Hazatérés 16 csillagozás

Ava Dellaira: Hazatérés

A nagysikerű Kedves Halottak! után a szerző új regényében két, párhuzamos szál bontakozik ki: az első a 90-es évek végén kezdődik, és a 17 éves Marilyn a főszereplője, a második napjainkban játszódik, és Marilyn lánya, Angie története.
A tizenhét éves, félvér Angie számára Marilyn a keményen dolgozó, gyerekét egyedül nevelő, őt nagyon szerető anya. De Marilyn is volt fiatal. Tizenhét évesen szeretett bele Angie apjába, az afro-amerikai Jamesbe. Ám Angie sosem találkozott az apjával – Marilyn azt mondta, meghalt, mielőtt ő megszületett volna.
Angie nem tud belenyugodni abba, hogy semmit sem tud az apjáról, ezért ex-barátjával, Sammel elindul Los Angelesbe Új-Mexikói otthonából, hogy kiderítse, mi történt vele.
Utazása során nemcsak a múltat sikerül földerítenie, de sok mindent megtud saját magáról is: arról, hogy hol a helye a világban, és ki is ő valójában.

Eredeti mű: Ava Dellaira: In Search of Us

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2018
360 oldal · ISBN: 9789634320982 · Fordította: Till Katalin
>!
Ciceró, Budapest, 2018
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320968 · Fordította: Till Katalin

Kedvencelte 2

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Ács_Milán
Ava Dellaira: Hazatérés

Az utóbbi időben sorozatosan olyan könyvekkel sikerült kapcsolatba kerülnöm, amik nem igazán nyerték el a tetszésemet, még a kedvenc műfajomban is akadt egy-két negatív gyöngyszem. De a jég most megtörni látszik, mert ez a történet tökéletes volt és végre egy olyan regény, amit szívesen és élvezettel olvastam.
A Hazatérés, anya és lánya – Marilyn és Angie története. Egy nagyon jól megírt történet, melyben anya és lánya életébe, felváltva nyer bepillantást az olvasó. Mind az írói stílus, mind a nyelvezet és a fordítás is véleményem szerint tökéletes. Nem igazán sorolnám a regényt kifejezetten az ifjúsági könyvnek kategóriába.
Nagy öröm számomra, hogy végre sikerült egy kedves és érzelmes történetet olvasnom, amitől én is úgy érzem, hogy hazatértem. :-)

9 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Ava Dellaira: Hazatérés

Annak idején nekem nagyon tetszett az írónő előző regénye, a Kedves halottak. Szeretem a komolyabb hangvételű, érzékeny és elgondolkodtató ifjúsági könyveket, és a Hazatérés fülszövegét olvasgatva úgy tűnt, ezúttal sem kell majd csalódnom. Ezt aztán megerősítette az olvasás élménye is, bár kezdetben kicsit nehezen rázódtam bele a történet ritmusába, amikor sikerült, már el sem eresztett és jóformán alig tudtam letenni. A végére még egy nyilvános bömbölés is befigyelt a buszon, ami még akkor is nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy én még a kóla reklámokon is képes vagyok pityeregni. De nézzük meg közelebbről, mi volt az, ami nagy hatással volt rám ebben a történetben.
Maga a konkrét cselekmény se nem túl bonyolult, se nem túl egyedi: egy tinédzser lány engedély nélkül elutazik a volt fiújával Los Angelesbe, hogy édesapja után nyomozzon, aki anyja elbeszélése alapján már régen meghalt egy autóbalesetben. Mégis van számtalan apró trükk és csavar, ami miatt ez az egyszerűbb kerettörténet különösen megindító és érdekes lesz. Az egyik ilyen, hogy nem csupán Angie szemszögén keresztül olvashatjuk a történteket, hanem párhuzamosan az édesanyja, Marilyn nézőpontjából is. Sőt, ami azt illeti, az övé még dominánsabb is a regényben. A váltott szemszög és az idősíkokban való ugrálás egy igazán egyedi utazást tesz lehetővé: szép lassan megértjük, hogyan fonódik össze anya és lánya sorsa, illetve hogy a régi sérelmek, fájdalmak és traumák hogyan okozhatnak a következő generációban is komoly károkat, akkor is, ha azok nincsenek tudatosítva és a felszínre hozva.
Plusz csavart jelent az is, hogy Angie apja afro-amerikai volt. Ez talán nem tűnik nagy dolognak, de a félvér kislány számára meghatározó volt a saját identitásának kialakításában- pontosabban inkább a hiányok és a betöltetlen űr miatt, hiszen fehérbőrű, szőke édesanyja mellett folyamatosan azt érezte, hogy ő más, és hogy a lénye egy nagyon fontos részéhez semmilyen kapcsolódási pontja nincs, sem rokonok, sem ismerősök formájában. Ráadásul az sem segít, hogy Marilyn nagyon elzárkózik a múlt elől, nem szívesen beszél a lány édesapjáról, holott a visszaemlékezésekből hamar kiderül, hogy hatalmas szerelem volt az övék. Angie érzései nagyon ellentmondásosak ezzel kapcsolatban. Egyrészt rajongva szereti édesanyját, aki egyedül nevelte fel és mindent megadott neki, amit csak tudott, másrészt haragszik is, hiszen úgy érzi, csupán kísértetek veszik körül, akiknek nem tud nevet vagy formát adni, és ami miatt komoly problémái lesznek a saját kötődései kialakításával. (…)
Sokszor a történetekbe nem kell semmi természetfeletti vagy igazán extrém körülmény ahhoz, hogy végtelenül érdekesek és lebilincselőek legyenek. Számomra a legizgalmasabb téma amúgy is az emberi lélek, ebben a regényben pedig nagyon jól sikerült a szerzőnek ennek mélységeit ábrázolnia. Nagyon jó pszichológiai érzékkel látja és láttatja, hogy a múltbeli eseményeknek vagy a ki nem mondott szavaknak milyen hatása lehet a jelenre, és azt is, hogy a jóvátételhez és a megbocsátáshoz soha nem lehet túl késő. Engem is váratlanul ért, hogy a végére mekkora érzelmi katarzisba futott össze anya és lánya története, ami egyszerre volt fájdalmas és felszabadító. Nagyon örülök tehát, hogy kézbe vettem a könyvet és részt vehettem ezen a különleges hangulatú, szép és megható utazáson.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/02/hazateres-ertek…

>!
Zoe27
Ava Dellaira: Hazatérés

Most sem kellett csalódnom Dellaira történetében.
Témája is ismételten a gyász és a búcsúzás, bár most ez sokkal árnyaltabbá válik.
Teret kap a tudatalatti és a önismeret csodálatos világa.
Ami pedig legszebb üzenet a könyv során, hogy senki sem védhet meg mást, mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát még azon az áron is, ha ezzel egy szerettünknek fájdalmat kell okozunk…

>!
szofisztikáltmacska
Ava Dellaira: Hazatérés

Szeretem az olyan történeteket, amik maguk után hagynak illatokat, színeket, dallamokat és képeket. A Hazatérés – amely egy anya és lánya történetét meséli el párhuzamosan, végül egymásba fonódva– pontosan olyan könyv, ami nem ereszt a befejezés után sem, mert csordultig van a fentiekkel. Azt hiszem bevallhatom, hogy ezúttal is a borító tehet mindenről. Ha nem lenne ez a csodakék, origami kolibrikkel borított külső, akkor valószínűleg sosem olvasom el Ava Dellaira második könyvét. Egyrészt a konfortzónámon kívül esik, másrészt mostanában túl sok léleklehúzós olvasmányom volt, így nem hiányzott még egy szívfacsaró, bőgős történet. Szóval a kolibrik tehetnek mindenről, de igazából nem bánom.
A történet rettentően ambivalens érzéseket keltett bennem. Egyrész melankólikus és kissé szomorú, hiszen minden sorban ott van a tragédia ígérete, de közben hihetetlenül inspiráló és derűs is volt, tele értékes gondolatokkal és ahogy fentebb is írtam, illatokkal, színekkel, ízekkel, dallamokkal. Nem szoktam szeretni a jelen idejű, E/3-as személyű elbeszélést, de ezúttal nem zavart, mert valahogy illett a történethez, egy kicsit tompította a téma súlyosságát.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/02/25/ava_dell…

>!
mona0618
Ava Dellaira: Hazatérés

A címkék alapján (ifjúsági, romantikus) ez a könyv minden, amit mostanában már inkább kerülök. De Ava Dellaira neve mostantól bekerül a kedvenc íróim közé, mert bár az első regényénél is nagyon kellemes meglepetés ért, de ezzel a könyvével mindent vitt. Az elsőtől az utolsó sorig imádtam, aki pedig szintén ódzkodik tőle, hozzám hasonlóan a címkék miatt, annak üzenem, hogy igenis nagyon súlyos dolgokról ír a szerző és ez egy olyan fontos könyv, aminek nem szabad olvasatlannak maradnia senkinél sem.

Bővebben később, még össze kell magam, illetve a gondolataimat szednem, mert még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy csak bámulok magam elé. Egy biztos: ezekért a történetekért érdemes olvasni.

>!
marcipan1055
Ava Dellaira: Hazatérés

Ez az a könyv, ami a legjobban megérintett eddig.
Ez az első olvasásom az írónőtől, ezt is csak úgy megláttam a könyvtárban. Először a borítója fogott meg, aztán elolvastam a fülszöveget és egyből tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom.
Alig várom már, hogy az író másik könyvét is elolvashassam.

>!
Hajdú_Antal_Zsuzsanna I
Ava Dellaira: Hazatérés

Az utóbbi hónapok egyik legkellemesebb olvasmányélményét nyújtotta nekem ez a könyv. A két idősíkon futó történet, az egyszerű, mégis csodálatos szövegezés, az esendőségükben is szerethető karakterek, és önmagunk keresése mint az egyik legfontosabb mondanivaló teszi számomra nagy-nagy kedvenccé ezt a könyvet.
Az ilyen kötetek olvasásakor még nagyobb kedvet kapok az íráshoz magam is.


Népszerű idézetek

>!
Zoe27

Vannak olyan sebek, amik sose gyógyulnak be, olyan veszteségek, amikből sosem épülsz fel. De ezeket át kell alakítanod erővé, ami előrevisz, és nem lehetnek ürügyek arra, hogy meg se próbálj semmit.

302. oldal

>!
beatrix_0823 P

Senki sem unalmas. Mindenkiben egy egész világ van.

>!
Zoe27

Amit az agy idővel elenged, a test sosem felejti el.

172. oldal

>!
Lomax

Megfordítja a lányt, akinek a háta odanyomódik az üléshez, teste a fiú testéhez.
– Olyan az ízed, mint az óceánnak – mondja.
Marilyn elmosolyodik: – Sós?
– Nem egészen. Olyan az ízed, mint az óceán látványa.

58. oldal

>!
M_Annie_99

Hogy hiányozhat ennyire valaki, akit sose ismert?

92. oldal

>!
M_Annie_99

A hétmilliárd emberből, aki a Földön él, biztosan szinte mindenkinek összetörték már a szívét, de közülük hány idióta van, aki ezt saját maga teszi meg?

78. oldal

>!
Zoe27

– Ha távolról nézel a világra… ha arra gondolsz, hogy valaki egy a hétmilliárdból – akkor kicsinek tűnik. De közelről nézve, azok számára, akik szeretik… az ő élete egyenlő a mindenséggel.

301. oldal

>!
M_Annie_99

Az élők lassan behozzák a halottakat.

(első mondat)

>!
Zoe27

Mozgunk egyik helyről a másikra, hol látnak minket hol nem, de a kettő közti átmenetet nem lehet puszta szemmel követni.

171. oldal

>!
M_Annie_99

A veszteség az élet része. Nem tudod kikerülni.

102. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilvási Lajos: Egymás szemében
Lisa Klein: Ophelia
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Leiner Laura: Valahol
Cassandra Clare: A hercegnő
J. L. Armentrout: Origin
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss – Perzselő csók