Ózonőrök 84% 33 csillagozás

– Sokkal több vagy, mint aminek ők látnak.

Először is szeretném megragadni az alkalmat, és ezúton is gratulálni Elizának a könyv sikeres kiadásához!

A regény folyamán az írónő rendkívül fontos és nagyon is aktuális témát boncolgat: a környezetvédelmet. Szerintem nagyon klassz kezdeményezés az, hogy a fiatal olvasókat egy könyvön, egy kalandos történeten keresztül szólítsuk meg és hívjuk fel a figyelmüket egy ilyen égetően aktuális és őket is érintő téma fontosságára.

Továbbá azt is gondolom, hogy egy első könyves író történeténel azt is figyelembe kell venni, hogy ez az első regénye és a hibáival együtt kell tudnunk értékelni. Én úgy éreztem, egy picit már idős voltam a szereplőkhöz, nehezebben tudtam azonosulni a gondolataikkal és a hétköznapi problémáikkal, éppen ezért egy picit meglepő is volt számomra, hogy a regény vörös pöttyös könyvsorozatban jelent meg.

Az írónő egyébként jól bánik a szavakkal, szépen fogalmaz és klasszul jeleníti meg a képeket. Ami a történetet illeti, úgy éreztem, hogy egyrészt kicsit kidolgozatlan volt ez a „fantasy világ”, az Ózonőrök mestersége és feladatai, valamint túl nagy felelősség nehezedett a csupán 14 éves gyerekek vállára. Néha úgy tűnt, éretlenek még (teljesen jogosan) ekkora feladatokhoz és tettekhez, de örültem, hogy belátták, hogy szükségük van egymásra és az összefogásra. A főhősnőink annyira nem tudtak közel kerülni hozzám, de Zorán és Líviusz a szívembe lopták magukat. :)

Alapvetően a 10-12 éves korosztálynak ajánlom elsősorban ezt a regényt, illetve mindenkinek, akit foglalkoztatott a környezet és annak védelemre. Hajrá, Ózonőrök!

Hogyan szerettessük meg az olvasást a fiatalokkal? Folytatom sorozatomat egy újabb, klasszul passzoló történettel. Az Ózonőrök ugyan a kiskamaszoknak íródott kötet, én is nagyon szerettem! Egyszerre volt mese és tanulságos történet. Szórakoztat, de kellőképpen el is gondolkodtat. Jöjjön a fülszöveg, hogy teljesebb képet kapjatok!
„Líviusz az ózonőrök mindennapi életét éli, már amennyire hétköznapi dolognak számít varázserővel felügyelni a természetet. Ám az ózonőrök egy nem várt akadályba ütköznek: a környezetszennyezés miatt a Föld irányíthatatlanná vált, és teljes a káosz. Líviusz nyomozásba lendül, hogy rájöjjön a megoldásra.
.
Melánia egész életében a testvérei árnyékában élt. Mindig mindenben jobbak voltak nála, és ami talán a legfontosabb: nekik volt szupererejük. De amikor kiderül, hogy közeledik a világvége, a lánynak esélye nyílik bizonyítani a rátermettségét. Ha meg tudná menteni a bolygót, végre őt is elismernék. ”
———————-&———————-
Én ezt a könyvet simán el tudnám képzelni , mint kötelező olvasmány. Nagyon szeretnék a fiatalok, rendkívül fontos és értékteremtő.
„ – Aggasztó híreim vannak, ami nem tűr halasztást- sóhajt, a ráncok elmélyülnek az arcán. – A bolygónk veszélybe került. ”
.
Viszonylag kevés könyv van ma, aminek a környezetvédelem áll a középpontjában, így hiánypótló, azt tudom mondani, egyedülálló és témájában pazar kötetről van szó. A Földünket veszélyeztető problémákról, klímakatasztrófákról ír érthető nyelven.
Ok-okozati tényeket vonultat fel, következményeket magyaráz el egyszerűen, szinte gyerek-nyelven, nem teng túl a szakszavakban.
„Valami nagyon nem stimmel a világgal.”

Mindez mindannyiunkat érint , nem menekülhetünk el előle, és nem is hunyhatunk szemet felette.
Nem a Föld tartozik hozzánk. Mi tartozunk a Földhöz. Mentsük meg együtt és vállaljuk a felelősséget érte.
.
Nyilván, mivel kisregény, így a környezetvédelem témán belül mindenre nem lehetett túl sok lapot szánni, de nem volt hiányérzetem. Remekül lehet és kell olvasni a sorok között! Nem volt száraz, sőt, igazán szórakoztató és kikapcsoló volt, s bár nincs nagy tapasztalatom, de világépítése is rendben volt.
Fontos problémákra hívja fel mindemellett a figyelmet , annyi minden került bele ebbe a kisregénybe. Címszavakban:
önelfogadás, család, barátság, a szeretet áthidaló és mindenen átívelő ereje , az összefogásról és kitartásról.
Hogyan tudunk a saját korlátainkon túllendülni.
.
Nagyon könnyen olvasható, épp emiatt a nyelvezet miatt.Nem tudom miért, de az Agóra tudományos élményközpont jutott az eszembe a kötet olvasása közben, ami ugyan a természet és a természettudományi tárgyak népszerűsítését vette célul játékos és közérthető formában a fiatalok számára már egészen pici kortól, de valahol mégis hasonló a cél. Az pedig mindkettőre egyaránt jellemző: igazi kalandot, élményt kaphatunk, kaphatnak! Olyan hasznos tudással, melyet elvihetnek magukkal és hozzásegíthetnek egy fiatalabb generációt a tudatosabb élet felé.
.
Adjátok a kezébe a fiatalabb korosztálynak, de olvassátok Ti is, bátran.
Egy szebb jövőért.
Értünk.
Érte!
.
Gratulálok, Eliza és köszönöm, hogy olvashattam a könyved! Jó szívvel fogom továbbra is ajánlani!

Egy rendkívül aranyos történettel ismerkedtem meg, amely a klímaváltozás fontosságára hívja fel a fiatalabbak figyelmét, ám nem csak nekik szól.

Egy cseppet sem átlagos család mindennapjaiba csöppenünk bele, ugyanis ők váltják az évszakokat. Mindenkinek megvan a maga évszaka, kivéve Melániát, aki testvérei árnyékából figyeli, hogy milyen nagyszerű tettekre képesek. Ám furcsa dolgok kezdenek el történni a nagy világban, az évszakokat már nem lehet váltani, az ózonőrök között kitör a káosz és a világ hanyatlásnak indul.

Összességében egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv, a fiatal korosztálynak mindenképp ajánlom, hiszen rövidsége miatt nemcsak, hogy gyorsan elszalad az idő vele, így az olvasást jobban megszerethetik általa, illetve még fontos témák is terítékre kerülnek, amelyekről mindenképp beszélni kell, ráadásul megmutatja, hogy bárki képes nagy dolgokra, csak hinnie kell önmagában és követni az álmait.

Bővebben:
https://wandamaci.blogspot.com/2023/02/aux-eliza-ozonor…

A környezettudatos nevelést sosem lehet elég korán elkezdeni, ezért mindig örülök, ha új gyerekkönyv jelenik meg a témában. Az Ózonőrök egy friss és „zöld” kaland, amiből a fiatalok megtudhatják, hogy milyen gáz az ózon és a szemetelés is – csak pont másképp.

Védelmezek én is!

Sajnos, a kórnyezetvédelem manapság ugyan igen felkapott fogalom, azonban vannak még mindig olyanok, akiket egyáltalán érdekel az, hogy szó szerint is megöljük a bolygónkat. Most valaki biztos azt mondaná (“Ne legyek már ennyire pesszimista, mi van akkor ha nem gyűjtöm szelektíven a szemetet, majd megteszi helyettem mást, meg amúgy is egy fecske nem csinál nyarat.”) “– Képzeljetek el egy csokipapírt. Ha egy valaki eldob egy ilyet, nem nagy cucc. De ha a világon minden ember eldob egy ilyen papírt…” Legalább is én ilyeneket kaptam miután közöltem a környezetemmel, hogy tenni akarok én is valamit és innentől kezdve jobban oda fogok figyelni a dolgaimra. Például nálunk a városban van egy Stopcsomagolás nevű üzlet, ahol vegán termékeket árulnak és műanyag mentesen és húsmentesen árulnak. Na már most én azt szoktam mondani, hogy nem vagyok nyúl, tehát a húsról nem mondtam le, de amióta megtaláltam őket, náluk vásárolok. És sokan mások is. Ha a fecskék összefognak! „Benned nincs meg a képesség, Melánia!” Mindenkiben megvan az erő ahhoz, hogy tegyünk valamit a saját környezetünkért, csak fel kell emelni a fenekünket és kicsit jobban odatenni magunkat.

