Aucasin ​és Nicolete / Trisztán és Izolda 20 csillagozás

Aucasin és Nicolete / Trisztán és Izolda

Aucasin ​és Nicolete a középkori francia irodalom legbájosabb emléke. Keletkezése a lovagi irodalom virágkora, a XII-XIII. század fordulójára esik, szerzője mégis utánozhatatlan humorral mutatja be a nemesi származású Aucasin és a titokzatos eredetű, talált gyermek Nicolete szerelmének viszontagságait és diadalát. A mű minden bizonnyal előadásra keszült. Erre utal a chantefabie, azaz énekes mese műfaji megjelölés is. Fordítója Tóth Árpád nevezte el, igen találóan széphistóriának, aki egyhe archaizálással, olykor népies fordulatokkal adja vissza az eredeti mű csillogó szépségét. A Trisztán-monda kelta eredetű. Első megmaradt változatai a XII. század elejérl valók. A ránk maradt töredékeket dolgozta fel, fűzte egységbe századunk elején Joseph Bédier, a kitűnő francia irodalomtörténész. Az ő közvetítésével jutott el az olvasókhoz Trisztán és Izolda, a társadalmi kötöttségek és az érzelmi szabadságvágy feloldhatatlanul végzetes ellentmondásaiban vergődő és belepusztuló ifjú hősök… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631508412 · Fordította: Tóth Árpád · Illusztrálta: Pap Gábor

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Trisztán


Kedvencelte 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Aucasin és Nicolete / Trisztán és Izolda

1. Aucasin és Nicolete: Ez egy annyira régi szöveg, már-már posztmodern. Nagyon érdekes, hogy egy irodalmi művet még nem az írott forma kötöttségei szabályoznak, hanem az előadhatóság törvényei. Így fordulhat elő, hogy a cselekményhez szorosan nem tartozó betétek csusszanak be, vagy épp ellenkezőleg: éveket, háborúkat, halálokat foglal össze a szerző egy odavetett félmondatban, mert szerinte nem szükséges bővebben szót ejteni róluk. Amúgy felettébb bájos, mulattató történet, olvasás közben nagyon el tudtam képzelni egész estés Disney-animációnak, különösen hogy a szereplők folyton dalra fakadnak benne. (Tóth Árpád fordítása tökéletes, mind a prózát, mind a dalokat illetően. És ezek a dalok tényleg jól énekelhetőek – kipróbáltam…) Aucasin, a bátor ifjú nem akar lovag lenni, inkább Nicolete-be szerelmes, ám az a fránya társadalmi szakadék… de aztán minden elsimul. (Van itt egy kis lovagvilág-kritika is – több száz évvel Cervantes előtt!)

2. Trisztán és Izolda: A világirodalom nagy-nagy alaptörténeteinek egyike, nem is tudom, miért maradt ki eddig nekem. Szerelem és árulás, bátorság és elbukás – tényleg hihetetlenül gazdag téma, és segíti a műélvezést, hogy Bédier szövegváltozata világos és könnyen emészthető. Engem egyébként nem annyira Trisztán vagy Izolda figurája fogott meg, hanem Márk királyé, Izolda férjéé, akit végtelenül pozitív személyiségnek ismerünk meg, de a féltékeség és az áskálódás hatására iszonyatos tettekre vetemedik – az ő jellemváltozásai az ismeretlen író váratlanul modern lélektani ismereteit jelzik. A másik nagyon érdekes eleme a történetnek a Trisztán minden cselekedetét belengő lovagi törvény jelenléte. Az a benyomásom, hogy ez a kollektív erkölcs tulajdonképpen azért van, hogy helyettesítse az egyéni felelősségvállalást – így például amikor Trisztán belecsöppen egy bárók közötti háborúba, nem kell azon agyalnia, miért tört ki ez a háború, illetve kinek lehet igaza a két fél közül, hanem egyszerűen e lovagi törvény értelmében a vesztésre álló fél mellé sorol, és kész. Ehhez a kérdéshez tartozik szerintem az is, hogy amennyiben a szereplők mégis olyan egyéni döntést hoznak, ami tragikus eredményekre vezet, annak okaként általában valami külső erőt adnak meg (varázslat vagy bájital – vagy mint az ókori görögöknél az isteni megszállottság). Trisztán és Izolda sem azért szeret egymásba, mert fiatal férfi és fiatal nő, akik hajlamosak egymásba szeretni, hanem mert jól megitatták őket bájitallal. És hát itt van az istenítélet gyakorlata: ha egy kérdésben a lovagi törvény nem igazít el, hárítsuk át a felelősséget Istenre, majd ő elrendezi a dolgokat (http://moly.hu/idezetek/450130). Ha megrágalmazzák Trisztánt, ő párviadalra hívja ki a rágalmazót – Isten úgyis azt engedi nyerni, akinek igaza van, nem igaz? Amúgy nem annyira középkori gondolat ez, a párbajok szellemiségében egészen a XX. század közepéig jelen volt. Érdekes.

levendulalány>!
Aucasin és Nicolete / Trisztán és Izolda

Fordulatos történet, az már biztos! Alig lehet követni a sok sárkányt, párviadalt, cselszövőket és segítő, hűséges szolgák hadát, bolondokat, remetéket és bélpoklosokat.
Kiváló betekintés a középkor lovagi világba, ahol a nő kiadja a férfi útját, ha az kedvese nevének hallatára nem fordul meg, ha szólítják.
És persze mindezeket a szerelem és háthogyafenébene az istenítélet mozgatja.

Lahara IP>!
Aucasin és Nicolete / Trisztán és Izolda

Lassan olvasható, ellenben tetszetős, mindkét történet.

Laudine>!
Aucasin és Nicolete / Trisztán és Izolda

A Trisztán nem volt nekem teljesen ismeretlen.

Az Aucasin és Nicolete viszont igen. Teljesen elbűvölt.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Mert az asszony szerelme a szemében van és a melle bimbócskájában s a lába ujja hegyében, a férfiú szerelme pedig a szívében van elplántálva, és onnan soha ki nem jöhet.

(Aucasin és Nicolete)

4 hozzászólás
Jagika P>!

[…] mikor Trisztán, maga is földet érvén, visszarúgta ladikját a tengerbe.
– Szolga, mit téssz? – kérdé ama Morholt. – Mért nem kötötted ki csónakodat, mint én?
– Szolga, ugyan mivégre? – felelé Trisztán. – Innét csak egyikünk tér meg élve: nem elég annak egy csónak?

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Trisztán
Jagika P>!

A jó dalnokokat szereti az Isten. Szavuk és a lant hangja áthatja az emberek szívét, kedves emléket ébreszt, feledtet fájdalmat, kárpótol a kárért.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lant
Kuszma>!

Nem a tett a bizonyság a bűnre, hanem az ítélet. Ember csak tettet lát, de Isten a szíveket látja, s egyedül Ő az igaz bíró. Ezért rendelte, hogy minden vádlott viadalban védhesse igazát, s Ő maga az ártatlan oldalán harcol.

(Trisztán és Izolda)

17 hozzászólás
Kuszma>!

Nemes urak, ha tetszeni akar a regélő, kerülje a se vége, se hossza meséket. Oly igen szép az én regém s különb-különb kalandokkal gazdag, minek is nyújtanám?

(Trisztán és Izolda)

Kapcsolódó szócikkek: mese

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Malory: Arthur királynak és vitézeinek, a Kerek Asztal lovagjainak históriája
Jaume Cabré: Én vétkem
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem
Ludovico Ariosto: Az eszeveszett Orlando I-II.
Ken Follett: A katedrális
Sota Rusztaveli: Tariel, a párducbőrös lovag
Ludovico Ariosto: Ariosto Őrjöngő Lórántja I-II.
Sota Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag
Hendrik Conscience: Flandria oroszlánja
Arany János: Toldi / Toldi szerelme / Toldi estéje