésének, a hittel való szakításnak a története.

Az életút első felének rajza egy nagyon szigorú és kegyetlen normák uralta világot mutat, amelyben a személyes vágyak, érzelmek és ösztönök elnyomása leggyakrabban erőszakban és lelki torzulásokban manifesztálódik. A család, a közösség, az egész társadalom szintjén.
A függetlenségüket épp csak elnyerő, de az egyetlen hatalmas és erős nemzet építésének álmát és lehetőségét elszalasztó posztkoloniális államok mindennapjaiba csöppenünk bele, ahol fokozatosan hanyatlásnak indul minden, szovjet típusú diktatúrák, rendőrállamok épülnek ki, polgárháborúk dúlnak, emberek menekülnek, nyomorognak. Emellett szekták, hitbuzgó felekezetek vonzzák magukhoz és irányítják saját kényük-kedvük szerint az embereket, felkészítve őket a dzsihádra.
Hirsi Ali önéletrajza számos oldaláról közelíti meg ezt a változában lévő, kaotikus világot – betekintést nyerünk a térség történelmének egyik legzűrösebb periódusába, a szomáliai családok hétköznapjaiba, hierarchiájába, szokásrendjébe. A szerző megmutatja nekünk azt a szellemi ketrecet, amelyben egy ideig ő maga is, de a maga mögött hagyott térség társadalma azóta is vergődik, annak minden velejárójával. Középpontban a nők helyzete, kiszolgáltatottságuk és az ebből fakadó ezer és egy probléma, testi-lelki-szellemi csonkítások, az egészséges fejlődés visszavágásának, az emberhez méltó élet megakadályozásának megannyi mozzanata.
Önéletrajza nyugati nézőpontból (mi, nyugatiak) boncolgatja egykori, iszlám világa problémáit, amelynek mélyebb szabályait, amelyek a szexualitásra és a gondolatokra vonatkoztak, egy bizonyos idő után már nem tudta követni.

A kötet második része a kamaszlány szellemi érését és ébredését vázolja, a lázadás, kilépés elhatározását és megvalósítását. Azt az utat, amely az apa által kiválasztott férjjel való, hagyományos házasság helyett Hollandiába, egész a parlamenti tisztségig vezetett. Kitartó munka, tanulás, a muszlim és nyugati világ közti különbség megértésének vágyából táplálkozó elszántság és a változásért való harc iránti elkötelezettség jellemzi ezt az utat. Közben a nyugatról alkotott kezdeti naiv és idealizált kép is árnyalódik, természetesen.
A szerző részletesen tárgyalja az új miliőbe való beilleszkedés problematikáját a kezdeti kultúrsokktól, a nyitottság szükségességén át a nyugati értékrend buktatóiig, az európai muszlim bevándorlók hatóságok által is támogatott elszigeteltségééig és az ebből fakadó integrációs nehézségekig, frusztrációkig és az évszázadok óta megkövesedett, embertelen és kegyetlen szokásrend konzerválásásig. (Ali Hirshi hívta fel a figyelmet pl. a a nők ellen elkövetett becsületbeli ügyek miatti gyilkosságokra, amelyeket amúgy nem tart számon senki, mint kiderült, a szám sokkal nagyobb, mint gondolták volna – hét hónap alatt, két rendőri körzetben tizenegy muszlim lányt gyilkolt meg a családja – https://moly.hu/idezetek/897297, https://moly.hu/idezetek/897298).

Hirsi Ali egy pillanatig sem próbál polkorrekt lenni, a fentiek miatt is illeti éles kritikával a muszlim fundamentalizmust, és sürgeti a vallás megreformálását. Szókimondása és az iszlám elleni harca miatt számos kritika illette (a halálos fenyegetésekről nem is beszélve), és nem csak az iszlám világ részéről. Megosztó sztárpolitikus, aki a szólásszabadság, a szabad akarat és az egyéni jogok nevében támadja vehemensen az Allahnak való behódolás balettjét. Nem ismer alkut, határozottan és egyértelműen a hitet, az iszlám erkölcsi kasztrendszerének totalitartizmusát, a szexuálisan frusztrált kultúrát teszi felelőssé a különböző egyéni és társadalmi problémákért, egyéni tragédiáktól a terrorcselekményekig.
Nagyon messze áll tőlem a téma ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, mennyire helytállóak Hirsi Ali érvei (tény, hogy néha eléggé radikálisnak tűnik polkorrektségünk nézőpontjából), vagy épp az őt ért kritikák, egy biztos, úgy belülről, mint kívülről is rálátása van a dolgokra. És néha szükség van a hasonló, merész szókimondásra is, még ha olykor túlzónak és szubjektívnek is tűnnek a vádak.
Nagyon elgondolkodtató és néhol megdöbbentő olvasmány.

