Autósmesék 77% 16 csillagozás

Nos, vagy mi voltunk még kicsik hozzá, vagy egyszerűen csak sokkal többet, és szórakoztatóbbat vártunk ettől a könyvtől. A kicsi unta hallgatni, én pedig (bevallom nőiesen) olvasni, úgyhogy teljesen megértettem őt…

Vegyesek az érzéseim, de a könyv becsukása után inkább pozitív, mint negatív. Jó és változatos Autósmesék-et kaptunk. Kíváncsi voltam rá, mert már láttam @mankus-nál, és már jó ideje szerettem volna is elolvasni, sőt, bemutatását is terveztem még tavaly a Molymazsolázóban.
Nem volt rossz Berg Judit: Hová tűnt a kistigris? -ével indítani, aztán kicsit lejjebb ült a dolog, a jókedv (és a nosztalgia) Lackfi két rövidebb visszapillantásával tért vissza: A nagy autóbambulás-sal és a A nagy autómosás-sal. Számomra az első csúcsot Lőrincz Judit Lívia: Zápor Jóska könnyes-nevetős autós-családtörténete jelentette. (Megnéztem ki is ő:http://juditlivia.hu/bemutatkozas) Zápor Jóska története az egyik legsikerültebb és az egyik legmeghatóbb írás a könyvben.
(http://kereso.nava.hu/document/show/id/1362156 és http://kereso.nava.hu/document/show/id/1364982)
Lélekben hasonlókat éreztem Nógrádi Gábor: Ne sírj, ne sírj kicsi kocsi! Polski Fiatjának gondolataival szembesülve.
Másik csúcsot, rögtön a Zaporozsec után, Czigány Zoltán: KUK-055 c., hajnalban már sárga villogóval közlekedő, és olaját könnyként hullató szemeteskocsi története hozta, hasában külön sarokkal a jótékonykodásra még minden bizonnyal használható dolgok elkülönítésére.
Ajánlom még lányok figyelmébe Lackfi János „ismeretterjesztő” meséjét: Autósmese lányoknak, akiknek nem jelent majd talányt a mese elolvasása után pl. a hengerek, lóerők és egyéb kifejezések. Rövid szünet után (http://moly.hu/ertekelesek/1114412) ismét találkozhattam és kalandozhattam Mosonyi Alíz újabb (és rá annyira jellemző) történetével, az Autósmesével a már ismert szlogennel kezdődő „Volt egyszer egy” kisautó aki mindenhová elvezette öreg kisasszonyát.
Harmadik csúcsot Békés Pál: Kocsi, a locsoló Húsvéti locsolása, majd égbemenetele hozta, nagyon kedveltem az egész történetet.
Végül, de nem utolsósorban csúcsot jelent bizonyos értelemben Kiss Ottó: Ati és a holdvilág szomorkás története, az összes rejtélyével, kedvességével, reményteliségével együtt. Rendkívül intelligens írásnak tartom a halálról, valakinek az elvesztéséről beszélni a gyerekeknek anélkül, hogy kiejtenénk a gyerekek előtt a témához tartozó „kötelező” szavakat. Remélem, Hanna kisasszony és a holdlámpák-legendája örökké élni fog.

A csúcsot jelentő történeteket érzem kimagaslónak, bennük és a mellettük megemlítettekben kedveltem a szereplőket, akiknek történetei sokszor eljutottak a lelkemig. Közel kerültek hozzám az autósszereplők, mint pl. a család életét, a hozzá tartozó búval-bánattal végigkísérő Zaporozsec; vagy a másik családdal maradó idősebb Polski Fiat; a Jaguárok, Béemvék, Landróverek és Bogarak; a koszos test alatt szociálisan érzékeny szívet hordozó kukáskocsi; a „Volt-egyszer-egy-autó”; a gyöngyvirágillatú locsolókocsi vagy akár a „Holdra-szállító old timer”.

Amivel sajnos nem tudtam mit kezdeni az Finy Petra: A jádeautó c. meséje volt. De Dragomán Mágnesjoghurt, Nádori Júlia: Az óriás közbelép és Kocsis Péter: A vakond autója is lehetett volna kicsit jobban kidolgozott, tartalmazhattak volna valami kis pluszt amivel vonzóbbá tehették volna az olvasást és a felolvasást. Hiányzott belőlük számomra valami, amivel megnevettethettek, megríkathattak, elszomoríthattak, mélázóvá stb. tehettek volna akár.

Rubik Anna rajzai pedig annyira emlékeztetnek valakire… tetszenek.

Szuper ötlet, egész jó mesékkel, na jó, nem mindegyiknek van fülefarka, de így is belefér. Régies rajzokkal illusztrált, de nosztalgikus felhangja már-már bájossá teszi.

14 mese 12 szerzőtől, elég vegyes, de többnyire magas színvonalon.

Berg Judit meséje aranyos, csak nincs benne semmi különös, Lackfiból nekem talán elég lett volna egy is a három helyett. Dragomántól többet vártam volna, a Hasítás-beli novellája alapján tud rövidben is nagyot mutatni. Czigány Zoltán ugyanolyan szerethető környezettudatos kukásautóval áll elő, mint amilyen szerethető Csoda és Kósza, csak itt nem olyan idétlen. Mosonyi Alíz mindjárt öt mesét is mesél az öreg kisasszonyról és az öreg autójáról, és mind az öttől mosolyognom kellett.

A három dobogós nálam Lőrincz Judit Lívia kiszolgált Zaporozsece, a három generációt szállító Zápor Jóska, Békés Pál leselejtezés előtt álló Locsolóautója, aki még utoljára végiglocsolja a Nagykörutat, mielőtt végleg eltűnne az utakról, és mindenki elfeledkezne róla, és Kiss Ottó Holdba utazó autója, ami annyira szép, hogy nem véletlen tette a szerkesztő se a kötet utolsó meséjének.

Említésre méltó még a könyv gyönyörű kivitele, többnyire képtelen vagyok odafigyelni az illusztrációkra, de Rubik Anna rajzait muszáj volt megcsodálnom, nem tudtam nem nézni őket.

Egyszer már hazahoztam ezt a könyvet a könyvtárból, kb. másfél éve, de valahogy, akkor s kisfiam nem volt fogékony rá. Ellenben most, a gyerekeimnek nagyon tetszett. Kedvence lett a Kistigris, Laczkfi Autóbambulósa, KUK-055 sz. kukásautó. Kiss Ottó meséjét már külön is ismertük, s Záror Jóskát mi is megkönnyeztük.
Nagyon jó válogatás, valószínű saját példányra is szert kell majd tennünk.
Én mindenképpen szívből ajánlom minden fiús, gyerekes anyukának és apukának.

Bűbájos történetek. Érdekesek, izgalmasak egy fiú gyermeknek…mindegyiket elolvastuk és párszor újra is olvastuk…egyik kedvenc esti mese könyvünk.

Nagyon jó kis gyűjtemény mai meseíróktól, imádták a gyerekeim!