A ​Szentháromságról 2 csillagozás

Aurelius Augustinus: A Szentháromságról

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ókeresztény írók

>!
Szent István Társulat, Budapest, 1985
528 oldal · ISBN: 9633603226 · Fordította: Gál Ferenc

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
FontolvaHaladó
Aurelius Augustinus: A Szentháromságról

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen módon értékelhet hitelesen egy filozófiában és teológiában egyaránt járatlan ember egy ilyen könyvet.
Hosszas gondolkodás után végül arra jutottam, hogy: rácsodálkozással. Nem győztem bámulni azt a gondolkodásmódot, ami sok tekintetben annyira távoli, idegen, ókori; sok tekintetben pedig nagyon is a magaménak éreztem. Nem győztem csodálkozni azon a különös hangulatán, amelynek révén hol egy ókori piactéren, filozófusok között, hol pedig egy mai templomban ülve éreztem magam. De legfőképp talán azon csodálkoztam, hogy mennyire alaposan, következetesen és ötletesen igyekszik leírást adni az emberi lélekről, miközben Isten képmását keresi benne; végül milyen fáradhatatlanul próbálja megragadni a Szentháromság fogalmát, miközben nem tartja lehetségesnek, hogy egy ember ezt képes legyen elképzelni.
Még néhány címszó arról, hogy milyennek láttam összességében: következetes Biblia-értelmezés, rendkívül érdekes személyiség-filozófiai gondolatok rendszere, lélekemelő tanítás, valamint portré egy keresztény gondolkodó, hívő mégis kereső emberről.


Népszerű idézetek

>!
Aleph P

Minden az Isten egyetlen Igéje által lett, aki maga a változhatatlan igazság. Őbenne elsődlegesen és változatlan módon ott van minden együtt, nemcsak azok, amelyeket ebben a világban látunk, hanem azok is, amik voltak vagy lesznek. Őbenne nem voltak és lesznek, hanem vannak. Ott minden élet, és minden egy, sőt egészen egy és egészen élet. Úgy lett minden általa, hogy ami a világban lett, az őbenne mind élet, és nem keletkezett. Hiszen kezdetben az Ige nem lett, hanem Istennél volt az Ige, és minden általa lett. S csak azért lehetett minden általa, mert ő mindennél előbb van és ő maga nem lett.

Az általa lett dolgok közül még az élettelen testek is, mielőtt lettek volna, már őbenne ott voltak, mint élet. Hiszen ami lett, az benne élet volt, és nem akármilyen élet. Ugyanis a lélek is a test élete, de a lélek is lett, mivel változó. De ki által lett, hacsak nem a változatlan Ige által? Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Ami lett, az őbenne élet volt, és nem akármilyen élet, hiszen az élet volt az emberek világossága (Jn 1, 4). Az értelem világosságát érti, ami megkülönbözteti az embert az állattól, s ami emberré teszi. Nem anyagi fény, amely a testeken tükröződik, akár a földieken, akár az égieken, vagy amit a földi tűz áraszt. Ez nemcsak az emberi testet világítja meg, hanem az állatokét is, le egészen a kis férgekig. Mindezek látják ezt a fényt. Az emberek világossága azonban az az élet volt, s az nincs is messze egyikünktől sem; benne élünk, mozgunk, vagyunk (ApCsel 17, 28).

>!
Aleph P

Akik azt állítják, hogy Urunk, Jézus Krisztus nem Isten, vagy nem valóságos Isten, vagy nem egy igaz Isten az Atyával együtt, vagy nem halhatatlan, mert változik, azokat az isteni kinyilatkoztatás nyilvánvalóan, egyértelműen megcáfolja. Ilyeneket találunk a Szentírásban: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Márpedig nyilvánvaló, hogy az Isten Igéje, az Isten egyszülött Fia jött közénk, hiszen később azt mondja róla, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakott. Ez akkor történt, amikor test szerint időben született a Szent Szűztől.

Azután azt is kinyilvánítja, hogy ő nemcsak Isten, hanem egylényegű az Atyával, hiszen ezt olvassuk: És Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett (Jn 1, 1-14; 1, 2-3). A mindent arra vonatkoztatja, ami lett, vagyis minden teremtményre. Nyilvánvaló tehát, hogy az maga nem lett, aki által minden lett. Ha pedig nem lett, nem teremtmény. Ha viszont nem teremtmény, akkor egylényegű az Atyával. Minden létező, ami nem Isten, az teremtmény, ami azonban nem teremtmény, az Isten. Ha a Fiú nem egylényegű lenne az Atyával, akkor teremtett létező lenne. Ha pedig teremtett létező, akkor nem lehetett minden általa. Márpedig minden, ami lett, általa lett. Ő tehát egylényegű az Atyával. Nemcsak Isten, hanem igaz Isten. János is világosan mondja levelében: Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igaz Istent, és igaz Fiában, Jézus Krisztusban legyünk. Ő az igaz Isten és az örök élet (1 Jn 5,20).

>!
Aleph P

Hogyan küldi Isten a Fiút? …szavával teszi, hiszen a Fiú maga az Isten Szava. Ezért amikor az Atya szavával küldi, akkor a küldés az Atyától is van meg a Szavától is. Így a Fiút az Atya és a Fiú is küldi, mert az Atya Szava éppen a Fiú. De kinek volna olyan esetlen gondolata, hogy az Atyának az időben elhangzott szava hajtotta végre az örök Fiú küldését és testi megjelenését a világban? Istennek az örök Szavában, aki kezdetben Istennél volt és Isten volt, Istennek ebben az időtlen Bölcsességében volt benne az, hogy testben megjelenjen a világban. Mivel a Szó (az Ige) időbeli kezdet nélkül kezdetben volt, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt, azért az Igében öröktől fogva benne volt, hogy időben testet öltsön, és köztünk lakjék (Jn 1, 1-2. 14).

>!
Aleph P

A Kép pedig, ha tökéletesen megfelel annak, aminek a képe, akkor az igazodik az eredetihez, és nem megfordítva. Ebben a Képben a szépséget jelölte meg [Hiláriusz], gondolom azért, mert szépség ott van, ahol tökéletes az összhang, teljes az egység, kitűnik a hasonlóság, nincs eltérő vonás, sem különbség, és ha egészen megfelel annak, aminek a képe. Ott van a teljes és tökéletes élet, ahol nem más a lét, mint az élet, hanem egy és ugyanaz. Ott van a teljes és tökéletes értelem, ahol nem más az élet és a tudás, hanem a tudás maga az élet, vagyis ahol a lét azonos minden tevékenységgel. Ő a tökéletes Szó, akiből nem hiányzik semmi, ő a mindenható és bölcs Isten tudása, amely tartalmazza az összes élők örök változatlan elgondolását; és mindez egy benne, mint ahogy ő maga is attól az egytől van, akivel teljesen egy.

Ezért Isten ismer mindent, amit bölcsességével létrehoz, s így amikor az idő folyik vagy változik, az semmiféle folyást vagy változást nem idéz elő az ő tudásában. Isten ugyanis a teremtett dolgokat nem azért ismeri, mert vannak, hanem inkább azért vannak, és azért változnak, mert ő változatlan tudásával így ismeri őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szent Ágoston: Isten városáról / De Civitate Dei
Szent Ágoston: Szent Ágoston levelei
Szent Ágoston: Szent Ágoston breviárium
A filozófus megtérése
Mauritius Wilde: A lelki út
Szent Ágoston: A teremtés könyvéről / A manicheusok ellen
Babura László: Szent Ágoston élete
Szent Ágoston: Szeress, és tégy, amit akarsz!
Szent Ágoston: Magyarázatok a hitvalláshoz
John Man: Attila, a barbár király