Ibanez P>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

    

„Ennek a könyvnek az az üzenete – már ha kell hogy legyen üzenete hogy mi, nyugatiak hibázunk, ha az átmenet fájdalmát szükségtelenül meghosszabbítjuk azzal, hogy támogatjuk a bigott és nőgyűlölő kultúrákat, és kijelentjük, hogy ez is egy olyan alternatív életforma, amelyet tisztelni kell.”
    

„ A baari asszony olyan, mint az engedelmes rabszolga. Tiszteli a férje családját, kérdés és zokszó nélkül kiszolgálja őket. Sohasem panaszkodik, és soha sincs semmilyen kérése. A munkában erős, de mindig lehajtja a fejét. Akkor is meghajol és elrejti a könnyét, ha kegyetlenkedik vele a férje, megerőszakolja, ha mindenki előtt kigúnyolja, ha másik feleséget hoz a házhoz, vagy ha veri. Egyetlen dolga van: keményen és kifogástalanul dolgozni. Szerencsétlen, hűséges, jól idomított állat; ez a baari. A szomáliai nőknek meg kell tanulniuk meggyőzni magukat, hogy Isten az egyetlen, a mindenek tudója, és megjutalmazza őket a másvilágon. Addig persze mindenki, aki látja a türelmüket és kitartásukat, az apjukat és az anyjukat dicséri, amiért ilyen kiváló asszonyt neveltek a lányukból. Megőrzik fiútestvéreik becsületét, ezért ők hálásak nekik, és más családoknak büszkélkednek húgaik engedelmességével. Néha megtörténhet, hogy a férj családja is méltányolja az engedelmességet, és a férj emberi lényként kezeli a feleségét.”
    
Nem rövid, de végig lebilincselő történet. Ami legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy teljesen pici korától írja le az élményeit, érzéseit, a körülötte lévő világot, ráadásul nem csak egy két fejezetben ugrunk át a gyerekkorán, hanem nagyon részletesen elmeséli, így meg tudjuk érteni, hogy példáuk miért fogad el gyerekként bizonyos dolgokat, miért kötődik úgy a vallásához, miért válik önként, illetve kisebb ráhatásokkal olyan kislánnyá, aki saját elhatározásából varr magának a teljes testét elfedő ruhát (anyja nagy örömére).
    
„…az volt az igazság, hogy mivel nőnek születtem, sohasem fogok felnőttnek számítani. Mindig jelentéktelen leszek, és senkit sem érdekel majd a véleményem. Mindig csak egy kis egység leszek egy nagy méhkasban. Lehet, hogy jó életem lesz, de akkor is csak eltartott leszek valakinél, aki jól bánik velem.”
    
A könyv talán több mint a fele a 20 éves koráig történt eseményeket taglalja, tehát azt, amit az arab világban töltött, így bepillantást nyerhetünk a szomáliai és kenyai életbe. Hozzá kell tenni, hogy az ottani viszonyokhoz képest ő még szerencsés volt, az apja révén egyrészt sokkal jobb anyagi körülmények között éltek, volt esélye tanulni is, ráadásul az apja távolléte miatt elkerülhette hogy már tizenhárom évesen feleség legyen. Az anyját nagyon nem kedveltem, főleg amiatt, hogy minden munkát rám hárított, ugyanezért a húgát is megvetettem.
    
„Hitetlen ország volt, amelynek életmódjával, nekünk, muszlimoknak szembe kellett fordulnunk. Akkor miért van az, hogy itt sokkal jobban mennek a dolgok, jobb a vezetés és sokkal jobb az élet, mint azokon a helyeken, ahonnan jöttem? Nem azoknak a helyeknek kellene békéseknek és gazdagoknak lenniük, ahol imádják Allahot, és engedelmeskednek a törvényeinek? A hitetlen országokban meg nyilván nyomornak, szegénységnek és örökös háborúknak kellene lenniük, nem? Meg akartam érteni az ellentmondást. 1992-ben és 1993-ban úgy tűnt, hogy a Nyugat kivételével minden országban polgárháborúk és törzsi konfliktusok törtek ki. A hidegháború végével felszínre kerültek a régi gyűlölködésből fakadó hibák. Azok között az országok között, amelyekben háborúk dúltak, nagyon sok volt a muszlim állam. Mi volt nálunk a baj? Miért van a hitetleneknél béke? Az igazhitűek miért gyilkolják egymást, ha mi vagyunk az egyetlenek, akik az igaz Istent imádják?”
    
Az európai útja nagyon szerencsésen alakult, megvallom, egy picit visszatetsző is volt a szememben, ahogy játszik könnyedséggel (hazudva, mint mások) állampolgársághoz és más egyebekhez jutott, szerintem sok európai fiatal örülne ha lakást, ellátást kapna (egy kis összehasonlítás: ő a 90-es években két év alatt holland állampolgárságot kapott, nekem hét év procedúrájába került az olasz, igaz már uniós szabályozás alapján.) Ugyanakkor ő tényleg tenni akar tenni magáért, már előtte is folyamatosan tanult, képezte magát, kérdéseket tett fel, az ilyen ember megérdemli az esélyt a jobb életre. (Sajnos azt kell mondjam, a ritka esetek egyike…)
    
„A társadalom Istentől függetlenül működött – láthatóan tökéletesen. Ez az emberkéz építette kormányrendszer sokkal stabilabb, békésebb, virágzóbb és boldogabb volt, mint az állítólag Isten útmutatásai szerint kialakított államrend, amelynek a tiszteletére tanítottak.”
    

