Hegek 35 csillagozás

Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

2017: ​Izlandi Irodalmi Díj
2018: Északi Tanács Irodalmi Díja jelölés

Negyvenkilenc éves korára az ember testét, lelkét, környezetét – egész világát – hegek borítják, melyek időnként elhalványulva, máskor lüktetően elődomborodva emlékeztetnek a begyógyult sebekre. De mit tehet, ha gyógyulni nem tudó, mély és fájdalmas, végzetesnek tűnő sebet ejtenek rajta? Ki tud-e lépni életéből – átmenetileg vagy véglegesen –, hogy egy másik dimenzióban nyerjen gyógyulást? Van úgy, hogy a megoldást nem lehet kikényszeríteni: az jön magától, váratlanul, észrevétlenül.

A 2017-ben Izlandi Irodalmi Díjat nyert Hegek egy életerős, ügyes férfi életközépi válságát mutatja be. Minden kapcsolatában kudarcot vall, magányos, és egész élete értelmetlennek tűnik a szemében. Vesz egy csak odaútra szóló jegyet egy háború sújtotta övezetbe, azzal a feltett szándékkal, hogy ott majd öngyilkos lesz. Azért választ távoli célpontot, hogy nehogy a lánya találjon rá holttestére. A… (tovább)

Eredeti cím: Ör

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polar könyvek

>!
Polar Könyvek, Budapest, 2018
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155866005 · Fordította: Rácz Kata

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Az izlandi szerszámosládás férfi története, aki elindul egy háború sújtotta övezetbe, hogy véget vessen céltalan életének, de a fúrógépét azért semmiképpen sem hagyja otthon.
Különös keveréke ez a könyv a kiüresedés szép szimbólumokkal való finom körberajzolásának, a minimalista prózának és a skandináv pragmatizmusnak.
A háború következményeinek sokkja, a friss impulzusokat adó új emberi kapcsolatok és a hasznos, szüntelenül végzett szerelési-javítási munka egyaránt lehorgonyoz és visszahoz a reményvesztettségből a realitás ismerős talajára.
Kicsit talán túl szikár és gyalulatlan, szándékoltan tömör és egyszerű megoldásokat kínáló a végeredmény, de a megbízható skandináv minőségre vágyók semmiképpen sem fognak csalódni.

Maminti9 P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Elég lehet-e egy szerszámosláda lelki sebeink begyógyítására?

Az írónő szavai szerint, akinek nagy heg van a testén, az szembenézett a félelmeivel, megküzdött a fenevaddal és életben maradt. Azt gondolom, hogy ugyanez igaz lelki sebeinkre is, mely szintén begyógyul, de a helye elmúlni nem fog soha. Jónas egy, az ötvenes éveihez közeledő férfi, aki úgy érzi, zátonyra futott az élete, felesége elhagyta és magányosan éli mindennapjait. Ez a metaforákkal tűzdelt szűkszavú, de annál többet mondó izlandi regény egyedülálló alkotás, mely elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat, hangot adva azoknak, akiknek a hangját egyébként nem hallani.

A történetben minden szereplőnek vannak a testén és a lelkén mély fájdalmak emlékét vagy akár jelenlétét hordozó sérülések. Egy császármetszés, vakbélműtét helye, patkányharapás nyoma, a lelki elszigetelődés nyomasztó gondolata, az elmúlástól való félelem, vagy egy véres háború pusztító lélekrombolása. Vajon az egyik erősebb-e a másiknál? Egy életközépi válságban lévő férfi kilátástalansága alacsonyabb rendű-e a megélhetésért küzdő asszonyok hasogató kínjánál egy bombák sújtotta területen? Auður Ava Ólafsdóttir regényében erre egyértelműen megtaláljuk a választ.

