Türelemkő 57 csillagozás

Szange szabúr
Atiq Rahimi: Türelemkő

Valahol Afganisztánban vagy másutt, a polgárháború frontvonalán, egy lerombolt város egyik házában fekszik egy férfi. Nem halott, de nem is igazán élő: a koponyájában rekedt golyó miatt sem mozogni, sem beszélni nem tud. Magatehetetlen testére a felesége visel gondot, akit egyre jobban felőröl a kiszolgáltatottság és a nélkülözés, miközben két kislányának védelméről is gondoskodnia kell. Mire a harcok elérnek a ház udvaráig, az asszony egyedül marad a férfival és egyfolytában beszél hozzá: az elviselhetetlenségig őszinte gyónás során feltárul a két ember elfojtással és erőszakkal terhes története, s az asszony kilátástalan küzdelme a vallási tabukkal és kegyetlen tradíciókkal szemben.

Atiq Rahimi kristálytiszta, szikár szövege egy kamera szenvtelenségével mutatja be a romos ház történéseit és az asszony egyre szenvedélyesebb önvallomását; bravúrosan elegyítve a modern európai regényírás minimalizmusát a közel-keleti legendavilág misztikumával.

Eredeti mű: Atiq Rahimi: Syngué sabour

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Magvető, Budapest, 2010
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427653 · Fordította: Mészáros Ernő

Enciklopédia 4


Kedvencelte 3

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

    Akárhány csillagot is adhattam volna, végül arra jutottam győzedelmeskedjék a tartalom a forma felett. Bár azok a nagyon rövid mondatos részek olyan feszültséget hordoznak, amit akár értékelhetnék is. Jó lenne eredetiben olvasni. Na mindegy.
    Adott tehát egy 27 éves asszony. 27 éves! Csajnak mondanánk, ha párizsi lenne, de ő valahol az afgán-pakisztáni határ közelében él. Háborús övezet, menekül aki csak tud, de az ő férje tarkólövéssel kómában fekszik, nem mozdítható. De életben van. Asszonynak, gyereknek a férj mellett a helye, úgyhogy ők így együtt hátra maradtak.
    Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy egészen más kultúra, az iszlám világ számos elemét mi egyszerűen a józan ész ellen valónak látunk. Szerintem ezt manapság nem kell senkinek sem magyarázni, de a könyv megjelenése idején sem kellett. Például olvasom, hogy 2009-ben az afgán törvénykönyvbe iktatott törvény Szentesíti a családon belüli nemi erőszakot: előírja, hogy a nő legalább minden negyedik éjjel köteles eleget tenni férje szexuális igényeinek, feltéve, hogy nem beteg vagy nem utaznak éppen (132. tc.).*, hogy a többi paragrafusról ne is beszéljünk. Ez csak egy adalék, csak azért mondom, hogy talán nem szerencsés megpróbálni megérteni minden gondolatot és reakciót.
    Tehát van ez a fiatal asszony – neve sincs a történetben –, s két gyerek. A kötelessége, a vallása, az egész addigi életében belénevelt tudata, és valamiféle ragaszkodás is azt követeli, hogy a férjét ápolja, gondját viselje, még akkor is, ha magatehetetlen, még akkor is, egyébként a szeretetre kevés okot adott. Miközben szembe csepegtet, infúziót köt be, kart, lábat, hasat és egyéb testrészeket tisztogat, az összes titkát elsorolja fennhangon. Azt mondja, van az a dolog a türelemkővel. Mekkába kell menni, el kell mondani a kőnek minden bűnt és titkot, a kő magába szívja az egészet, szétrobban és ezzel felszabadít. Azt mondja, akkor őneki most a férje lesz az a türelemkő. spoiler

*http://magyarnarancs.hu/kulpol/noellenesseg_afganisztan…#

8 hozzászólás
>!
csgabi MP
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Boldog vagyok, amiért a szolnoki Verseghy Könyvtárban rátaláltam erre a gyönyörű és tragikus könyvre. Ha a szerző is olyan szépen ír, ahogyan a fordító lefordította a regényt, akkor az egyik legtehetségesebb író, akitől valaha olvastam.
Nem is értem, miért nem olvastam korábban afgán szerzőtől. A Papírsárkányokat még olvasom, az sem olyan könyv, amit az ember egy hét alatt befejez; emészteni-feldolgozni kell, ahogyan a Türelemkő című Rahimi-regényt is.