Nagyon tetszett, hogy mennyire nyíltan leírja, akár a saját rokonai rovására, hogy a többi bevándorló mennyire nem akar előre jutni, amiatt, hogy az állam mindent eléjük tol. Furcsa, hogy Hirsi milyen gyorsan át látta az ebben rejlő problémákat, gyakorlatilag hónapok alatt, míg a politikusok nem voltak képesek, és ma sem, az orruknál tovább látni. Nagyon jól leírja a bevándorlók közösségek okozta elkülönülést, hogy miért lehetetlen az integráció, akár a később születendő gyermekek esetében sem, hogy milyen hibákat követnek el az európai kormányok a mai napig.
    
„A holland multikulturalizmus a muszlim életforma vonatkozásában csődöt mondott, mert ez az életforma továbbra is korlátozta sok nő és gyerek alapvető jogait. Hollandia megpróbált türelmes lenni a konszenzus kedvéért, de a konszenzus üres volt. A bevándorlók kultúrája megmaradt, ennek viszont az volt az ára, hogy nem változott a nők és a gyerekek helyzete, és a bevándorlók nem integrálódtak az ország társadalmába. Sok muszlim sohasem tanult hollandul, emellett elutasította a holland értékrend toleranciáját és személyes szabadságát. A szülőfalujukból házasodtak a rokonaik közül, Hollandián belül pedig megmaradtak saját kis Marokkó- vagy Mogadishu-buborékaikban.”
    
Nyíltan beszél vallásról, politikáról, a nők és gyerekek ellen elkövetett agresszióról, az erőszakról és hogy miként élnek ezek a nők ketrecbe zárva, ahonnan akkor sem akarnak kijönni, ha nyitva a ketrec ajtaja. Évezredes hagyományok megkövülten a múltban, ahol talán csak a férfiak tudnak egy-egy lépést előre tenni.
    
„Szerintük az iszlám a béke és a tolerancia vallása, és nincs benne egy szikrányi erőszak sem. Mindez nagyon szép mese, de semmi köze sincs ahhoz a világhoz, amelyet én megismertem.”

    

„ A próféta tévedhetetlenségének kinyilatkoztatásával és a kérdések elfojtásával mi, muszlimok állandósítottuk a zsarnokságot. Mohamed próféta az élet minden területét megpróbálta törvényekkel szabályozni. A szabályok engedélyei és tiltásai alapján elnyomtuk az egyén szabadságát és a szabad választás lehetőségét. A 7. századi sivatagi arab gondolkodásmód állapotában konzerváltuk embermilliárdok erkölcsi szemléletét. Nem Allah szolgái voltunk, hanem a rabszolgái.”

    

„Az iszlám a követői életének minden mozzanatára kihat. Az asszonyok nem élnek társadalmi és gazdasági jogaikkal, a tudatlan nők pedig tudatlan gyerekeket szülnek. Azok a fiúk, akik látják, hogyan verik az anyjukat, ugyancsak erőszakot alkalmaznak majd. Miért rasszizmus ezekkel a kérdésekkel foglalkozni? Miért rasszizmusellenes az, ha az emberekre ráhagyják azokat a régi eszméiket, amelyek nevében fenntartják ezeket az áldatlan állapotokat?”
    

„…az elnyomás miatt a muszlim nők – és a férfiak is – el vannak maradva a Nyugattól. Az elnyomás olyan kultúrát alakít ki, amely minden generációval csak még jobban elmélyíti a lemaradást. Mindenkinek jobb lenne – legjobb a muszlimoknak ha megváltozna a helyzet. Ha azt hallom, hogy a könyörület, a türelem és a szabadság az iszlám értékei, akkor körülnézek a valóságban, a valóságos kultúrákban és államokban, és azt látom, hogy ez egyszerűen nem így van. A nyugatiak hajlamosak elhinni az ilyesmit, mert őket úgy nevelték, hogy ne vizsgálják túl alaposan a kisebbségek vallásait és kultúráját, hiszen akkor rasszistáknak nyilvánítják őket.”

1 hozzászólás
Eule>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Nagyszerű könyv, még ha nem is minden gondolatával értek egyet. Olyan életrajzi mű, amely egy eddig ismeretlen világba, a szomáliai muszlimok közé kalauzol, hogy aztán megismertessen a millennium és az azt megelőző évtized Hollandiájával.

