A ​gyöngyhalász 24 csillagozás

Aurora White: A gyöngyhalász

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aurora ​White harmadik regényét tartja kezében az olvasó. A Netes szerelem és a Sötétség gyermeke című írásokban már megtapasztalhattuk, hogy meseszerű, kalandos történeteit sajátos humorral fűszerezi a fiatal, magyar írónő.
A Gyöngyhalász című regényében sincs ez másképp.
A könyv könnyed, kellemes kikapcsolódást nyújt bármely korosztály számára.

"Mikor elengedték a teknőst, egy hatalmas tintahal úszott el mellettük. A lány jól láthatóan megremegett, s Yamato gyengéden átölelte a vállait, majd újra a mélybe mutatott, jelezve, hogy sietniük kell a fogyatkozó levegőjük miatt is. Miyu bólintott és követte őt.
Az ifjú gyöngyhalász egyből nekilátott a kagylók begyűjtésének, míg kísérőjének figyelmét egy hajó roncsai kötötték le. Nem sokat teketóriázott, gyorsan beúszott az egyik nyíláson, és ámulva szemlélte – a hosszú évek után is – jól konzerválódott belsejét. Úgy tűnt, mintha csak néhány napja hagyta volna el a legénysége. Hatalmas fa ruhásszekrényt látott,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
220 oldal · ISBN: 9789638969217

Enciklopédia 3


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
h_orsi P
Aurora White: A gyöngyhalász

Bevallom őszintén nekem az utolsó történet tetszett a legjobban. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a fülszövegben fellelhető idézet is innen származik, ez adja a könyv címét és talán ez tartalmazza a legtöbbet, amit ez az olvasmány adni tudott nekem.

Vannak olyan könyvek, amiket palackba kellene zárni és úgy mutogatni mindenkinek, mert annyira szívhez szólóak. Ez is egy ilyen könyv :)

Bővebben: http://nyarikoktel.blogspot.hu/2016/02/aurora-white-gyo…

Köszönöm szépen @Aurora_Serenity_White, hogy olvashattam! :)

1 hozzászólás
>!
Timesz
Aurora White: A gyöngyhalász

Meglepő, de tetszett a könyv, annak ellenére, hogy ez a kalózos nem az én műfajom. Ahogy haladtam a történetben, egyre jobban kezdett érdekelni a szereplők sorsa. Nagyon érdekes könyv, tetszik, hogy egyszerre több szálon is fut. Egyszer olvasósnak jó.

>!
Ferger_Jolcsi P
Aurora White: A gyöngyhalász

Azt már az elején leszögezném, hogy nem az én műfajom ez a könyv, inkább a disztópiát és a fantasyt szeretem, de kellemes meglepetés volt számomra ez a történet. Az írónő nagyon szépen fejtette ki a tájleírásokat és a szálakat is nagyon szépen vezette, majd kapcsolta össze. Jól megismerhettük a szereplőket, elmerülhettünk egy kicsit a kalózok világában, ami különösen tetszett, mert kalózos könyvet még nem állt módomban olvasni. Néha felütötte a fejét egy-egy kegyetlen tett a könyv lapjain, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy korhűen ábrázolja a világot a szerző, ezek a részek azonban nekem nem tetszettek. Mondjuk, pont azzal lenne a gond, ha öröm fogna el a kegyetlenkedéseket olvasva, látva.
A könyvben három rövid kis történet található, mikor ezt megláttam, felmerült bennem a kérdés, hogyan tudja ilyen kicsi oldalszámban kifejteni a szerző az egész történetet… De azt kell mondanom, hogy sikerült neki, nem maradt egyetlen kérdés sem bennem, mindenre választ kaptam.
Szóval annak ellenére, hogy nem az én világom ez a műfaj, mégis tetszett, s nem bántam meg a rá fordított időt.

2 hozzászólás
>!
boszii I
Aurora White: A gyöngyhalász

Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Tulajdonképpen három történetet kaptam, és mindegyik nagyon tetszett.
Eddig nem vonzottak a kalózos történetek, de most csak úgy sodortak magukkal.
A vége viszont zsepis :( vagyis inkább, úgy fogalmaznék, hogy érzelmileg hat az emberre, de nagyon.
Mindenkinek szívesen ajánlom elolvasásra! :)

1 hozzászólás
>!
mrsp
Aurora White: A gyöngyhalász

Már többször is szemeztem Aurora regényeivel, de csak most jutottam el addig, hogy elolvassam a legújabbat, a Gyöngyhalász címűt. Eléggé meglepődtem, mikor kiderült, hogy magyar írónő könyvéről van szó (be kell vallanom, én vagyok a legrosszabb a világon abban, hogy felismerjem, ha egy magyar író álnéven ír…nem egyszer csodálkoztam már el rajta…:D Csak hogy egy pár nevet említsek: Naomie Hay, On Sai, Arthur Madsen, W. W. Hallway)

A könyv három úgynevezett miniregényt (vagy novellát) tartalmaz. Ebben az esetben felmerülhetne, hogy hogy lehet 220 oldalon 3 regényt leírni? Nos, én nem értek hozzá, de Aurorának sikerült. Nem hiányzik belőle semmi, nem hagy üres foltokat, pont jó. :)

Mind a három egyszerre hasonló és különböző is. Tetszik, hogy mindhárom ugyanazt az irányvonalat, és témát, a tengert követi. A borító megadja a hangulatot a történetekhez, szinte olyan, mintha mi is ott lennénk.

Érdekes a vonalvezetése a történetnek, az írónő jellegzetes humorával és egy kis történelmi szállal keverve. Mindenképp érdemes elolvasni! :)

http://mostjo.blogspot.hu/2014/04/aurora-white-gyongyha…

>!
bagie P
Aurora White: A gyöngyhalász

Alapvetően tetszett a három kis történet, de mindig motoszkált bennem, hogy a kevesebb, bizony több lenne . Néha annyi csavar volt már a történetben, hogy egyrészt olykor követhetetlen volt, másrészt sok szál elvarratlan maradt.
Nem bántam meg, hogy utazókönyvként eljutott hozzám, és olvashattam.

>!
Aurora_Serenity_White I
Aurora White: A gyöngyhalász

Az egész történetet 2009-ben kezdtem el írni. Mindig is szerettem a kalózos kalandregényeket, ezért elterveztem, hogy én is írok egyet, amit sikerült is megvalósítanom.

>!
lilaköd P
Aurora White: A gyöngyhalász

Jók voltak ezek a kalózos történetek.
A szereplők szerethetőek, és gyönyörű helyszínen játszódik.
Nem voltak üres járatok a történetben, folyamatosan pörögtek az események.
Helyenként kissé naivnak tűnt, és jobban ki lehetett volna dolgozni, de mindenképpen öt csillagot érdemel, mert tehetséges az írónő és így szeretném ösztönözni a folytatásra.

1 hozzászólás
>!
TiszlaviczMarcsi IP
Aurora White: A gyöngyhalász

Három fantáziadús,már-már meseszerű, és mégis valós történetet kaptunk. Ugyan a második úgy, ahogy folytatódott a harmadik részben, mégis olyan érzésem volt mindegyik történet kapcsán, hogy olyan suták-kurtán lett befejezve, maradtak elvarratlan szálak és nyitott kérdések mindegyik rész végén. Mintha az írónő azt gondolta volna, ennyi és nem tovább.
Főleg a harmadik részben, ahol bevallom, már kezdett kicsit sok lenni a szereplő, hiányoltam a lelki megmozdulásokat, ábrázolásokat, több 'mutasd, ne mondd' jobb lett volna.
Gondolkozom, került-e hozzám közel valamelyik szereplő, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem, mert nem kaptam belőlük eleget.
Az írónő azonban szépen ír, ezzel a határtalan fantáziával még sokra viheti. Remélem, lesz még lehetőségem tőle olvasni :)

>!
Indignation I
Aurora White: A gyöngyhalász

Rövidkének tűnt a külalakja miatt, de hihetetlen mennyiségű történet fért el ebben a könyvben. Három különböző történet, melyek összefüggnek egymással, bár ez elsőre nem nyilvánvaló. Érdekes volt az is, hogy többféle szerkezetben íródott a könyv; van naplóbejegyzés, visszaemlékezés, elbeszélés, íródó történet…

Bár rajongok a kalózokért, érdekes módon most nem a kalózok lettek a kedvenc szereplőim, hanem Viharmadár és Kamatari. Valamint fontosnak tartom kiemelni, hogy Fuime is megkedveltette magát velem, főleg a szökési módszerével. spoiler

Különleges a téma, főleg a gyöngyhalászat, és érdekes, hogy időn és kontinenseken át ível a történet. Annyi észrevételem lenne, hogy talán túl sok is volt ez a könyv terjedelméhez képest, és ezt a leírások kidolgozottsága és az érzelmek kifejezése kicsit megsínylette.