Az afgán és a többi muzulmán ország asszonyainak sorsát olyan drámaian és erőteljesen mutatja be Rahimi, hogy nem is jutott az eszembe, hogy a szerző férfi. Mélyre merültem ebben a világban, és minden alkalommal, amikor letettem a könyvet, fuldokolva úsztam a felszínre. Szomorú voltak.

5 hozzászólás
>!
tgorsy
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Szeretném tudni, h. a Goncourt díj odaítélő bizottságában van-e nő? Szeretném tudni, h. mit szónak ehhez a könyvhöz a feministák? (Én magam nem gondolnám önmagamat feministának. Harcosnak semmiképpen sem.)
De ezen az írásművön igen-igen felháborodtam. Miközben háború van, egyedül van a főhős, gondoskodnia kell a gyerekeiről, a családjáról, a férje élő-halott, és nyomorúság, kilátástalanság, és egyebek. Neki, a nőnek, az egyetlen problémája, h. a férje sosem tudta szexuálisan kielégíteni.
Az unatkozó Bovarynéról elhiszem. A jólétben tengődő Anna Karenináról elhiszem. De egy megalázott és megnyomorított asszonyról, akinek még a levegőért is meg kell küzdenie, csak egy olyan férfi feltételezheti ezt, aki maga is csupán szexuális tárgynak tekinti a nőt.

2 hozzászólás
>!
Eule P
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Én is azoknak a táborába tartozom, akik elismerően szólnak a műről. Igen, nem feltétlenül és mindig szép. De az afganisztáni élet sem az, évtizedek óta. És igen, nekem tetszik, hogy egy férfi ennek a könyvnek a szerzője. Mert ez azt jelenti, hogy igenis vannak olyan férfiak, akik érzékelik, és nem hajlandók a szőnyeg alá söpörni az afgán nők sanyarú helyzetét. (Az ajánlás az elején már önmagában igen szíven ütő.)

A könyv ugyanakkor szerintem nem csak erről szól. Ez egyben az afgán férfi segélykiáltása is, akinek azt tanítják: légy kemény, határozott, vedd el, ami kell, a te szavad parancs. Mindazok, akik erre a szerepre nem vágynak, vagy nem illenek bele (és meglepően sokan vannak), a társadalom kirekesztettjei lesznek (ld. após és az időről időre felbukkanó kamaszfiú). De ennek áldozata a férj is: valószínűleg soha nem látott más példát, sosem gondolta, hogy a felesége háztartási alkalmazotton és ágymelegítőn kívül más tekintetben is figyelembe veendő/vehető.

Az értékelésekben oly gyakran előkerülő szexualitás is társadalmi problémára reflektál (nem csak Afganisztánban, de az egész muszlim világban): a hagyomány szerint testi kapcsolat csak házas férfi és nő közt lehet. A házasságnak azonban komoly (anyagi) feltételei vannak, amelyeket nem mindenki tud megengedni magának, vagy éppen a családok elvárásai irreálisak a házastárssal kapcsolatban. De emellett az is gond, hogy – mint ebből a műből is kitűnik – az emberek nem beszélnek semmi nemiséggel kapcsolatos dologról, így a házastársak jobb esetben a szülők/idősebb testvérek elbeszéléséből, vagy véletlen leskelődésekből sejthetnek valamit, és félnek, mit szól a világ, ha kitudódik, hogy esetleg örömet okoznak egymásnak.

Az, hogy a férfi/családfő becsülete a lánya(i) érintetlenségében mérhető, szintén az egész muszlim világra jellemző. Sok helyütt nincs lehetőség udvarolni, közeli rokonon kívül más ellenkező neművel szabadon találkozni, beszélgetni, vagy éppen csak távolról figyelni, ami rengeteg elfojtott vágyat eredményez, és ez időről időre felbuzog, általában erőszakot szülve. És ezt bizony tudja a vallástudósok tömege (az a hatalom, amely az emberek közti viszonyokat szabályozza évszázadok óta) is, nem véletlenül találnak ki mindenféle furfangot a feszültségek levezetésére (ld. Hakim) – csak az a baj, hogy a vallástudósok is mind férfiak, és az iskolák látogatása, ahogy a világban másutt sem, itt sem feltétlenül jelent műveltséget, bölcsességet és belátást. Na, és persze reflektál erre a kibeszéletlenségre a fantázia világa is (ld. a mesét a királyról és a lányáról).

Talán a szerző írótársának kegyetlen és értelmetlen halála csak lökést adott ahhoz, hogy ezt az évszázados társadalmi problémát ilyen szokatlan formában, egy nő szájába adva, meglehetős szabadossággal nyíltan ábrázolni merje az író. Az se véletlen, hogy ezt egy Franciaországba emigrált művész vállalta fel, és nem egy Afganisztánban élő…

Szép és szomorú mű ez, különösen, ha belegondolok, hogy akár ma is játszódhatna Afganisztánban, Jemenben, Szíriában, Líbiában és még oly sok helyen. :(

2 hozzászólás
>!
Annamarie P
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Látom, hogy ellentétes véleményeket vált ki az olvasókból ez a könyv, de én is azon a parton állok, ahol a befogadóbbak vannak. Mondanám, hogy sütkéreznek, de ez nem igaz. Mert nem egyszerű elfogadni mindazt, amit ez a vékony kötet tartalmaz.
Most arra gondolok, mi lett volna, ha ezzel a könyvvel kapcsolatban találkozom először azzal, hogy milyen a nők helyzete Afganisztánban? Milyen a nők helyzete a keleten? Milyen a nők helyzete egy háborúban? Azt hiszem még lejjebb lennék.

Mert mi is történt?
Van egy nő, két kislány anyja, akinek férje, sok évi háborúzgatás után, egy véletlen baleset körülményeként, átlőtt fejjel, magatehetetlenül fekszik a házban. Az utcán dúl a ki tudja épp milyen polgárháború, orvosság nincs, egészségügyi ellátás nincs, így az asszony jobb híján cukros-sós vizes infúzióval tartja életben a férfit. A gyerekeket biztonságba helyezte, és teljes lényét a férjének szenteli. Közben mesél neki magáról. Azokról a dolgokról, amiket soha nem tudott elmondani neki. Aztán gyón. Súlyos nagy terheket pakol a félholt elé. Rettenetesen nyomasztó az a környezet, ahol mindez történik. Olvasás közben is komoly bezártságérzés uralkodik el az emberen. A férfi önnön testébe van bezárva. Nem beszél, nem mozog. Szeme nyitva, csak lélegzik. Vagy hall és ért, vagy nem. A nő a helyzetébe van bezárva. A társadalmi szerepébe, a kiszolgáltatottságába, és a reménytelenségbe. Mit is remélhet is valaki, pláne egy nő? (De tényleg?)
És a feleség monológja közben mindent megszentségtelenít. Sorban, monoton hangon duruzsolva. Az a cifra a dologban, hogy az olvasó, kiváltképp, ha nőnemű az illető, teljesen jogosnak, sőt európai fejjel még természetesnek is tartja az asszony reakcióit.
Persze, hogy semmi jó nem sülhet ki ebből. Az olvasó érzi ezt a feszültséget. Mégis, mivel olvasó, titkon remél valami ici-pici feloldást.
Nem tudom, hogyan alakult volna ez a történet egy női szerző tollából, de én értékelem, hogy Rahimi megengedte azt, hogy átverhető, sőt a baleset kapcsán még nevetségessé is válhasson a kelet istenített „férfija”.