Példaértékű, ahogy a lenézett, koraszülött, az elvárások közt vergődő gyermekből minden nehézség ellenére politikai gondolkodó, szabad, a maga útját járó nő lesz. Ez persze nem mindenkinek sikerülhet, és olyanok is vannak, akik megtalálják helyüket a szomáliai viszonyok közt is, és sikeres, elégedett nők lesznek – bár a legkevesebb az ilyen nőalakok száma a történetben.

A könyvet egy tanult, a vallása és társadalma problémáit megérteni akaró nő írta, aki sokszor megengedő olyasmivel szemben, amit társadalma sajátjának tart (például, hogy őket verte az anyjuk, vagy bátyja basáskodása). Szomália számomra eddig ismeretlen vidék volt, így nagy érdeklődéssel olvastam minden borzalma ellenére a könyv ott (és Szaúd-Arábia, illetve Kenya szomáliai közösségeiben) játszódó felét. Az anya vallásosságba, a nagyanya erőszakba menekül a férfiak uralta társadalom rájuk kényszerített béklyói elől. Ettől a gyerekek persze nem lesznek jobbak, csak nőnek, mint réten a vadvirág, és a különböző hatások, környezet kire-kire másként hat. Valahogy várható a felgyülemlett feszültségből, és a jó kislányságból, hogy Ayaan előbb-utóbb robban, de akkor nagyot. És ez be is következik, spontán, de eltökélten.

Meglep, hogy a nyugat-európai (holland) társadalom a kilencvenes években mennyire nem érzékelte azt, hogy az általuk befogadott menekültek jó része a saját szokásait és az abból fakadó problémákat egyszerűen magával vitte Hollandiába (házasságon belüli erőszak, becsületgyilkosság, kislányok megcsonkítása), és teljesen ignorálták (a befogadottakkal érintkező segítőkön kívül) a jelenséget.

Ayaan elképesztő erőről tesz tanúbizonyságot, amikor a semmiből eléri céljait, és Hollandia legnevesebb egyetemén szerez diplomát a rengeteg hitetlenkedő (heh!) hang ellenére. Ahova azonban tanulmányai elvezetik, vagyis hite elvesztéséhez, és ennek a muszlim közösség felé való fel nem vállalásához (még ha indokoltnak tűnik is), azt sugallja, még nem ülepedtek le benne az új életében szerzett élmények. Ahogy kikel az iszlám ellen, és azt bizonygatja, hogy az az erőszak, az elnyomás és a nők másodrendűségének vallása, némileg ellentmond azzal, amiről a könyv első fele szól. Egyrészt ott van az apja, aki a szigorú társadalmi elvárások ellenére viszonylag liberálisan nevel(tet)i a gyerekeit (nem akarja, hogy megcsonkítsák őket, iskolába járatja a lányokat is, és sosem emel kezet az -amúgy elég elviselhetetlen – feleségére). Másrészt van pár nőalak, aki megtalálta a boldogságot a hitében (például Aziza nővér, legyen bármily bigott is), vagy a női családtagok egynémelyike, aki dolgozott, és gyereket nevelt, vagy éppen háztartásbeli maradt, de olyan körülményeket teremtett, hogy náluk lebzselt mindenki, mert szerettek ott lenni.

A könyv egyik fő tanulásága, hogy az iszlámnak (is) számtalan arca van, és mindenütt keveredik a helyi hagyományokkal (ld. lányok megcsonkítása, amit sehol nem ír elő az iszlám, ahol gyakorolják, ott mégis így hivatkoznak rá). Az a benyomásom, hogy a könyvben felsorolt problémák jobbára a tanulatlanságból, szegénységből erednek – ahol a mindennapi betevőért meg kell küzdeni, ott az iskola másodlagos. Ilyen körülmények kötött pedig elmélyült, a vallásban jártas emberek képzésére kevés a lehetőség. Ayaannak a történet végére kialakuló iszlámellenessége (?, -undora?) saját tapasztalataiban gyökerezik, és igazából (ezt írja is valahol) sosem tudta a benne felmerülő kérdéseket megvitatni „szakemberekkel” – a családban a hit van, és kész, a Muszlim Testvériség itt megjelenő imámjai sem szeretik a kérdéseket, és voltaképpen senki, akivel Ayaan találkozik. Ez, a beszélgetés, közös gondolkodás hiánya az, amit Ayaan is hiányol, ami nem ment végbe az iszlám világban úgy, mint a keresztény világban, csak a nyakukba kapták egy generáció alatt mindazokat a vívmányokat, amire nyugaton azért kellett várni, míg elterjedtek (ld. autó, telefon, internet).

Ritkán adok öt csillagot, és nem is feltétlenül azért kapta most ez a könyv, mert annyira tetszett minden mondata, hanem azért mert nagyon aktuális kérdéseket feszeget egy olyan ember szemszögéből, aki mindazt, amit leír, maga élt át, maga látta, vele esett meg, és vállalja minden hibáját, eltévelyedését, most már helytelennek tűnő megoldását. Egy őszínté(nek tűnő) önéletrajz, amit még biztos, hogy elő fogok venni.

