Hát ez borzasztó volt! Egy csillagot a választékos megfogalmazásért, még egyet pedig a környezetvédelem fontosságának és a nők elleni erőszak megakadályozásának kihangsúlyozásáért kapott. Ennek a könyvnek ennyi a pozitívuma, mert ezen kívül sem sztorija, sem szerethető karakterei nincsenek.
Adott egy lelkileg sérült női főhős (akinek végigkövethetnénk a lelki gyógyulását egy egészséges kapcsolatban, de nem tesszük, mert akkor lenne mélysége a könyvnek) és egy ugyancsak nehéz gyermekkorral megáldott férfi főhős, aki természetesen nagyon gazdag, nagyon jóképű és nagyon nagy a farka (mert ez a könyv a szexről szól, másról nem nagyon és ehhez nincs másra szüksége az emberünknek). Ezek ketten összefutnak a pasi egyik bárjában és „egymásba szeretnek”. A könyv 20 fejezetből áll (leírom számmal is: HÚSZ). Minden fejezet tartalmaz szexjelenetet, amely bár igényesen van megfogalmazva, baszhatjuk, mert halál felesleges és a valódi cselekmény kibontakozásának és a karakterek fejlődésének rovására foglalja a helyet. Bármi történik a könyvben, legyen az boldog vagy éppen szomorú esemény, akkor dugnak egyet és minden happy… AC próbálja megszerettetni velem Mr. Karibkék-et, de nem sikerül, mert potom 464 oldal elolvasása után sem tudom, hogy ki is ő valójában. Ki ez a pasi? Mit „szeret” benne Gillian? Folyamatosan azt érzem, hogy az események száguldanak, jobbnál jobb ötleteket vonultat fel az alkotó, de nincs idő kifejteni semmit, mert baszniuk kell és beszélgetni sem tudnak, mert ahelyett is dugni kell. A testi vonzódás és a szerelem között óriási különbség van, de ez látszólag senkit nem zavar, mert mindenki olyan boldognak látja őket. A csajos délutánokon mindenki Gillian vállát veregeti és nyugtatgatja, hogy jó helyre tette a farát, mert hát olyan jól néz ki, de egyébként senki nem veszi a bátorságot, hogy felnyissa a szemét és csak úgy mellékesen megkérdezze: Te Gillie, mi az anyádért nem nem állsz ki magadért és hagyod, hogy ez az irányításmániás köcsög ossza neked a lapokat az asztalnál?
Jajj, hát ő nem olyan, mert mi nagyon szerizzük egymást, hát látjátok, kifizette az összes hitelem, megkaptam a 10%-os Gucci hűségkártyáját, meg minden. Igaz, mikor találkoztam a családi banzájon az spoiler, akkor nagyon bepipultam, de aztán jól megdugott, megbeszéltük, hogy spoiler. Itt sajnos szó nincs szerelemről, mert már az alapoknál (pld. bizalom) bajok vannak és hát szarból várat nem lehet építeni, ezt mind tudjuk. Nincs azzal baj, ha a főhősnő egy görbe estére vágyik, tegye, ha ez neki így megfelel, csak ne csomagoljuk cuki dobozba rózsaszín masnival átkötve, mert hiteltelen az egész. Annyi lehetőség maradt kiaknázatlanul a könyvben (pld. a családon belüli erőszak utáni lelki felépülés, párkapcsolat kialakításának nehézségei egy bántalmazott nő szemszögéből, az eltérő társadalmi rétegből érkező felek összecsiszolódása, stb.), hogy vérzik érte a szívem. Nincs sztori, nincs karakterfejlődés, csak végeláthatatlan dugás. Szerintem a második részt már kihagyom…