>!
GTM P
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Olvastam néhány hete egy török népmesét. Ebben a kötetben: https://moly.hu/konyvek/kunos-ignac-a-szotlan-szultankisasszony . Különös, szokatlan motívumokat találtam benne. Nem is tudtam igazán értelmezni. Most megint megkerestem. Nem véletlenül. A címe: Türelemkő, türelemkés.
Érdekesek a párhuzamok. Csak néhány motívum, ami adalékul szolgálhat a könyv értelmezéséhez:
– A leány és társai közé hirtelen leereszkedik egy fal. Elrekeszti mindentől és mindenkitől, akit addig ismert.
– Halott férfi fekszik egy szobában. Rajta írás: aki mellette negyven nap és negyven éjjel imádkozik, az megtalálja a sorsát.
– A szolgasorban sínylődő leány türelemkövet és türelemkést kér ajándékba. A kőnek meséli el éjszakánként a bánatát talán átadja neki indulatait?, ami ettől folyamatosan forr, fortyog, végül felrobban.
– A lány a türelemkést maga ellen fordítja: így akar megszabadulni szenvedéseitől.

Rahimi műve ennek alapján népi motívumokból építkező dráma vagy inkább ballada prózában.

Megrendítő erejű, tragikumában is szép írás. Lecsupaszított, rövid mondatok teremtik meg pillanatok alatt a sűrű atmoszférát. A szavak kegyetlenül koppannak az üres térben. A börtönné vált szobában. Kívül gépfegyverek ropognak, gránátok robbannak. Pusztulás, sivárság mindenütt. Kívül is, belül is. A lélekben is. Ám a rendkívüli helyzet, rendkívüli folyamatokat indíthat el az emberben. Ez történik itt is.
Szimbolikus ez a mű, ezért teljesen felesleges valósághűséget várni tőle, bár én éppen a kifogásolt részeket tartom lélektanilag hitelesnek. A férj iránti ambivalens szeretet a függőségből fakad. A megváltozott ám kilátástalan helyzetben átrendeződnek a hatalmi viszonyok, a külvilágban azonban minden a régi. Az asszony öntudatra ébredése lassú és vívódásokkal terhelt folyamat. Nemcsak a be-betörő külvilág akadályozza ebben, hanem saját belsővé vált szokásai is. Az elfojtott indulatok lassan szabadulnak fel, és hirtelen robbannak. Persze hogy a szexualitásra irányulnak, hiszen eddig ennek tárgyául használták. Mégis leegyszerűsítés pusztán erre redukálni a művet. Évezredes elnyomatásból szabadul ez az asszony. Asszonyok millióinak indulata tör fel belőle. Miért ne lehetne hiteles? Miért gondoljuk, hogy aki iskolázatlan, más vallású, más kultúrában él, annak nem ugyanúgy fáj, ha megvágja az ujját? A lélektani folyamatok egyformák. Ami más, az a környezet, a külvilág, ami egyértelműsíti, hogy ebből a helyzetből nincs kiút. Még áldozat árán sincs megszabadulás. És ettől végtelenül tragikus.

Jó, hogy Rahimi megírta ezt a könyvet. Jó, hogy férfi írta. Egy afgán férfi!

4 hozzászólás
>!
Juci P
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Erőteljes cucc. Igen, lehet, hogy a mi nyugati szánk íze szerint van megírva, de szerintem el van ez találva így is. Egyébként én simán el tudom képzelni, hogy ez így megtörténjen, hogy egy ilyen kultúrában élő nő kimondja ezeket a szavakat. Mesterien ábrázolja a felszakadást, ahogyan a végletes helyzetbe helyezett, egész életében elnyomott nőből végre kiszakad, kirobban az igazság. Izgalmas a hatalmi helyzet vibrálása: a nő hol felülkerekedik a mozdulatlan, tehetetlen férfin, hol behódol a tanult tehetetlenségnek és bűntudatnak, és megkérdőjelezi a saját igazát. Filmre vagy színpadra kívánkozó lélektani dráma.

3 hozzászólás
>!
n P
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Nem írhatom, hogy nem tetszett, mert az nem lenne igaz. De vannak fenntartásaim. Mivel utána néztem és megvilágosodtam, hogy az író férfi, így olvasás közben néhány gondolatom a helyére került.
De,
a történetben ezek a belső gondolatok, mondatok valódiak-e ?
Gondol-e, gondolhat-e ilyet egy olyan nő, aki egész életét kívül-belül fegyelemben éli le? Aki gyerekkorától azt lát azt gondol azt érez azt eszi azt mondja, amit elvárnak tőle. Ez a Törvénye. Az ő életének a Törvénye. Nincs más választása, nincs más lehetősége, talán még gondolatban sem. És még ha gondolja is használ-e, használhat-e ilyen szavakat, jelzőket amik itt neki vannak tulajdonítva.
Lehet, hogy nincs igazam. Lehet, hogy nem tudok (hogy tudnék) egy ott élő nő fejével gondolkodni, de én még ilyet, így kimondva – leírva ottani nők szájából nem hallottam. Tudom, hogy nagyon kemény, nagyon nehéz életet élnek és minden okuk-indokuk meg lenne erre, mégis furcsa volt. (a fordításon is merengtem Mészáros Ernő )
Ettől még elhihetem.
De az is megfordult a fejemben, hogy az író indulatait olvasom, azt amit ő érez, azt amit ő mond ki a nő helyett. Ahogy ő érezne és mondaná…
Legyen így.

…lélegzetvételben mért idő a bűntudat fojtásában.

(Filmajánló hozzá: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page…)

2 hozzászólás
>!
Miestas
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Megrendítő, mélyreható és számomra hihető történet, csak a végével nem tudok, vagy talán nem is akarok mit kezdeni.

>!
Vivarumba
Atiq Rahimi: Türelemkő

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Szeretem a rövid minimalista stílusban megírt történeteket, pont úgy mint egy rövid de velős animációs filmet. Már bő egy éve olvastam a könyvet, de ha nézem az olvasmánylistámat még mindig olyan történet, ami megfogott, amire emlékszem. Sokan kritizálják az írót, hogy a főszereplő nő nem hiteles, hogy egy ott élő asszony ilyesmiket nem mondhat, nem gondolhat. Szerencsésnek tartom magam, mert relatíve jókor születtem jó helyre, és nekem soha nem kellett borzalmakat és megaláztatásokat elszenvednem, így elismerem, hogy nem tudom mi zajlik le egy áldozat lelkében. (Remélem nem is kell soha megtapasztalnom). Vannak itt Európában is nehéz sorsok és életek, de arányaiban azért kijelenthető, hogy Nyugaton a nők jelentős hányadának nem kellett olyasmiket megélnie, mint egy Keleten élőnek – így ők se lehetnek 100%-ig bizonyosak abban, hogy gondolkodhat pl. egy Afgán nő. El lehet őket nyomni, tudatlanságban lehet őket tartani, de az elemi ösztönöket nem lehet elfojtani, azok kitörnek az emberből vagy így vagy úgy. Az asszonyokat elzárhatják, de azok egymás között beszélnek, megosztják a tapasztalataikat, és egy férjes nő már megélt ezt-azt…


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Úgy akartalak megcsókolni, ahogy az indiai filmekben láttam.

74. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
Carmilla 

„Tudod, ez egy olyan kő, amit ha leteszel magad elé… elpanaszolhatod neki minden balsorsodat, minden szenvedésedet, minden fájdalmadat, minden nyomorúságodat… és rábízhatsz mindent, ami a szívedet nyomja, és amit másoknak nem mersz elmondani…” Beállítja a csöpögést. „Csak beszélsz, beszélsz hozzá, és a kő meghallgat téged, magába szívja a szavaidat, a titkaidat, mindaddig, amíg egy szép napon szét nem robban. Darabokra hullik.”

79. oldal, (Magvető, 2010)

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Kapcsolódó szócikkek:
>!
sophie P

Odakint:
Időnként lőnek.
Időnként imádkoznak.
Időnként hallgatnak.

115. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
csgabi MP

Az ima után a molla reszelős hangja arra kéri az istent, hogy oltalmazza a kerület lakóit ezen a szerdai napon: „…mint a Pórféta mondja: ezen a szerencsétlen napon, amelyen a Fáraó és népe vízbe fulladt, valamint Szálih próféta népe, Ád és Szamúd népei elpusztultak…”

35. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
dokijano

Össze kellett házasodnunk, a távolléted ellenére. A szertartás alatt a fényképed helyettesített, és ez a vacak handzsár, amit mellém tettek, a te helyedre. És még három évig kellett várnom rád. Három évig! És ezalatt a három év alatt nem láthattam a barátnőimet, a családomat… Nem tanácsos, hogy egy szűz fiatalasszony a férjezett barátnőit látogassa. Baromság! Az anyáddal kellett aludnom, ő őrködött fölöttem, pontosabban a szüzességemen.

62. oldal (Magvető, 2010)

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
dokijano

Az anyád, a hatalmas mellével, egyszer csak eljött hozzánk, hogy megkérje a húgom kezét. De nem rajta volt a sor, hogy férjhez menjen. Én voltam a soros. És az anyád csak annyit mondott: Rendben, semmi gond, akkor legyen ő!, és a húsos ujjával rám mutatott, miközben a teát töltöttem. Úgy megijedtem, hogy kiborítottam a teáskannát.

61. oldal (Magvető, 2010)

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
cassiesdream

Megint a csend.
Megint a mozdulatlanság.
Csak lélegzetvételek.
Hosszúak.
És lassúak.

134. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
motyi11 P

Ki voltál valójában? Senki sem tudta. Számunkra csak egy név voltál: a Hős! És mint minden hős, te sem voltál jelen!

62. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

Kapcsolódó szócikkek: hősök
>!
csgabi MP

Óh, szange szabúrom, annyi mindent akarok még neked elmondani." Kissé hátralépett. „Dolgokat, melyek az évek során felhalmozódtak bennem. És amelyekről sohasem volt alkalmunk beszélni. Vagyis, legyünk őszinték, sohasem adtál rá alkalmat, hogy beszéljek róluk.”

91. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr

>!
csgabi MP

Ha az apádra gondolok, az anyádat egyre jobban gyűlölöm. Hagyta, hogy egy dohos kis szobában éljen, ahol egy gyékényszőnyegen aludt. A fivéreid bolondnak tartották. Pedig csak az történt, hogy az idők során meglehetősen nagy bölcsességre tett szert. Senki sem értette őt. Eleinte én is féltem tőle. Nem azért, amit az anyád és fivéreid fecsegtek róla, hanem mert emlékeztem rá, a nagynénémnek mi mindent kellett az apósától elszenvednie. Lassanként mégis közeledni kezdtem hozzá.

106. oldal

Atiq Rahimi: Türelemkő Szange szabúr


Hasonló könyvek címkék alapján

Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Asne Seierstad: A kabuli könyvárus
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Marie NDiaye: Három erős nő
Michel Houellebecq: A térkép és a táj
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Patrick Modiano: A Kis Bizsu