Zanit>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Ezt a könyvet mindenképp érdemes elolvasni. Egyedülálló a maga nemében. A muszlimok életéről sokat olvashattunk, de olyanról, hogy valaki elhagyta a hitét spoiler nemigen.
Ayaan hihetetlenül bátor, okos nő, akit nem hagytak megfélemlíteni. Nagyon nehéz lehetett megkérdőjelezni mindazt, amiben felnőtt. De megtette és mindenféle elvakultság nélkül tudott az iszlámra nézni. Le a kalappal előtte!

Francesca P>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Nagyon erősen megérintett intellektuálisan és érzelmileg is, és konkrétan segített a körülöttem lévő világ megértésében. Németországban élve többször kerültem kapcsolatba olyan fiatal, jellemzően afgán lányokkal / fiatal nőkkel, akik hiába érettségiznek, hiába próbálja őket a német iskolarendszer szocializálni, valahogy két világ közé kerülnek: a felnőtt életüket képtelenek “német” módra elkezdeni, miközben a család értékeivel szemben is kritikusak, ám a hagyományos családi / törzsi viszonyrendszerükből nem törnek ki. És ez a két világ közé rekedtség jellemzően egy fokozatosan befelé forduló, depresszív magatartásban, majd egyre több testi tünetben jelentkező helyzet.
Ayaan Hirsi Ali pontosan bemutatja, hogy a menekültek a törzseiket, tág családjukat „viszik magukkal” Európába is. A törzshöz tartozás érzése biztonságérzetet és önbecsülést ad – ez megtartó erőt jelent az idegen országban. Ennek azonban az is következménye, hogy a menekültek jellemzően párhuzamos világban, egy párhuzamos társadalomban élnek Európa számos országában. A két világ közti átjáró szűk, és jellemzően csak férfiak közlekednek rajta. A törzsi összetartozás-érzés és az iszlám gátolja az egyéniség kibontakozását. Egy ilyen kulturális háttérrel mit tud tenni az a Kabulban született, de Németországban felnőtt fiatal nő, aki egyik világban sincs otthon, az egyénisége kibontakoztatására pedig soha nem is bíztatták. Ki segít neki, ha már kikerült az iskolarendszerből? Abszolút elgondolkodtató volt az is, hogy a menekülteket befogadó toleráns nyugati hozzáállás miért volt Ali szerint elhibázott Hollandiában.
Több videót is meghallgattam azóta a szerzővel, lenyűgöző a szókimondása, különösen annak tudatában, hogy többször is kimondták rá a fatvát. Ledöbbentett, hogy mennyi olyan videót is lehet találni, ahol muszlim férfiak vehemensen támadják az általa mondottakat. Nem csodálom, hogy a muszlim nők helyzetén az adott muzulmán országokon belülről nem igazán lehet javítani, ehhez külső impulzusok kellenek, amelyeket a Nyugatra menekült / vándorolt nők adhatnak meg.

