Mert ​egyszer meghalunk 11 csillagozás

Az orvostudomány, és ami a végén számít
Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk

A ​nyugati orvostudomány csak az életre van felkészülve, a halálra nem. Pedig az életünkkel kapcsolatban csak egyvalamiben lehetünk biztosak: egyszer véget ér. A fejlett világban ez általában kórházban vagy más szociális intézményben következik be. De vajon jó ez nekünk? Ezt akarjuk?
A sebészként praktizáló szerző erőteljes és megindító könyve rávilágít arra, hogy az orvostudomány olykor alapvető tévedésben van a saját szerepét illetően. Az orvosokat ugyanis arra képezik ki, hogy bármi áron igyekezzenek életben tartani a beteget. Az időseket és a betegeket könnyedén száműzik különféle intézmények rideg falai közé, és figyelmen kívül hagyják, hogy az érintettek valójában mit szeretnének. Pedig a legtöbben életük utolsó éveit vagy hónapjait is emberhez méltóan, a leginkább teljes értékűen és önállóan szeretnék leélni.
A szerző amellett, hogy több javaslatot tesz arra, miként lehetne méltóságteljes életet biztosítani a magatehetetlenné vált idős vagy beteg emberek számára,… (tovább)

>!
Tericum, Budapest, 2015
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155285745 · Fordította: Torma Péter
>!
Tericum, Budapest, 2015
312 oldal · ISBN: 9786155285936 · Fordította: Torma Péter

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

andianhu>!
Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Nem is igazán a téma sokkoló, inkább az, hogy olvasás közben azzal szembesülök: úgy kb. 50 évvel el vagyunk maradva. Az alapfelfogásunkkal van nagyon nagy gond. Ezt éreztem Elisabeth Kübler-Ross és más hospice-könyvek elolvasása közben is. Pedig nem csak Amerika problémája a messzire kitolt emberi életkor, sem a rákos megbetegedések fokozódása. Látom, tapasztalom magam körül: mennyire rossz itthon kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Idősként is, betegként is – és még sok más okból is, de az már másik történet.
Kemény könyv, de mindenkinek el kéne olvasni. Hogy ráébredjünk: felnőttként a saját kezünkbe kell vennünk az egyetlen (még hosszan is félelmetesen rövid) életünket.

bodr>!
Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Az egyetlen bajom az volt, hogy a 114-115. oldal környékén erősen hiányoltam az evolúciós szempont bevonását, amikor a szerző az idős korra megváltozott társas motivációk okait kereste (konkrétan azt, hogy az idő előrehaladtával miért válik egyre fontosabbá a család a barátokkal és új ismerősök szerzésével szemben): ő mindössze (1) a kognitív változás, (2) a lehetőségek beszűkülése és (3) a bölcsesség (WTF?) hármasát vetette fel, nekem viszont igen erős meggyőződésem, hogy egyszerűen ők már túl vannak a szaporodáson, és mélyebb érdekük a vér szerinti rokonság támogatása a nemi érvényesüléshez szükséges szociális háló kiépítésénél.

De ez csak egy incifinci apróság, a könyv többi részében semmi kivetnivalót nem találtam. Okos és újszerű és kritikus, szóval szerettem.

Molu P>!
Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Témája miatt nehéz egy olvasmány. Több kérdést feszeget. De lényegében rávilágít, hogy előre el kellene gondolkodnunk az elkerülhetetlen halálunkról és beszélni családtagjainkkal is arról mit gondolunk és mit szeretnénk akkor, amikor időnk végessé válik. Ugyanis amiket szeretteink feltételezhetnek rólunk, hogy úgy szeretnénk, eltérhet a mi elképzelésünktől. Márpedig, ha döntés helyzetbe kényszerülnek, mert mi nem vagyunk tudatunknál, akkor annak tudatában hoznak meg döntést, hogy ezt szerettük volna.
Tisztázni kell szeretnénk mindenféle orvosok által ismert módszerrel meghosszabbítani az életünket? Vagy van egy határ, amikor azt mondjuk, hogy abban már nem szeretnék részt venni (pl. szondán keresztüli etetés)?
Nagyon nehéz szembenézni az elmúlás gondolatával. Mégis, ha időben megtesszük, a kilátástalan helyzetben lesz egy kis fény, amely esetleg az egész dolgot képes lesz átszínezni.


Népszerű idézetek

Molu P>!

… a végső célunk mégsem a jó halál, hanem a legvégéig jó élet.

284. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Az ember az életét egy történetnek látja, melynek ívét a fontos pillanatok adják meg, azok, amelyekben történik valami. Ha percről percre mérjük az örömöt és a fájdalmat, azzal szem elől tévesztjük az emberi lét alapvető aspektusát. Egy látszólag boldog élet is lehet üres. Egy látszólag nehéz élet pedig szolgálhat valami nagy ügyet. Vannak önmagunknál nagyobb céljaink. A tapasztaló éntől eltérően – amely a pillanatban él – az emlékező én nemcsak a csúcs- és mélypontokat igyekszik felismerni, hanem azt is, hogy milyen a történet egésze… És egy történetnek fontos a vége.

277. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Életünk körülményeit nem mindig irányíthatjuk, de az igen, hogy mihez kezdünk velük.

245. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Az öregedés és a betegség legalább kétfajta bátorságot tesz szükségessé. Az egyik a bátorság, hogy szembenézzünk a halandóség tényével – hogy felderítsük, mi biztonságos és mi veszedelmes. Ez önmagában is épp elég nehéz. Minden okunk megvan, hogy visszariadjunk tőle. Ennél is félelmetesebb azonban a másik fajta bátorság: hogy a megtalált igazságnak megfelelően cselekedjünk. A problémát azt jelenti, hogy gyakran nem világos, melyik a bölcs választás.

269. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Mitől fél és mi miatt aggódik a leginkább? Melyek a legfontosabb céljai? Milyen alkuba hajlandó belemenni, és milyenbe nem? Nem mindenki képes megválaszolni ezeket a kérdéseket.

272. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Egy nap aztán olyasmi történt, ami megmutatta nekik, milyen törékennyé vált életük. Bella megfázott, és folyadék gyűlt fel a fülében. Az egyik dobhártyája megrepedt. Ettől végképp megsüketült. Ez elég is volt ahhoz, hogy elszakadjon a kettőjüket összekötő fonal. A vaksággal és a memóriazavarokkal együtt a halláskárosodás immár teljesen lehetetlenné tette Felix számára, hogy bármilyen módon kommunikálon Bellával… Érzékei elvesztésével az idő múlását sem tudta követni. Súlyosan zavart állapotba került.

73. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Fajunk fennállásának legnagyobb részében az ember alapvetően egyedül maradt a testi szenvedéssel. A természetre, a véletlenre, a családra és a vallásra voltak utalva. Az orvostudomány csak egy volt a kipróbálható gyógymódok közül, nem különbözött a gyógyító rituáléktól vagy a régi családi receptektől, és nem is igazán volt hatékonyabb azoknál. Ahogy azonban egyre erősödött, a modern kórházról kialakult kép is változott. A kórház olyan hely lett, ahová az ember bemehet, és azt mondhatja: „gyógyítsanak meg”. Felvétette magát, és az orvosokra és ápolókra bízta életének minden gondját: mit vegyen föl, met egyen, mikor melyik testrészébe mi kerüljön bele. Ez nem mindig volt kellemes, viszont problémák egyre szélesedő körében hozott soha nem látott eredményeket… Az lett a normális, hogy az emberek, köztük az idősek, hozzájuk fordulnak problémáikkal.

88. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

Ez egy modern tragédia, amely már milliószor lejátszódott. Ha nem tudjuk pontosan mennyi időnk van hátra – és jóval többet képzelünk, mint amennyi valójában hátra van – arra sarkall az ösztön, hogy harcoljunk, hogy gyógyszerekkel az ereinkben, csővel a torkunkban vagy friss varratokkal a húsunkban haljunk meg. Azt, hogy így esetleg lerövidítjük vagy rosszabbá tesszük hátralévő idénket, mintha észre sem vennénk. Úgy képzeljük, várhatunk addig, amíg az orvosok azt mondják, hogy már nem tudnak mit tenni.

203. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

… magunkévá tettük azt a hitet, hogy a fizikai önnálóság elvesztésével az értelmes élet és a szabadság is lehetetlenné válik.

94. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít

Molu P>!

… a társadalom hozzáállása az élet végső szakaszához az, hogy igyekszik nem gondolni rá. Olyan intézményekben végezzük, amelyek a társadalom érdekeit szolgálják – a kórházi ágyak felszabadulásától kezdve odáig, hogy leveszik a családok válláról az elszegényedett idősek eltartásának terhét – nem pedig a bennük élő emberekét; vagyis hogy legyengülve és a magukról való gondoskodásra képtelenül is érdemes legyen élniük az életüket.

96. oldal

Atul Gawande: Mert egyszer meghalunk Az orvostudomány, és ami a végén számít


Hasonló könyvek címkék alapján

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú
Mary Roach: Hullamerev
Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz
Henry Marsh: Kezemben az életed
Siddhartha Mukherjee: Az orvoslás törvényei
Brezvai Edit (szerk.): Az orvoslás története
Robert M. Youngson: Műtét előtt, alatt és után
Michael T. Osterholm – Mark Olshaker: Halálos ellenségünk
Roy Porter: Vér és virtus
Edith Eva Eger: A döntés