A fülszöveg igazat állít, kellemes, könnyed kikapcsolódás ez a könyvecske, bár gyerekek kezébe nem adnám, elég durva volt helyenként XD Ez nem panasz; a vér és a döbbenet szükséges a mondanivalóhoz.

Köszönöm a lehetőséget @Aurora_Serenity_White, hogy olvashattam a könyvedet :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
h_orsi P

Nem szabad a holnappal foglalkozni. A holnap megoldja a maga gondját.

199. oldal, 35. fejezet, 3. rész - A gyöngyhalász (Élő Irodalom, 2013)

>!
Ingryd

Egy szakadt utcagyerek ült a mólón, s unottan kavicsokat dobált a tengerbe.

(első mondat)

>!
Cicu

Egy különleges kék követ szorított a kezében, de még ennél is furcsább volt, hogy a kavics színében kezdett el ragyogni a szeme.

111. oldal, 2. fejezet - A Vörös Ördög ( Élő Irodalom / Élő Könyv Műhely, Budapest, 2013)

Kapcsolódó szócikkek:
>!
Chuti

-Te soha nem vagy ideges? – kérdezte Naotól, mire az mosolyogva válaszolt:
– Az idegesség belül van, nem szabad elárulni gyengeségünket, mert akkor túl sebezhetőek leszünk.
– Érdekesen látod a dolgokat.
– Ez nem érdekesség. Próbáld meg egyszer, hogy mosolyogva nézel az akadályok elé. Egyébként is, az ideges ember könnyebben hibázik.
– Az ideges ember könnyebben hibázik – ismételte el Yamato is.
– Így van – bólintott a másik –, aki feszült, annak kezében megremeg a fegyver, és eltéveszti a célt.
– De akkor is, hogy ne legyek izgatott, ha hallom a fegyverek zaját? – makacskodott tovább a fiú.
– Próbálj mosolyogni – biztatta Nao…

189. oldal - A gyöngyhalász

>!
Ingryd

De vajon mi vezet valakit arra, hogy raboljon? A pénzéhség, ez nem is kétséges. Ez az a tulajdonság, ami az évszázadok során nem változott, ott van az emberekben, és kifordítja őket valódi énjükből.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűnözés
>!
lilaköd P

A sziget még most is gyönyörű volt, megigézte az arra járókat a tenger csillogó, átlátszó, égszínkék vizével és karcsú pálmáival, homokos partjával. Apró ékkövekként ragyogtak a kavicsok, amiket partra vetett a víz, a tenyérnél is nagyobb csigákban hallani lehetett a tenger zúgását.

89. oldal

>!
Cicu

Egyszer, az erdőben járva észrevett egy különösen szép rigót. Gyönyörű példány volt: ezüst a tolla, arany a csőre, és a szemei úgy fénylettek, mint az obszidián.

157. oldal, 3. fejezet - A gyöngyhalász (Élő Irodalom / Élő Könyv Műhely, Budapest, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: rigó
>!
TiszlaviczMarcsi IP

Látom
a tündéreket az égben,
látom
táncukat a fényben.

Látom
fénylő aranyhajukat,
látom
mezítláb talpukat.

Látom
tejfehér bőrüket
látom
arany karkötőjüket.

Hallom
távoli éneküket,
hallom
csilingelő kacajukat.

Hallom
messzi monológjukat,
hallom
ezerszín dalukat.

Tudom,
hangjukat én hallom csupán,
nem tudom,
ez álom, vagy valóság?

177-178. oldal, A gyöngyhalász

>!
Diana_L IP

Egy magányos lény, kiből szomorúság árad,

kezében egyetlen hű társa, a furulyája,

érzéki ujjai tökéletes ritmust járnak,

de tudja, minden próbálkozása hiába,

nem tetszik ő az imádott lánynak,

ki okozója az ő szomorúságának.

52. oldal

>!
Cicu

Végre, az átok megtörni látszik: Lia kéken ragyogó szemébe zöld derengés költözött, míg lányom szemébe barna pöttyök vegyültek, s a mágikus kő zsugorodni látszott.

115. oldal, 2. fejezet - A Vörös Ördög (Élő Irodalom / Élő Könyv Műhely, Budapest, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Kowalsky: Jéglanka meséi
Holly Webb: Pille új otthonra lel
Eowyn Ivey: A hóleány
Mary Pope Osborne: Delfinek hátán
Kozma Mária: Régiségek Csíkországból
Kövessy Zsolt: Sánta Klausz és a Kiskarácsony
Jacqueline Wilson: Nagy kaland kistányéron
Magyar Katalin: Jeripusz
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból