Az ​időutazó felesége 1138 csillagozás

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Amikor ​először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

„Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően… (tovább)

Eredeti mű: Audrey Niffenegger: The Time Traveler's Wife

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
564 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632933276 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Atheneum, Budapest, 2014
564 oldal · ISBN: 9789632937946 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
564 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632933276 · Fordította: Gálvölgyi Judit

5 további kiadás


Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Clare Abshire · Henry DeTamble · Nimue

Helyszínek népszerűség szerint

Chicago · Newberry Könyvtár


Kedvencelte 350

Most olvassa 76

Várólistára tette 775

Kívánságlistára tette 576

Kölcsönkérné 18


Kiemelt értékelések

>!
Nita_Könyvgalaxis
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Az idő semmi.

Hat év után is még mindig kedvencem Az időutazó felesége, de most másképp szeretem, mint akkor. Ez most fájdalmas szeretet, olyasmi, ami szétszed és aztán újra összerak.

Hisz ez a könyv tele van elcseszett és bonyolult sorsokkal, fáradt és sokat szenvedett emberekkel. Az élet kegyetlenségének minden aspektusa felsorakozik, hogy beléd döfjön.

De mindemellett ott a remény, az élet apró örömei, a fény, amely az üvegen játszik, a szeretet, és persze a szerelem. Ez utóbbi kettő annyi mindent tud túlélni: halált, szenvedést, hazugságokat, titkokat. Mindezek ellenére ott vannak, és beleleheljük a hajnalba, hogy szeretlek.

Nem lehetek elég hálás Niffeneggernek, hogy mindezt feltárta előttem.

3 hozzászólás
>!
Stone
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Egy szuszra. Nem tudtam letenni. Szeretem a sci-fit. Nekem ez az egész időutazás végig izgatta amúgy sem gyér fantáziám. Próbáltam fogást keresni az írónőn, tulajdonképpen, ha nem vagyok túl szigorú, nem is lehet. (De, a 28 éves Henry sosem utazott előre az időben? Sosem látta az az entitás önmagát Clarerel a jövőben? Ennyi. Amúgy tökéletes volt.) Stimmelt az egész, és engem egy ilyen logikai csavarral igen meg lehet babonázni, pláne, akkor, ha le tudom követni a dolgot és nem érzem tőle magamat tökhülyének, hogy én ezt kérem nem értem. Izé.
Persze eszembe jut, hogy ez egy romantikus történet, de mivel jómagam nagyon nem vagyok romantikus, ez a rész nem vert bennem akkora hullámokat. Én a változásban hiszek. És ez a kapcsolat amellett, hogy a tagok állandóak voltak, folyton változott, az a lényegi részecske tapasztotta össze a feleket, amit mi elneveztünk szeretetnek. Cinikusan körbe tudnám röhögni ezt a részét a könyvnek, de nem teszem, mert tetszik, amit a két ember átélt. Nem egy könnyed, légies kapcsolat, ez egy nehéz, dolgozni kell rajta, folyton új helyzeteket produkáló, melót adó létezés. Az intimitás, pláne Henry miatt nagyon mély, konstans része az egésznek. Akik sikongatnak, hogy vulgáris, nos, hallottam én már párokat ennél durvábban is kifejeződni. Ebben pont az a szép, hogy ha mindketten így akarják, akkor az nem vulgáris és nem mocskos. Semmi kivetnivalót nem találok ezen kifejezésekben. Tetszik, hogy a férfi nem tud mást magával vinni az időutazásaira, csak önmagát, az értelmét és érzelmeit. Védtelen. Mindennel szemben. Még önmagával szemben is.
Az eleve elrendeltség nehéz ügy, egy az életét saját markában tartani akaró embernek. De ha nem hiszünk a véletlenekben, akkor azt kell hinnünk, hogy a dolgoknak úgy kell lenniük, ahogy vannak. Nem jók nem rosszak, vannak.
Az is igen jó megoldás, hogy nem bonyolította agyon a kifejezői eszköztárat. Két ember meséli el az egészet a saját szemszögéből. Egyszerű mondatokkal, egyenes vonalban. Minden egyes fejezet címkézve van, a követhetőség miatt. Miután az időutazás úgyis akkora csavart tesz bele, felesleges lett volna kísérletezni a szövegi résszel, az egyszerű, mint a faék. Karakterek valóságosak voltak, felvonult itt az életünk kapcsolatrendszere, szülők, testvérek, barátok, munkatársak és ismerősök, futó kapcsolatok. Azt hiszem, ha nincs benne az időutazás, nem tetszett volna, de ezzel annyira feszessé tette, hogy nem tudtam kivonni magamat alóla, és szépen befaltam a két kötetet egymás után.
Bármennyire is romantikus a történet és én nonromantikus egyed vagyok, ez a könyv megy a kedvencek közé, és nem, nem nézem meg a filmet.

12 hozzászólás
>!
DaTa P
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Szinte minden molyos figyeltem igen jó értékelést adott erre a könyvre, így nagy reményekkel vettem kezembe, hogy aztán hatalmasat csalódjak a végére. Mit a végére? Tulajdonképpen már úgy a negyedére. Ez is csak azt mutatja, néha meglepően más és más tud tetszeni még olyan könyvmolyoknak is, akiknek egyébként sok esetben nagyon hasonló az ízlésük.

Nekem ez itt most olyan kis langyi volt. Az eleje iszonyatosan tetszett, tudom, van ebből film is, de azt sem láttam (Tulajdonképpen nem nézek filmeket vagy tíz éve. Unom őket. 20-25 percnél tovább nem kötnek le. Mehet a háttérben, miközben én olvasgatok, netezek, pakolászok, játszom, de olyat, hogy én leüljek és rendesen az elejétől a végéig megnézzek egy filmet, hát szerintem két kezemen meg tudnám számolni, hányszor fordult elő az elmúlt években), így minden újdonság volt. Minden. És az alapkoncepció valóban érdekes, nagyon hamar magával ragadott, magába szippantott.

Hogy még gyorsabban köpjön ki aztán magából. Mert hogyha kicsit mögé akartam én itt nézni az idősíkok közti ugrálásnak, keresni valami mélyebb mondanivalót, nem nagyon találtam én semmit. Csak a nagy büdös semmit. A nyelvezete is iszonyatosan zavart, erőltetett, dagályos, üres, annyira nem életszerű párbeszédek… Alba megjelenése dobott egyet a vége felé, de összességében nekem ez a könyv nem nagyon adott semmit. Egy tisztességes ponyva, akarom mondani, szórakoztató irodalom. Más és több nem. Sajnálom.

18 hozzászólás
>!
Zzsófi
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Apukám megkérdezte, hogy ha nem tetszik egy könyv, miért olvasom végig. Én azt feleltem neki, hogy egyrészt reménykedem, hátha jobb lesz az oldalak múlásával és megtetszik, másrészt negatív olvasási élményből is lehet „tanulni.”
Na igen, én ezzel a könyvvel nagyon szenvedtem. Nem leszek túl népszerű ezzel az értékelésemmel, de szeretnék őszinte lenni Veletek.
Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, mert az esetek 80%-ában én is megszeretem a bestsellereket. Hát, most pórúl jártam.
Úgy éreztem sokszor a könyv olvasása közben, főleg az első 300 oldalban, mintha az írónő „Lewis Carroll mødra” írta volna ezt a könyvet. Egyszerűen nem hittem el.
Erőltetett, bizarr, néha undorító és tele van logikai hibákkal.
Nem hiszem, hogy egy történet attól élvezhetőbb lesz, ha olyan módon ír a szeretkezésről, hogy az már undorító. Nem beszélve arról, hogy azon nagyon kiakadtam, spoiler Annyira erőltetett ez is.
Szereplők: szinte egyiket sem tudtam megkedvelni igazán. Egyedül Alba az, akit igazán kedveltem. Esetleg Charisse jöhet mèg szóba. Viszont azt tudom, hogy Henryt valamiért nem csípem. Túl elcsépeltnek, bizarrnak találtam azt is, amikor spoiler
Szóval, összefoglalva ez a történet szörnyen hosszú, a fordítást, īrásmódot nem szerettem, a történet bizarr, mondtam már? :Dés nagyrészt élvezhetetlen.
Amúgy volt olyan, hogy már majdnem azt gondoltam, hogy "hmmm, kezd érdekes lenni, de aztán pufff. Nem. :D
Nem mondom, vannak tanulságos, elgondolkodtató dolgok is a szerelemről, életről, időről, elmúlásról a könyvben. Csak úgy érzem, hogy ez elenyésző a sok butasághoz, plusz a hosszához képest.
Így én óva intek mindenkit ettől a könyvtől, viszont remélem, hogy azért nem bántódik meg senki, akinek esetleg tetszett, ez az én véleményem, és ugye ízlések és pofonok. ;)

3 hozzászólás
>!
ScarlettBlair P
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

A könyv elje nagyon tetszett, nagyon olvastatta magát, érdekes és izgalmas volt a történet. Tetszett, ahogy Clare és Henry megismerkedtek egymással a jelenben és a múltban is. Aztán kb. a könyv felétől valami megváltozott, és már nem tetszett annyira mint az elején. Valahogy azt vártam, hogy nagyobb jelentősége lesz annak, mikor Hanry a jövőben először találkozik Clare-el a múltban (… :D). Sokszor amúgy gondban voltam, hogy akkor most hogyan is van ez az egész, de milliószor értelmesebb volt, mint a film. A mellékszereplőkkel nem nagyon tudtam mit kezdeni, az utolsó fejeztekben a szilveszteri bulikor a felsorolt nevek 90%-ról azt sem tudtam, hogy kicsoda, pedig elvileg a legközelebbi barátaik voltak, de lehet, csak én nem tudtam jól megjegyezni őket. Charisse-t nem nagyon tudom amúgy megérteni, ha teljesen tisztában van azzal, hogy spoiler Amire még kíváncsi lettem volna egy kicsit bővebben, hogy mi lett Clare-el a kásőbbiekben, egész életében csak ült, és várt, vagy azért próbált élni? Kár, hogy erre, ha csak egy két fejezet erejéig, de nem tért ki az írónő. Összességében tetszett, de nem hiszem, hogy újra fogom olvasni.

1 hozzászólás
>!
Sippancs P
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Az a helyzet, hogy nagyon szépen és okosan elképzeltem, hogy a könyv letétele után írok majd egy kerek, jó pár soros értékelést, amiben kifejtem, hogy mennyire szerettem ezt a könyvet, és mennyire elvarázsolt Clare és Henry szerelme. De bárhogy erőlködöm, egyszerűen nem megy. Nem megy, mert fél órája csak sóhajtozásra és sírás-visszafojtásra futja az erőmből… Úgyhogy mindössze annyit mondanék a történetről: mindegy, hogy elsőre vagy tizedszerre olvasom (vagy nézem meg), számomra mindig a kedvencek között lesz a helye, Henry DeTamble-lel egyetemben.

2 hozzászólás
>!
brygusz
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Tény, hogy a történet elrugaszkodik a valóságtól, nem is kicsit. Ugyanakkor érdekesnek tartottam a témaválasztást. Időutazás. Az ember néha elpoénkodik, hogy milye jó lenne visszamenni az időben és megváltoztatni egy két dolgot, de ilyen aspektusban olvasva erről a dologról, már nem is tűnik olyan jó ötletnek. A történet az időutazás mellett még a szerelemről is szól, bármilyen meglepő is :) Egy gyönyörűen bevezetett és levezetett szerelmi történetet kaptunk. Szépen lassan bontakozik ki, sejtet, de nem tár elénk mindent még idő előtt. Ennél a szerelmi szálnál nem a testiség volt a lényeg, hanem az, hogy mennyire tudjuk elfogadni a másikat olyannak amilyen. Hogy nem akarjuk megváltoztatni a másikat és mellette maradunk a legnehezebb időkben. Semmiképp nem mondanám tipikus szerelmi szálnak, mert bemutatja a nehézségeket is a minden-szép-és-jó-mellett! és hát időutazás stb… :)
Érdekes történet volt, nem mondom, hogy gyorsan haladtam vele, de örülök, hogy részese lettem Clare és Henry történetének :)

>!
Batus
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Jó volt az ötlet, szép volt a történet, nekem mégis szenvedős volt. Olyan semmilyen. Hosszú és elnyújtott, bár a pontos részleteknek itt tényleg volt jelentősége, ezért ezt nem szabadna bántanom. Ami a leginkább zavaró volt, az az iszonyatos nyáladzása volt. Emberek, a nyálból, ami ebből a könyvből csöpög, óceánokat lehetne feltölteni! Annyira érezni, hogy egy nő írta, hogy a Henry szemszögéből elbeszélt részek számomra teljesen hitel nélkül maradtak. Kb így képzelem el Niffeneggert, amikor írt:
„Hú, na, vagány könyv lesz ez, úgyhogy ide szúrjuk be azt a szót, hogy 'pina'… itt meg említsük a szexet, sőt, leírom azt is, hogy 'belém hatol', tyű, milyen vulgáris és erotikától fűtött jelenet lesz ez…” Nem, kedves Audrey, általában nem lett az…

5 hozzászólás
>!
gybarbii
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Többször láttam már a filmet, és be kell vallanom, hogy egy kicsit tartottam a könyvtől. Az elején bele kellett rázódnom ebbe az időutazós történetbe, többször vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, az adott részben hány éves Henry és Clare… Ha nem láttam volna a filmet, nem biztos, hogy így összeáll a történet…
Amúgy maga a könyv nagyon varázslatos és egyben borzalmasan szomorú is, hiszen szinte borítékolható, hogy valami ilyesmivel végződik… De hát ki ne vágyna egy ilyen erős szerelemre?
Clare-ék szinte egész életüket együtt töltötték, még ha mindezeket a találkozásokat Henry csak évek múltán éli is át… Rengeteg érzelem, öröm, bánat, remény és elkeseredettség… Ha egyszer beszippant a könyv világa, szinte letehetetlen. És ahogy írtam, tudod, hogy nem lesz jó vége, még akkor is, ha nem láttad a filmet, de reménykedsz… Reménykedsz, hogy egy ilyen szerelemnek csak boldog vége lehet, mert megérdemlik… De az idő hiába semmi, ha az élet nem igazságos…

1 hozzászólás
>!
csillagka P
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Kérem szépen ez lehangoló volt, így belepancsolni a gyerekkori álmaimba felér egy hadüzenettel. Akkor is szeretnék időt utazni de nem pucéran hanem ruhában, pénzt, paripát, fegyvert megkapva, kontrollált időtartalommal, látni Krisztus születés, Mátyás koronázását, 48-as múzeumi lépcsőt. Nem érdekel a családom vagyis inkább jobban szeretnék elmerülni a történelemben, mint a saját csekély életemben, ebből a szempontból a „színes szerelem” koncepció jobban tetszett, bár ide és oda is kell a kréta.
Henryt igazából nem tudtam megkedvelni, nekem sok volt ez az ember, tudom, felfogtam de mégis valahogyan jobban vagy csak kevesebb erőszakkal is élhetné az életét, főleg fiatalabb korában. Clareről igazából nem tudtam meg semmit azon kívül hogy szeret és tud hallatni, azért ez Henryról már nem mondható el, fűvel- fával megosztja a titkát, csoda hogy nem pattan ki végül.
Érdekes könyvet vettem a kezembe, annyira nem lett huuu és hooo amennyire előre számítottam, de tagadhatatlanul tartalmas izgalmas olvasmány és bocsi de akkor is a saját elképzelésim szerint akarom kipróbálni ez a bűbájt.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

A könyvtár olyan érzésekkel tölt el, mintha karácsony délelőttje lenne, s engem egy gyönyörű könyvekkel teli nagy láda várna.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karácsony · könyvtár
2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

– Most mit csináljunk? – kérdezi Gomez. Henryvel összenézünk.
– Könyváruház – mondjuk egyszerre.
Gomez felnyög.
– Jaj, Istenem. Könyvesboltba ne. Uram, úrnőm, könyörüljetek alázatos szolgátokon…
– Tehát Könyváruház – mondja kegyesen Henry.
– Csak ígérjétek meg, hogy nem töltötök ott, mondjuk, három óránál többet…

317. oldal

1 hozzászólás
>!
Róka P

Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást.

85. oldal

>!
kávésbögre P

Az alvás most a szerelmesem, a feledésem, az ópiumom, az amnéziám.

III. Tanulmány a vágyakozásról - Megsemmisülés

>!
Röfipingvin MP

A lakásom alapjában véve egy pamlag, egy karosszék és négyezer könyv.

17. oldal

>!
tasiorsi

Amikor az ember együtt él egy asszonnyal, mindennap tanul valamit. Eddig azt tanultam meg, hogy a hosszú haj egy szempillantás alatt eltömi a zuhany lefolyóját; hogy nem ajánlatos az újságból kivágni semmit, amíg a lapot nem olvasta a feleséged, még ha az illető újság egyhetes is; hogy kétszemélyes háztartásunkban én vagyok az egyetlen, aki háromszor egymás után hajlandó vagyok ugyanazt vacsorázni duzzogás nélkül; és hogy a fejhallgató arra való, hogy a házastársat megóvja házastársa zenei túlzásaitól.

II. Egy csepp vér egy tálka tejben - Házasélet

1 hozzászólás
>!
agisajt

Talán Isten is csak kitalált minket, és nem mondja meg nekünk.

85. oldal

>!
tasiorsi

Eléggé ironikus ez az egész. Minden amit szeretek, az otthon örömei közé tartozik: a karosszék nyugalma, az otthon ülő életmód egyszerű izgalmai. Csupa szerény örömre vágyom. Egy krimi este az ágyban, Clare hosszú, vörösarany hajának illata, amikor még vizes mosás után, egy levelezőlap egy vakációzó baráttól, a kávéban feloldódó tejszín, a bőr lágysága Clare keble alatt, a kipakolásra váró fűszeres zacskók szimmetriája a konyhai pulton. Szeretek bóklászni a polcok között a könyvtárban, miután a vendégek hazamentek, megérinteni a kötetek gerincét. Az ezek utáni vágy hasít belém, amikor elszakít tőlük az Idő szeszélye.

Előhang


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Arctalan szerelem
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Gwen Cooper: Homér
Claire Messud: A király gyermekei
Jay McInerney: A jó élet
John Updike: A terrorista
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Nicholas Sparks: Kedvesem
Vicki Myron – Bret Witter: Dewey – A könyvtár macskája
Lavie Tidhar: Oszama