Dénes_Gabriella P>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Az idei olvasmányaim közt akad pár igazán jó, a legerősebb viszont ez volt. Persze, minden élettörténet a maga nemében felkavaró, és Malala, Nudzsúd és persze Ishmael életrajzi ihletésű könyve is eléggé megrázó. És akkor jön ez a szerző, és valami olyan szintű kritikát fogalmaz meg az élettörténete ismertetése során, ami falhoz ken, felmossa a padlót az olvasóval, vallástudományban járatosak hangos aha, tényleg!-et kiáltanak, s közben belevágja az emberbe a frászt. Én is, mint sok-sok barátom, ismerősöm, azt gondoltam egészen amíg ezt a könyvet el nem olvastam, amit a jóhiszemű holland polgárok. És rá kellett jönnöm, mert Ayaan rávezetett, hogy nincs igazam, vagy legalábbis nem úgy van igazam, ahogy én gondolom. Lehetek bármennyire befogadó, szimpatikus, empatikus, de az idegen kultúrájú és vallású közösségek tagjai szemében nem biztos, hogy épp úgy fog az lecsapódni, ahogy szeretném. Vegyünk egy hazai példát (Magyarországra is érvényes lehet). Foglalkoztam olyan gyermekekkel, akik hétköznap egy kollégiumban laktak, hétvégére jártak haza. Volt olyan fiúcska – a serdülőkről nem is szólva –, aki annyiszor szart a fejünkre, ahányszor kedve volt, és nem rettentette el semmi. Kivéve, ha a férfi főnökünk szólt rá. A világnak azon szegletében, ahonnan a gyermekek java származott, a nő szava és tette körülbelül a szélfújással egyenlő. És ez egy keresztény közeg, ahol explicit viszonylag ritkán hangzik el, hogy a nőnek kussolás és engedelmesség a dolga. Na most vegyük az iszlámnak azt a vonulatát, amit sokan követnek, és amelynek explicit tanításában benne van, mi a nő dolga. Onnantól én lehetek bárki, mert mégiscsak nő vagyok, szóval át lehet rajtam nézni. Plusz hitetlen is vagyok, ez meg ugye ráadás, hát örüljek, ha életben lehetek a világon. Ráadásul hitetlennek hazudni majdhogynem erény. És hiába jön a nyitott társadalom azzal, hogy akkor ne is avatkozzunk az ügyeikbe, majd megoldják ők maguk között, mert hát… megoldják, úgy, ahogy Szomáliában megoldanák. Például, hogy a konyhaasztalokon végzik a gyermekek, kislányok körülmetélését és csonkítását… (És itt egyáltalán nem az a helyzet, mint a Közöttünk a folyó című alkotás egyik szereplője esetében volt.) A nyitott és jóléti társadalom befogadó módon teret ad az üldözötteknek, nem tagad meg tőlük semmit, sem materiális, sem spirituális szinten. Csakhogy – és erre többször is rámutat a szerző – egyáltalán nem azt éri el, amit el akar érni, hanem akaratlanul is szegregálja ezeket az embereket, akik közül csak nagyon kevesen akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. A nők félnek, a férfiak pedig vagy szintén félnek, vagy pedig a vallás és kultúra adta hatalmukat nem áldoznák fel a Nyugat és a hitetlenek miatt. Az idegenségérzet viszont, amit napról napra tapasztalnak, frusztrációt okoz, ami egyenes utat jelöl ki a radikalizálódás felé. A nyitott nyugati társadalom hiába várja és fogadna be akármennyi rászorulót, üldözöttet, nyitottsága akadályozza abban, hogy beleszóljon az életvitelébe, beleavatkozzon a családi életébe. Ami természetesen jó, ugyanakkor pedig fenntartja például az iszlám diktálta családmodellt és életvitelt, ami semmibe veszi a hitetleneket.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy miközben a muszlim nők helyzetéért vívott csatát a szerző, a jobboldalon találta magát azért, mert kimondta, hogy elég nagy problémát jelent a nyitott holland társadalom teljesen toleráns hozzáállása az iszlám minden követőjéhez, illetve hogy mindenkit úgy kezel, mint saját magát – azaz azt feltételezi mindenkiről, hogy úgy gondolkodik, úgy él, ahogy a hollandok. És ez bukóspirálnak bizonyult.
Egyébként őt gyűlöletbeszédéert támadja sok muszlim… és akkor itt a kérdés, hogy gyűlöletbeszéd-e a felvilágosult, józan kritika?

Általánosságban beszéltem az iszlámról – természetesen vannak kivételek, máshogy gondolkodók, de a szerző azt nagyon világosan felvázolta, miképpen erősödött meg a radikális, fundamentális irányzat; abban a világban pedig vagy azonosulsz azzal, vagy. Igazából nincs vagy – legalább látszatra érdemes.

Alíz_Simon>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Bátor könyv! Sokszor olvashatunk a muszlim világ múltban ragadt, embertelen szokásairól, kislányok megcsonkításáról, nők semmibe vételéről és megalázásáról. Időről-időre hallat magáról valaki, akinek sikerült megszöknie az alávetés elől. Ayaan Hirsi Ali története ennél jóval több. Ő nemcsak lázad a teljes behódolás ellen, hanem fokozatosan öntudatra ébred, megkérdőjelezi a dogmákat, észreveszi az iszlám tanításon belüli logikai ellentmondásokat és szembe mer szállni… ki mer állni az emberi méltóság nevében. Fiatal lányként elszökik az észak-afrikai nyomorból, kalandos úton Hollandiába kerül, ott kér menedékjogot és hihetetlen lelkierővel a felszínen marad, dolgozik, másokat segít, tanul, egyetemet végez. A semmiből alkotja meg magát és harcol a nők jogaiért, miközben parlamenti képviselő lesz. Döbbenetesek a kritikai eszmefuttatásai magáról az iszlámról és a nyugati menekültpolitika kontraproduktív jellegéről! Politikusként egyre szélesebb nyilvánosság ismeri meg a véleményét, így ő maga, meg a környezete is egyre nagyobb veszélybe kerül a Hollandiában élő muszlim közösségen belüli szélsőséges csoportok fenyegetései miatt. 2010-ben már odáig fajulnak a dolgok, hogy amikor holland barátaival és munkatársaival dokumentumfilmet készít néhány ott élő muszlim nő sorsáról, a film egyik készítője merénylet áldozata lesz. E könyv megjelenésekor Hirsi Ali már az USA-ban él, mert Hollandiából egy hosszabb bujkálás után menekülnie kellett a további terrorfenyegetések miatt…

7 hozzászólás
Hyperion>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Azt hiszem az iszlám, kereszténységhez való viszonyának; az afrikai törzsi-iszlám rendszer leírásának egyik legjobb ábrázolása személyes történet alapján. Azt mondják egy könyv akkor jó, ha valamilyen érzést vált ki az emberből legyen az akár jó, vagy rossz. Ezt a könyvet olvasva jó pár érzés keringett bennem. Néha szánalom, néha meglepettség, de a leginkább a düh volt az. Elképesztő, hogy mai modern korunkban még mindig a törzsi időszakból fennmaradt réges-rég idejét múlt csonkító vagy éppen házassági szokások még mindig természetesek és elő is fordulnak. A könyv végigolvasása után viszont megvetettséget éreztem az európai kultúra és politikai berendezkedéssel szemben. Ez a könyv a legjobb bizonyíték arra, hogy Európa nem tudja megvédeni az állampolgárait és az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is akarja!