Ha a bárány szeme előtt a hegyen fogant lányoddal kapcsolatban elbizonytalanodsz, hogy te vagy-e a vér szerinti szülője, vagy ha te szenvedésről beszélsz a feleségednek, ő pedig feladatokkal lát el, majd elhagy, és ha már azt sem tudod, hogy te vagy-e a tükörben vagy valaki más, akkor sem biztos, hogy az öngyilkosság az egyetlen megoldás.
A halál torkából az életünkre visszatekintve joggal kavarognak a gondolataink, ahogy Jónasnak is a háborús övezet felé tartó úton. Felvetődik a kérdés, hogy van-e még keresnivalónk a Földön, ha már tartottunk újszülöttet a karunkban, vágtunk ki fenyőt karácsonyfának, főztünk krumplit kempingfőzőn szurokfekete homoksivatagban, vagy küszködtünk az igazsággal hosszú és rövid árnyékok mellett, sírtunk, nevettünk, szerettünk, szenvedtünk. Mi várhat még ránk? Talán együnk fehér galambot? Vagy a One way ticket to the Moon című számra írjuk meg a búcsúlevelünket? – teszi fel a kérdést Jónas.

Érdekes dilemmákat feszeget a mű a maga szikár módján. Olyanokat, melyekkel egyszer mindenkinek szembe kell néznie, akkor is, ha nem egy szerszámokkal teli dobozzal indul útnak eldobni az életét.

A mű egyébként életigenlő, pozitív alkotás, hiszen megmutatja azt, hogy a legbizonytalanabb és legkeservesebb élethelyzetekből is van kiút, csak rá kell találni, és mindenkinek fel kell fedeznie a saját módszerét. Javíthatsz szállodában csapokat, szerezhetsz redőnnyel ellátott ablakokat széthullott családoknak, rajzolhatsz erdőket, vagy kereshetsz bármilyen elfoglaltságot, ami újra célt ad a létezésednek. Ha újra nélkülözhetetlennek érzed magad,
akkor megszűnik a hiábavalóság érzése, és máshogy közelíted meg a dolgokat.

Sosincs késő újrakezdeni. Mert ahelyett, hogy megszűnsz létezni, gondolj arra, hogy lehetnél inkább valaki más!

6 hozzászólás
Annamarie P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Az izlandi irodalom egyik gyöngyszeme ez a kötet, öröm volt olvasni.

A negyvenkilenc éves Jónás áll a történet középpontjában, meztelenül, egy testére tetovált, fehér tavirózsával szíve fölött. Ha most semmi mást nem írnék erről a könyvről, csak ennyit, már akkor is elmondtam volna mindent a regényről.
Mert itt van ez az önmagát megmutató, kitárulkozó férfi, magányosan, kifosztottan, egyetlen kincsével, egy „Vatnalilja”-val, azaz tavirózsával. És most ezt a virágot is elbitorolták tőle.
Semmije sem maradt, boldogtalan, ezért elhatározza, hogy megöli magát.
De még teljes kiábrándultságában is arra gondol, hogy ne ártson az itt maradóknak, ezért alaposan kitervel mindent. Elmegy a szomszédhoz kölcsönkérni egy vadászfegyvert, de sehogy sem áll össze a terv, így mégis az akasztás mellett dönt. Ennek pedig az lesz a legtökéletesebb kivitelezési módja, ha elutazik, és nem hazájában, hanem mondjuk egy háborús övezetben vet önkezével véget életének. De a veszteség sújtotta vidéken eltörpülni látszanak sebei és a lelkét beborító hegek. Nagy fordulatot vesz itt minden.
A tökéletes akasztás kelléke egy jó kampó, s ehhez nem árt, ha az embernek van egy fúrógépe. De fúrni nemcsak kampót lehet…. Amikor az idegen országban felfedezik kincseket érő szerszámait, és egyébként is férfi- és kézhiányban szenvednek, akkor Jónás el kell hogy napolja öngyilkosságát. S megtörténik a csoda, amit remélni sem remélt:

„Ahelyett, hogy megszűnsz létezni, lehetnél inkább valaki más.”

