A ​Szentháromságról 4 csillagozás

Aurelius Augustinus: A Szentháromságról

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ókeresztény írók Szent István Társulat

>!
Szent István Társulat, Budapest, 1985
528 oldal · ISBN: 9633603226 · Fordította: Gál Ferenc

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

FontolvaHaladó>!
Aurelius Augustinus: A Szentháromságról

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen módon értékelhet hitelesen egy filozófiában és teológiában egyaránt járatlan ember egy ilyen könyvet.
Hosszas gondolkodás után végül arra jutottam, hogy: rácsodálkozással. Nem győztem bámulni azt a gondolkodásmódot, ami sok tekintetben annyira távoli, idegen, ókori; sok tekintetben pedig nagyon is a magaménak éreztem. Nem győztem csodálkozni azon a különös hangulatán, amelynek révén hol egy ókori piactéren, filozófusok között, hol pedig egy mai templomban ülve éreztem magam. De legfőképp talán azon csodálkoztam, hogy mennyire alaposan, következetesen és ötletesen igyekszik leírást adni az emberi lélekről, miközben Isten képmását keresi benne; végül milyen fáradhatatlanul próbálja megragadni a Szentháromság fogalmát, miközben nem tartja lehetségesnek, hogy egy ember ezt képes legyen elképzelni.
Még néhány címszó arról, hogy milyennek láttam összességében: következetes Biblia-értelmezés, rendkívül érdekes személyiség-filozófiai gondolatok rendszere, lélekemelő tanítás, valamint portré egy keresztény gondolkodó, hívő mégis kereső emberről.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Minden az Isten egyetlen Igéje által lett, aki maga a változhatatlan igazság. Őbenne elsődlegesen és változatlan módon ott van minden együtt, nemcsak azok, amelyeket ebben a világban látunk, hanem azok is, amik voltak vagy lesznek. Őbenne nem voltak és lesznek, hanem vannak. Ott minden élet, és minden egy, sőt egészen egy és egészen élet. Úgy lett minden általa, hogy ami a világban lett, az őbenne mind élet, és nem keletkezett. Hiszen kezdetben az Ige nem lett, hanem Istennél volt az Ige, és minden általa lett. S csak azért lehetett minden általa, mert ő mindennél előbb van és ő maga nem lett.

Az általa lett dolgok közül még az élettelen testek is, mielőtt lettek volna, már őbenne ott voltak, mint élet. Hiszen ami lett, az benne élet volt, és nem akármilyen élet. Ugyanis a lélek is a test élete, de a lélek is lett, mivel változó. De ki által lett, hacsak nem a változatlan Ige által? Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Ami lett, az őbenne élet volt, és nem akármilyen élet, hiszen az élet volt az emberek világossága (Jn 1, 4). Az értelem világosságát érti, ami megkülönbözteti az embert az állattól, s ami emberré teszi. Nem anyagi fény, amely a testeken tükröződik, akár a földieken, akár az égieken, vagy amit a földi tűz áraszt. Ez nemcsak az emberi testet világítja meg, hanem az állatokét is, le egészen a kis férgekig. Mindezek látják ezt a fényt. Az emberek világossága azonban az az élet volt, s az nincs is messze egyikünktől sem; benne élünk, mozgunk, vagyunk (ApCsel 17, 28).

Lunemorte P>!

Hogyan küldi Isten a Fiút? …szavával teszi, hiszen a Fiú maga az Isten Szava. Ezért amikor az Atya szavával küldi, akkor a küldés az Atyától is van meg a Szavától is. Így a Fiút az Atya és a Fiú is küldi, mert az Atya Szava éppen a Fiú. De kinek volna olyan esetlen gondolata, hogy az Atyának az időben elhangzott szava hajtotta végre az örök Fiú küldését és testi megjelenését a világban? Istennek az örök Szavában, aki kezdetben Istennél volt és Isten volt, Istennek ebben az időtlen Bölcsességében volt benne az, hogy testben megjelenjen a világban. Mivel a Szó (az Ige) időbeli kezdet nélkül kezdetben volt, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt, azért az Igében öröktől fogva benne volt, hogy időben testet öltsön, és köztünk lakjék (Jn 1, 1-2. 14).

ajikarei P>!

[…] amennyiben Isten bölcsességét, ami által minden lett, lelkileg felfogjuk, annyiban meghalunk a test vágyainak, s amikor a számunkra meghalt világot visszautasítjuk, mi is meghalunk a világnak, mint ahogyan az apostol mondja: Nekem keresztre feszítették a világot, és engem a világnak (Gal, 6, 14). Erről a halálról állítja, hogy ha meghaltatok Krisztussal a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttséget, mintha még a világban élnétek? (Kol 2, 20). Valóban igaz tehát, hogy senki sem láthatja Isten arcát, azaz Bölcsességének kinyilvánítását úgy, hogy életben maradjon.
Az ő arcának látására vágyakozik mindenki, aki törekszik Istent szeretni teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből. Aki szereti embertársát, az őt is annak szemlélete felé vonzza, hiszen a szeretet kettős parancsán függ a törvény és a próféták egész tanítása (Mt 22, 37). Mózes esete is ezt példázza: Miután Isten égő szeretete miatt ezt mondta: Ha kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg magad nyíltan, s abból megtudom, hogy kegyelmet találtam színed előtt, utána az embertárs szeretete miatt hozzáfűzi: s azt is megtudom, hogy ez a nép a te néped. (Kiv 33, 16). Ez a színelátás minden értelmes lelket vággyal tölt el, s minél tisztább, annál erősebb benne a vágy, s annál tisztább, minél inkább lelkiekre irányul, s annál inkább lelkiekre irányul, minél inkább meghalt a testieknek.

100. oldal, 17. Hátulról szemléli Isten dicsőségét. (Szent István Társulat, 1985)

Lunemorte P>!

Akik azt állítják, hogy Urunk, Jézus Krisztus nem Isten, vagy nem valóságos Isten, vagy nem egy igaz Isten az Atyával együtt, vagy nem halhatatlan, mert változik, azokat az isteni kinyilatkoztatás nyilvánvalóan, egyértelműen megcáfolja. Ilyeneket találunk a Szentírásban: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Márpedig nyilvánvaló, hogy az Isten Igéje, az Isten egyszülött Fia jött közénk, hiszen később azt mondja róla, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakott. Ez akkor történt, amikor test szerint időben született a Szent Szűztől.

Azután azt is kinyilvánítja, hogy ő nemcsak Isten, hanem egylényegű az Atyával, hiszen ezt olvassuk: És Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett (Jn 1, 1-14; 1, 2-3). A mindent arra vonatkoztatja, ami lett, vagyis minden teremtményre. Nyilvánvaló tehát, hogy az maga nem lett, aki által minden lett. Ha pedig nem lett, nem teremtmény. Ha viszont nem teremtmény, akkor egylényegű az Atyával. Minden létező, ami nem Isten, az teremtmény, ami azonban nem teremtmény, az Isten. Ha a Fiú nem egylényegű lenne az Atyával, akkor teremtett létező lenne. Ha pedig teremtett létező, akkor nem lehetett minden általa. Márpedig minden, ami lett, általa lett. Ő tehát egylényegű az Atyával. Nemcsak Isten, hanem igaz Isten. János is világosan mondja levelében: Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igaz Istent, és igaz Fiában, Jézus Krisztusban legyünk. Ő az igaz Isten és az örök élet (1 Jn 5,20).

ajikarei P>!

A valódi és szerény szeretet szívesen kölcsönzi a galamb szemét, de a megfontolt alázat lemond a kutyák fogáról, s ezt a komoly igazságérzet vissza is utasítja. Inkább elviselem, hogy bárki bíráljon, mint azt, hogy a tévelygők és hízelgők dicsérjenek. A könyörtelen bíráló soha nem barátja az igazságnak. Ugyanis vagy a barát áll elő bírálattal vagy az ellenség. Ha az ellenség ócsárol, azt el kell viselni, ha a barát téved, az helyre kell igazítani, s ha igaza van, meg kell hallgatni. Aki dicsér, vagy téved, vagy megerősíti a tévedést, a hízelgő azonban egyenesen csábít a tévedésre. Ezért: Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem (Zsolt 141, 5)

71. oldal, II. könyv - Bevezetés (Szent István Társulat, 1985)

Lunemorte P>!

A Kép pedig, ha tökéletesen megfelel annak, aminek a képe, akkor az igazodik az eredetihez, és nem megfordítva. Ebben a Képben a szépséget jelölte meg [Hiláriusz], gondolom azért, mert szépség ott van, ahol tökéletes az összhang, teljes az egység, kitűnik a hasonlóság, nincs eltérő vonás, sem különbség, és ha egészen megfelel annak, aminek a képe. Ott van a teljes és tökéletes élet, ahol nem más a lét, mint az élet, hanem egy és ugyanaz. Ott van a teljes és tökéletes értelem, ahol nem más az élet és a tudás, hanem a tudás maga az élet, vagyis ahol a lét azonos minden tevékenységgel. Ő a tökéletes Szó, akiből nem hiányzik semmi, ő a mindenható és bölcs Isten tudása, amely tartalmazza az összes élők örök változatlan elgondolását; és mindez egy benne, mint ahogy ő maga is attól az egytől van, akivel teljesen egy.

Ezért Isten ismer mindent, amit bölcsességével létrehoz, s így amikor az idő folyik vagy változik, az semmiféle folyást vagy változást nem idéz elő az ő tudásában. Isten ugyanis a teremtett dolgokat nem azért ismeri, mert vannak, hanem inkább azért vannak, és azért változnak, mert ő változatlan tudásával így ismeri őket.

ajikarei P>!

Azért gondolják, hogy a Fiú kisebb az Atyánál, mert az Írás szerint maga az Úr így nyilatkozik: Az atya nagyobb nálam (Jn 14,28). Az igazság az, hogy ilyen módon azt is kimutathatjuk, hogy a Fiú kisebb önmagánál. Hiszen nemde önmagánál kisebb lett, mikor kiüresítette magát és felvette a szolga alakját? De nem úgy vette fel a szolga alakját, hogy elveszítette volna istenségét, amely szerint egyenlő az Atyával. Márpedig ha úgy vette magára a szolga alakját, hogy nem veszítette el istenségét, akkor szolgai és isteni alakjában egyaránt ő az Atyaisten egyszülött Fia. Isteni alakjában egyenlő az Atyával, szolgai alakjában pedig közvetítő Isten és ember között, mint Jézus Krisztus, az ember. Ez nemde azt jelenti, hogy isteni alakjában magánál is nagyobb, szolgai alakjában pedig magánál is kisebb?
Ezért a Szentírás joggal állítja mindkettőt: azt, hogy a Fiú egyenlő az Atyával, és hogy az Atya nagyobb a Fiúnál. Az előbbit istensége szerint, az utóbbit szolgai alakja szerint kell érteni, összekeveredés nélkül.
A kérdés tisztázásánál az egész Szentírást illetően ezt a szabályt olvashatjuk ki Pál apostol levelének egyik fejezetéből, ahol a megkülönböztetés világosan megtalálható. Ezt mondja: Aki midőn isteni alakjában volt, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez ragaszkodnia kellene, hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, hasonlóvá lett az emberhez, és külsejében olyan volt, mint egy ember (Fil 2, 6-7). Az Isten Fia tehát természete szerint egyenlő az Atyával, külsejét tekintve azonban kisebb nála. A szolga alakjában, amelyet magára vett, kisebb az Atyánál, Isteni alakjában azonban, amelyet birtokolt, mielőtt ezt felvette volna, egyenlő az Atyával. Isteni alakjában ő az Ige, aki által minden lett (Jn 1, 3), szolgai alakjában azonban asszonytól született, a törvény alattvalója lett, hogy megváltsa azokat, akik a törvény alatt vannak (Gal 4, 4-5). Isteni alakjában ő teremtette az embert, szolgai alakjában maga is ember lett. Ha az Atya a Fiú nélkül teremtette volna az embert, akkor nem állana az Írásban, hogy teremtsünk embert képmásunkra és hasonlatosságunkra (Ter 1, 26). Mivel tehát az isteni személy magára vette a szolga alakját, ezért ő egyformán Isten és ember: Isten a felvevő Isten miatt, ember a felvett emberi természet miatt. A felvétel következtében egyik sem alakult át, vagy változott meg. Sem istenségéből nem lett teremtmény és nem szűnt meg istenség maradni, sem a teremtmény nem változott istenséggé, hanem megmaradt teremtménynek.

44-45. oldal, 7. Milyen szempontból kisebb a Fiú az Atyánál? (Szent István Társulat, 1985)

12 hozzászólás
ajikarei P>!

Amikor az emberek Istent keresik, és gyarló képességük szerint törekednek a Szentháromság titkának megismerésére, súlyos nehézségekkel küzdenek, amelyek vagy abból adódnak, hogy pusztán értelmük erejével akarnak behatolni a felfoghatatlan világosságba, vagy pedig abból, hogy a Szentírás sokféle kifejezést használ. De éppen ezek kényszerítik alázatra a lelket, hogy aztán Krisztus kegyelmének erejével felüdüljön.

70. oldal, II. könyv - Bevezetés (Szent István Társulat, 1985)


Hasonló könyvek címkék alapján

A Paradicsom könyve
Szentírás
Biblia
L. Caecilius Firmianus Lactantius: Isteni tanítások
Géron Porfírios: Áthoszi Porfíriosz atya élete
Gerhard Ruhbach – Josef Sudbrack: Nagy misztikusok
Nagy Szent Gergely: Szent Benedek élete
Peres Imre – Németh Áron (szerk.): Az ókori keresztyén világ (IV.)
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona
Uwe-Karsten Plisch: Ami a Bibliából kimaradt