Bleeding_Bride IP>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Van az a mondás, hogy „jó buli volt, annyit hánytam”. Na nálam érvényesül a „jó könyv volt, annyit sírtam” verziója. Ayaan Hirsi Ali önéletrajza egy rendkívüli dokumentációja egy olyan világnak, amelybe mi „Uniós” emberek valódi bepillantást sosem nyerhetünk. Persze a médián keresztül félinformációk eljutnak hozzánk, de a „halvány lila dunszton” túl talán elképzelni sem tudjuk, milyen is az. (én személy szerint oldalról oldalra nem tudtam elhinni, hogy ilyen létezhet ma, és szorongva gondoltam Ayaan azon sorstársaira, akik nem olyan szerencsések, mint ő maga).
Annyi érzés kering bennem a könyv befejeztével, annyi nagy gondolatot megfogalmaztam, amit ide írhatnék egy elnyomott gyermekkorról, arról a tényről, hogy minél inkább hiszünk magunkban és megpróbálunk a hagyományokból kitörni, akkor annak festett színfalai nagyon korán szétrepedezhetnek a szemünk előtt, de nem megy. Talán egy közhellyel tudnám összefoglalni mégis: mindig van remény, és a származásunk nem kell megpecsételje a sorsunkat.

Stitch>!
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen

Ez a könyv egy muzulmán nő életén keresztül mutatja be az életet a harmadik világ országaiban. Olyan dolgokról számol be, amit fel sem lehet fogni nekünk Európában élőknek.
Egyik legmeghatározóbb olvasmanyom volt az idén. Ilyen könyveket kell minél többet olvasni.
Nagyon aktuális a migráció témája, amit érint a könyvben. Sok embernek odaadnám ezt a könyvet, hogy olvassák el.
Interjúját is néztem az írónővel és azokban hihetetlenül határozott, összeszedett.
Nem egy könnyű olvasmány, amit egy hosszú nap után fel lehet lapozni, de cserébe sokat tanulhatunk történelemről, vallásról, eszményekről és az emberi természetről.


Népszerű idézetek

bazsalikom P>!

(…) mert a szavak olyan dolgok, amelyeket nem szabad elfecsérelni. Csak akkor jöhetnek elő, ha mély és megfontolt gondolatok vannak mögöttük.

29. oldal

bazsalikom P>!

– Mi van a férfiakkal? – kérdeztem. – Nekik nem kell eltakarniuk magukat? A nőkben nem ébreszt vágyat a férfitest látványa? Ők nem érezhetnek kísértést a férfi bőrének megpillantásakor?
Számomra logikus kérdések voltak, de a teremben mindenki nevetésben tört ki.

157. oldal

Dénes_Gabriella P>!

A karizmatikus keresztények semmivel sem voltak kevésbé agresszívak, mint a fundamentalista muszlimok.

Kapcsolódó szócikkek: fundamentalizmus · iszlám · keresztény
Dénes_Gabriella P>!

Szaúd-Arábiában minden rosszért a zsidókat okolták. Ha elromlott a légkondicionáló, vagy hirtelen nem jött víz a csapból, a szomszéd szaúdi nő azt szokta mondani, hogy a zsidók tették. A szomszéd gyerekeket arra tanították, hogy imádkozzanak a szüleik egészségéért és a zsidók pusztulásáért. Amikor később iskolába jártunk, a tanár hosszan panaszkodott, hogy mennyi gonosz dolgot cselekedtek és terveznek még tenni a muszlimok ellen a zsidók. Pletykálkodás közben a szomszéd nők úgy beszélték ki egymást, hogy „ronda, engedetlen, kurva – zsidóval hál”. Eldöntöttem magamban, hogy a zsidók olyanok, mint a démonok. Sohasem találkoztam egyetlen zsidóval sem (a szaúdiak sem).

Kapcsolódó szócikkek: antiszemitizmus · Szaúd-Arábia
eme P>!

