The ​Girl Who Fell Beneath the Sea – A lány, aki a tenger alá esett 91% 473 csillagozás

Gyönyörű történet, gyönyörű borító, de nekem valami mégis hiányzik. Hiába olvastam végig érdeklődve a könyvet, hogy mi fog történni Minával, megmenti-e a faluját, rátalál-e a szerelem és kinek az oldalán, a végére azért megmaradt bennem a hiányérzet. Valahogy nem érzem teljesnek, kerek egésznek. Pedig a szereplők is szerethetőek voltak, személyes kedvenceim Dai, Maszk és Miki. Érdekes volt az Istenek és az emberek viszonya, Mina is hiába haragszik az Istenekre, de mégis tiszteli őket. Meglepő volt, hogy a Szellemvilágban a szellemek is úgyanúgy élnek, mint az emberek, dolgoznak, játszanak, ünnepelnek. Valószínűleg később újra fogom olvasni, egy nyugodtabb időszakomban, hátha akkor más lesz a véleményem.

Egyáltalán nem ismerem a keleti meséket, sem úgy általában a kultúrát, ezért nekem teljesen újdonság volt ez a regény. Nagyon szerettem. Csodálatos a hang, amivel a szerző mesél. Egyszerű, teli van szeretettel és hittel, van benne valami felemelő. Úgy hat az érzelmekre, hogy nem használ nagy szavakat, nincs teli drámával, bár bőven van izgalmas fordulat a történetben. A szereplők kifejezetten szerethetőek, végig izgultam értük. Nagyon szerettem a háttérben megjelenő meséket is,mindegyik ismeretlen volt, bár a tanulságuk azért hasonlított az európai mesékhez. A vége egy picit gyors, és furcsa megoldású, azt jobban kibonthatta volna az író, de még ezzel együtt is az egyik kedvenc történetem lett. Izgatottam várom, hogy más hasonló, távol-keleti regények is megjelennek-e a haza piacon.

Varázslatos történet, ami már a legelső oldaltól magával ragad. Különleges és egyedi sztori; én legalábbis még nem olvastam hasonlót. Nagyon tetszett benne a mitológia, a mesék, és természetesen a pozitív üzenete a könyvnek.
Mina karaktere kellőképpen céltudatos, jószívű és elszánt. Kíváncsian vártam, hogyan fogja megmenteni a népét, mire fog fény derülni a végén. A családja is szeretetre méltó, jó volt látni, hogy a végén mindannyian mellette álltak.
Csak ajánlani tudom a könyvet!

Ez egy gyönyörűszépen megírt varázslatos mese volt.
Nem ismerem a keleti világ legendáriumát, de egészen biztos sok elemét tartalmazta.
Annyira csodás világot írt le, hogy érzem hiányozni fog. Színes volt, misztikus, mesés. Az ábrázolás, a karakterek és az egész történet rabul ejtett. Mina, Sin, Nari, Maszk, Dai, Miki, Kirin és Namgi mind a barátaimmá váltak, akikhez még egészen biztosan visszatérek a jövőben! ♥
Köszönöm szépen az ajánlást @Vikiberry! ♥

Csodás! Gyönyörű! Fantasztikus!
Nem nagyon találok szavakat, mert teljes mértékben a történet hatása alatt vagyok még!
Már az első oldalakon magába szippantott Mina története és nem is igazán tudtam lerakni a könyvet!
Mina egy nagyszerű lány! Nagyon erős, kitartó és mindent képes megtenni a családjáért! Le a kalappal az önzetlensége előtt!
Nagyon tetszett az a kaland amit átéltünk vele. Sokféle forgatókönyv átsuhant a fejemen, h hogyan is lesz ennek vége, de ennyire jó befejezésre nem számítottam!
Imádtam Dait, Mikit, Maszkot, Namgit és Kirint is! Mindannyian belopták magukat a szívembe! A hűségük, a barátságuk és a feltétlen szeretetük! ♥
És persze itt volt a titokzatos Sin is, aki engem nagyon is hamar levett a lábamról :D Nagyon csíptem hogy Minát viszont nem sikerült elbűvölnie ;D
Tényleg famtasztikus történet volt, rengeteg csavarral, szerethető karakterekkel, sok izgalommal és egy csodás befejezéssel! ♥
Köszönöm @DzsDzs88 a könyvet, nagy becsben fogom tartani! ♥

„– Tényleg örülök, hogy visszatértél – mondom, és igyekszem könnyedséget kölcsönözni a hangomnak. – Amikor itt vagy, a szívemnek akad más dolga is a búslakodáson kívül. – Sin megmerevedik. Későn jövök rá, hogyan hangoznak ezek a szavak. – Úgy értem, nincs időm bús gondolatokkal foglalkozni. Túlságosan lefoglal, hogy felülkerekedjek rajtad. Könnyebb bátornak lennem, amikor forr bennem a düh.
Felhúzza a szemöldökét.
– Bók, amelyből félúton sértés lesz. Ügyes. ”

Nagyon különleges és érdekes történet, még sosem olvastam hasonlót. Idő volt, mire igazán beleéltem magam, és megszerettem a fő karaktereket, viszont utána nem bírtam abbahagyni az olvasást..
Tetszett benne a csattanó is. A család és a barátság értéke, a szeretet. Maga ez a végzet vörös szalagja. Úgy érzem ezt a könyvet lehet felszínesen olvasni, csak nem érdemes. A történetek, mesék mögé kell nézni, és hagyni hogy a szíved megtelljen ezzel a sok érzéssel ami felbukkan a könyvben. Tényleg csodálatos, és nem tudom mihez hasonlítani. És annyira megszerettem Sint.. Ajj rossz volt befejezni ezt a könyvet és elszakadni tőle.

„Nagyanyám meséi szerint a végzet vörös fonala köti az embert a sorsához. Néhányan úgy hiszik, hogy ahhoz a személyhez kapcsol, akire a szíved a legjobban vágyik.”

Ez a könyv egy CSODA.♥
Alapvetően gyorsan lehetne haladni vele, mert olvasmányos, de annyira szépen ír az írónő, hogy sokszor újra és újraolvastam mondatokat. Nagyon szeretem a meséket, a mítoszokat, legendákat és az egész történet ezekre épül, szóval ezt már alapból imádtam. Tetszett, ahogy halvány utalásokat kaptunk, amiből sejthettük, hogy valójában ki, kicsoda és mi fog történni, de ennek ellenére a végéig sok meglepetést tartogatott. Szerintem gyönyörűen értek össze a szálak, mindenki közel került a szívemhez, ez egy varázslatos történet.
Ajánlom mindenkinek, akinek a lelke szívmelengető olvasmányra vágyik. Én biztosan újra fogom olvasni párszor.:)

„A szarka álmodhatja magát darunak, de sohasem válik azzá.”

Ez egy csodálatosan bájos történet, amiben csak úgy lubickol az olvasó. Olyan mint egy álomutazás, történnek nem várt események, talán kellemetlenek is, de az összhatás mindig örömteli és a hangulat is kiváló.
Biztosan elő fogom még venni ezt a történetet, amikor valami cukiságra lesz szükségem ♡

Sajnos engem ez a történet nem tudott elvarázsolni. Pedig nagyon érdekelt, mert a koreai mitológia teljesen új szín számomra a fantasy-palettán, semmit nem tudtam róla, ám ez a helyzet a könyv elolvasása után sem változott. Csupán töredékek ragadtak rám, miszerint a tengeristen a főisten, aki elveszítette az emlékeit, ezért a híveinek kell fenntartani a rendet a birdalmában, miközben a mindenféle állatos nevű házak élén álló többi isten kavar a háttérben. A történet során a főszereplő, Mina lekerül a tengeristen birodalmába, ami valamiféle köztes állomás a halál után, mielőtt a lélek továbbhalad, ha jól értettem, sőt, aki akar, szellemként maradhat is. Megmondom őszintén, meglehetősen zavaros volt az egész világ, csapongtunk ide-oda, mentünk egyik házhoz, aztán a másikhoz, de a tengeristent leszámítva semelyik istent vagy házat nem ismertük meg mélyebben, nem voltak kellően lefektetve a világ alapjai, nem volt világos a viszonyrendszer, az egész csak lógott a levegőben. Olyan érzésem volt olvasás közben, mint amikor már kiábrándultam a Caravalból. off Néhol követhetetlen volt a cselekmény, máskor meg unalmasak a leírások. Sajnos úgy tűnik, a keleti szerzők stílusa nem igazán áll hozzám közel.
Nem tett jót neki, hogy annyira a Caraval jutott róla eszembe, ha nem úgy van, lehet jobban elvarázsol a hangulatával és a szerelmi szállal. Mert amúgy Mina és Sin kapcsolata volt a legjobb része a történetnek, bár elég soká kezdtek egyáltalán érdekelni, a végére megkedveltem őket és volt köztük pár kifejezetten szép és kedves jelenet, pl.: https://moly.hu/idezetek/1905260. Tetszett, ahogy épült a kapcsolatuk, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, miközben Mina próbálta megtörni a tengeristent sújtó átkot és eldönteni, hogy a végzet vörös fonalát kell követnie vagy lehet saját útja.
Ami még érdekes volt számomra, és a romantikus vonal kiépülése előtt a legnagyobb húzóerő, hogy ne hagyjam félbe a könyvet, az az istenek és emberek viszonya. Mina haragudott az istenekre, amiért elhagyták a népét, pedig a sok nehézség ellenére továbbra is tisztelték, szerették az isteneket, hittek bennük és áldoztak nekik.
“Mert a világ lehet romlott és beteg, de amíg istenek vannak, remény is van.”
Az ilyen gondolatok segítenek nekem megérteni, miért fordulnak olyan sokan a különféle vallások felé, bár én inkább annak vagyok a híve, hogy nekünk kell kezünkbe venni a sorsunkat és nem arra várni, hogy majd valami istenség megsegít.
Másrészről ott van az istenek álláspontja, miszerint a szeretet nem megvásárolható, nem tartoznak semmivel az embereknek, akik egyébként nem is biztos, hogy annyira érdemesek a törődésre.
“– Csak egy ember gondolhatja úgy, hogy a világ körülötte forog, hogy a folyók érte folynak, hogy az ég, a tenger érte van. Pedig csak egyetlen alkotóeleme a világnak, és véleményem szerint pont ez az elem emészti fel a többit.”
Mindezek ellenére nem hagyott bennem mély nyomot ez a kötet.

Megkapja az 5 csillagot, mert varázslatos történethez volt szerencsém, elbűvölő főszereplővel spoiler és csodálatos mesékkel tele.
Szóval a karakterek személyisége maximális pontot érdemel spoiler, mert megvan az érzelmekből minden, ami egy könyvet számomra felejthetetlenné tesz. A történet alapjait adó motivációk bemutatásán spoiler és a nem teljesen jól kidolgozott mellékszálakon spoiler azonban még lenne hova fejlődni.
De ha már így is majdnem kedvenc a könyv – ezt majd még eldöntöm pár napon belül –, akkor mi lenne, ha még ezek is klappolnának? :)))