Na, ezután a bevezetés után gondolom már mindenki tűkön ülve várja, hogy akkor most már rátérek-e valahára a regényre?

Csakhogy a regénynek ez is a mondanivalója!Egy igazán tartalmas és szókimondó műről beszélünk, amely olyan módon közelít meg egy elég kemény témát, amely által a gyerekek is észbekapnak és ezáltal talán tudatosabb felnőtté válnak. Legalább is ez a célja elsőkönyves író nőnk regényének, amely azt mutatja meg, ha mind összefognánk, nem pusztulnánk ki a bolygónkkal együtt. „És most, hogy így belegondolok, minden ember különleges. Képesek együttes erővel a pusztulás szélére sodorni a földet. Mi ez, ha nem szuperképesség?”

Nagyon kemény téma egy édes kis csomagolásban, amit nem dobunk el. Tetszett az, hogy az írónő egy olyan témát választott, amely elég nagy felelősséget is rak a vállára, hiszen erről mindenkinek meg van a véleménye és nem mindenkinek egyezik az övével. Merész és szókimondó! Így kell ezt csinálni! Bár amikor megláttam a könyvecske soványságát gondolkodtam rajta, hogy ennyi oldalba, hogyan lehet beletenni majd egy egész történetet, hogy ne tűnjön befejezetlennek, hiszen az Ózonőrök “munkája” itt véget ért, mint később megtudtam. Féltem az összecsapottságtól és attól, hogy a fontos mondanivalót, nem fogja tudni kifejezni, kifejteni, csak lecsapni kecsapnak. “A szüleink mindig azt mondják, tisztelnünk és óvnunk kell azt, ami a miénk, hogy az is tisztelhessen minket.” Nagyon úgy tűnik azonban, hogy sikerült neki, bár igaz a regény Vörös Pöttyös, amely már nem az én korosztályomnak íródott és néhol éreztem is benne azokat a gyerekes dolgokat, amiktől a falra tudnék néha mászni, mégis annyira felnőtt a regény a feladathoz, hogy csak ámultam.

Példamutatóra sikeredett ez a regény, mely méltán kiérdemli azt, hogy az emberek felfigyeljenek rá és általa jobbá váljanak, ha nem is azonnal, de szépen sorjában.

És tudod mi a legdurvább? Hogy te is lehetsz Ózonőr!

A véleményemet tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.com/ozonorok/

Hmm, nehéz véleményt írnom. Pont emiatt csillagozni sem volt egyszerű.
Egyrészt ez egy nagyon kedves kis történet, és ebből a szempotnból tetszett. Másrészt, picit átverve érzem magam.
Kezdjük a pozitív dolgokkal.

Ami a leginkább tetszett benne, az a téma. Fontos a környezetvédelem és a jövő nemzedékének a környezettudatosságra való nevelése.
Ez abszolút öt csillagot érdemel.
A karakterek is tetszettek, aranyosak és összetettek voltak. Egyik sem volt teljesen olyan, mint amilyennek beskatulyázta őket a környezetük.
Ez egy kimondottan jó könyv gyerekeknek. Egyrészt, fontos témára hívja fel a figyelmet, másrészt, szerintem megszeretteti velük az olvasást, ami szintén nem elhanyagolandó.
Mindenképp érdemes lenne tizenéves gyerekek körébben aktívabban terjeszteni :)

Valahol itt jutunk el oda, hogy miért érzem átverve magam. Bár a borító nagyon szép, de kicsit sem passzol a tartalomhoz. (Mondjuk láttam a másik verziót, amire szavazni lehetett, az még ennyire sem passzolt volna hozzá). Ez a borító egy komoly történetet ígér, ami inkább fiatal felnőtteknek szól. És ha már itt tartunk, a fülszövegből sem derül ki, hogy a történet célcsoportja a kicsi gyerekek.
Ezzel csak az, szerintem a baj, hogy nehezebben fogja megtalálni azokat, akiknek igazából szól, és könnyebben jut el olyanokhoz, mint én is, akik aztán csalódni fognak, mert nem azt kapják, amit vártak.
Szívesen olvastam volna egy olyan fantasyt a témában, ami kifejezetten a felnőtteket szólítja meg, és úgymond arcul csapja öket, hogy ébredjenek már fel. Mert persze, neveljük a fiatalokat, hogy óvják a környezetüket, de sokra megyünk vele, ha otthon meg azt látják, hogy a felnőttek szarnak bele. Nem ártana a felnőtteket is nevelni. Ennél a könyvnél azt reméltem, hogy ezt kapom, de tévedtem.

Mivel gyerekeknek szól így nincs is akkora súlya. Legalábbis én nem éreztem. A témát csupán azon a felszínen kapargatja, amit mind ismerünk. Ez természetesen a gyerekeknek tökéletes is. Egy komolyabb hangvételű könyv esetében komolyabb kutatómunkát kellett volna végezni a témában. Ezt itt nem éreztem, de bocsánatot kérek, ha volt mögötte.
A történet maga rövid és talán ebből kifolyólag nincs is túlságosna kidolgozva. Értem én, hogy urban fantasy, de nem kapunk komolyabb betekintést az ózonőrök világába. Az sem derül ki százszázalákosan, hogy a világ akkor most tud a létezésükről vagy sem. Meg a feladatuk sem teljesen tiszta. Akkor most egy ember – jelen esetben gyerek – hozza el az adott éghajlatban az aktuális évszakot? Ha így van, akkor Szvetlána miért lett rosszul és vesztette el az erejét, amikor csupán a park egy kis területén idézte meg a saját évszakát? Elvileg egy egész éghajlatra kéne elhoznia szóval egy park nem kéne, hogy megkottyanjon neki. Továbbá nem is igazán ózonőröknek kéne ebből kifolyólag hívni őket, inkább évszakhozóknak. Elvileg nem csinálnak semmit mást, csak elhozzák az évszakokat.

Engem azokra a gyerekeknek szóló mesékre emlékeztetett, amikben szuperhősök kis csapata old meg valamilyen feladatot közben tanító jelleggel felhívja a kicsik figyelmét a környezetvédelemre. Nagyjából ezen a szinten mozog. A családi szál pedig az Encanto című mesét juttatta eszembe.
Igazából szólhatna a szeretet fontosságáról meg a család összetartásáról is, de azért van pár dolog, ami sajnos megmérgezi ezt. Valahogy vágytam volna rá, hogy Melániát úgy fogadja be a családja és becsülje meg, hogy nincs ereje. Így, ami végül történt, igazából keserű utóízt hagyott a számban, mert belegondoltam, hogy igazából csak azért fogadták be, mert neki is lett ereje. Plusz a tesói lényegében számítósból próbáltak kedvesek lenni vele, hogy ne pusztuljon el a világ. Ezt sem nevezném épp szeretetnek.
Elég lelombozó :(
Arról nem is beszélve hogy a szülők mennyire jellegtelenek voltak. Az apa konkrétan csak eszközöknek tekintette a gyerekeit. Melániát még annak se. És nem éreztem különösebben, hogy ez a végére változott volna, bár az írónő próbálta bemutatni, hogy változott.
Az anya viselkedését is furcsáltam. Lazán hagyta hogy a gyereke négy napot egy parkban töltsön. Azért lássuk be, hogy ez nem túl hihető, főleg mert állítólag szereti.
Arról nem is beszélve, hogy senki nem hívta a zsarukat, hogy egy tizenéves gyerek csövezik a parkban. Ezt sem tartom túl hihetőnek, bár fene tudja. Sajnos a mai világban nem különösebben figyelünk oda egymásra.

Szóval összességében nem mondom, hogy nem jó. Inkább azt mondom, hogy nem én vagyok a célközönség. Sajnos nálam mellé ment a dolog, viszont minden szülőnek ajánlom figyelmébe, hogy adja a tizenéves gyereke kezébe, mert megéri :)

Kíváncsi voltam Eliza könyvére és bár nem vagyok már a célkorosztály, de a téma érdekelt, nem is volt hosszú, úgyhogy megvettem és a vizsgaidőszak utáni felépülés során elolvastam. Nagyon jó volt. Igyekeztem nem túl szigorú lenni, ami a globális felmelegedés ábrázolását illeti. 12 éves kortól ajánlott, nem várhattam el, hogy szakkönyv pontosságú legyen, ha én már ezekhez is vagyok hozzászokva. Ezt figyelembe véve pedig ilyen szempontból is elég jó volt. Sok népszerű tévedést nem követtek el benne a környezettudatossággal kapcsolatban. Úgyhogy ezért ment a pont a részemről. Fájdalmasan valós volt több beszélgetés is, arról, hogy mennyi ideje tisztában voltak már a problémával, hogy csak veszekedtek, hogy felelősöket kerestek megoldás helyett, hogy mennyire kétségbeestek és a nincsen globális felmelegéshez képest a ló másik oldalára estek, oda, hogy globális felmelegedés van, mind megfogunk halni és semmit nem tehetünk ellene. Tetszik ez a hasonlat, mert jól látszik, hogy a ló egyik felén sem jutunk előrébb. Szívügyem a környezetvédelem évek óta, úgyhogy örülök neki, hogy végre egy ifjúsági regény, ráadásul magyar fő témájának olvashattam és elhagyták már benne a felszedjük a szemetünket és akkor minden jó lesz lépést és kitértek a helyi, szezonális étkezés fontosságára, a minimális fogyasztásra és arra, hogy a hétköznapi ember cselekedetein túl a gyárak és az infrastruktúra gyökeres megváltoztatására is szükség van. Mert bár fontos, de helyes szemétkezeléssel nem leszünk közelebb a globális felmelegedés mérsékléséhez. Ami pedig a végét illeti, szerintem kellően motiváló lett és cuki, nyilván nem egy valódi megoldás, de jó irányba mutat részben. Ami a szereplőket illeti, erősen Encanto érzésem volt, ami végülis dicséret, mert imádom azt a rajzfilmet. Ütött rendesen Melánia mellőzöttség érzése. A testvéreit részben még megértettem, kamaszok, de, hogy az apja is ennyire kizárta, azt szörnyű volt olvasni. De hát ugye innen szép nyerni. :D Azt is nagyon értékeltem, hogy nem csak Melánia volt az áldozat, az Encantohoz haosnlóan kitértek arra is, hogy milyennek érződik az a testvéreinek, amit ő tökéletes életnek lát. off Összességében egy életbevágóan fontos témával a célkorosztályhoz mérten egész megfelelően foglalkozó, szórakoztató, cuki könyv ez, ami érzelmileg és agyilag is bevonja az embert, a hossza miatt pedig egy könnyű esti olvasmány, tehát nagyon tetszett, tudom ajánlani!

„A szüleink mindig azt mondják, tisztelnünk és óvnunk kell azt, ami a miénk, hogy az is tisztelhessen minket.”

Ez egy szórakoztató, de mégis elgondolkodtató történet, ami tökéletes választás egy mostani borús, szeles időjárás mellé. Csak bekuckózik vele az ember, és elkezdi olvasni… hogy aztán pár óra múlva befejezze, de még sokáig gondolkodjon rajta a környezet és az ember kapcsolatán.
A bolygó nagyon jól meglenne nélkülünk. De mi vajon tényleg meglennénk-e nélküle?

Blogbejegyzés interjúval: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2023/01/aux-eliza-o…

Bárcsak a valóságban is létezne olyan valaki, mint Melánia, aki úgy tudna hatni az emberek gondolkodására, mint ő, ha a környezetvédelemről van szó! Nagyon tetszett a történet, ami tényleg nagyon fontos problémára hívja fel a figyelmet, és nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is figyelni kellene rá. Megszerettem a szereplő gyerekeket, mindegyik külön-külön egyéniség, de a legjobban az hatott meg, ahogy összefogtak egymásért.

Igazából nincs kedvencem ebben, történetben, mindegyik testvért kedvelem a maguk módján. Kicsit sajnálom, hogy ennyire rövid lett a történet, szívem szerint olvastam volna még. Tetszett az egész történet, kikapcsolt, elgondolkodtatott. Szeretem, ha történetben nemcsak fikció az egész, hanem valós események, történetek íródnak. Ilyen pl a környezet, klíma változás. Igazi valós események zajlanak a világban, nemcsak a könyvben.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.hungarybooks.hu/2023/02/aux-eliza-ozonorok-…