Én is tudtam, hogy időbe telik a muszlim nők kiszabadítása a mentális ketrecből. Nem számítottam a részükről azonnali, szervezett támogatásra. Akiket csaknem annyira hozzászoktattak az engedelmességhez, hogy már szinte saját akaratuk sincs, sajnos nem képesek szervezkedésre vagy véleménynyilvánításra.
Amikor a Munkáspárt szellemi központjában dolgoztam, és megpróbáltam szóba hozni ezeket a témákat, mindig a szememre vetették, hogy nem támasztom alá adatokkal az érveimet. Megpróbáltam információkat gyűjteni a becsületbeli ügyek miatt elkövetett gyilkosságokról – azokról az esetekről, amikor apák és fiútestvérek a család becsülete miatt lányokat öltek meg.
– Ilyen indokkal nincs nyilvántartási kategóriánk a gyilkosságokra – mondták az Igazságügyi Minisztérium tisztviselői. – Ez megbélyegezne egy társadalmi csoportot. Hollandiában minden évben elkészítették a kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságok és a közlekedési halálesetek statisztikáit, de a becsületbeli gyilkosságokét nem, mert nem akarták hivatalosan elismeri, hogy léteznek, sőt rendszeresen megtörténnek. Még az Amnesty International sem tartotta nyilván, hány nőt ölnek meg világszerte a család becsületének védelme miatt. Azt meg tudták mondani, hány férfit zártak börtönbe és kínoztak meg, de azt nem, hogy hány asszonyt korbácsoltak meg paráznaságért vagy végeztek ki házasságtörésért. Nem az ő asztaluk volt.

Kapcsolódó szócikkek: Amnesty International
Dénes_Gabriella P>!

A gyanakvás jó dolog, különösen a lányoknál. A lányokat becsaphatják vagy elcsábíthatják. Ha egy lány elveszti a szüzességét, akkor nemcsak a saját becsülete lesz oda, hanem az apjáé, a nagybátyjaié, a fiútestvéreié és a fiú-unokatestvéreké is. Semmi sem rosszabb annál, mint mikor valaki egy ekkora katasztrófa előidézője.

Kapcsolódó szócikkek: becsület · iszlám · lány · nemi erőszak
Dénes_Gabriella P>!

A baari asszony olyan, mint az engedelmes rabszolga. Tiszteli a férje családját, kérdés és zokszó nélkül kiszolgálja őket. Sohasem panaszkodik, és soha sincs semmilyen kérése. A munkában erős, de mindig lehajtja a fejét. Akkor is meghajol és elrejti a könnyét, ha kegyetlenkedik vele a férje, megerőszakolja, ha mindenki előtt kigúnyolja, ha másik feleséget hoz a házhoz, vagy ha veri. Egyetlen dolga van: keményen és kifogástalanul dolgozni. Szerencsétlen, hűséges, jól idomított állat; ez a baari.

bazsalikom P>!

Az emberek gyakran kérdezik tőlem, vágyom-e a halált, hogy így kimondom a dolgokat. A válaszom az, hogy nem; szeretnék életben maradni. Ugyanakkor vannak bizonyos dolgok, amelyekről beszélni kell, és vannak olyan időszakok, amikor a hallgatás az igazságtalanság tettestársa.

8. oldal

Dénes_Gabriella P>!

Megpróbáltam információkat gyűjteni a becsületbeli ügyek miatt elkövetett gyilkosságokról – azokról az esetekről, amikor apák és fiútestvérek a család becsülete miatt lányokat öltek meg.
– Ilyen indokkal nincs nyilvántartási kategóriánk a gyilkosságokra – mondták az Igazságügyi Minisztérium tisztviselői. – Ez megbélyegezne egy társadalmi csoportot.
Hollandiában minden évben elkészítették a kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságok és a közlekedési halálesetek statisztikáit, de a becsületbeli gyilkosságokét nem, mert nem akarták hivatalosan elismeri, hogy léteznek, sőt rendszeresen megtörténnek.
Még az Amnesty International sem tartotta nyilván, hány nőt ölnek meg világszerte a család becsületének védelme miatt. Azt meg tudták mondani, hány férfit zártak börtönbe és kínoztak meg, de azt nem, hogy hány asszonyt korbácsoltak meg paráznaságért vagy végeztek ki házasságtörésért. Nem az ő asztaluk volt.

Kapcsolódó szócikkek: Hollandia
Dénes_Gabriella P>!

Azt akartam, hogy valahol valaki tartsa számon, ha Hollandiában egy férfi csak azért megöl egy lányt, mert jár valakivel. Azt akartam, hogy valaki tartsa nyilván az etnikai alapon elkövetett családon belüli erőszakos eseteket – meg a szexuális kizsákmányolást és a vérfertőzést – és a minden évben, a hollandiai konyhaasztalokon megcsonkított kislányok számát. Ha tiszta lesz a kép, a tények önmagukban sokkolni fogják az országot. Egyetlen mozdulattal elsöprik majd az erkölcsi relativisták önelégültségét, akik minden kultúra egyenlőségét hangoztatják. Akkor már nem lesz kifogás az a szólam, hogy senki sem tudott róla.


Hasonló könyvek címkék alapján

Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Tanaz Bhathena: A Girl Like That – Egy olyan lány
Shirin Ebadi: Szabadnak születtem
J. S. Margot: Mazel tov
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony