Ilyen még nem történt velem soha, de szerintem ezt a könyvet elhagytam. Ami duplán ciki, mert egy barátomtól kaptam, aki sokat kutatott érte. Mindenesetre fogalmam sincs merre van, Debrecenben vagy Pesten, melyik polcon vagy asztalon, mert szerintem már minden lehetséges helyet átnéztem.
Úgyhogy értelemszerűen nem tudtam az utolsó betűig elolvasni, de ami megvolt, arról azért beszámolok – és reménykedem, hogy előkerül valahonnan.
Mindig szerettem volna kisállatot. Kutyánk mindig volt, Basa akkor halt meg, mikor hatéves voltam. Leukémia. Imádkoztam, hogy csak ezt élje túl, reggelre meghalt. Négy évig nem tettem be templomba a lábam, azt hiszem akkor volt az első konfliktusom Istennel. :) Szulti 16 évet élt, nemrég halt meg, borzalmas volt.
Macskáink is akadtak legtöbbször, volt, hogy egyszerre 13. Volt néhány igazán különleges (Petya visszahozta a labdát a szájában, Cirmi mindig bedugta a fejét Szulti szájába, Szépszemű pedig nagyon ragaszkodó volt, együtt is aludtunk évekig), de a legtöbb kóborolt, elütötte egy autó, szétszedte egy kutya, a végén már megtanultam nem kötődni hozzájuk.
Olyan igazi, bent tartós kisállatom azonban sosem lehetett. 22 évesen végre sikerült a tengerimalac-tartás mellett elköteleződni, venni egy malackát, majd örökbe fogadni egy másikat, a tulajdonos allergiája miatt. Anita és Mici azóta a mindennapjaim részévé váltak.
Szulti hűséges kutya volt, kedves, nyugodt, volt személyisége persze, de leginkább alárendelődő, engedékeny – na persze mi mást szeretne az ember egy házőrző kutyától?
Anitáról és Miciről azonban nem sok mondható el ezekből. :D
A tengerimalac valami külön szint, egy… nem is tudom, speciális létmód. Tanítható? Fogalmazzunk úgy, hogy ha akar, tanul. Szerintem ha akarna, beszélni is megtanulna. De makacs.
Mint egy rendes kicsit túl lelkes gazdi, beléptem facebookon két tengerimalacos csoportba is, persze mindenhonnan jönnek a figyelmeztetések, ajánlások, tiltások. Van, aki esküszik, hogy szalonnás rántotta kell nekik reggelire*, más szerint bio uborkát kell kapniuk minden nap ugyanabban az órában**, de a sok tanács mellett sok történet is olvasható ezeken az oldalakon, és malacszemélyiségek százai bontakoznak ki belőlük. Komolyan, ezekről az állatokról novellákat lehetne írni. :) Nehéz bármi általánosat állítani, mert hatalmas különbségek vannak az egyedek között. Van, amelyikük vedeli a vizet, és olyan példány is, amelyik egyáltalán nem issza. A legkülönfélébb zöldségeket és gyümölcsöket eszik, máshogyan alszanak, játszanak, vívják dominanciaharcaikat.
Jellemző a párban tartásuk, azonos nemű párok szerencsésebbek a szaporulat elkerülése miatt. Mi is ezért szereztük be a barátságos, nyugodt, új dolgokkal kapcsolatban bizalmatlan, uborkaimádó Anita mellé a bátor, kísérletező, szemtelen, heves Micit, aki felforgatott nálunk mindent.
Mici mindent megeszik. A szalvétát is, és a vezetékeket úgyszintén, ha nem vigyázol. Anitával bandát alapítva kifigyelik a különféle zacskók nyílásának a hangját, száz körül is felismerve a Versele Laga Complete tápét. Ha vendég jön, nyüszítve könyörögnek nasiért, rendszerint el is hitetik, hogy őket bizony éheztetik. Kunyerálási képességeiket a maximumra fejlesztették. Imádnak függőágyban aludni, míg egy volt nekik, egymást borogatták ki belőle, míg egyikük meg nem unta, és más helyet keresett magának. Ha nem kapnak rágcsát, képesek egy teljes napig tüntetőleg nem enni a szénából, hogy rám ijesszenek. Ha kivesszük őket, a legfurfangosabb szabadulási módokat eszelik ki, de hajlandóvá válnak az együttműködésre némi uborkáért. Trükkösek, szemtelenek, hálátlan disznók!
Imádjuk őket.
Ez a könyv – hogy végre erről is írjak – pedig kicsit közelebb visz a tengerimalacok csodálatos világához. Praktikus méretű könyv, szép illusztrációkkal, sok információval, de néhol felszínes, és éppen a lényeg marad ki. Mintha egy receptet akarna megosztani velünk, de a hozzávalók felsorolása után megtorpanna, és másik ételhez ugrana. Kicsit kusza lesz ettől. De valóban rengeteg benne az érdekesség és a hasznos tanács, azonban még nem találkoztam két olyan forrással, ami azonosan nyilatkozna az étkezési szükségleteikről, és sok technikáról velük kapcsolatban. Ez az egyet nem értés megnehezíti a helyes tartásukat, személy szerint én már csak a facebook csoport malacos veteránjaitól fogadok el tanácsokat az étkezésüket és életterük berendezését illetően. :)
*nyilván vicc
**nyilván túlzás
