Plátó 1 csillagozás

A halálnak a noviciátusa, mondja Sokrates: „Bölcselkedni, annyit jelent, mint megtanulni, hogyan kell meghalni”. A test valóságban csak sötét gomolyag, ami eltakarja előlünk az érthető valóságokat.

…az emlékezés, az egykori ismereteknek emez emléke, ami egyedül magyarázhatja meg a tudományszomjat és ennek a tudománynak a lehetőségét, nem tételezi-e fel, hogy lelkünk isteni, tiszta életet élt, mielőtt testet és érzékelhető szerveket öltött magára?

Ezt a tisztulást, melyet oly nyugtalanul kerestek és oly durván utánoztak a misztériumok és szekták, Plátó a belső megújhodás tudatos erőfeszítésévé változtatta át. Szerinte ez örömmel elvállalt kiengesztelő szenvedés, akart visszatérés az igazságossághoz, a világtól való menekülés és a halál utáni vágyakozás, az Istennek a követése. Gyakran mondják, hogy bölcselete bizonyos szempontból misztika. Sokkal helyesebb az az állítás, amint akarja és maga határozottan ki is
mondja, hogy nála a misztika lett bölcseletté…

Meghalni a testnek, meghalni a világnak, nem azt jelenti, hogy az ember restségből lemond az erkölcsi erőfeszítésről. „Aki a világtól menekül, mondja eredetileg Sokrates, hasonlóvá teszi magát Istenhez, amennyire csak lehetséges”.

…a tökéletes gondolat lényegében nem más, mint azok átlátszósága. Így a lélek, amelyik a testből menekülni akar, sőt magában a testben is, gondolatában elkülöníti magát, hogy a lehetőség határain belől teljesen uralkodhassak önmaga felett és valóban abból a fajból való, mint a tiszta értelem és tárgyai.