Hirtelen szükség lesz rá, megtalálja a helyét, számítanak rá, értéknek tartják a férfit.
Ha csupán a cselekményt nézzük, akkor még komikusnak is tűnhet az egész. Annak ellenére, hogy így leírva talán tényleg az, valójában nem nevetgél az ember olvasás közben. Ugyanis valami egészen más köti le a figyelmét, nevezetesen a regény csodálatos lírai hangneme. Minden szálkássága mellett átható módon láttatja főhősét a szerző. A durva felületű deszka mellett csenden hullik alá a jó illatú forgács. Az ellentétes pólusok egymásmellettisége jellemző a háborús vidékre is, ahol szintén összetapad a legdurvább kegyetlenség az emberség gesztusaival. A felállás mozdulatába rögzült éppen a vidék, amikor megjelenik érthetetlen módon ez a titokzatos férfi. Háborús vidékre nem érkezik ok nélkül az ember, ide nem jönnek csak úgy pihenni. Innen viszont mindkét fél, egymást segítve képes lesz majd felállni.

Nem mondom, hogy tökéletes darab lenne a kötet. Sajnos a külföldön játszódó jelenetek kissé fénytelenek lettek, sok bennük a sehova sem vivő út. Vártam, hogy értelmet leljen jó pár részlet, ami nem történt meg.
Összességében mégis a történet hangneme maradt meg bennem, szép mondatai, beszédes nevei.

Ajánlom, hogy aki szeretné elolvasni a könyvet, az kezdje a 196. oldallal, ahol az izlandi nevek jelentése van leírva, én örültem volna, ha ezeket tudom.

13 hozzászólás
Morpheus>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Tetszett a történet, és azt is tudom, miért akartam elolvasni. Mert egy olyan férfiról van benne szó, akivel sok mindenben hasonlítunk egymáshoz. Amikor olvastam, az jutott eszembe, hogy folyamatosan a feladás és a fel nem adás között oszcillálok, ezért se élni, se meghalni nem tudok igazán. Aztán főszereplőnk elutazik egy nemrég még háború sújtotta romos országba, hogy ott végezzen magával, ám ezzel belső és külső világa egyformává válik. Azonban ahogy ezermesterként javítani kezd a környezetén, valahogy magán is sikerül javítania. Talán. Mert a vége nagyon semmilyen.
Remélem, hogy olvashatom még más műveit az írónőnek, szeretném, ha lefordítanák és kiadnák azokat is, mert érdemes, persze ha azok is vannak ennyire jók.

Nikolett_Kapocsi P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Jónas meg akar halni. Az élete romokban, összetörték a szívét, a lelkét, megfosztották mindentől és mindenkitől, ami miatt érdemes lenne élnie. Testét és lelkét is egyre mélyebb, szinte begyógyíthatatlan hegek borítják. Bár egész életében kétkezi munkával próbált boldogulni, összegezve mégis azt érzi, hogy élete fél évszázada alatt semmi maradandót nem tudott alkotni. Így arra az elhatározásra jut, hogy lehetőleg a legkevesebb problémát okozva, szinte nyom nélkül távozik az élők sorából. Ennek megvalósításához egy távoli, ismeretlen, háború sújtotta országba utazik, ahová összesen 9 tárgyat visz magával. Ám a gondosan előkészített tervei ellenére az élet mégis közbeszól és helyet követel magának. Jonas rádöbben, hogy az ő problémai szinte nevetségesek azokhoz a gondokhoz képest, amelyek egy háború által szétdúl városban az emberek mindennapi életének szerves részét képezik. És ezen a világvégi, pusztulásra ítélt helyen annyi új feladat és teendő vár rá, amelyek mégis értelmet adhatnak a tetteinek és az életének is. Hiszen az itt élők hegei sokkal mélyebbek, mint Jónásé, de mégis vannak céljaik, jövőképük. Annak ellenére hogy ez a regény az első sorától kezdve egy halálba vágyó ember történetét meséli el az írónő mégsem akarja a teljes kétségbeesésbe taszítani az olvasóját. Finoman szőtt, metaforákban és szimbólumokban gazdag mondatain keresztül mutatja be Jónás lelki gyógyulásának történetét. Bár Ólafsdóttir többnyire rövid, tömör mondatokban, de mégis nagyon szép, lírai hangnemben fogalmaz, rengeteg irodalmi és filozófiai utalással megtoldva, amely magával ragadja az olvasót. Hiszen mindenkinek vannak saját kisebb – nagyobb hegei, amelyek közül némelyik valóban olyan mély, hogy úgy tűnhet semmi nem képes egybeforrasztani azt. És bár a hegek örök mementóként velünk maradnak, de úgy kell tekintenünk rájuk, mint annak jelképét, hogy mindig van kiút és továbblépési lehetőség. Továbbra is csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy olvassatok bátran izlandi szerzőktől, mert ilyen rejtett kincsekre bukkanhattok. Az igényes, minőségi fordításért külön köszönet @kattak Rácz Katának.

5 hozzászólás
ppeva P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

A világ nem javul meg attól, hogy magának van ragasztószalagja.
A világ talán nem, de ha egy kis darabkája igen, akkor már talán van remény. És az embernek ritkán adatik meg, hogy magát a világot megjavíthassa, elég, ha ott teszi a dolgát, ahol tenni tud. Ki-ki a maga módján, van, aki épp fúrógéppel, csavarhúzóval és ragasztószalaggal.
Érdekes, hogy rövid időn belül két olyan skandináv könyvet is olvastam, ahol a főhős az élete válságának megoldását abban látja, hogy elmegy egy háború vagy krízis sújtotta országba. Egyikük (egy norvég tanárnő) felejteni, kiszakadni vágyik, Jonás pedig életközépi válságát egy háborús országban végrehajtott öngyilkossággal szeretné lezárni.
Aztán mire észbe kap, elkezd kapcsolódni a helyiekhez, belevonódik az életükbe. Megtapasztalja, hogy szükség van rá, és azt is, hogy talán nincs még veszve minden az életében. És megpróbálja a saját tragédiáit mások tragédiáin keresztül szemlélni.
Nagyon érdekes gondolatokat és dilemmákat vet fel.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Újabban az izlandi művekhez az „emberek nem tudnak az érzéseikről beszélni, ezért konstans depresszióban élnek” életérzést társítom, és, nem annyira meglepő módon, a Hegek sem lóg ki a sorból. Ilyen szempontból a regény első fele egészen kiváló, Ólafsdóttir megragadó empátiával rajzolja fel a főszereplő érzéseit és kapcsolatait. És még azt sem mondanám, hogy a kötet háborús övezetben játszódó második része nagy gonddal küszködik, inkább csak mintha… nos, túl optimista lenne. Abszolút szimpatikus és jó olvasni, ahogy a főszereplő újra feltalálja az emberekkel való kommunikációt, egészen felemelő, ahogy felismeri az életben fontos dolgokat, csak mintha emiatt nullázná az addig épített fájdalmat.
Amivel együtt még továbbra is nagyon jónak tartom, csak hangyányit elmarad a legutóbbi izlandi mögött.

Hoacin>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

„Ahelyett, hogy megszűnsz létezni, lehetnél inkább valaki más.”

Északi fásultság száraz módon elbeszélve. Főhősünk, Jónas életunt, hallgatag, meg akarja magát ölni, úgyhogy tökéletes főhőse egy kortárs skandináv regénynek. A közömbös stílusban előadott történetben szerencsére itt-ott lapul némi derű, ami talán nem is az, és csak én kezdek oda nem illően mosolyogni, mikor valaki semlegesen megfogalmaz valami alapvetően tragikusat, hogy aztán mellékesen odavessen egy mondatot az időjárásról. Amikor ilyen Jónas-féle alakok kilátástalankodnak, mindig nagyapa jut eszembe, ahogy a precízen előadott lehangoló szövegek után mellékesen megjegyzi, hogy kezdődik a híradó, és elfogyott a kávé. Mindig gyanakodtam, hogy van itt valami északi rokonság.
A történet első fele erősebb, a második rész kicsit szétesőbb volt szerintem, de legalább Jónas itt már érezhetően jobban van, és végre van mit csinálnia. Jó a jellemfejlődés, értem, miért olyan sikeres ez a regény, meg helyes a mondanivaló is, de valahogy a végére mégis kicsit leeresztett számomra a sztori, vagy talán kiszámítható lett, nem is tudom. Természetesen a pozitív végkicsengés miatt ugyancsak örvendeztem, és ezért most ha lehetne, menten odaadnám nagyapának a könyvet. Ha kell, még fúrógépet is mellékelnék hozzá.

A világítótorony felé vesszük az irányt, Svanur azt mondja, amikor tegnap erre járt, látott egy fókát. A fóka is látta őt. Ember és állat egymás szemébe nézett. Eltűnődött, hogy lefényképezze-e a telefonjával, de végül nem tette, ember és állat, semmi több, különösebb jelentés nélkül. Amikor hazaért, a neten olvasta, hogy egy fóka megtanult csavarhúzót használni.

kriszet_Paulinusz P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Van pár hegem, mindegyik jelentéktelen. Amik nem látszódnak azok komolyabbak. Talán mindannyian hordozunk jó párat, sőt biztos, hogy igen.
Jónas egy fantasztikus ember, aki életközépi válságot él át, ennyi elég is, nem akarok olyat említeni, ami komoly jelentőséggel bír. A vékony kis könyvben megjelennek a társadalom hiányosságai, de megjelenik nagyon nagy erővel a család és a hozzátartozó kötelékek fontossága. Jónas jó ember, de eltévedt, elkeseredett, elhagyta a felesége. Nagyon szűkszavú, az a fajta ember, aki a hallgatásával is tud mesélni, de inkább olybá tűnik, mintha nem lenne mit mondania. Szerintem sosem találja a jó szavakat és amikor mégis, akkor esetlegesen teljesen mást mond, mint amit szeretne. Jónas édesanyja nagyon emberi, de mindegyik karakter szépen van megformálva.
„ A köldök a köldökzsinór eltávolításakor létrejövő heg a hason. Születéskor csipeszt tesznek a köldökzsinórra, majd levágják, így választva le a gyermeket anyjáról. Az első heg tehát az anyához kötődik.”
Jónas félelmetesnek tartja az elmúlást, amit édesanyjában lát, nem akar így megöregedni, nem akar így élni. Ötven év körül valóban ijesztő az öregség. Én magam is rengeteg olyan elmúlást láttam, ami nagyon szíven ütött. Az embernek csak nyitott szemmel kell járnia, látnia, és felfognia. Az írónő érzékenyen ír, szép metafórákat használ, egyszerűen élvezet olvasni a könyvét.
„ – Tudtad, hogy néhány helyen tisztelet övezi a hegeket – kérdezi –, és úgy tartják, hogy akinek nagy heg van a testén, az szembenézett a félelmeivel, megküzdött a fenevaddal, és életben maradt?”
A történet nagyon szépen vezet minket végig Jónas életén, és én nagyon élveztem. Noha a történet érdekes fordulatot vesz, és felvetődik, hogy saját poklunk tényleg pokol-e igazából, és néha nem tűnik-e vígjátéknak mások poklához képest…nos ez olyan dolog, amire csak egy válasz létezik, mégpedig az, hogy a sajátunk fáj a legjobban.
A könyv megkérdőjelez sok mindent és ez jó. Kellenek ezek a kérdések és a lehetséges válaszok. Ha fájnak akkor is.

Meg kell említsem a borítót. Muszáj. Isten bocsássa meg a borítótervezőnek és a kiadónak, hogy elfogadta. Úgy érzem egyszerűen nem méltó ehhez a történethez, de a sorozat többi tagjához sem. Egyszerűen nulla, kritikán aluli.

Olympia_Chavez P>!
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek

Tömör, szikár, rideg és tárgyilagos elbeszélés, ami az alaptörténete ellenére mégis tele van élettel. Főszereplőnk egy férfi, aki az életközépi válságából, az élet elutasításával próbál menekülni. S amíg szépen lassan kibontakozik róla a kép, a múltja, a jelene, az érzései és a gondolatai, egyre inkább úgy érezzük magunkat, mint egy laboratóriumi kísérlet megfigyelői. Az alany cselekszik, érez, szenved, mi pedig tudomásul vesszük, levonjuk a következtetéseket, de nem segíthetünk. Ellenben saját hegeinek feltárása, megállapításai és filozófiai elmélkedései egyre inkább kaput nyitnak saját sebeink felé. A szerző megkapirgálja a beforrtnak hitt felszínt, vagy éppen újat vág rajtunk, hogy aztán a ki nem mondott, csak sejtetett gondolatokkal írül szolgáljon. Egy igazán reményvesztett, fájdalmas pillanatból lépkedünk apránként a napfény felé, melyben nem csak a főszereplő, Jónas, hanem az összes szereplő útitársunk lesz, mindenki a maga kisebb-nagyobb batyujával. Rövid, de elemi erejű, sodró lendületű történet a szenvedésről és a kiút keresésről.

„Túltesszük magunkat valaha is azon, hogy megszülettünk?”


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Jóllehet erdő vagyok és sötét fák éjszakája: ámde rózsalugasra is lel ciprusaim alatt, kit sötétségem el nem ijeszt

70. oldal

10 hozzászólás
Annamarie P>!

A gyász olyan, mintha törött üveg lenne az ember torkában – mondja.

147. oldal

4 hozzászólás
Annamarie P>!

Ahelyett, hogy megszűnsz létezni, lehetnél inkább valaki más.

86. oldal

Annamarie P>!

Csak hallgatok, és nézem a havat. Mintha az anyaméhben lennék. Biztonságban. Nem kell megszületnem.

57. oldal

3 hozzászólás
Annamarie P>!

Ha megkérdezném, mire vágyik leginkább, mit válaszolna?
Hogy újra lehessen mit remélni?

165. oldal

Annamarie P>!

Ébredés után beletelt egy-két percbe, amíg eszembe jutott, hogy háború van. Azok voltak a nap legszebb percei.

125. oldal

Annamarie P>!

Államnak azt nevezem, ahol a lassú, közös öngyilkosság neve – „élet.”

17. oldal

2 hozzászólás
Annamarie P>!

„Azt mondta: ha nagy leszek, valami jót akarok tenni a világban”…hisz a világ vergődik.(…)

23. oldal

Annamarie P>!

Egészen ledermedtem, amikor a bába odahozta nekem, és megmutatta, hogyan kell tartani, burkot formálva a kis test köré. Életet tartottam a karomban, a világ legtörékenyebb dolgát, és közben arra gondoltam, hogy tovább fog élni, mint én. (. .)
Február 29. Tovább fog élni, mint én. A szemhéja olyan, mint egy átlátszó lepkeszárny.

51. oldal

Annamarie P>!

Anyámmal beszélni olyan, mintha a fallal beszélnék. De nem bánom, elég, ha érzem testének melegét.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sjón: A macskaróka
Kjell Westö: Délibáb
Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget
Andri Snær Magnason: LoveStar
Sjón: A cethal gyomrában
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje