Levelek ​Burmából 19 csillagozás

Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Olyan ember lévén, akinek élete összefonódott a burmai demokráciáért folytatott küzdelemmel, írásaimban mindig igyekeztem országunk életének politikai vonatkozásaira összpontosítani. Minekutána azonban a politika az emberekről szól, megpróbáltam politikai harcunk emberi arcát kiemelni. Írtam arról, milyen hatással vannak az emberekre az olyan hivatalos követelmények, mint például az éjszakai látogatók kötelező bejelentése. Azt, hogy mit jelent az infláció, egy közönséges reggeli mindennapi példáján mutattam be. Írtam a barátaimról és kollégáimról, pártom, a Nemzeti Liga a Demokráciáért tevékenységéről és a politikai foglyok pereiről és megpróbáltatásairól. Bemutattam a hagyományos ünnepeket és a buddhista szertartásokat, amelyek az élet szerves részét képezik Burmában. Megpróbáltam rámutatni, mennyire sokrétű a politika, és milyen szorosan összefügg a társadalmi és gazdasági kérdésekkel…
Aung Szan Szú Csí

Eredeti cím: Biruma Kara no tegami

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Méry Ratio, 2014
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081600142 · Fordította: Forgács Ildikó

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Ditta P>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Elég sok fehér folt van számomra az ázsiai országok között, és ilyen Burma vagy ahogy manapság hívják Mianmar is. Azonban ha valaki, mint ahogy én is a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Csí levelezéséből próbálja jobban megismerni az országot, akkor kicsit csalódni fog.
A könyv viszonylag lassú folyású. Aung Szan Szú Csí (ez mind a vezetékneve, mert ahogy a könyvből kiderül, a burmaiaknak nincs keresztnevük) 1 éven át küldött leveleket, összesen 52-t, egy japán újságnak, amiken keresztül próbálta megismertetni az emberekkel Burma aktuális és leginkább politikai helyzetét. (A levelek 1995–1996-ban születtek, és a levelek óta eltelt 24 év sok változást hozott.)
Amikor Aung Szan Szú Csí ezeket a leveleket írogatta, éppen egy majdnem 10 éves házi karantén után volt mondjuk rá hogy újra szabad. De akkor még mindig az akkori hatalom egyik szigorúan megfigyelt politikusa volt. Azért küzdött, hogy Burmában is megtörténjen a rendszerváltás és az 1 párt rendszer helyébe a demokrácia léphessen. Éppen ezért ezek a levelek főleg a politikai helyzetről, a küzdelemről és a megtorlásokról szólnak. Kevés levélben írt a burmai népről, a szokásaikról, vagy ünnepeikről, viszont az a pár levél annál érdekesebb volt.
Nem mondom, hogy megbántam ennek a könyvnek az olvasását, hiszen érdekes volt egy Nobel-békedíjas gondolatait olvasni, még akkor is, ha főleg a pártja és a politika körül forogtak. De Burmáról és az emberekről nem sokat lehetett megtudni.
Az pedig már egy másik történet, hogy mit kezdett Aung Szan Szú Csí a hatalommal, amikor végül Mianmar vezetője lett.

pwz I>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Mindig nehéz egy több éven át tartó levelezésből egy viszonylag egységes könyvet összeállítani. Ráadásul ezek a levelek itt a „vasfüggöny” mögül jöttek, csak nem Európából Európába, hanem Ázsiából (Burma/Mianmar) Ázsiába (Japán). Ne feledjük: eredetileg japánul és természetesen Japánban jelentek meg ezek az írások újságban, majd egybeszerkesztve könyvben. Ezért is van megadva a japán cím az eredeti megjelenésnél és nem 1991, ahogy pl. a magyar és angol wiki írja :), hanem 1996.
Biztos van, akinek szemet szúr a sok ismétlés, a nem annyira izgalmas leírása az eseményeknek. Igen, ez egy ilyen műfaj, ráadásul az erőszakmentességet hirdető Aung Szan Szú Csítől. És a megértéshez érdemes elővenni a különféle nyelven íródott Burma/Mianmar könyveket, internetes oldalakat. Európaiként ez egy igen csak ismeretbővítő könyv, ha élünk ezekkel a lehetőségekkel. Önmagában is élvezhető, de kiegészítve jobb! :D

>!
Méry Ratio, 2014
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081600142 · Fordította: Forgács Ildikó
Annamarie P>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Aung Szan Szu Csí élete és személyisége nagyon érdekes. A harc, amit vív/ott szintén az. De ez a könyv messze elmarad az érdekestől. Ugrál az időben, az olvasó nem tudja a történetek aktuális háttérinformációit, képtelenség elhelyezni őket időben, családi állapot és egyebek tükrében. Egy-egy fejezet -főként, ami a szokásokhoz, kultúrához kapcsolódik-, azok élvezetesek. (pl. teázásról, étkezések, vendégszeretet stb.)
Viszont a „Lady” személyisége nagy kincs s aki teheti, és képbe akar kerülni a burmai történelem és politika tekintetében, az inkább nézze meg előtte Luc Besson filmjét.

eeszter>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Elég keveset tudok Burma politikai életéről (meg persze még egy csomó másik országéról is…), így ebből a szempontból is nagyon hasznos volt elolvasnom ezt a könyvet. De ez az írás sokkal több volt, mint a politika ismertetése. Nagyon emberközeli, a társadalom bemutatásával, a vallás érintésével. Elmélkedések, amelyeket hol döbbenettel fogad az olvasó (az elnyomásról), hol pedig nagy érdeklődéssel (kulturális kérdések). Nagyon megfogtak teázásról, illetve a krimiolvasásról szóló levelek. Mindkettővel szívesen töltöm én is a szabadidőmet, így a szerző szemszögéből szemlélve még nagyobb kedvet kaptam mindkettőhöz.

Nicole_Kinney I>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

A levelekből egy nyomasztó diktatúra képe rajzolódik ki, de a szerző mindezt olyan könnyed derűvel írja le, mintha semmiség lenne, amit átélt. Nem tudom, az ilyen emberek honnan veszik az erejüket, de adhatnának belőle. Utánaolvastam, mi lett azóta a sorsa (neki és az országának is), hát nem túl vidám, és sajnos az is kiderült, hogy ő maga sem olyan angyal, mint amilyennek e könyv alapján gondolhatja az olvasó. Félretéve a politikai eseményeket, magának a kultúrának a leírása érdekes volt, és maga Burma is gyönyörű lehet, igazán kár érte… Ember tragédiája sokadik felvonás: annyira klassz lehetne, ehelyett annyira borzasztó.

Fun fact: a burmaiak nagy részének a könyv szerint nincs keresztneve. De ilyet! :P

kriszmanesz P>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Aung Szan Szu Csí személye miatt vettem le a könyvtár polcáról ezt a könyvet, de őszintén szólva kicsit másra számítottam. sokszor nem tudtam hova helyezni a történéseket az időben, és sajnos túl keveset tudok az ország történelmi és politikai hátteréről ahhoz, hogy érdekesnek tartsam…

XX73>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

A könyv borítójáról egy törékeny asszony szikár-fáradt félmosollyal tekint ránk. (Valahol, a sokadik levelében azt is elárulja, mennyire nehezére esik fényképezkedni, és hogy milyen nagyra becsüli azokat a fotósokat és újságírókat, akik hagyják őt kedve szerinti mértékben és ütemben megnyílni.)

Fájdalmasan tudatlan vagyok a térség történelmében-földrajzában, de ez a rövid kis kötet pont elég lökést adott a további tájékozódáshoz.

A politikához nem tudok hozzászólni, bár az ottani kormányzó „elit” alapelve nem teljesen ismeretlen a közép-európai olvasó számára. Mondjuk úgy: kicsit tán eltér az akcentus.

Az egy évnyi levelezés azon darabjai tetszettek leginkább, melyek bemutatták ezt a távoli, de nagyon vonzó országot és népet. Sok érdekeset megtudtam életükről.

Miyako71 P>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Elég vegyesek az érzéseim a könyvvel, a szerzővel és a történetekkel kapcsolatban is. Először is ez a könyv, ami elvileg leveleket tartalmaz, nekem egy kicsit se füle se farka írásnak tűnik. Belecsöppenünk valamikor valahová Burmában egy politikusnő életébe, kapunk egy kis ízelítőt a politikai tevékenységéből, törekvéseiből, a burmai nép néhány szokásáról, aztán az utolsó oldalon kipottyanunk. Kicsit olyan nesze semmi fogd meg jól érzés. A stílus unalmas, bármennyire is igyekeztem érdekesnek találni a leírásokat (és azok a részek, amik a burmai nép életéről szólnak valóban érdekesek is), nehéz volt élvezni a szerző által megírt formában.
A levelekkel kapcsolatban érdekelne, hogy ezek ki(k)nek íródtak vajon? És milyen célból? Tájékoztatás arról, hogy mennek Burmában a dolgok? Hivatalos vagy magánjellegű levelezés volt? Lehet, hogy eredetileg valóban levelek voltak, majd a kötetbe szerkesztéskor kicsit átalakították őket, mert számomra nagyon távolságtartó, karót nyelt stílusúak ezek az írások.
A szerző pedig… nos, értem én, hogy a népe jólétének érdekében feláldozott mindent, és a demokratikus mozgalom élére állt (mikor 43 évesen hazatért USA-ban és Angliában eltöltött sok-sok év után), ez elismerésre méltó. Az viszont nálam azért nem piros pont, hogy az 5 év alatt mindössze 5 alkalommal látott férjét még akkor sem látogatta meg, amikor az haldoklott. Nem beszélve a gyerekeiről, akik szintén nem látták. Kiválóan megfogalmazza „A kalitkán kívül rekedt fiókák” című részben, milyen rossz lehet azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei börtönben vannak, ezért nem láthatják egymást. A saját gyerekeitől ő maga tagadta meg ezt a lehetőséget azzal, hogy a politikai célokat részesítette előnyben. Lehet jönni „a nagyobb jó érdekében”, „valakinek fel kellett vállalni ezt a szerepet” és hasonló szép szólamokkal, ezt akkor sem tudom díjazni.
Az már csak hab a tortán, hogy utánaolvastam, hol tart jelenleg a Lady, és ezek alapján kiderül, nem nagyon sikerült megvalósítani a különböző etnikumok békés egymás mellett élését az országban, amiről szép gondolatokat olvashattunk a könyvében. spoiler
Mindettől függetlenül a könyv érdekes bepillantást ad a burmai nép életébe, a katonai junta működésének természetébe, és a nem-demokratikus állam mindennapjainak viszontagságaiba.

2 hozzászólás
katalins>!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

Érdekes volt számomra Burmáról olvasni, hiszen az ország történelméről vajmi keveset tudtam, a XX. századiról meg konkrétan semmit. A levelekben leírt eseménynek utána olvastam kicsit. Döbbenetes volt olvasni, miken ment keresztül Aung Szan Szú Csí és a politikustársai, és hogy milyen áldozatokat hoztak azért, amiben hittek, a szabadságért. Az is tetszett, hogy nemcsak a politikai életet írták le a levelek, hanem a burmai szokásokba, a hétköznapi emberek életébe is betekintést nyerhettem. A megértés szempontjából azonban nekem jobban tetszett volna, ha időrendbe szerkesztve olvashattuk volna a leveleket, mert így nehéz volt követni az eseményeket.

Amethyst >!
Aung Szan Szú Csí: Levelek Burmából

A levelekből átjött Aung Szan Szú Csí személyisége, amint a legkilátástalanabb helyzetben is meg tudta őrizni derűlátását, bizakodni a jövőben, s várta, hátha újra találkozhat a gyermekeivel, akiket alig ismert meg a hosszú házi őrizet után. Megrendítő, mégis motiváló az olvasó számára.
S bár fel voltam rá készülve, hogy a levelek döntő többségében a politika fog témaként dominálni, sajnálom, hogy nem kaptam legalább egy kicsivel több kulturálist leírást Mianmarról. Ugyan így is részletezte pár fontos helyi esemény, ünnep menetrendjét, az étkezések fő alapanyagát, és a mögöttük megbúvó sanyarúságot, de úgy érzem, ezek az elhintett információk rendkívül kis hányadát teszik ki a kötetnek. Emiatt nem tudott annyira lekötni, mint amennyire bizakodtam benne. Mondjuk, az élelmiszer drágulását szemléltető levélnél felkaptam a fejemet. A pontos összegekre már nem emlékszem, de kb. ugyanez a folyamat zajlott le nálunk, Szlovákiában is. Milyen kicsi is a világ…


Népszerű idézetek

pwz I>!

Bár Maigret felügyelő nagy kedvencem, még nála is jobban szeretem Madame Maigret-t. Azok a történetek a legjobbak, amelyekben ő is szerepel; nagydarab és kényelmes, állandóan a fazekai között tesz-vesz; folyton fényesít valamit, és babusgatja az ő nagy csecsemőjét – a férjét. És még a Maigret család otthonába bepillantást engedő részleteknél is jobban kedvelem a párizsi képek és illatok leírását, no meg az ételekét, amelyeket az ínyenc felügyelő nagy szakértelemmel fogyaszt.

127. oldal, 35. Kriminális hétvége

tulipe>!

A buddhizmus tanítása szerint a jó barát az, aki olyan dolgokat ad, amelyeket nehéz adni, olyan dolgokat tesz, amelyeket nehéz megtenni, elviseli a kemény szavakat, elmondja neked a titkait, nem ítél el, ha összeomolsz. Ilyen barátokkal az ember végig járhatja a legjárhatatlanabb utat is, nem fogják legyőzni a nehézségek.

122. oldal, 33.fejezet - Barát a bajban

EsztA>!

A kenguruk látványa, amint tovaszökdelnek a szabad prérin, szép lehet. Azonban az, amikor egy törvényes eljárás ugrik ki az elfogadott igazságügyi normák keretei közül, mindig elfogadhatatlan.

151. oldal

EsztA>!

Van egy burmai szólás, miszerint ha nem ép a tető, az egész ház könnyen beázik. Ez azt jelenti, hogy ha a csúcson hiányosságok vannak, akkor valószínűleg lejjebb is lesznek problémák, egészen a legalsóbb szintekig.

104. oldal

EsztA>!

Volt olyan idő, amikor országunkban a közalkalmazottakat amolyan elit alakulatnak tekintették: jól képzettnek, gyakorlottnak és jól fizetettnek, amely képes arra, hogy jó szolgálatot tegyen a közösségnek. Ma az emberek általában félelemmel, ellenérzéssel vagy szánalommal viszonyulnak hozzájuk.

157. oldal

EsztA>!

Milyen szép is lenne, ha alkonyatkor mindnyájan letehetnénk a nap gondjait, és a jól megérdemelt pihenéssel töltendő, nyugodt éjszaka elé nézhetnénk. De a fasiszta Disneylandben a bársonyos éjszaka – sokszor a szó legszorosabb értelmében vett éjszaka – az az időszak, amikor nincs fény, s ez többféleképpen is érthető. Még Rangunban, a fővárosban is gyakran előfordul áramkimaradás, és ilyenkor hirtelen mindent elnyel a sötétség.

177. oldal

tulipe>!

„Nem a hatalom, hanem a félelem rontja el az embereket… A félelem a hatalom elvesztésétől korrumpálja azokat, akik a hatalmat gyakorolják, a félelem a hatalom büntetésétől pedig elrontja azokat, akik a hatalomnak alárendeltek…”.

21. oldal

Nicole_Kinney I>!

Keresztneve – mint általában a burmaiaknak – nincs.

EsztA>!

Egy csésze tea elfogyasztása Burmában olyannyira rendszeres gyakorlat, hogy itt, akárcsak más ázsiai országokban, a borravaló neve „teáravaló”. Ámbár amikor a közalkalmazottak fizetése és a megélhetési költségek közti szakadék egyre mélyült, a „teáravaló” kifejezés értelme bizonyos átalkuláson ment át. Új értelmezése szerint kenőpénzt jelent, amely segít eltüntetni az akadályokat a bürokratikus folyamatok útjából.

83-84. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Szolzsenyicin: Az „orosz kérdés” a XX. század végén
Albert Einstein – Sigmund Freud: Háború, de miért?
Schmidt Mária: Politikailag inkorrekt
Sándor Iván: Leperegnek a nyolcvanas évek / A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka
Ryszard Legutko: Esszé a lengyel lélekről
Balogh András: Délkelet-Ázsia történelme
Soltész István: Rajk-dosszié
Henry Kissinger: Diplomácia
Ráth-Végh István: Az emberi butaság
Oplatka András: Németh Miklós – Mert ez az ország érdeke