Charly ​és a lélekrabló (Varázs Charly 1.) 3 csillagozás

Charly és a lélekrabló eléggé fű alatt jelent meg tavaly, nem kapott nagy hírverést off.

Kezdeném a borítóval, ami miatt elkezdett érdekelni a történet, mert nagyon szép, a főbb dolgok rajta vannak és nagyon részletes. Nagy Gábor dícséretet érdemel miatta.

A történet furán indul és az első három-négy fejezetet kicsit kaotikusnak éreztem, nem igazán értettem, hogy mi is történik pontosan.
Aztán ahogy Charly belecsöppen a varázsvilágba, úgy lesz egyre érdekesebb. Tetszett ez a kicsit komorabb setting, ami valóban hasonló a Harry Potteréhez, de sokkal sötéteb.
A varázslatok megoldása is jó, különleges.
A karakterekre ráfért volna még egy kis fejlesztés, Charly anyja például nagyon furán viselkedik.
Charly társa is kicsit fárasztó volt, úgy viselkedik, mint Hermione. Mindent ő magyaráz el Charlynak és nem mindig fogtam fel magyarázatát. Eléggé beképzelt, bár a vége felé ez is árnyalódik kicsit. Egy erős mester karakter nem ártott volna.
Az iskolában játszódó részek eléggé unalmasak voltak, nem tudtam rájuk hangolódni, csak a történet vége felé.

A kötet eléggé sok kérdést nyitva hagy, szinte kiált egy folytatásért. Ezek egy részét le lehetett volna zárni itt, hacsak később nem lesz jelentőségük.

Végezetül: sosem gondoltam volna, hogy egy felmosórongyot ennyire megkedvelek. :)

Kellemes olvasmány volt ez a könyv, a hibái ellenére is. Érződik rajta, hogy első könyv – aztán kiderül a könyv végén a szerző bemutatásánál, hogy a második, és rengeteg képregény szerzője is, úgyhogy elméletileg van már tapasztalata a történetmesélésben. Számomra ez az érzés kölcsönzött némi bájt a történetnek, mert olvasmányos könyv, tényleg jóleső érzés volt ebbe a történetbe belehelyezkedni, másrészt sok ötlete nagyon tetszett, és a végén spoiler Az emlékeket is olyan jó volt olvasni, kicsit többet is el tudtam volna viselni belőlük.

Viszont annak ellenére, hogy tényleg tetszett a könyv, úgy érzem, ez inkább egy jó alap, amin még sokat kellett volna dolgozni. Ha már a Harry Pottert emlegetik a könyv hátulján, hát Rowling az információadagolást ennél jóval kifinomultabban, nem ennyire tetten érhetőn csinálja, mint Alwett. Charly állandóan értetlenkedik, másik főszereplőnk meg ezen állandóan felidegesíti magát, de azért elmagyarázza, amit el kell, és úgy kerül sor ezekre, mintha végigmennénk egy képzeletbeli listán, mit kell éppen elmondani, hogy értsük a történetet a regény ezen pontján. Az is kicsit ügyetlen volt, ahogy spoiler A karaktereken is lehetett volna még dolgozni, sztereotíp karakterek, nem valódi szereplők.

Mindezektől függetlenül tényleg tetszett a könyv, jó volt olvasni, nem zavartak különösebben a fentebb leírtak, a sok elütés volt inkább, ami egyre zavaróbbá vált, főleg, hogy volt, hogy a mondat értelmezését is megnehezítette. Remélem, hamar kijönnek a folytatások, magyarul is, mert szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok, hogyan alakul a történet, ill. hogy a szerző kicsit ügyesebb lesz-e.